Zalamegyei Ujság, 1933. április-június (16. évfolyam, 74-145. szám)

1933-06-01 / 123. szám

Ára 10 fillér í933 Junius I, Csütörtök, Ifel óvfafyoRv 12, szám. v Gos^ ,\otvv'v Lás/A0 P ,\éb’^os £a\acs^ Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. .—»uísfig és KiaüóMyatal: Zalaeitsrssea, Szecüeayi-rér l. fsíelőn: 128 si — FiólíszBfiesztöséo: Keszthely, Kassntü L.-u POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2 penpf, negyed­évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Mi az Országzászló? Egy elfeledett fogalom. Régen hataimi jelvény, ma jelkép. Jelképe a múltnak s biztosítéka a jövőnek. Jelkép a nemzeti lobogó: a nem­zeti véres áldozatnak, az eszményi hevületnek s a reménytfar.asztó munkának a hirdetője; jelkép az Országzászló is: egy szétszakított, de megbonthataílanui egységes országnak jelképe. Az országnak régen csak egy „Országzászlója“ volt és lehetett: ott, ahol a király lakott s az or- szágnagyokkal a nemzeti hatalom uralkodott. Ezt az uralkodást, a nemzeti hatalom birtokát hirdette országgá az akkori Országzászló; a mai száz, meg száz, majd ezer, ' meg ezer alakban megosztva szin­tén egy: a nemzeti akaratnak a hirdetője. Csak az anyagot lehet megosztani, a lelket nem. Mi úgy láthatjuk, hogy a „sok Ország­zászló“ képtelenség, a közjogi ténynek ellentmondó fogalom. De, ennél a képtelenségnél, ellentmon­dásnál van nagyobb is: a lelki­világnak ama képtelensége, hogy a lélek egy oszthatatlan és mégis embermilliáidok tettében szolgálja a nagy célt, melyért az évek tiz ezrein e földre küldetett. A vég­telent, a lelket, nem osztja meg idő, hely, szám, semmi ... Ez a rej­tély, az Isten, a lélek végtelen­sége és megoszthatatlansága a legnagyobb „képtelenség“ — s mégis legnagyobb,legfőbb valóság. Ilyen valóság, a lelkiség való­sága a ma ezernyi darabra osz- toti, de mindig egy, ma is egyet­len Országzászló képlete. Az Or­szágzászlók a szerteszórt oltások, ahová e nemzet fiai a múltért ve­rekedni, a jövőért imádkozni jár­nak. Az Országzászlók a nemzeti léleknek hirdetői, tanítói lesznek. Azok az Országzászlók mind egyet­len nagy munkát végeznek : ráne­velik ezt, a múltjáról feledkező nemzedéket nemzeti kötelességére. Azok az Országzásziók dacos til­takozások ellenségeinknek bennün­ket örök rabságban tartani akaró szándéka ellen s eleven akaratunk­nak kifejezői, hogy ebbe bele nem nyugszunk, hogy ezt bármi mó­don, bármi áron megtörjük. Amig azok az Országzászlók állanak, — tartson bár ez az idő akármeddig, — ellenségeink nem lehetnek nyugton. Hogy ezek az Ország­zászlók — mik szálkák ellen­ségeink szemében s hegyes tőrök a mi szivünkben, — valaha el­tűnjenek, ahoz Trianon revíziója, az újra egységes magyar nemzet, a régi magyar határok kellenek. Ha majd a sok Országzászló he­lyett megint egy hirdeti az egy­séges nemzeti hatalmat az ország fővárosában, ha majd a nemzeti lobogó újra a Kárpátok ormaira kerül, akkor majd béke, megnyug­vás száll a szivekbe. De addig Jiarcra tüzelünk, El nem nyugvó, kérlelhetetlen harcra. Harcra az ellenség és a magunk hibái elien ! Ezt a harcot ma már s kan hir delik. Az Országzásziók sora bi­zonyítja azt. nogy e harcban so­kan vannak, hogy itt is, Zala ősi földjén, Vér Bulcsu vezér ősi gö­cseji várában is sokan vagyunk, ezt Dizonyitjuk be akkor, amikor