Zalamegyei Ujság, 1933. január-március (16. évfolyam, 1-73. szám)

1933-01-13 / 10. szám

2 Zalamegyei Újság I9?3 január 13. A jövő szerdán tárgyalja az igazoló választmány a zalaegerszegi petíciót. Országzászlót akarnik állítani Zalaegerszegen is, mert a mai országhatárok szerint — sajnos — határváros vagyunk. A mozgalom már hónapokkal ez­előtt megindulóban volt, de ki nem bontakozhatott. Most azután, — mint halljuk, — az ifjúság kí­vánja az országzászló-mozgalmat megindítani és azt eredményesen levezetni. A nemes eszme kivite­léhez sok sikert kívánunk s egy­ben szolgálatainkat is készséggel fölajánljuk. A Zrínyiek ősi várme­gyéjének székvárosa nem nélkü­lözheti az országzászlót. Jártunk- ban-keltünkben, munkaközben és sétáinkon is legyen mindenkor szemünk előtt az a szent zászló, m.'lynek lobognia kell diadalma­san ismét a Kárpátok ormain és a kék Adria partján. Addig nem pihenhet, addig boldog nem is lehet a magyar, amig ezt el nem érjük. Lelkes ifjúságunk megmoz­dulása azzal a reménnyel tölt el benünket, hogy a mozgalomnak mihamar sikere lesz és a város­nak egyik szép pontján a közel­jövőben már az országzászló is hirdetni fogja, hogy az Ínség és nyomorúság napjaiban is él e nem­zet fiaiban a hazafias áldozatkész­ség, mely nagy tettek véghezvite­lére ösztönzi, sarkalja és képesíti a nemzetet. Álljunk tehát minél többen az országzászló-mozgalom mellé és vigyük diadalra ezt a szent ügyet is! Szovjet támadástól tart Japán. London, január 12. A japán külügyminisztérium egyik tagja kijelentette, hogy Stalin beszéde végleg megsemmisítette az orosz­japán meg nem támadási szerző­dés megkötését. Stalin kijelen­tette, hogy a szovjet teljesen fel­készül és szembenéz a háború lehetőségével. A szovjet ipart tel­jesen a háborúra rendezték be. Japán katonai körök sürgetik a katonai kiadások növelését, tekin­tettel a szovjet háborús szándé­kaira. Megáll a munka Angliában az influenza miatt. London, január 12. Angliában elrettentő méreteket öltött az in­fluenza járvány. A gyárak és hi­vatalok még félüzemmel sem tud­nak dolgozni, mivel az alkalma­zottak ezrei betegen fekszenek. Az iskolák legnagyobb részét be­zárták. Négyezer éves festmény. London, január 12. Maiion je­zsuita atya Palesztinában négy­ezer éves festményt talált, amely Sodorna és Gomorrha pusztulását ábrázolja. A festmény értéke fe­lülmúlja minden eddig talált lelet értékét. Romániában sok ember megfagyott. Bukarest, január 12. Az óki­rályság területén szigorú fagy és hóvihar uralkodik. Románul me­gyében a megyei választásról ha­zatérők közül tizennégyet beteme­tett a hóvihar, s mindannyian megfagytak. A hideg következ­tében még több ember fagyott meg. A városi igazoló választmány január 18 án-án, szerdán, tárgyalja a zalaegerszegi képviselőlesiületi választások ellen beadott két pe­tíciót, amelyeket Széli György dr. és társai, valamint Balogh József és társai nyújtottak be. Ä tárgya­lás a polgármesteri irodában lesz s azon Bődy Zoltán alispán, aka­dályoztatása esetén Bogyay Ele­mér kormányfőtanácsos elnököl. Tagok: Gerencsér Lajos dr., Zsuppán József, Árvay László di. A mai postával kaptuk az alábbi levelet. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Hálás szívvel vettük tudomásul, hogy a Zalamegyei Újság napi rendre hozta a „hadikölcsönök“ ügyét. Hiszen alig van valaki, akit ez a kérdés ne érdekelne. Amikor a háborús időkben áldo­zatokat követeltek a nemzettől, az áldozatokat a nemzet meg is hozta, mert mindenki legelső és leg­szentebb kötelességének tartotta a Haza oltárán áldozni. Akit a kö­telesség a harctérre szólított, az oda ment s ott állotta meg helyét derekasan. Be is járta a magyar vitézségnek és áldozatkészségnek hire az egész világot. Aki meg otthon maradt, az úgy hozott ál­dozatokat, amint tehette. Hadiköl- csönöket azonban nem csak azok jegyeztek, akik otthon maradtak, hanem a harctéren küzdők is, hogy biztosíthassák a győzelmet. És ha nem is lehettünk győztesei a világháborúnak, sőt annak kol­dusaivá váltunk, mégis büszkén verjük a mellünket, hogy bennün­ket senki gyávasággal nem vádol­hat, sem avval, hogy nem hoz­tunk meg minden áldozatot, amit szeretett Hazánk követelt tőlünk. A háború és a forradalmak lezaj­lása után minden téren iparkod tunk rendet teremteni, csak épen a hadikölcsönök ügyében nem tettünk annyit, amennyit tennünk kellett volna. Az egymásután kö vetkező kormányok épenséggel nem kezelték ezt az ügyet úgy, mint a „nemzetnek becsületügyéí“. Ismeretes az a mozgalom, me­lyet különböző kereskedelmi és ipari érdekképviseletek indítottak abban az irányban, hogy a ki­rakodóvásárokat — legalább is városokban — szüntessék meg. Azzal érvelnek, hogy az élet fejlődése nem teszi többé indokolttá a kirakodóvásá­rok tartását. Ma már a legkisebb faluban is be tudja szerezni a lakósság mindenféle szükségletét az üzletekben s a vásár csak arra alkalmas, hogy egyes, táglelki- ismeretü vidéki eladók rossz por- tékájokat ráunszolják a helyi kö­zönségre. A városi iparosoknak és kereskedőknek pedig, akik a terheket viselik, csak konkurren- ciát csinálnak az idegenek, akik­nek megrendelésgyüjtése ellen, — és Briglevics Károly dr. Ugyancsak a közeli időben tár­gyalja a nagykanizsai igazoló vá­lasztmány a nagykanizsai választás ellen beadott két panaszt. Az al­ispán helyeítesiiésére a kisgyülés Csólhi Géza prelátust küldte ki elnökül, aki a polgármesterrel egyetértésben állapítja meg a tár­gyalás idejét. Tagok : Knausz László dr., Weisz László dr„ Unger Ullmann Elek és Barthos Gyula. Hatalmas tömegek várták és vár­ják ma is, hogy a becsületbeli adósság, ha nem is kerül teljes kifizetésre, de legalább olyan rész­letekben nyerjen törlesztést, hogy annak érdemleges eredményei le­hetnek. Mindig gondoltunk arra az elmúlt másfél évtizedben, hogy egyszer alaposan fognak a kor­mányok a hadikölcsönjegyzők kár­talanításához, de gondolunk arra különösen ma, amikor olyan ret­tenetes nagy az ínség és nyo­mor, amikor pénz, hitel és for­galom hiányában megdermedt az egész gazdasági élet. Tervek me­rültek föl már, miként lehetne a hadikölcsönök ügyét nyugvópontra juttatni, de — csudálatos — hogy ezek közül egyet sem találtak a kivitelre alkalmasnak, holott nem egy esetben mutatták ki már, hogy lehetséges az állam megterhelése nélkül is legalább némileg rend­behozni az ügyet. Tudjuk, hogy sokan vannak, akik úgyszólván mindenüket odavitték a Haza ol­tárára hadikölcsönjegyzés formá­jában és ma egy fillér nélkül ál­lanak. Kérjük Szerkesztő Urat, tartsa napirenden ezt a kérdést is, talán lessz annak valami eredménye. Elvégre is a sok Ígéretet egyszer mégis csak be kell váltani s a becsületbeli adósságot egyszer csak meg kell fizetni. Erre pedig most volna legnagyobb szükség, amikor már mindenből kifogytunk. | tudjuk — óriási a felháborodás és a