Zalamegyei Ujság, 1933. április-június (16. évfolyam, 74-145. szám)

1933-06-29 / 145. szám

EVI. évfolyam 145. szám 1933 Junius 29. Csütörtök. Íps 10 fillér 7RT m . , ,s7.tó ptótó"0S Ul"”'' \et\dö Gos^ouV ^a\acs^V főtiszt 54 GYEI UISÁG Felelős szerkesztős Herboly Ferenc.-«^csiioség és fciaióSiYEíai: mbsiirzoz, széclieayi-tér i niííonsi: 128. — FlUkszarkesztfiséft: Kesztueiy, Kossitü L.-n. POLITIKAI NAPILAP I Előfizetési árak : egy hónapra 2 pengi, negyed­Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. I évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Péter és Pál ünnepét az első nyári ünnepnek számítjuk, mert rendes körülmények között ebben az időben már megkezdő­dik az aratás. A gazdák szerint ezt az ünnepet nem szabad lábán megérnie a rozsnak. Egy két napi eltérést természetesen itt sem szá­mítanak és nem baj, ha a rozs aratása juh'us első napjaiban tör­ténik is. Ezidén azonban Péter és Pál napja nemcsak, hogy az ara­tást nem hozta meg, de még a nyarat sem. Két-három nap le­számításával júniusban is olyan idő volt, hogy az északi fekvésű lakásokban bizony elkelt volna a fűtés is. A nap már elhagyta de­lelőpontját, de a hőmérséklet olyan alacsony, hogy az emberek nem öithetnek nyári ruhát, s nem né­pesülnek be a fürdőhelyek sem, mert a hideg idő, mindenre lehet alkalmas csak, fürdőzésre nem. Szinte korrigálni akarjuk az idő hibáit azzal, hogy könnyebb ruhát öltünk magunkra, de estére, vagy másnap csak pihenőre kell he­lyezni azt; néhányan nyaralni is mennek, hogy az elkészített nya­ralók ne maradjanak — szégyen­szemre — még junius végén is zártak: de megbánják, mert o t csak dideregnek. Az idei nyaralók aligha jönnek feketére lesülíen haza, mert nincs forró napsugár, mely a szokásos feketitést elvé­gezné. Mintha csak sejtette volna a kultuszminiszter, hogy az idén nem lesz nyár, azért nem sietett az iskolai év bezárásával. A hosz- szan tartó nedves-hűvös időnek veszedelmes kihatásai lehetnek a gabonatermést illetően. Elég idő­ben keltek a vetések, növeked­tek is szépen, megteltek a kalászok, de nem érik a mag. Nem sárgul a kalász, a mezők még zöldek s visszafejlődés fenyeget. Az aratás, a késői aratás nem kecsegtet azzal az eredmény­nyel, melyre számítottunk. Ebben az esztendőben aligha terem annyi búza, hogy százezer métermázsa- számra öntsék azt a tengerbe. Mintha a Gondviselés ezzel a rendellenes időjárással akarná fi­gyelmeztetni az emberiséget arra, hogy meg kell becsülnie azt ami­ben részesítette s ha bő a termés, ne szórja tengerbe a terményt csak azéit, mert pillanatnyilag nem csinálhat üzletet azzal, ha­nem tegye el a szükebb évekre. Nem volt-e a búzának és más terményeknek elpusztítása bún az emberiség elien, amikor milliók meg milliók éheztek a szomszé­dos területeken ? Ez a bún is büntetést von maga után s ime: itt van a büntetés, nem érik be a kenyeret, az életet adó szem! A kapzsiság, az önzés, a szeretet- íenség az oka annak, hogy a ter­més értékesítése körül olyan za­varok merülnek föl, amelyek nyo­mort zúdítanak még azokra is, akik mindig a szerencse kegyeltjei voltak. És ezek a rút bűnök csak terjednek tovább. Nem volt elég hatásos figyelmeztetés a négy év­nél hosszabb ideig tartó háború, nem figyelmezteti az emberiséget a most dúló nagy gazdasági vál­ság arra, hogy hagyja abban az önzést, a kapzsiságot, engedje élni embertársát, adja meg min denkinek azt, ami jogosán meg­illeti, ne vegye el azt, amihez joga nincs; mindhiába. Összeza­varodott minden, kivezető utat senki sem talál. Hogyan is sike­rülne rendet teremteni akkor, ami­kor a gyülölség kormányozza a lelkeket, amikor igaz testvéri sze­rzetet nem találunk az emberek, a népek között, amikor a hatal­Washington, jun. 28. Ma éjszaka nyilvánosságra hozták a világhá­borúra vonatkozó titkos diplomá­ciai iratokat. Kitűnik ezekből töb A felsőház hétfői ülésén —- mint már jelentettük — Ta­ré n y i Ferenc dr. nagy beszéd- ben szólott a költségvetéshez s egyben válaszolt a miniszterel­nöknek a királykérdésben szom­baton tett nyilatkozatára. Amit a királykérdésről mondott, az hiva­talos válasz volt a legitimisták ré­széről a miniszterelnök nyilatko­zatára. A beszédnek olyan óriási hatása volt, hogy még az ellentá­bor is lelkesen ünnepelte Zala megye felsőházi képviselőjét. A költségvetés bírálata során reflektált Tarányi a felsőház pénzügyi bizottságában elhangzott arra a megjegyzésre, hogy a kormány náiunk mindig a mezőgazdaságot favorizálja a többi termelési ág, nevezetesen a nagyipar rovására, amikor egyál­talában kérdéses, lehet-e a mező- gazdaságon segíteni. Nekünk, agrá­riusoknak — mondotta — ezzel szemben az a határozott felfogá­sunk, hogy mindaddig, amig a mezőgazdaság improduktív