Zalamegyei Ujság, 1933. július-szeptember (16. évfolyam, 146-221. szám)
1933-07-06 / 149. szám
IDO: Még sokfelé lesz eső vagy zivatar. 1—2 nap múlva megindul a melegedés. Budapesten ma tíz órakor 19 C van. TEMETIK LONDONBRR o világgazdasági konforenclát. Most prfr bálja valaki azt mondani, hogy halottakról semmit, csak lót! • mm Budapest, 1933 futius 7. péntek * ** * XV. évfolyam, 151. szám Papirrongy! Pária, julius 6. Nagy feltűnést keltő beszédet tartott a raetzi ifjúsági sportegyesület évzáró ünnpeségén L y a u t e y tábornagy, „Marokkó meghódítója“ a leszerelés ellen. Francia- ország békét akar, — mondotta a tábornagy — de meg van győződve arról, hogy a békét legjobban az erő biztosítja. Csak azoknak van becsületük, akik erősek és akikről tudják, hogy „szúrnak, ha hozzájuk érne k.“ Erőt kell mutatni, mert csak ez garantálja, hogy no kerüljön sor az erők tényleges alkalmazására. A francia keleti határvidék lakossága nem hihet a leszerelés gondolatában, mert ismeri az ellenséget és még tisztán emlékezetében van az ellenséges betörés. Hasonló hangnemet ütött meg a tartalékos altisztek naníesi kongresszusán N i e s s e l tábornok is. A biztonság egyetlen garanciája, — mondotta — az erős h a d re g. A történelem azt tanítja, hogy a szerződésekből a végén mindig p a- pirrongy lesz. Hiába minden lokarnói paktum és megnemtámadási szerződés, ha egyszer kitör a vihar, akkor ezeket a papirosokat szerte viszi a szél. Genf ben esak beszélnek, de senki sem gondolja komolyan, amit mond. Franciaországnak nem szabad azokra hallgatnia, akik azt kiabálják: „Le az ágyukkal, pusztuljanak a gépfegyverek!“ Minden darab fegyvert meg kell tartani, mert a fegyver sokkal jobban garantálja az ország biztonságát, mint az utópisták üres szavad. A francia kormánynak hangosan és világosan kell beszélnie s szükség esetén cselekednie kell. Csak igy lehet megőrizni Franciaország szövetségeseinek hűségét és sakkban tartani a németek támadási kedvét. Európa és a világ békéjének egyetlen igazi garanciája Franciaország ereje. liiiiliiil: Viasza a fiiiiii! Róma, julius 6. A Popolo d'Italia érdekes cikket közöl „Vissza a földhöz“ címmel Mussolini tollából. Mussolini azzal a kérdéssel foglalkozik ebben a cikkben, hogyan lehetne vissza* vezetni a városokba vándorolt ipari munkásokat ismét a röghöz. A fasiszta Olaszország már 1926 óta törekszik erre a célra, de még drákói szigorú rendszabályokkal sem tudta teljesen megoldani ezt a problémát A földművest csak akkor lehet a röghöz kötni, ha lakás- és életviszonyait megjavítják és a falut is részesítik a technika és a tudomány minden vívmányában: villamosáramban, telefonban, moziban, rádióban stb. A földműves természetszerűen menekül a faluból, ha az börtönt jelent számára. Ma délben köt u\ házasságot Ruííkayhomnaőrszázados özvegye Lövasrendóraftak a Lehel-téren Zavargást idézett elő egw sz5k5tt katona Ma reggel a Lehel-téri gdácoa teljesített szolgálatot Ifi József rendőr- törzsőrmester, amikor úgy negyed 9 óra tájban odalépett hozzá Molnár József munkás és figyelmeztette, hogy a piacon tartózkodik, civil ruhában egy Török József nevű szökött katona, aki körülbelül 3 héttel ezelőtt szökött meg a Horthy Miklós folyamőrség laktanyájából. A rendőr Molnár társaságában elindult Török József megkeresésére. Néhány perc alatt megtalálták s a rendőr felszólította a szökött katonát, hogy kövesse a kapitányságra. Török futásnak eredt, a rendőr azonban utánavetette magát és körülbelül 300 méterrel távolabb, a Fóti-ut és a Tüzér-utca sarkán utolérte. Török éktelen lármában tört ki s csakhamar hatalmas tömeg vette körül a rendőrt és a szökött katonát. Mintegy 400 főnyi lehetett a tömeg. Török ordítozva fordult a kiváncsi tömeghez: — Csavargók, ne hagyjatok el! Az igazi csavargó nem engedi lebukni haverját! A 4—500 főnyi tömegre hatott ez a tömör szónoklat és egyre fényéMikor Ifi József látta, hogy min I dig veszélyesebbé válik a helyzet sípjába fújt. A sípjelet meghallotta • a közelben tartózkodó Biró II. József rendőrfőtörzsőrmester és futó lépésben odasietett. A tömeg időközben mindig fenyegetőbben viselkedett és már-már megtámadta a rendőröket. Biró II. József ezért kardot rántott és felszólította az embereket, hogy oszoljanak szét. A tömeg azonban nem engedelmeskedett, mire a főtörzsőrmester kardlapozni kezdte a körülötte állókat. Ugyanekkor egy gyakorlatból visszaérő lovasrendőrcsapat haladt getőbben lépett fel a rendőrrel szemben. Kiabáló hangok hallatszottak: — Szabadon kell engedni! Mi baja vele? A rendőr nem tudta megkötözni a szökött katonát. I arra. A nagy tömeg láttára a lovasén dőrök is odavágtattak s A vezető rendőraltiszt rohamot vezényelt A kardlapozás következtében többen megsebesültek. A tömeg szerterebbent és a szomszédos mellékutcákba menekült. A rendőröknek sikerült Török Józsefet, az egész eset előidézőjét kézrekeriteni. Megkötözve állították elő a VI. kerületi kapitányságra. A rendőrség még ma délelőtt összeköttetést keres a katonai hatóságokkal, hogy a szökött katonát átszállíthassák a katonai fogházba. Több sebesült Hitler „taktikai csapdái“ állatott Dolliussnah Rejtélyek a németiélhivatalos osztrákbarát cikke körül Bécs, julius 6. Az a békülékeny hang, amelyet a német kormány hivatalos szócsöve, a berlini Wolf f-iroda által kiadott Külpolitikai Tudósító megütött, ugylátszik csak beugratás volt. Noha a tudósító feltűnő helyen közölte cikkét, amelyet az Uj Nemzedék is részletesen ismertetett, azt egyetlen német lap sem vette át. A német birodalmi sajtó egyszerűen tudomást sem vett a dologról, sőt — mint a Korrespondenz Her- vey megállapítja — sem a német nemzeti szocialista párt vezetőségének, sem pedig a birodalmi kormánynak intencióit a cikk nem fedi. Minthogy másrészt bizonyos, hogy a németországi sajtó a birodalmi kormány szigorú ellenőrzése alatt áll, rejtélyes, hogyan kerülhetett a cikk a Külpolitikai Tudósítóba, ha néma kormány álláspontját képviselte, másrészt hogy miért hallgatja agyon az egész németországi sajtó, ha tényleg a kormány sugalmazta. Az osztrák lapok elkeseredéssel írnak az ügyről és a Reiehspost, amely tegnap vezércikkben foglalt állást a kibékülés mellett, leszögezi, bogy Hitlernek ezzel a sakkhuzással vagy az volt a célja, hogy az európai közvélemény előtt alibit szerezzen Ausztria ellen irányuló törekvéseivel kapcsolatban, vagy pedig az, hogy az osztrák kormányt olyan lépésekre csábítsa, amelyek később előnyöket biztosítanak számára a harcban. A lap megállapítja, hogy mindkét esetben egyszerű taktikai csapda volt a cikk közléaj^