helyi üzletemberek el is kö­vetnek mindent, hogy ennek egy­szer már végeszakadjon. Furcsa dolog is, hogy amig egyrészt vé­delmet talál a helyi ipar és keres­kedelem az idegen cégek megren- delésgytijtésének megrendszabá- lyozásával, addig másrészt, bizo­nyos időben, kirakodó vásárok formájában rászabadítsanak bár­kit is arra, hogy a helyi kereske­dők és iparosok elől vegyék el a keresetet. A kereskedelmi miniszter most körrendeletét bocsátott ki, mely foglalkozik ezeknek a vásároknak kérdésével. A miniszter megálla­pítja, hogy a vásárok elvonását csak törvényhozási utón lehetne létrehozni és úgy is kellemetlen mellékhajtásokat hozna ez a tör­vény, mert a vásárok legnagyobb ré­szének kirakodóvásárait királyi vásár szabadalmi okirattal engedélyezték. Ami az újabb vásárok engedé­lyezését illeti, a miniszter ebből a szempontból ígéretet tesz, hogy ezt a legszigorúbban fogja kezelni és kizáróan akkor és ott ad ki­rakodóvásárra engedélyt, amikor és ahol az1 az illetékes kereske­delmi és iparkamara a kormány­nak ind tványozza. Megállapítja a miniszter azt is, hogy igen sok helyen gyakran elmaradnak a vásárok, mert nem rentábilisak. A miniszter is magáévá teszi a kirakodóvásár-eilenes mozgalom elvi szempontjait és leiratában rá­világít arra, hogy a kirakodóvásá­rok számában csökkenés fog be- állani, ami megfelel annak az ál­láspontnak, hogy a kirakodóvásárok a ma már nagyszámú letelepe­dett kereskedők jogos ér­dekeit sértik. A miniszteri rendeiet nem vilá­gos, mert nem tűnik ki abból az, hogy a rendelkezés érinti-e a már meglevő vásárjogot. Ha ez nem vonatkozik az érvényben levő vá­sártartási jogokra, akkor viszont nem sok előnyét látják annak a keres­kedők és iparosok. Megoldják az erdősítés kérdését. A közeljövőben megalakul az Erdészeti Tanács. Az Erdészeti Tanács létesítését az Országos Erdészeti Egyesület javasolta a kormánynak. A Hadik János gróf vezetése alatt álló egyesület javas­lata, mint értesülünk, illetékes kö­rökben teljes helyesléssel ?alálko- zott, úgyhogy a tanácsadó szerv felállítása küszöbön áll. Az Erdészeti Tanács feladata, hogy a magyar faiermelés védelme érdekében javaslatokat tegyen. Erre igen nagy szükség van, mert közismert tény, hogy az ország faszükségletének fedezése legége­tőbb gazdasági problémáink közé tartozik és az is marad évtize­deken ál, ha az erdősitésről nem gondoskoduk idejében. Az Érdé szeti Tanács hivatása volna tehát az erdősítés előmozdítása Az Er­dészeti Tanácsba az Országos Er­dészeti Egyesület 9, a fakereske­delem 3, a földm veiésügyi mi­nisztérium, a kereskedelmi mi­nisztérium és a pénzügyminiszté­rium 2—2 tagot delegál. Mint értesülünk, az Erdészeti Tanács első javaslatai a faterme­léshez szükséges hitel, az „erdő- hitel“ előteremtésére vonatkozik. További javaslatok a tűzifa árvé- deimére és az erdőfejlesztéssel kapcsolatos téii munkaalkalmakra vonatkoznak. Megállapítást nyert ugyanis az, hogy, ahol erdők vannak, a földmunkások hasonlít­hatatlanul kedvezőbb helyzetben vannak. A mezőgazdasági terme­lés eredményétől függetlenül télen is keresethez jutnak úgyhogy, ahol erdőségek vannak, kisebb a gazdanyomor. A Metró filmgyár kimagasló remekműve A képviselő úr barátnője. Válasz érkezeit a hadikölcsönökről széló cikkünkre. Tisztelettel: Több hadikölcsönjegyzö. A kereskedelmi miniszter a kirakodóvásárokról. Homályos szövegű a körrendelet.

Next

/
Thumbnails
Contents