Zalamegyei Ujság, 1933. január-március (16. évfolyam, 1-73. szám)

1933-01-21 / 18. szám

ZALAI KÖZLÖNY 1933. január 21, Sí Az 1933. év a müveit világ talpraállitásának éve Páris, január 20 mány szaktanácsot. Téglássy Béla Peyer ama meg­állapítását utasította vissza, bogy a miniszterelnök behódolt a banktő­kének és a kartelleknek. A munka- alkalmak megteremtésére folynak már a tárgyalások és a legrövidebb időn belül meg lesz a hatása. Állandó zajban áll fel szólásra Lázár Andor igazságügyminiszter. Az igazságügyminiszter válasza — Kötelességemnek tartom, — mondja, hogy két elhangzott kije­lentésre a kormány nevében vála­szoljak. Peyer Károly egy olasz em­ber szájába adva megállapítását azt mondotta, hogy Magyarországon olyan korrupció van, amilyent más­hol el nem tűrnének. (Óriási zaj a Ház minden oldalán.) Peyer Károly: Az álláshalmozá- sok terén! — A magyar nemzet becsületének kérdésében — mondotta a miniszter a továbbiak során, mire a szociál- pemokraták oldaláról ismét óriási vihar támad, úgy, hogy a miniszter csak pillanatok múlva tudja kijelen­teni a következőket: — Ebben az országban, ha va­laki vét a törvények ellen, a törvény egész szigorát hívja ki maga ellen. (Nagy zaj a szociáldemokratáknál.) — Másik megállapítás — mondja Lázár — Hegymegi Kiss Pál részé­ről hangzott el, aki azt állította, hogy a tornai választókerületben a közigazgatási tisztviselők visszaéltek volna hivatalos hatalmukkal. Hegymegi: Egyes tisztviselők! Lázár Andor: A kormánynak az az álláspontja, hogy a törvényeket megtartja és megtartatni óhaj ja. A kormányt minden tettében és lépé­sében ez a felfogás jellemzi, azt azonban nem akadályozhat meg, hogy a választók szabad akarata ne érvényesüljön. A Ház ezután elfogadta az elnök napirendi indítványát. A Les AnneJes politikai folyóirat ma megjelent száma cikket közöl Mussolini tollából a gazdasági vi­lágválságról. Mussolini cikkében meglehetős bizakodással nyilatko­zik a várható fejleményekről. Biz­tató jelek mutatkoznak, amelyek arra vallanak, hogy a világ most végre jó irányban halad. A célt Nagykanizsa, január 20 Nemrégen foglalkoztunk Csáki József nagykanizsai pincér esetével, aki mikpr a pincérségből kibukott, a vasútnál volt órabéres munkás­ként alkalmazva. Csáki a lopások egész sorozatát követte el, csakhogy szenvedélyének, a kártyának áldoz­hasson. Csáki bünlajstromán többek között szerepel: behatolt a főnöki irodába, kivette a szekrényből a vas­kazettát, elvitte egy házba, feltörte és 41 pengőt kivett belőle. A pénzt: elkártyázta. Takács János nevű pin­cértől a restilll osztályából egy ciga­rettatárcát lopott, e adta, a pénzt eíkár- tyázta. Tóth Lajos vasúti munkás órá­ját ellopta, az érte kapott pénzt el­kártyázta. Takács Istvánnétói asztal­azonban csak akkor tudjuk elérni, ha még nagyobb erőfeszítéseket teszünk és erőinket megacélozzuk. Befejezésül annak a reményének ad kifejezést, hogy az 1933. év a mü­veit világ gazdasági erkölcsi és szellemi talpraállitásának éve lesz és biztosítani fogja nemzetközi téren az egyensúly megalapozását. nemüeket, kabátot lopott. Eladta. Elkártyázta. Dr. Ney Hugó orvoshoz ment felesége betegsége ügyében, közben az orvos kisfiának kabátját lopta el, eladta és a pénzt — el­kártyázta. Baján Ferenc mellény- zsebéből, mialatt annak feleségétől pénzt kért azzal, hogy meghalt a gyermeke, kivette Baján aranyóráját és láncát és elzálogosította. A pénzt elkártyázta... Csáki mindent beismert. Vitéz Csillaghy György vád- és dr. Gärtner Antal ügyvéd védbeszéde után a bíróság összbüntetésül Csákit hét hónapi börtönnel sújtotta, figye­lembe véve a fennforgó körülménye­ket. Az ítélet jogerős. Ismeretlen repülőgép a katonarét felett Csütörtökön délután 5 óra tájban repülőgép zúgásra lettek figyelmesek a katonarét lakói. Mint többen meg­figyelték, a repülőgép csak a katona­rét felett keringett, mégpedig közel két és félórán keresztül. A rendőrség azonnal minden in­tézkedést megtett, hogy megállapítsa, milyen irányból|jöhele t a repülőgép. Minden jel arra mulat, hogy jugo­szláv gép lehetett, mert Becsehely felől jött. Először egy kanizsai texlilcég 8offőrje vette észre az idegen repülő­gépet, mégpedig délután 4 óra táj­ban, amikor Letenyéről jött haza teherautójával Kanizsára. A repülő­gép még Becsehely előtt megjelent az országúton haladó teherautó felett, amelynek útirányát kitartóan követte. A soffőrnek is feltűnt a pilóta makacssága és hogy kipró­bálja, többször megállította az autót. Ilyenkor a többezer méter magasban levő repülőgép sem haladt tovább, hanem ott körözött a veszteglő teherautó felett, mintha csak attól várta volna, hogy tovább vezesse. Ezzel az újabb esettel kapcsolat­ban isméielten figyelmeztetjük a közönséget, hogy minden repülőgép­ről azonnal tegyen jelentést a leg­közelebbi hatóságnak (rendőrség, csendörség, szolgabiróság, jegyzői hivatal, stb.) Az idegen állambeli katonai repülőgépek ismertetőjele, hogy színes jelzés van a szárnyaik alsó felületén. Az ilyen repülőgépek megjelenésiéről mindenkinek köteles­sége értesíteni a hatóságot, mert ezzel nemcsak fontos államvédelmi szolgálatot teljesít, de elmulasztásá­val esetleg helyre nem hozható hibát követ el, eltekintve attól, hogy magá­nak is kellemetlenséget okoz, mert a bejelentés elmulasztásáért bünte­tés jár. 500 darab ——— «■■■■■—■— tiszta gyapjú kötöttkabát, pullover, oroszka kiárusítása megkezdődött. 166 Darabja 9 pengő Szomolányi Gyulánál á főnökét, az orvosát, a jótevőjét, mindenkit meglopott, csak hogy kártyázhasson Hét hónapi börtön az „ördög bibliája" miatt Amor profanus (Regény 1914-ből) * 22 Irta: SZABÓ ZSIGMOND Belátta, hogy amit ő nyújthatna neki, az csak egy életre való szere­lem és alázatos hűség és ha zsenije, amelyben bízott, egykor magasra emeli is a tömeg fölé, ha megsze­rezné is a jólét fényűzését, ehhez még sok idő és sok munka volna szükséges és ebben a munkában hűséges segítő társának, inspiráló szellemének kell lennie annak a nőnek, akit élettársául választott. Tudta, hogy Margit mást várt az élettől. Ez a leány nem akart egy kezdő iró géniusza lenni, aki sze­relmének kisugárzó hevével uj diadalok elérésére serkenti. Élni és ragyogni akart ez a nő és az élet minden javát azonnal megkivánta attól a férfitől, kihez sorsát hozzá­kötötte. Zsoldos mindezt tudta, álmatlan éjjeleken mindezt meghányta-vetette és mindannyiszor elhatározta, hogy véglegesen lemond a leányról. Ámde ha csak egy átvillanó gondolat, egy igénytelen jel emlékeztette a