Zalamegyei Ujság, 1933. január-március (16. évfolyam, 1-73. szám)
1933-03-25 / 69. szám
2 Zalamegyei Újság 1933 március 25. Krónika. Árra hát nem számíthattunk, Hogy a tavasz ezidén Bennünket is becsaphasson — Megvallom ezt őszintén. — Olyan bájos mosolygással Közelitelt már felénk . . . De egy éjjel csak megbomlott S tél lett, mire fölkelénk. Nincsen rend a természetben Megértés nincs a lelkekben, Nincsen béke, nincs virág, Tótágast áll a világ. Európa népei közt Szörnyű nagy a feszültség, Igaz barát kevés van itt, Annál több az ellenség. Nem áll helyre az egyensúly, Mit tönkretett a — béke, S tartunk attól, ha ez igy megy, Háború lesz a vége. Hogy e veszély ránk ne kapjon, Fáradozik sokat nagyon Itália, Anglia, De makacs a francia. Én nem hiszem semmikép sem, Olyan rosszul, hogy álljunk . . . Ezermázsa számra vagyon Nekünk vágott dohányunk. S a dologban az a legfőbb — Megsúghatom mellesleg —; Hogy mindez az órjás kvántum Csupa-csupa felesleg. És az embert ismerjük már, Mindent sokkal könnyebben vár, A nagyobb bajt sem bánja, Ha van egy kis dohánya. Buját baját minden ember — Hamarább úgy feledi, Ha egy pipa dohány mellé Borocska is jút neki. Van borunk is fölös számban S mit akar most a kormány? Csökkenteni, — hogy kevesebb Legyen a bor s a dohány. Miért kell itt a csökkentés? Hogy jobb legyen a termelés, Mindig csak jó bort igyunk S komisz dohányt ne szijjunk! Ipszilon. A pentelei vásár. Irta: Forster Edit. A vásári sokadalomban Jancsi összetalálkozott Miska bácsival. Az öreg először félszemére húzta kalapját s elhatározta, nem vesz tudomást a legény ottlétéről. De azután mégis mást gondolt. Eszébe jutott a lányának tett Ígérete s úgy félvállról, a pipa mellől ráköszöntött. — Hé ecsém! Há illik úgy elmenni az öreg bátyád mellett? Jancsi is hasonló gondolatokkal foglalatoskodott, amikor az öreg mentében megállította. — Sok a dolgom — bökte meg a kalapja szélét Jancsi. — Azt látom — szívta a pipáját az öreg gazda — itt csavarogsz, oszt a jányok után tekingetsz ... — Má hogy én tekingetnék? A Rozi után úgyse tehetem. Hát épen ezt akarta mind a kettő. A Rozit szóbahozni .. . mert Rozi a módos Mihály-gazda egyetlen leánya volt. Szemrevaló, csinos kis portéka, aki lángra gyulasztotta a legény szivét. Még múlt kukoricafosztáskor feleségül kérte. Azonban a házasságból nem lett semmi, mert az öreg nem mutatkozott hajlandónak az ötven hold földet mindjárt a lányára Íratni. így azután szó szót adott és a vége az lett, hogy Jancsi nem mutatkozott többet. Miért nincs a zalaegerszegi hegyközségekben postai kézbesités? A kézbesítés hiánya miatt sok kellemetlenség éri a hegyi lakókat. A Zalaegerszeghez tartozó hegyközségek lakói, akik épen olyan polgárai a városnak, mint a belső területen, a tuíajdonképeni vá rosban lakók, állandóan panaszkodnak amiatt, hogy részükre nem történik postai kézbesités. A címükre postán érkezett küldeményeket, legyenek azok akár egyszerű levelek, akár ajánlott küldemények, csak az esetben kaphatják meg, ha történetesen dolguk van a városban s betekintenek a postahivatalba és ott érdeklődnek az iránt, jölt-e valami a címükre. Amennyiben ők maguk, vagy esetleg szomszédaik heteken át nem jöhetnek a városba, például a kellemetlen időjárás miatt, akkor a posta hat hét múlva visszaküldi az esetleges küldeményeket, Vannak azonban ügyek, különösen