foglal­kozás, ebben az országban a pénz­ügyi körök és a pénzügyminiszter által annyit hangoztatott egészsé­ges belső tőkeképződés nem in­dulhat meg, mert hiányzik annak reális bázisa. — Majd kijelentette, hogy ismeri különösen a tuladunai magyar nép gondolat- és érzelem- világát, a magyar falu életét és igy tudja azt, hogy soha nagyobb harmónia a mások nem istápoiására, de elnyo­mására törekesznek a gyengébb­nek. Puffognak egymásután a jelszavak, ígérnek boldogulást, de csak szóban ; a tettek az ellenke­zőt mutatják. — De ne folytassuk. Sajnos, mindannyian ismerjük a mai állapotokat. És amikor végig­gondoljuk az egész helyzetet, az épen olyan szomorúsággal tölt el bennünket, mint az a kép, mely Péter Pálkor tárul szemünk elé a mezőkön, hol a kalászok sárgu- lásnak, az élet adó szem érésé­nek még hire sincs, mert a me­leg helyéi még mindig a hideg tartja megszállva kint a nagy ter­mészetben ép úgy, mint az emberi szivekben. bek között, hogy 1918 február 15-én az Egyesültállamok pénzsegélyt ajánlottak fel Ausztriának, ha szakit Németországgal és különbékét köt. kis-, közép- és nagybirtok között nem volt, mint a je­lenlegi nehéz helyzetben. Mert a józan kisgazda látja, hogy a nagyobb birtoko­soknak a fokozott adóter­hek és rezsiköltségek miatt még nehezebb a helyzetök és teljes bizalommal tőlük, a ve­zetőktől várja a gazdasors jobbra- fordulását. Szólott azokról a nagy áldoza­tokról, amiket a nagybirtokos osz­tály, a negyvállalalok, a tőke ho­zott; de leadta vagyonának lega­lább egyharmadáí a közép- és kisbirtok is, különösen a nyugati vármegyékben értékes állatállomá­nyának ijesztő csökkenésével. Föl­említette, hogy Zalában a szarvasmarha­állomány egy év alatt 30 ezer darabbal csökkent. Részletesen foglalkozott az ér­tékesítés (bor, búza) kérdésével s kérte a gazdák nevében a pénz­ügyminisztert, hagyja meg részükre az egyik nagyon kedves, régi belső értékesítési szervezetüket, a Mező­gazdák Szövetkezetét. Ezután áttért a királykérdésre a következőkben: — Ezek a kis kérdések, ame­lyekkel foglalkoztam, mint általá­ban az élet, láncszemei nagy ese­ményeknek és ezeknek orvoslásá­val nem partiális érdeket szolgá­lunk csupán, hanem a salus rei publicae magasztos eszméjét. Mint ahogy a szent korona körüli ál­datlan harcot sem egyének egyéni érvényesülésből rántották elő,ahogy azt a miniszterelnök úr szombati beszédében itt mondotta, hanem a trón betöltésének idősze­rűsége a magyar nép szé­les rétegeinek reálpolitikai ösztönéből fakadt, mely ösztönt épen a miniszter- elnök úr élesztette állan­dóan propaganda kőrút­jában az országban; kivál­totta azt az európai nagy átcsoportositási mozgalom, amikor úgy látszik, hogy új térképet rajzolnak a Dunamedencében, a mehr Luft, a nagyobb gazdasági egység utáni vágyódás, ki eboől az egérfogóból, a- melyben gazdaságilag ver­gődünk és végül a revízió álma, melynek reményeit ugyancsak a miniszterel­nök úr szőtte. A miniszterelnök úr konzervatív politikát hirdet és történelmi nagy- jainkra hivatkozik. Ne méltóztas- sanak szerénytelenségnek venni részemről, ha feiemlitem azt, hogy a sors különös adománya foly­tán Deák Ferenc szülőföldjén és régi kedves tartózkodási helyén nőttem fei és az 6 közvetlen ta­nítványainak köznapi beszélgetését hallgatva és figyelve jártam a po­litika iskoláját, hanem csak jog­címet keressek ezen megtisztelő kötelék folytán arra, hogy én idézzem fel a felsőház szine előtt a magyar kir. kormány tagjainak emlé ■ kezetébenDeákFerenc szik« laszilárd jogfolytonossági álláspontját és egész egyé­niségét. Volt idő, amikor Deák Ferenc is félreállt és várt, ez a várakozása azonban sohasem sülyedt tétlenséggé, hanem állandó munka volt, mert csak igy volt képes alkalmas időben megaján­dékozni nemzetét nagy alkotásé- sával, mely a nemzetek életében rövid 47 év alatt oiy erőssé tett bennünket, hogy az azt követő szörnyű katasztrófák után még ma is itt állunk és a jobb jövőn dol­gozhatunk. Helyezkedjék a kor­mány Deák Ferenc álláspontjára, akkor mindenki nyugodtan félre­áll és vár és az annyira kívána­tos belbéke helyreáll. Pártom ha­tározata alapján a költségvetést általánosságban elfogadom. Legitimista párt alakult, Budapest junius 28. A képvi­selőház tegnap esti ülésén Grie ger Miklós bejelentette, hogy a pártonkivüli legitimista képvise Iől megalakították a legitimista Nemzeti Néppártot a legitimista eszmék hirdetésére. Hangsúlyozta, hogy erre tulajdonképen azért van szükség, mert a gyüléstifalom &z Egfesiiitálbmok 1918 elején pénzsegélyt ajánlott fel a Monarchiának, ha kiilönbékét köt. Tarányi Ferenc nagy beszéde a felsőházban» A mezőgazdasági termelés és értékesítés. A kormány kövesse Deák Ferenc jogfolytonosságát.

Next

/
Thumbnails
Contents