leányra, úgy hatalmába kerítette az epedés és lelke igy lebegett folyton a só­várgás és szomorú lemondás között. Le»ke gyötrődő szenvedéseiben szerető, nyájas szavakra, jóleső gyengédségre vágyott és abban a faradt, lemondással teli hangulatában hazautazott édes anyjához. Az egy­szerű vidéki özvegyasszony egész élete fia iránti végte en szeretete volt. Az anyai szem mérheieílen gyengéd tekintetével fürkészte fiának titkolt szomorúságát és az anyai szeretet részvétteljes meleg szavával igyekezett őt megvigasztalni. Ámde sem e balzsamos szavak, sem a kis­város idegnyugtató c.endje nem hozták vissza zavart lelke egyen­súlyát. Visszament a fővárosba és a „Magyar Zászló" szerkesztőségének legnagyobb ámulatára elfoglalta he­lyét íróasztalánál. Egy újságíró, aki nem használja fel szabadságát! Ilyen nem igen történt még a hírlapiro­dalom történetében. Aznap éjjel a szerkesztőségi idő után már az Atlantic kávéházban ült megszokott társaságában és közönyös arccal hallgatta a hírlapírók csipkelődő, gúnyolódó társalgásat. Valaki Solthy gróf nevét említette. — Mit tud a grófról ? — kérdezte. — Csak annyit, — felelte a sport- rovatos, — hogy tegnap meg akar­tam interjúvolni a nyári miting tár­gyiban és a kapusa azt mondta, hogy a kegyelmes nyolc nap előtt elutazott. — Hová? — Salcmvárra, a birtokára! — Hol van az? — Ott lent valahol, Zalában, a Baialon mellett. Egyszer jártam ott, a versenyistállóját néztem meg. Ret­tenetes vicinálisokon kerül oda az ember Sörjéuháza járási székhely­hez csak egy ugrás, de a vasúthoz mindakeítő messze van. No, de minek is kérdi ezeket Zsoldoska, talán oda akar utazni? — Nem! Egész nyugodt lehet 1 — Na hála Isten! Már azt hittem, hogy oda készül. Zsoldos közömbös hangon vála­szolt. pedig egész lelkét betöltötte az újság, amit most hallott. A gróf tehat nincs a fővárosban 1 Ha a lány érdekelné, úgy sem utazott volna el 1 így van ! Túl ágos sötéten látott és nincs oka kétségbeesett lemondásra. A bizalom érzése rezdült meg szivé­ben és lelke egyszerre megtelt bátor­sággal. És otthon szobájának csend­jében mintha uj energiák, uj bátor­ságok éledtek volna fel szivében, lelkesülten felkiáltott. — Megyek és meghódítom öt! Száz és száz beszédet fogalmazott meg, édesebbnél édesebb szavakat, szárnyaló, magas röptű ódákat, hárfa­pengés és oboabugás mézesen olvadó dalait, esdeklő fohászokat, szerelmi szenvedélyének viharos rapszódiáit. És mégis, mikor a lány előtt állt, zavarba jött és hallgatott. — No, ez mégis szép magától, Zsoldos, hogy ránk gondolt. Két hét óta színét sem láttuk. — Othon voltam. — A darabját egyfolytában adják, maga meg hazamegy? Hát már a dicsősége sem érdekli? Zsoldos hallgatott. Jól esett neki a lány hangját hallani és nem tudott betelni nézésével. Elfogódottsága még nem oszlott el, gondolafai még nem tömörültek, de hogy szerelmes tekin­tetének szomjas vágyával nézte ideálját, a szépség himnuszát zeogő akkordok támadlak fel agyában, lelkének zavarodottsága megenyhült és a költö beszélni kezdett. Mintha csak egy megírandó szín­darabjának hőse esdekelne szere­lemért, mintha csak saját élete drá­májának nagy jelenetét látszaná, úgy ömlöttek a szavak az iró ajká­ról. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents