Zalamegyei Ujság, 1933. április-június (16. évfolyam, 74-145. szám)
1933-05-28 / 120. szám
összetartás <3» 1933 április 16 „Magyarország ma a nyugalom mintaképe“ de ez a nyugalom sen hasonlít a temető nyugalma hoz Gömbös Gyula miniszterelnök húsvéti nyilatkozatában szokott magabizó modorában jelentette ki, hogy Magyarország ma a nyugalom mintaképe. — Természetesen sietett kijelenteni, hogy! ezt a nyugalmat a maga érdemének tulajdonítja. Hogy Magyarországon rend ;és nyugalom van, nagyobb mint bárhol a világon, (azt mi is örömmel állapítjuk meg. De lez a rend és nyugalom (nem Gömbös Gyulának, hanem a magyar népnek az érdeme. Azé a magyar népé, amely a miniszter- elnök sok délibábos Ígéretének szertefoszlása után is tudja, hogy mivel tartoziK az országnak. Gömbös Gyulának igazán nincsen oka dicsekvésre, A belpolitikában hozzákötötte a szekerét ahhoz az egységes párthoz, amelyben hemzsegnek a nagytőke képviselői és igazgatósági tagságokkal jutalmazott uszályhordozói. Azért nem mer fellépni a bankokkal és kartellekkel szemben. A zsidókérdésben revideálta az álláspontját ugyanakkor, amikor más országokban, ahol pedig kevésbbé vannak araimon, mint nálunk, nyíltan fellépnek ellenük. Pedig Gömbös Gyula azért lett valaki, mert túlzó fajvédő programot hirdetett. Anélkül, ma is nyugalmazott kapitány lenne. És ime, amikor hatalomra jutott, az volt az első cselekedete, hogy keblére ölelte a zsidókat. Nem tudjuk, mennyire jött szívből ez az ölelkezés, de az bizonyos, hogy igen sokan kiábrándultak miatta a »vezérből«. A miniszterelnök boldogan emlegeti a nyugalmat. Mi nem tudunk annyira örülni neki. Ez a mostani nyugalom igen hasonlít a temetők nyugalmához Felül tisztaság, virág, napsugár, a imélyben piszok, rothadás, férgek. Ez a magyar nyugalom igen hasonlít a halál nyugalmához. Járjon (csak (körül a miniszterelnök az országban. De trie diszkisérettel, hivatalos pompával, 'hanem ismeretlenül. Keresse fel a munkanélküliek otthonait, akiknek a szép (ígéret ellenére sincs munkájuk, az iparosokat, akiknek adóhátralék fejében elvitték a szerszámait, a kisgazdákat, akiket megfojt az agrárolló, a zselléreket, akik hiába várják a telepítést, a munkásokat, (akiket fillérekért dolgoztatnak a kétezerpengős havi fizetést huzó idégen igazgatók1, az ifjúságot, akik felnőnek anélkül, hogy megismernék a munka izét. Keresse fel mindezeket és utána egészen biztos, hogy nem beszél nyugalomról és nem lesz megelégedve kormányzása eredményeivel. Ha igy megy ez tovább, akkor a fajvédő Gömbös Gyula miniszterelnökségének kétes 'dicsőségeként könyveli el majd a történelem, hogy alatta kerültek véglegesen nem keresztény és nem magyar rabszolgatartók hatalmába a kisemberek és futott véglegesen revideált honfiak kezére a magyar föld. A revízió kérdésének felvetését ugyancsak a maga érdemének: tudja be a miniszterelnök. Pedig épen fordítva áll a dolog. Szomorú valóság, hogy Gömbös Gyula első bátor nyilatkozata után ezen a téren is visszavonult. Mialatt az egész világ hangzott a revízió emlegetésétől, épen a leginkább érdekelt Csonkamagyarország hallgatott. Pedig a kormány kötelessége lett volna, hogy, ha titokban is, de csatasorba állítsa, tüntetésekre, tiltakozásokra bírja a magyar társadalmat. Hogy megszervezzen, vagy legalább megszerveződni engedjen egy hatalmas népi revíziós mozgalmat, amelyre aztán diplomáciai tárgyalások alkalmával hivatkoz- hatik’. Az Ausztriával való szoros barátság kiépítésének, sőt a (régi kettős monarchia visszaállításának gazdasági és politikai előnyeit mindenki látja már, csak a kormány nem akar róla tudomást venni. Gömbös Gyula még mindig a függetlenség délibábját hajszolja, az önállóságról álmodozik és közben nem veszi észre, hogy belepusztulunk ebbe a nagy »önállóságba«. Rengeteg veszedelem leselkedik • azokra a falusi lányokra, akik fiatalom a (városokba kerülnek szolgálatra. Elbocsátják őket a szülők egészségesen, ártatlanul és nem kapják őket vissza soha többé. Elmerülnek az erkölcsi fertőben. Azért fontos, hogy csak úgy találomra ne engedjék el a lányokat. Mindén városban van Katolikus Nővédő Egyesület, amely nemcsak elszerzi a lányokat, de szabadidejükben foglalkozik is velük, szórakoztatja, oktatja, neveli őket. Ugyanilyen veszedelmeknek vannak kitéve a gyári munkáslányok is akár helybeliek, akár vidékről járnak be. A szülőknek, lelkipásztoroknak különös gonddal kell ügyelni arra, hogy ezeknek a lányoknak védelméről, lelki megerősítéséről meg ne feledkezzenek. Múltkori előfizetési felhívásunk £ nem mamát eredmény nélkül. Vannak azonban még mindig olyanok, akik csekket várnak. Igen költséges lenne a kis előfizetés mellett, azért nem küldhetünk. Az utalvány olcsóbb. Az »Összetartás sajtóalapra« érkezett adományokat köszönettel nyugtázzuk. Kérjük olvasóinkat, hogy az ünnepek alatt szerezzenek minél főbb uj előfizetőt az újságnak, illetőleg barátot a rni mozgalmunknak.