a mai világban, amelyek gyors elintézést kívánnak s ha ezek a kézbesités hiánya következtében késnek, abból kellemetlenség, sőt súlyos bajok is háramolhatnak akár a címzettre, akár a feladóra. Épen azért kellene ezt a kézbesítési ügyet egyszer már megoldani. Valóban lehetetlen állapot (nem akarunk erősebb kitételt alkalmazni), hogy akkor, amikor a legeldugottabb falvak lakói is kapnak hetenként legalább kétszer postát, ebben a kényelemben ne részesülhessen a megyeszékhely lakosságának tekintélyes része! Két évvel ezelőtt voltak tárgyalások, amelyeket a polgármester folytatott, majd belekapcsolódtak a nagyközségek elnökei is, azonban még máig sem jutottak eredményre. A szegény hegyi lakók még ma is el vannak zárva a a világtól, mert a postaintézmény nem áll megfelelően rendelkezésükre. Hogy a hegyközségekbe is bevezessék a postai kézbesítést, az nemcsak a hegyi, hanem azoknak a városi lakóknak is érdeke, akik a nyári időben néhány hetet töltenek szőlőikben. Ezek sem kaphatják meg leveleiket, újságjaikat stb., ha csak be nem jönnek, vagy be nem küldenek azokért a postára. Ez pedig sok kellemetlenséggel jár. A kérdés tehát megoldásra vár. És ez a megoldás nem is ütközik legyőzhetetlen akadályokba. Mindössze egy embert kellene beállítania, akár a postának, akár a városnak, aki meghatározott időben és megállapított helyeken naponta megjelennék s átadná és illetve magával hozná a postai küldeményeket. Minden hajlékhoz természetesen nem mehetne el, de ha a hegyi lakók tudnák, mikor és hol jelenik meg a kézbesítő, volna gondjuk arra, hogy átvehessék, vagy átadhassák a küldeményt. Ezt az áldozatot meghozhatná közösen a posta és a város. Ha a város belső területén lakók már úgyszólván miden utca sarkára kérnek levélgyűjtő szekrényeket — kényelmi szempontból, — akkor a hegyi lakók sokkal több joggal követelhetik azt, hogy részökre — legalább az emliíeít módon — kézbesítsék a postai küldeményeket. Várjuk tehát a tárgyalások újabb fölvételét és a gyors megoldást. — Mozivetitésre alkalmas színes diapozitivek a keszthelyi kiadóban megrendelhetők. A munkanélküliség emelkedése az európai államokban. Nemcsak az agrár, hanem még fokozottabb mértékben az ipari államok is nagy kérdőjel megoldása előtt állanak. Ez a munka- nélküliség megoldásának kérdése, amelynek megoldása a teljesen lerongyolódott gazdasági helyzet miatt teljesen lehetetlen, annál is inkább, mert az álíalános helyzet napról napra rosszabb lesz. Angliában a munkahiány esetére a biztositó intézet 1924—25. évben 5T7 millió font sterling segélyt folyósított a munkanélkülieknek, 1931—32. évben a kiutalt összeg 101 millió font sterlingre emelkedett. Németországban az összlakosság 30°/o-a munkanélküli. 1928- ban 1150 millió márkával segélyezték a munkanélkülieket, 1931-ben 2970 millió márkával, mig 1932 ben a segélyezésre fordított összeg meghaladja a 3600 millió márkát. Olaszországban 1925 ben a kifizetett segély nem érte el a 39 millió lírát, 1932-ben már meghaladta a 115 millió lirát. Svájc 1925-ben mindössze 2 5 millió frankot fizetett ki, 1931-ben ezen összeg 37 6 millióra emelkedett. Belgiumban 1930-ban 32 millió frankot tett ki a munkanélküli segély 1931 ben a segélyezés több mint 365 millió frankot emésztett fei. A többi európai országokban is a segélyezésre fordított összegek erősen emelkedő tendenciát mutatnak. A számoknak ezen ijesztő emelkedése világosan mutatja, Egy darabig minden maradt a régiben, de azután Miska bácsi mégis megsokaliotta, hogy mindig csak Rozi pityergő ábrázatát nézze. Összeszedelőzködött, s igy indult el a pentelei vásárra, ahol a véletlen elébe hozta a rátarti legényt. Az öreg gazda csak szívta pipáját, mire kibökte. — Há iszen, azután is tekingethetsz ... Ha kedved tartja . .. — Ha csak a tekingetés lönne ... — De ott van az ötven hold főd ... mi ? — Miska bátyám mondotta ... rántott vállán egyet Jancsi. — Tudod mit, ecsém? Egy pohár bor mellett majd kettévágjuk azt az ötven holdat... A legény Bácsalmáson kocsis minőségben teljesített szolgálatot a Bereczky kúrián. Szorgalmas, becsületes, jómunkás hírében állott, csak egy okozott nála bajokat : a szesz... Ez már nem egyszer szerzett neki kellemetlen órákat. Mert már az első pohár után igen rózsaszínű gondolatok kóvályogtak, a harmadik után pedig mi tagadás, bizony csak nagy üggyel, bajjal találta meg hazafelé az utat. . . így esett most is. Addig tárgyalták a Rozi leányt az ötven holdjával, hogy mire Bereczkyné nagyasszony Jancsira talált a kis sarki kocsmában, hol az már igen sűrűén aprókat pislantott. — Semmirevaló — dörgött a nagyasszony — tudtam, hogy itt talállak. Azonnal lódulj előre! Esti szürkület előtt ot,hon akarok lenni. Ezek igen szép szavak voltak, de Jancsi barátunknál nem ment olyan vigan a „lódulás“. Csak többszöri kísérletezés után sikerült odáig jutnia, hogy mégis talpra állhatott s elindulhatott szaporán lépkedő úrnője után. Csak az nem fért Jánosunk fejébe, miképen lehetséges az ? Ő egészen határozottan emlékezett, hogy egy nagyasszonyai indult útnak s most mégis kettő lépegeti ott előtte . .*. Bereczkeyné elhelyezkedett a hintó ülésén. Jancsi pedig megpróbálkozott felkaszkodni, hogy azután a lovakat elindítsa. Azonban a magas ülés nem bizonyult elég biztos támasztéknak, mert kétszer majdnem kibukott onnan. A nagyasszony is kifogyott a béketürésből. — Hallod-e, ez mégsem járja. Mindig miattad kell szégyenkeznem, bármerre járjunk is. Megint alaposan leittad magadat... Jancsi megállította a lovakat, viszafordult ülőhelyén s igy válaszolt : — A tekintetes asszony — csuklóit a szava — azt... mon- gya ... hogy... szégyent hozok a ... a ... fejére ? — Hát persze te haszontalan. Nem szégyen az, hogy most részeg vagy s a lovak úgy mennek, mintha nem volna vezetőjük? — Ha a tekintetes asszony azt mondja, hogy szégyent hozok a fejére, akkor — s nagy keservesen leszállóit a bakról — csak menjen a tekintetes asszony egyedül haza. Mert én visszamegyek a vásárra ... Bereczkyné majd megpukkadt a méregtől. — Azonnal visszaülsz s hajtod a lovakat! — Nem én! — rázta meg a fejét Jancsi — ha én részeg vagyok, akkor maga csak menjen egyedül. Arra van az ut Rácalmás felé! A nagyasszony végtére belátta, hogy itt hiábavaló minden beszéd s odavágta : — Megállj semmirekellő nem fogod tovább enni az én kenyeremet — ezzel kiszállt a hintó- ból s hogy az éjszakát az országúton ne kelljen töltenie, maga foglalja el a kocsis ülését s hajtott hazafelé. Jancsi pedig, mint akinek nyugodt a lelkiismerete, kalapját félszemére húzta s elindult vissza a vásárra. Egyik utszélről a másikra dü- löngészett s fütyörészve gondolt arra, milyen jó is volt, hogy összetalálkozott Miska bácsival..,
