Zalamegyei Ujság, 1933. január-március (16. évfolyam, 1-73. szám)
1933-03-19 / 64. szám
1933 március 19. ZaJamegyei Újság 3 Göcseji barangolások. as TUNGSRAM VARÁZSCSÖVEK AS 4125 AS 4120 AR 4120 APP 495 Symphonie váíto- Symphonie árnyé- Symphonie Symphonie kellős zó erősítésű cső koítrécsw cső eső vezérlésű esd fiagyfrehvcncJa-lokosafb» N*gy4rehvencle-fafcozetb* Detokior-Cúhogntöa VégorOaltd-fohOft&tbA XI. 1932. szeptember 19. Ha valaki Göcsejt jellemezni akarja, nem hagyhatja figyelmen kivül azt a látványos jellemvonását, hogy lehetetlen útjai miatt a téli hónapok alatt megközelíthetetlen egyik-másik része. Rendesen a Zalaegerszeg és Nova között elterülő vidéket állítják az idegenek elé, mint olyan területet, amelynek utjai járhatatlanok. Bizony nem dicsekedhetnek a Szegek lakosai útjaikkal és nem ritkaság, hogy a télen oda vetődő idegen ott ragad a vendégmarasztaló sárban. A szegekbeli utaknál csak a Bánokszentgyörgy vidéki utak rosszabbak. Göcsej délkeleti sarka azért is látványos helyzetben van, mert messze esik a városoktól és különösen azért, mert messze esik az utjavitó kavicstól. A Pozva— Zalaegerszeg vidéki kavics 40, a Mura melléki 25—30 km. ide. S milyen feneketlen ut van addig! A hercegi vasút töltésén ballagok Oltárc felé. A Válicka-völgy itt kanyarodik kelet-nyugat irányából északra és már a völgy déli végéhez értem. Itt kezdődik Göcsej leghosszabb és legegyenesebb völgye, amelynek másik végén negyven kilométerre tőlem északon fekszik Zalaegerszeg. Elhagytam már a „Haraszti“ erdőrészletet. Az erdöszél és a vasút is bekanyarodik keletre a kis Oltárci- völgybe. Földrajzilag ez már nem Göcsej, de szerintem helyesebb lenne, ha szükebb hazánk határait nem a folyókkal, hanem völgyeikkel vonnánk meg. Bocfölde és Csatár között nincs különbség, pedig Bocföld földrajzilag Göcsej, Csatár nem. De Csatár és Pölöske között nagy a különbség, pedig egyik se Göcsej. Egy vidéken soha se a folyók, hanem mindig a folyók völgyeit elválasztó hegyláncok vonnak éles gazdasági és néprajzi különbségeket. A Válicka hoz. Ha Róka Péter, abban a pillanatban elém kerül!!! A szél most erősen fújni kezdett, szinte reszkettek tői az ablakok. Az ősz nimród kissé elhallgatott és egy nagyot sóhajtott. — Szomorú történet — mondják a vadász urak — átérezzük fájdalmát. De térjünk a tárgyra. — Uraim! én a tárgynál maradok, csak hagyjanak beszélni, mert e történet szoros összefüggésben van a ma elejtett farkassal. Nem vagyok bráhmahivő. igaz keresztény vagyok. Nem hiszek a lélekvándorlásban. Nem hiszem, hogy a halál után a bátor emberek lelke az oroszlánba, a gyáváké a nyulba, a ravaszoké a rókába, vagy nyestbe, a vérengzőké a tigrisbe, vagy farkasba költözik. Mégis a mai eset megdöbbentett. Arról beszélek. Oly hitvány állatot, mint ez a farkas volt nagyereje dacára, nem ismertem. Naphosszat ólálkodott az erdőben a bokrok között és félénken tekintett maga körül. Még a legkisebb falevél zörrenésére is megijedt és rohant az erdő sűrűjébe. Kileste, hogy hová megy pihenni a fáradt őzike és mikor az gyanútlanul pihent, rávetette magát és megkeleti és nyugati oldala között sincs semmi különbség. Vagy mind a két oldal Göcsej vagy egyik se. Én nem várom meg erre vonatkozólag a felsőbb