Zalamegyei Ujság, 1933. április-június (16. évfolyam, 74-145. szám)
1933-05-28 / 120. szám
fl 6 I Összetartás 1933 április 16 NEM felekezetíeskedünk MBMBIBBI Több oldalról, még úgynevezett jó keresztények is, megtámadtak bennünket azzal, hogy az »Összetartás« felekezetieakedik. A támadások elől nem szoktunk kitérni, válaszolunk erre is. Annyi bizonyos, hogy ezt a [mostani se fü se fa kereszténységet nem tartjuk helyesnek. Folytonosan arról beszélnek, hogy nincsen közöttünk semmi különbség, hogy katolikus és protestáns egyre-, megy, az nem Iszámít, ki melyik templomban imádja az Istent, csak keresztény legyen és hasonlók. Ez az okoskodás egyszerűen nem igaz, mert hit- és erkölcstanban egyaránt mélyreható ellentétek vannak \a katolicizmus és a megszámlálhatatlan protestáns fele- kezetek között. Aki erről nem ;akar tudomást szerezni, az vagy nem ismeri a saját hitét, vagy pedig hazudik. A katolicizmus soha nem mondhat le arról a kötelességről, hogy az elszakadt, eretnekségbe esett híveit Krisztus igaz Egyházába visszatérítse. Különösen nem mondhat le a magyar katolikus Egyház, amely nemzeti küldetést is szolgál azzal, ha lélekben is újra egységessé teszi a nemzetet. Hiszen Magyarország addig volt nagy, amig tisztán katolikus volt és azért is volt nagy, mert katolikus volt. A mohácsi vész után viszont teljessé tette romlásunkat az a körülmény, hogy az idegenből belopódzó protestáns tanok a nemzet lelkiegységét széjjeltépték pont akkor, 'amikor arra a legnagyobb szükség lett volna. Tizennégy esztendőn keresztül hazug baráti nyilatkozatok hangzottak el lés közben egymást marták a katolikusok [és a protestáns felekezetek a nevető harmadik, a zsidóság nagy örömére. Nem őszintébb és nem helyesebb-e a mi irányunk, a mi határozott katolicizmusunk? Aleg- mondjuk nyiltan, hogy ellentétek vannak, hogy hit- és erkölcstan dolgában nemcsak nem közösködünk, hanem a leghatározottabban érvényesíteni akarjuk a törvényhozásban, a közéletben, társadalmi és szociális téren a mi elveinket, tanításainkat. Nem titkoljuk, hogy vérig sért bennünket az a pökhendi hang, amelyet velünk, a többséggel és a történelmi jogok és érdemek tekintetében is előbb- revalókkal szemben megenged'nek maguknak egyes protestáns vezetőemberek. Nem méltóbb-e hozzánk, ha csöndes morgás helyett, bátran kiállunk lés felemeljük a szavunkat az ellen, hogy bármennyire protestáns-is az ország vezetősége, hivatalos ünneppé tegyék' a reformáció emlékünnepét. Azét a reformációét, amely, mint láttuk, nemzeti szempontból is borzalmas csapás volt és az ma is. Az, mert ha Magyarország katolikus marad:, akkor ma nem nyolc, hanem tizennégy millió magyar nézne farkasszemet a kisantanttal. Az, mert az egyke nemzetgyilkos betegsége protestáns vidékeinket pusztítja. Fe1ekezetieskedés-e tiltakozni és dolgozni az ellen, hogy a katolikus intelligencia és nép* az egész 1 on£ Ion háttérbe szoruljon. Csodálkozni azon, hogy a vezető, jól javadalmazó állások lassankint mind nem katolikusok kezére kerülnek. Hogy katolikus ember innen-onnan csak irodaszolga és cseléd lesz a katolikus Magyarországon? Annyira nem felekezetieskedünk, hogy Írásainkban még a protestáns szót is iparkodunk elkerülni. De ha valaki rossz néven veszi tőlünk, hogy hamisítatlan krisztusi hitünket és erkölcseinket terjeszteni akarjuk, hogy emgalkuvás nélkül küzdünk katolikus népünk érdekeiért, ám legyen. Nem törődünk vele. Kötelességünket teljesítjük. A. tant ítéljük el és a tévedést, az embereket, protestáns magyar testvéreinket soha nem bántjuk és a nagy nemzeti, nagy emberi kérdésekben mindenkor szívesen, együttműködünk. De nem szeretjük azt az alakoskodást, ami most folyik a magyar politikában és társadalmi életben. Azt hisszük, hogy addig is, amig Magyarországon is sikerül újra megvalósítani Krisztus vágyát, az »egy akol és egy pásztor« elvét, többre megyünk ezzel az őszinte színvallással, ezzel az ellentéteket és harcot nem leplező, de egymásban az embert és magyart megbecsülő és a kereszténységet és magyarságot fenyegető veszedelmekkel szemben összefogni tudó férfias magatartással. Valljuk be nyiltan, hogy harcban állunk, harcoljunk egymással szemben keményen, de becsülettel, szeressük egymásban a meggyőződéses ellenfelet, az embert és a magyart, ez a mi álláspontunk — Nyílt, becsületes, férfias, magyar álláspont, amely miatt több protestáns barátunk van, mint az ellentéteket elkenő, titokban azonban ármánykodó katolikus és protestáns kurzuskeresztényeknek. Tisztelet a munkásnak felírással érmet alapit a kormány a hosszú ideig becsülettel egy helyben szolgáló mezőgazdasági és ipari munkások kitüntetésére. Az érmet Gömbös Gyula jelvénye, a kerékbetört buzakalász fogja díszíteni. Szép gondolat a kormány részéről a munkásoknak ez a megbecsülése. Csak az a baj, hogy a kormány balkezes politikája következtében lassankint nem lesz dolgozó munkás. Azért talán jó lenne a sorrendet megfordítani: először munkát adni és utána érmet aiapitani. ¥ Ausztriában maximálják a bankigazgatók fizetését. A rendelet szerint egyetlen bankigazgatónak sem lehet nagyobb fizetése, un int a miniszterelnöknek. Nálunk mikor mer a kormány hasonló rendéletet kiadni?