városunknak azon a szép pontján, hol a jövő fejlődés bontakozik ki s ahol a vasúton ideérkező ide­genek először teszik lábukat a vá­ros földjére, — mi is fölállítjuk ; az Országzászlóí. Az ezeréves ma- i gyár hazának megcsonkításával csonkul! a mi vármegyénk is: illő tehát, hogy a székhelyen is lengjen a tiltakozásnak, a harcnak iobogója. — Ne sajnáljuk hát fii létünket az Országzászlóra. Hiszen ez emlékeztet majd mindegyikün­ket minden pillanatban a múltra és a jelenre. Adakozzék ki-ki te­hetsége szerint a nemzeti szent egységrr.egcszthatatlanságának jel­vényére. Járuljunk igazi magyaros hazaszeretettel és áldozatkészség­gel a nemzeti oltár megépítéséhez ! Egy kínai új miséhez,.. A mai napon láthatatlan szi­várvány szövődik Zalaegerszeg és Kína között. Ennek a szivárvány­nak színei az imádaág, a szerető megemlékezés, a távolságokat és hosszú éveket áthidaló szeretet fényében ragyognak. Ma mutatta be első szentmiséjét Kínában vá­rosunk szülöttje : Litványi György S. J. Akik lélekben körülállták ma ezt az oltárt : szülők, testvérek, régi jóakarók, jóbarátok és isme­rősök, azoknak ünnep volt ez az imádságos megemlékezés, De ünnepe az egész város katholikus társadalmának is, mely mindig büszke lehet arra, hogy a missziók életet és halált megvető hősi munkájába elküldhette egy fiát. Vasárnap ünnepeltük hőseinket. Ma ismét egy hős ünnepe van. Vájjon nem hős-e a szó legtelje­sebb értelmében az, ki ifjúsága virágában, színes, szép jövője re­ményében, kiváló képességeinek tudatában itthagvott otthont, szü­lőket, ismerősöket, csak hogy be­váltsa isteni Mesterének hivó és küldő szavát: „elmenvén tanítsa­tok minden nemzetet ..." Az életnek hősi és egyben isteni át­értékelése ez: aki elveszíti az életét énérettem, megtalálja azt, aki pedig megtalálja az életet, elveszíti azt. Litványi György S. J., ami új- misés testvérünk, büszkeségünk, az evangélikus felekezetből jött vissza a katholikus egyház anyai kebelébe nyolcadikas gimnazista korában. Pár hónapra az átvétel után már a jezsuita rend noviciusa leit 1920-ban. A noviciátus után Pécsett, majd Franciaországban végezte tanulmányait, miután 1927- ben elindult Xavéri Szent Ferenc utján Kínába. Hosszú, kereszies, de szent ez az ut, mely őt elve­zette a mai ünnep virágos, dicső séges újmisés oltárához. Nem le­het szebb ékessége ennek az ol­tárnak annál a hősi áldozatnál, melyet érte az ujmisés élete mü­vében meghozott. Ö maga beszéli el, hogy mikor nyolcadikas korában utoljára ki­jelentkezett illetékes protestáns lelkészénél, az igy bocsátotta el: „Menj az evangéliumi világosság­ból a sötétségbe“. És ő ment és ezerszer boldog, hogy elment ebbe a „sötétségbe“, mely neki élet­hivatás, sokaknak örök üdvösség, nekünk pedig önérzetes büszkeség. Rövid táviratok. József főherceg husmérgezés- ben megbetegedett, de már job­ban van. — Az Emericana köz­belépésére a bécsi és müncheni diákegyesületek vezérei nyilatko­zatot adtak ki, amely szerint meg­győződtek, hogy a magyar egye­temi hallgatók tüntetése nem a német kisebbség, hanem Bleyer ellen irányult és ezért sajnálják, Nem pendeitek el vizsgálatot a zalaegerszegi és nagykanizsai OTI-vezetők ellen. Egy szociáldemokrata választmányi^tag durva támadását vizsgálják a központ kiküldöttei. — Kúrián aligazgató nyilatkozata az^ügyröl és a kanizsai önálló kerületről. Az Országos Társadalombizto sitó Inlézet zalaegerszegi kerületi választmányában legutóbb vak­merő szociáldemokrata támadás játszódott le. Egyik legutóbbi választmányi ülésen Berke György nagykanizsai szociáldemokrata vá­lasztmányi tag egy vélt segélye­zési sérelmet tett szóvá, amely Nagykanizsán történt. A választ­mány bizottságot küldött ki, mely részletesen kivizsgálta az ügyet és megállapította, hogy semmiféle mulasztás nem történt. A kerületi választmány tudomásul vette a jelentést. Ennek ellenére Berke György tovább folytatta akcióját és meggyanúsította Béres László dr,-í, a nagykanizsai kirendeltség vezetőjét, hogy megfélemlítette az érdekelteket és azok nem merik az igazat vallani. Boross Géza dr. zalaegerszegi kerületi ügyve­zetőt pedig azzal vádolta, hogy fedezi a mulasztásokat. Berke durva és alaptalan támadása nagy felháborodást keltett a váiaszt mányban. Varga Nándor, Fangler Gyula zalaegerszegi kereskedelmi köri elnök, Meizler Károly keszt­helyi ipartestületi elnök és Weiser János nagykanizsai gyáros egy­másután utasították vissza a péi dátlan támadást. Berke György a felháborodás láttára igyekezett szavait magya­rázni. Boross Géza dr. kerületi vezető azonban nem elégedett meg ezzel, hanem az egész ügy ről jelentést tett az OTI központ’ jának, s csatlakozott a jelentéshez Béres László dr. is. A jelentés alapján a központból megérkezett Kúrián Gyula dr. aligazgató és Bartalos Béla dr. segédtítkár, akik először a nagykanizsai kirendelt­ségnél vizsgálták meg az ügyet, jelenleg pedig a zalaegerszegi kerületi pénztárnál tartózkodnak. Itt részt vettek a kerületi választ­mánynak most tartott ülésén. A Berke-féle üggyel és választ­mányi üléssel részletesen foglal­kozik a nagykanizsai Zalai Köz­löny, amely rámutat, milyen fel­háborodást keltett Berke támadása, ! egyúttal azonban — nyilván té- | védésből — azt Írja, hogy az OT! központi igazgatósága vizs­gálatot rendelt el a zalaegerszegi és nagykanizsai vezetők ellen. Azt is Írja továbbá, hogy Kúrián aligazgató a választmányi ülésen kijelentette, hogy mindent elkövet az önálló nagykanizsai OTI kerü­let érdekében. Az üggyel • kapcsolatban ma megkérdeztük a Zalaegerszegen tartózkodó Kúrián Gyula dr. OTI aligazgatót, aki a következő vá­iaszt adta : — Hangsúlyozom, hogy az OTI igazgatósága nem rendelt el sem­mifele vizsgálatot sem Boross Géza dr. zalaegerszegi kerületi vezető, sem Béres László dr. nagy­kanizsai kirendeltség-vezető ellen. Mi magát az ügyet, vagyis a Ber­ke György által előidézett inci­denst vizsgáljuk. Megkérdeztük az aligazgatót a nagykanizsai önálló pénztár ügyé­ben is. A válasz a következő: —- A választmányi ülésen nem mondottam, hogy mindent el fo gok követni a nagykanizsaiak méltányos kérelmének teljesítése érdekében. Azt mondottam, hogy a kérdésről érdemben nem nyi­latkozom, mert az ügy az önkor­mányzat és a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik. Az aligazgató a Berke-féle ügy­ről, tekintettel arra, hogy még vizsgálat alatt áll, bővebben nem nyilatkozott. Bizonyosra vehető azonban, hogy a támadás a köz­pont részéről is kellő visszauta­sításban fog részesülni, mert a választmány a legteljesebb elég­tételt kívánja az alaptalanul meg­támadott tisztviselők számára.

Next

/
Thumbnails
Contents