döntést, azért kanyarodtam be Oltárc felé. Letértem a vasútról, mert a falu felé göröngyös ut vezetett. A vasút és a mezei ut közti különbségen gondolkoztam, lábamra vigyáztam, nehogy valamelyik göröngybe elessek. Majdnem megijedtem, annyira felrezzentem, amikor valaki rámköszönt. — Hova megy annyira elmélyedve, vagy talán keres valamit? — Felnéztem. — Maga az, kedves biró uram! — az árok partra felmásztam hozzá, mert a domboldalon az ut mellett dolgozott az én oltárci ismerősöm. Két félnehéz muraközi volt az ekéjébe fogva. Még azok is hátra tekintettek, mintha örülnének, hogy gazdájuk megállt beszélgetni, legalább pihenhetnek kissé. — Búzát akarok vetni ebbe a földbe. Mit szól hozzá, lóher volt benne. Cséplés után megszántottam, most megkeverem és két szántásba el is vetem. Jó lesz ? — Nem dicsérem meg biró uramat e talajelőkészités miatt. Én nem igy tettem volna. — De ekkor már mindketten az eke gerendelyen ültünk. El voltunk fáradva. Én is elhagytam Szent- györgyön utitársamat, a biciklit, vasúti töltésen, süppedékes helyen hűtlen lett hozzám. — A lóhere két éves növény. Erős gyökereivel a talajt összetartja. Ha búza alá akarom elkészíteni a lóherföldet, akkor második kaszálás után alaposan alászántom a tarlómaradványt. Keresztül-kasul megjáratom, addig, mig a föld felszíne el nem aprózódik. — Én bizony nem boronáltam meg — veti közbe biró uram — — Rosszul tette. A boronáit föld az őszi, vető előtti esőket könnyebben beveszi, a talaj összeérik, szétmállik. Vetésig csak egy ölte szegényt. Többször megfigyeltem viselkedését, de soha sem volt szerencsém annyira megközelíteni, hogy leterithettem volna, bár néhány golyót már küldöttem utána. — Ma végre leszámolt bőrével a sok aljasságért, amit elkövetett. Az utolsó hajtásnál már bosz- szankodtam, hogy semmi érdemes vad nem fut felém, midőn egy- szercsak megpillantom farkasunkat, amint a veszedelmét érezve menekülni akar a bokrok felé. De mindenütt fegyveres vadászok és hajtők állták el az útját. Ki nem törhetett a hajtásból semerre sem. Egészen szemtelenül, egyenesen felém tartott és mintha könyörületért esdett volna, oly kérőleg emelte rám zavaros tekintetét. Bizonyára arra számított, hogy megkönyörülök rajta. Amikor lőtávolba érkezett, ráfogtam puskámat. A puska dördült és a bestia vérében fetrengett. Előrántottam vadászkésemet, hogy még egy kegyelem döfést adjak neki, de ettől már elkéstem, mert mire hozzáértem kilehelte fekete páráját miközben emberi hangon kiejtve, ezt a három szót hallottam : Róka Péter voltam. Sz. M. hónap van. Nincs idő a két-há- romszoros szántásra, de nem is szabad azt mélyen megbolygatni, mert akkor a talajbaktérium szaporodás nem indul meg. Nem kell ezt magának magyarázni, hisz úgy is tudja. — Olvastam róla a Vasárnapi Újságban. — Annál könnyebben elhiszi, amit mondok. A talajérést siettetjük, ha a megszántott földet minden eső után elboronáljuk. Elég a földnek egy szántás, ha beérett, szeptember végén alapos agyonboronálás után bele vethetjük a búzát. Lóhere után legbiztosabb a búza egy szántásba, mert két szántás nem ér semmit se, annyi idő meg nincs, hogy a talaj három szántásra beérjen. — Két szántás miért nem jó? — Mert az első szántáskor alákerült éretlen tarló maradványok újra