Zalamegyei Ujság, 1933. január-március (16. évfolyam, 1-73. szám)
1933-01-15 / 12. szám
1933 január 15. Zalamegyei Újság vári kicsinyitelt formában ők maijuk külön is megrendezik a saját világtáborukat. Legutóbb a Óelgrádban élő orosz menekültek is jelentkeztek egy rajjal a világtáborozásra. Fel akarják fflggeszteDi Kőszeg autonómiáját. Jelentkeznek a polgármester-jelöltek. Kőszeg városában az utóbbi időben nagy ellentétek uralkodnak, mivel a város válságos pénzügyi helyzetbe került. A képviselő- testület egy része éiesen szembe fordult Jambrits Lajos polgár- mesteriéi. A polgármester ellen legutóbb fegyelmi eljárást folytattak le és a dolog vége valószínűen az lesz, hogy a polgármester nyugdíjba kerül. A zűrzavaros állapotok azért tovább tartanak. A napokban az alispán közölte a város helyettes polgármesterével, hogy a belügyminiszter valószínűen felfügge zti a város autonómiáját, kormánybiztos kerül a város élére és megszűnik a képviselőtestület jogköre. Ezért az alispán már nem is engedte kisorsolni a képviselőtestület választott tagjainak fele részét. A képviselőtestület ez ügyben gyü- ést tartott. Több szónok kifogásolta az autonómia felfüggesztését és hangoztatták, hogy képviselő- testületre akkor is szükség van, ha kormánybiztos kerül a város élére. A rövidesen megüresedő polgár- mesteri álhsra már jelentkeznek az önjelöltek. Tegnap H. József volt országgyűlési képvise ő be is adta pályázatát a polgármesteri állásra a város „nagyméltóságos“ zárgondnokához címezve. Kérvényében bejelenti, hogy a háború kitöréséig országgyűlési képviselő volt, majd a kérvényben mindjárt le is teszi az esküt, hogy Kőszegnek becsületes gazdája lesz. Bélyeggyűjtők figyelmébe! Alulírott cég, számolva a jelenlegi rossz gazdasági helyzettel jó Európa- és tengerentúli bélyegeket ad cserébe és pedig bárminő tömegbélyegekért. Tájékoztató árjegyzéket magyar tömegbélyegekről ingyen küldünk. Petőfi antikvárium, Újpest j Árpád- ut 110. Egy francia a magyarországi éjféli miséről. A Párisban megjelenő „V Illustration“ január 7-iki számában Le Lemanier cikkezik az éjféli misékről. Leirja, hogy Párisban az éjféli miséken hires énekesek és zenekarok működnek közre s ilyenkor a templomokban pénzért áruiják a helyeket. Ezzel szemben egy másik fővárosban mást tapasztalt. Cikke magyar fordításban a következő : — Budapesten a Szent István bazilikában a nép énekli megin- dultságát, fájdalmát és reménységét. Nem működik közre hires operaénekes és az orgona felöl ősi karácsonyi motívumok friss rózsái szállnak le. Ezeket a legfinomabb érzés harmonizálja, regisztrálva a harangok és sipok tisztaságában, melyek úgy ragyognak, mint a fenyőfán a jégcsápok. És lent hatalmas tömeg fojtott hangon énekli egy sejtelmes költészet szomorú, százados énekeit. Hallani itt a kereszténység első századainak dallamait, amelyeket a hagyomány naivul átalakított, de amelyek — mind ennek ellenére is — megőriznek valami különleges népies zamatot. Ezeket az énekeket mélyen átitatja a holt századok szelleme Nemzedékről-nemzedékre szálltak fönnmaradt bennük az ősök hite és gyöngédsége. — A tömeg gyöngéden és hódolattal énekli ezeket, egyszerre, harmonikusan és diszkréten, mintha nem akarná megzavarni az ősök álmát, akik ráhagyták e daliam-örökséget. Valóban, egy egész nép lelkét éreztem lüktetni ezekben a kedves melódiákban, melyek kissé mélázók, s mégis oly eleven bájuak. — Az ember érzi az alázatosak lemondását, vegyülve valami ismeretlen, még mindig sajgó seb fájdalmával. — Ha egy párisi ezen az éj- ! szakán Pestre téved, megérti, hogy kétféle módja van a karácsonyi éjféli istentiszteletnek. Nálunk, a mi nagy városainkban a a nép egy szép, művészies vallási előadásnak a szemlélő jé, a nagyon katolikus Magyárorszá- gon pedig annak maga is szereplője. Végül megjegyzi, hogy az ö lelkében felejthetetlen emlék marad a Szent István bazilika éj- \ feli miséje. Göcseji barangolások. — Az érettségizett betörők a tábla előtt. A pécsi tábla most tárgyalta a nagykanizsai érettségizett betörők ügyét, akik a múlt év nyarán 13 betörést követlek el. A törvényszék annak idején Kőszegi Istvánt 2 és félévi, Böjii Istvánt 3 évi, Tadler Józsefe! 2 évi fegyházra ítélte. Ez az Ítéletet a tábla helybenhagyta. A főügyész- és a vádlotiak semmiségi panaszt jelentettek be a Kúriához. II. 1932. szeptember 6. Mintha nem is Magyarországon, hanem valamelyik délamerikai rengetegben járnék. Köröskörül sűrűn szálegyenes bükkfák meredeznek az égnek. Azért írom az égnek, mert tudom, hogy az égbolt fölfelé van, de itt abból nem látni semmit. Fönt a bükkfák lombja összeborul és végtelen magasságú égbolt helyett itt 20—30 méter magasan elterülő zöld lomb alkotja a természet bolthajtását. Mintha nem is fák lombjai volnának, hanem egy végtelen szélességű és hosz- szuságu lombsátor, amelynek sik mennyezetét a szálfák ezrei, mint oszlopok tartják. Ezek a szálfák oly sűrűn állnak, hogy száz lépésre sehol, semerre sem lehet köztük ellátni Ha a gyalogút* és a fehéren meggyürüzött fák nem mutatnák, hogy emberek által taposott helyen járok, tényleg amerikai rengetegben képzelném magamat. Ha nem volna zsebemben a katonai térkép és iránytű, bizony nem tudnám, hogy 120 méterrel járok magasabban, mint Zalaegerszeg főtere, nem tudnám, hogy az Esterházy hercegi hitbi- zomány erdejébe kerültem göcseji barangolásaim alkalmával. A kerékpáromat többet viszem én, mint az engem. De ez nem baj, jobban élvezhetem a természetei. Igaz, itt nem élvezni, itt imádni kell már általa a nagy Teremtőt. A majdnem siri csend közelebb visz az Alkotóhoz . . . Alléra értem. Több kilóméteres nyilegyenes vágás a rengetegben. Előtte nincs akadály, keresztül megy árkon, bokron. Amint végignéztem rajta, mintha csőbe néztem volna, amelynek oldalait zöld lombok, alját zöld gyep képezte ki. A végén szőlőhegyek látszottak egy-két órai távolságban, mikor már megközelitettem azokat 2—3 kilométerrel, a szőlők alatt kis község bukkant elő. Az allén ide oda tekeredő gyalogösvény lejtőnek ment, kerékpáron negyedóra múlva az erdő i szélén voltam. Megálltam, jobbra- I balra keskeny szántószalagok, amelyek a ta aj felületét követve ! hullámozva, sietek elérni a völgy ! fenekén végig huzó zöld rétet. A | rét mellett, a szántó oldalában a I kis falun és a hegyi pincéken ki- ' vüi semerre se látszik se falu, se i ház. Mintha a jó Isten ejtette volna ide a teremtéskor s mintha az idők folyamán itt felejtették volna, annyira egyedül áll. A falun, hegyen, mezőn, réten túl köröskörül erdő, és a lankás dombon túl a magasabb hegyháton is erdő, erdő, mindenfelé erdő. Ez a vidék csonka hazánk egyik leggazdagabb erdörésze, Vannak az országban másutt is erdők, talán még nagyobbak is, de ilyen k rándulónak való több nincs. Látszólag mindenütt erdő van, az egész vidék csupa erdő és alig kell egy-egy félórát gyalogolni, pár száz holdas szántó közepén mindenütt köszönt bennünket egy-egy kis falu. Ez az érdekes vidék a Cserta folyóba ömlő Válicka és Berek patak között terül el. Kevesen ismerik. Még senki se irt róla, pedig nem kisebb ember, mint József főherceg szerette meg. Ez a vadászterülete, itt a rengeteg erdő közepén, Szentpéterfölde községtől egy kilométerre van a I fából épült tipikus vadászkastélya is. De sietnem kellett a falu felé, j mert felhők tornyosultak és vil- l lámlani, dörögni kezdet*. Alig ér- ; tem a rétre, megeredt az eső, I amiből felhöszakadásszerü zápor i lett. Alig tudtam már tolni ke ; rékpáromat, mikor hangot hal- i lottam. — Soha se törtessen tnváhh barátom ! — Oldalt néz széna petrencében a s zött megpillantottam eg Elfogadtam meghívását, párt lefektettem, hadd meg a zápor, én meg rogtam az atyafi mellé, ismertük volna helyzetül csodáltuk volna egym atyafinak fején, vállán széna, az enyémre mi\ voltam, ragadt. Jelmezb szénapetrencék lettünk Csakhogy félig-meddig kerültünk ! — Régen volt ugye kérdeztem. — Nem volt egész pedig én a kenyerem ja’ ettem már, de ilyen tartó ságra nem emlékszem. — Áldás az erdő ga Ahol sok az erdő, sok a sok az eső is, ezért a l letesebb csapadékelosztás Magyarországnak a mi hazánk. Én mérem az figyelem más vidék < mennyiségét és az elmi ron kívül ritka helyen ve eső, mint Göcsejben. — A szárazság csak a nek jó, de a nyári még se használt. A melegben szárán cukor nélkül as Erzsébet királyiié-s Budapest, IV. Egyetem-utca 5. (A Belváros központjában.) 5651 Az Étterem és kávéházban cigányzene. Az Erzsébeí-pince a főváros legszebb sörő 60 éve a fővárosi vidéki úri középosztály ta kozó helye. 100 modern kényelmes szc Leszállított ára SZABÓ IMRE tulajdono BB
