Zalamegyei Ujság, 1933. április-június (16. évfolyam, 74-145. szám)
1933-04-16 / 86. szám
^aiamegyei újság ditott, ezekkel a szavakkal: mindig szereltem volna király lenni, — kiemeltem Jagelló koro náját és — fejemre tettem. Majd a nyakamig lecsúszott. Siettem is visszahúzni, de mielőtt ez sikerült volna, a pap, kezében a szép cifra koronával ezt mondotta: „das isi auch so eine gut gelungene imitation, wie die erste“ és felénk fordult. Amint meglátta, hogy mennyire gyakorlatlan vagyok a korona viselésében, nevetve ennyit jegyzett meg lengyelül: „úgy iá- tóm, Önnek nincs szerencséje a koronák körül. Egyszer lett volna alkalma azokban válogatni és akkor is — hamisat választott“. Innen Báthory sírboltjába mentünk. Derékszögben megtört, meglehetősen keskeny folyosón haladtunk át, mig egyszer egy tágasabb fülkébe léptünk. A félho mályban alig vettük észre a sírbolt közepén fekvő négyszögletes ezüstkoporsót, mely előtt a pap letérdeli, keresztet vetett s imádkozni kezdett. Mély meghatottsággal követtük példáját. Imánk végeztével fölálloltunk s a pap a koporsónak födelén egy, körülbelül 20 cm. hosszú és 8 cm. széles üveglapra tett bennünket figyelmessé, mely a födélbe keretek közé van illesztve Az üveglap alatt fényképet láttunk. Húsz esztendővel az előtt — mint kalauzunk mondta, — felnyitották a koporsót, lefényképezték a háromszáz éves holttestet s az látható ott. Egy szóval sem említette a pap Báthory nevét, csak percek múlva szólt emelkedett hangon: „Wenn mir mehrere solche Könige gehabt hätten .. .“ Majd lengyelül folytatta: „Mi büszkék vagyunk, hogy volt Báthory Istvánunk, de Önök büszkébbek lehetnek arra, hogy mi büszkék vagyunk Bá- íhoryra“. Elhagytuk a sírboltot. A templom előtt megköszöntük a szives kalauzolást, a pap kezet szoritott velünk és e szavakkal búcsúzott, megint csak lengyelül: „A viszontlátásra Báthory István sírjánál — Lengyelországban ...“ Egyik hölgy kiváricsiskodott: „Miért mondja főtisztelendő úr olyan nyomatékosan „Lengyelországban“? — „Azért, — váiaszolá, — mert a lengyel nép történelmének évszázadait most itt, a német Ausztriá* nak rutén tartományában szemlél- 1<1 k“. Pár pillanatig, mereven nézett maga elé, majd ismét kezet nyújtva könnyezve suttogta.: „Estye Polska nye zhinula“ : magyarul: Még nem vészéit el Lengyelország. Herboly Ferenc. Veszek Zala vagy Somogymegyében 300—350 hold földet készpénzfizetés ellenében. Ügynökök kizárva. Cim: Szent-Gály Jenő Keszthely, postafiók 11 sz A múlt emlékeiből. Irta: dr. Csák Árpád. Talán még a tatárjárás idejében sem volt hazánk olyan siralmas, olyan kétségbeejtő s olyan reménytelen helyzetben, mint most, a trianoni béke „áldásos“ napjaiban. Ha valamikor, úgy most méltán feljajdulhatunk, hogy : „Múltadban nincs öröm, Jövődben nincs remény, Hanyatló szép hazám, Miattad vérzem én !“ De nem csak e jobb sorsra érdemes magyar haza vérzik ezer sebtol, hanem mi magunk is, e haza polgárainak legnagyobb része. Nem is csoda ! Hiszen a verőfényes, derűs, kék égboltozat helyett : állandóan komor, sötét felhők tornyosulnak a fejünk fölött s a máskor oly könnyű megélhetés helyett nehéz, küzdelemteljes élet, jólét helyett nyomor i az osztályrészünk. Vigasztalan helyzetünkben szi- ! vünk fájdalmára némi enyhülést a jobb idők édes emlékeiből meríthetünk csak. Visszaszállok tehát én is a múltba és fellebbentem a feledés fátyolét annak néhány epizódjáról. Szigligeti Edének, a jeles színműírónak, a magyar népszínmű megteremtőjének, a Csikós, a Cigány, a Két pisztoly, A háromszéki lányok stb. halhatatlan szerzőjének, két fia és három leánya volt. A fiuk közül az idősebb József, a fiatalabb Mór. József színész lett és Pálmay Ilkát vette el fele- ségül, aki tőle elvált; Mór pedig nőtlen s abban az időben a keszthelyi gazdasági tanintézet hallgatója volt. A leányok közül az egyik Tors Kálmán ismert Írónak és országgyűlési képviselőnek, a másik pedig a bárói rangra emelt dr. Kétly Károly jeles belgyógyásznak és egyetemi tanárnak lett a felesége. A harmadik nem ment férjhez. Dr. Kétly Károly nagynénje: Kéthy Julianna az én öreganyám volt s e réven kapcsolódott bele a mi családunk a Kétly és Szigligeti családba. Szigligeti Mór a hetvenes évek végén, mint keszthelyi gazdasági tanintézeti hallgató s mint rokon, mindennapos vendég volt atyám vendégszerető házánál. Minden üres idejét nálunk töltötte, nem csak azért, mert mindig terített asztal várta, hanem azért is, mert nővérem iránt gyengédebb érzéssel viseltetett s mert nővérem nagyszámú barátnői szintén sűrűn jártak hozzánk, akik szivesen voltak együtt a csinos, müveit, jó társalgó és jól szórakoztató, szolid fiatalemberrel s ő is jobban érezte magát a finom női társaságban, mint a korcsmák borgőzös s a kávéházak pipa- és szivarfüstös levegőjében. Prakszinak hivták és hívják még ma is a gazdasági tanintézet, vagy most már akadémia hallgatóit. Ez a szó a praktikáns, vagy praktikányos szó rövidítése, Még nóta is van róla, mely igy szól : Keszthely város híres város, Van benne sok praktikányos ! Minden háznál kettő-három, Lázároknál tizenhárom. A messzeföldön hires prakszi- bál volt a keszthelyi bálok legelsője, koronája. Azon mutatták be a keszthelyi és keszthelyvidéki urilányokat. Ott lett a „kislány“- ból „nagylány“, a Magduskából, Micikéből „nagysád“, vagy „nagyságos kisassony“. Azon a bálon keresztül lépett a leány a gyermekszobából az életbe. Az 1878-iki prakszibál különösen nagy látogatottságnak örvendett. A bálelnök Szigligeti Mór volt. Ezen a bálon mutatták be nővéremet is, akinek Szigligeti Mór megigérte, hogy ő vezeti be a bálterembe. Pedig az nagy kitüntetés volt, ha valakit maga a bálelnök vezetett a terembe. — Látni akarom elfogódottságodat, hallani szived dobogását és érezni karod reszketését! — mondotta mosolyogva. A reggelig tartó táncok sorozatát Szigligeti Mór bálelnök nyitotta meg nővéremmel, egy lassú magyarral. A bálban kitűnő hangulat uralkodott. Csak a bálelnöknek nem volt kedve. Levert és nyugtalan volt. Anyám kérdőre is vonta szokatlan magaviseleté miatt. — Nem tudom, kedves néni, hogy mi bajom ? — válaszolta. — Rossz előérzet gyötör. Mintha valami nagy csapás érne, Előérzete nem csalt. Éjfél felé sürgönyt kapott Budapestről, hogy atyja, Szigligeti Ede, hirtelen meghalt s hogy a legközelebbi vonattal menjen haza. E szomorú hir hallatára persze vége lett a mi jókedvünknek is és együtt hagytuk el a báltermet Szigligeti Mórral. Ez 1878. január 19-én történt. Ugyanez évben végzett Szigligeti Mór a gazdasági tanintézetben, mikor el kellett hagynia Keszthelyt és haza kellett mennie Budapestre, hogy jeles oklevele alapján valami állást szerezzen magának. Elutazása előtti napon anyám bucsuvacsorát adott tiszteletére, melyen nővérem barátnői is hivatalosak voltak. Bucsuzáskor azt mondta nővéremnek : — Valami emléket hagytam hátra számodra a szobádban. Majd keresd meg és ha érdemesnek találod, őrizd meg, s ha nem, dobd a tüzbe. Nővérem hiába kereste az„ emlékűét, nem találta meg. Egy „nagytakarítás“ alkalmá1933 április Í6. Ne küldjük leányainkat külföldre! A külföldi iskoláknál többet nyújt a budapesti BAÁR MADAS református leánynevelőintézet. Alapos nyelvi kiképzés Internátus. Líceum. Továbbképző. Gyors- és gépiró, főző, varrótanfolyam Buda legszebb és legegészségesebb helyén II., Lórántfy Zsuzsanna ut 3. Teljesen modern berendezés. Mérsékelt árak. Kívánatra értesítőt küld az igazgatóság. val aztán, amikor még a képeket is leszedték a falakról, szobájában, az ágya fölött függő szentkép hátulsó oldalán a következő kis versikét találta tintával írva : TEROLAD. (Cs. Irmának.) 1878. március 3. . Ha álmodom édes, szép álmokat, S szép álmomban az öröm látogat, Ha magamat boldognak gondolom : Te rólad .álmodom. Ha jövömről szép képet alkotok, Mélyben lelkem többé nem háborog, S virágfüzért közéje öröm von : Te rólad álmodom Ha búfelhő takarja el egem, Ha bajoknak jó serege ellenem, Reménysugár tör át a bánaton : Te rólad álmodon S ha sorom itt, hogy boldog nem leszek, Ha lelkem uj hazába téré meg: Ott is, ott is, síromban egykoron Te rólad álmodom. 1879-ben anyámmal Budapestre mentem, hogy beiratkozzam a jogi egyetemre. Szigligetiéknek voltunk a vendégei. Anyám el akart jönni velem az egyetemre, hogy birasson. Mikor Szigligeti Mór megtudta anyám szándékát, hevesen tiltakozott ellene. — Az Isten szerelmére, néni! Meg ne tegye ezt, hiszen ez a gyerek már ember, saját lábán járó ember, független egyetemi polgár. Ha elmegy vele az egyetemre, csúfot tesz rajta, szégyenbe dönti, kigunyolják és agyonsze- kirozzák a kollegái! Anyám le is mondott eredeti tervéről. Szigligeti Mór mentett meg ettől a fenyegető veszedelemtől. Másnap egyedül iratkoztam be az egyetemen, teljes ellátásra pedig Tors Kálmánhoz, — Szigligeti Ede vőjéhez adott anyám, nehogy abba a Sodoma-Go- morában, — ahogyan Budapestet nevezte, — elzülljek. Törsékhez nagyon sok vendég járt. Az akkori irók, művészek és művésznők és az irodalom és művészet pártoló mecénások közül is számosán ; a többek közt gróf Zichy Jenő is. Élvezet volt ezeknek a kiváló embereknek szellemes társalgását hallgatni. Én persze csak hallgatHalló! Megnyílt! RIZZARD1NI GIOVANNI NAGYKANIZSA, Sugár utca 2.