felkerülnek a felszínre és olyan ez a föld mintha a lóher- ^arló össze lenne csak vagdalva. A Zalavármegyei Szarvasmarhatenyésztő Egyesület ma délelőtt Tarányi Ferenc dr. nyug. főispán, felsőházi tag, elnök vezetése mellett rendes évi közgyűlést tartott. A gyűlés megnyitása után Kristály Aladár dr., egyesületi igazgató felolvasta az évi jelentést, mely a következőket tartalmazza : Az 1932. október 31-ével záruló 1931 — 32. üzemi év az Egyesület működésének 5. bevégzett éve volt. Figyelemre méltatva az eredményeket s összehasonlítva más megyék hasoncélu egyesületei által elértekkel, a működés eredményesnek mondható. Azonban sajnálattal kell megállapítani azt, hogy az állattenyésztés terén még rendkívül sok tennivaló van hátra. Ennek oka a válság mellett abban keresendő, hogy a vármegye közönségének egy része még a gazdasági konjunktúra virágzása idején sem jutott annak tudatára, hogy saját érdekei ellen vét, ha a természettől nyújtott előnyök elhanyagolásával nem foglalkozik kellőképen az állattenyésztéssel. Ilyenkörülmények között szükséges a Szarvasmarhatenyésztő Egyesület működése. Az elmúlt üzemi évben ellenőrzés alatt állott az első félévben 37 tehenészet 1182 darab tehén— Kikaptam biró úram kezéből az ostort, hogy egy ilyen lóheretarló csomóra a lovak mellett rácsapjak. De vesztemre magyaráztam, mert alig, hogy az ostort megsuhintottam a lovak megugrottak. Biró úram az eke egyik, én a másik oldalára estem. Mire ruhámról a földet levertem, már messze futott lovai után. Csak úgy integettem Isten-hozzádot, mert nem volt többet kedvem az ekén diskurálni. Tapasztalásból tudom, hogy a gazdasági oktatásnak ez a legalkalmasabb módja. Ne érezze soha se a meglett ember, hogy valaki tanítja, különösen, ha az a valaki nálánál fiatalabb. Diskurálás formában kell neki az okszerű gazdálkodás alapelveit beadni. Ez sikerült biró urammal is. Csak tanításom szemléltetésével fel ne sültem volna! nel. Ezek közül az évvégi záráskor megállapított éves tehenek létszáma 916 volt. Az ellenőrzés lebonyolítása az üzemköltségek csökkentése céljából 1931. novembertől 3 kerületben történt. A tejtermelés a szárazság, takarmányhiány következtében csökkent. 17 gazdaság az évi átlagnál jobb volt, 19 azonban azon alul maradt. Az egyesület anyagi helyzete súlyos, 2000 P tagdijhátralék mutatkozik. Az egyesület jövő céljaira vonatkozóan elsősorban a tejtermelés költségeinek csökkentésére fekteti a fősulyt. E cél elérésére az eddigi törskönyvelési adatainak célszerű felhasználásával keresztül- vití szelekció a legelső feladat Másodsorban rendkívül súlyt kell fektetni az olcsó, de megfelelő takarmányozásra. Fontos az egyedi takarmányozás bevezetése és pontos keresztülvitele is. Szól azután a tenyészállatok beszerzése érdekében folytatott akcióról. A földművelési miniszter minden tekintetben méltányolja az egyesület munkáját. Teljes mértékben magáévá tette a miniszter az egyesületek szövetségének azt a fölterjesztését, melyben a tenyésztő, háladó tehenészetek tejének elhelyezésénél előnyt kíván biztosítani a lefejő, tehát nem tenyésző tehenészetekkel szemben. Bár Zalából fekvése miatt kevés tejet szállítanak Pörneczi József. Beszámoló a vármegyei Szarvasmarhatenyésztő Egyesület működéséről.
