Zalamegyei Ujság, 1933. január-március (16. évfolyam, 1-73. szám)
1933-03-05 / 53. szám
1933 március 5 Zalamegyei Újság 3 Csehszlovákiában? Érdekes, de egyben tanulságos tárgyalást tartott a prágai törvényszék. A vádlott egy Stastny Frigyes nevű 41 éves cseeh kertész volt, aki a prágai rendör- igazga’óság poiitikai osztályán feljelentést tett Kargeí pozsonyi származású postatisztviseiö ellen kémkedés miatt. A cseh kertész feljelentésében elmondotta, hogy Karget postahivaiainokot többször kihallgatta, amikor ismeretlen emberrel német és magyar nyelven beszélt Az ismeretlen egy Ízben azt kérdezte Kargeltől, hogy mi újság, mire a postahivatalnok suttogó hangon azt válaszolta, hogy sikerült neki egy pár fontos katonai okmányt Pozsonyból megszerezni. Az idegen, a feljelentés szerint, igen megörült ennek a válasznak és ezt mondotta : „Szóval olyan dokumentumok vannak, amelyek nekünk odahaza kellenek.“ Egy más alkalommal, amikor a titokzatos magyar idegen a postatisztviselö- vel találkozott, a troppaui tüzérség felvonulási tervét kérte és pénzről — nagyobb összegről — beszéltek. — A feljelentés következtében Kargel postatisztviselőt letartóztatták és a kertész a vizsgálóbíró jelenlétében is megismételte vádjait. Csak heteken át tartó vizsgálati fogság után derűit ki, hogy a feljelentő sem németül, sem magyarul egy szót sem tud, Kargel postatisztviselő egy kollégájával beszélgetett és ez a kollegája, aki különben németül is tudó cseh ember, bizonyította, hogy katonai dolgokról egy szó sem volt közöltük. De azt is megállapította a bíróság, hogy a feljelentő ellen lopás és egyéb deliktumok miatt bűnügyi eljárás van folyamatban és jelenleg ezekért vizsgálati fogságban ül. Ítéletre még nem került sor. (Predon, Wien.) tői duzzadó gyerekek tartják. Mig ezt végig gondolta, szive nagyon nehéz lett. De a boldogság súlyától. Túlságosan gazdagnak érezte magát az átélt percekért. És túlságosan szegény, szürke, s méltatlan embernek érezte magát, hogy őt valaki, egy láthatatlan hatalom erre méltatta. Feltörő hálával szerette volna leborulva megköszönni valakinek. És csak egy mélységes sóhajtás buggyant ki ajkán, mint az alabástrom korsóból a tiszta olaj: oh Istenem ! Mikor eltette kézimunkáját, már tudta, hogy az a csodálatos mámor, mely elfogja néha az embert, mellyel kezével, szemével, fülével örökké maradandót alkot a korhadó anyagból, mellyel megfogja és szemléltetővé teszi, lelkileg siket és vak embertársai előtt, az élet örök igazságait, szépségeit, az: a művészet. És a szónak mélysége az a megborzongatóan nagyszerű valóság, hogy kilépve az időnek nevezett korlátból, kor, távolság, különbség nélkül testvéri egységbe olvaszt minden poláris ellentétet, az élőket és holtakat. S az a felemefő alázatos hála, mely térdre kényszerit egy titokzatos adakozó előtt, az alkotás mámoráért, az a szónak mélységes és örök gyökere: a hit. Kéth Edit. I.T3 Megmozdultak az ország összes Horváth családjai a 442 milliós örökségért. A múlt hó derekán az egyik fővárosi napilapban a következő felhívás jeleni meg : „Tiszteleitel felhívom mindazon rokontársaimat, akik a sopron- megye, illetőleg a pulyai Horváth- családból származnak és akik II. Lipóí belga király feleségének hagyatékára igényt tartanak, hogy azt nálam személyesen bejelenteni szíveskedjenek. Gosztonyi Gyula, Sopron, ógabona-tér 44.“ A felhívás után hosszabb cikk következik, amely szerint nem kevesebb, mint 385 millió belga aranyfrankról van szó, amelyhez örökösöket keresnek. Ez az ősz- szeg pengőre átszámítva 442 millió 750 ezer pengő. Kétszáz évvel ezelőtt Somogy- szilben lakó Horváth János gazdának volt egy szép leánya, Katalin, akit Edényi Pál földbirtokos vett nőül. A férj azonban rövidesen meghalt, a világhírű szép asszonyt | előkelő ausztriai herceg vette feleségül. Ebből a házasságból származó leány lett később II. Lipót belga király felesége, akinek három gyermeke született, ezek közül egyet kitagadott és ennek örökségét Magyarországon élő rokonaira hagyta. Ez az örökség tesz ki 385 millió aranyfrankot és ezt az összeget fenyegeti az elévülés, ha az örökösök nem jelentkeznek. A dolog annyiban komplikált, hogy a szili anyakönyvi hivatal régi okmányai egy tűzvész alkalmával elégtek. A mesébe illő örökségért az egész ország Horváthjai megmozdultak s keresik, kutatják családfájukat, illetve jogukat az állítólagos 442 millióért. Reális szemmel nézve az a véleményünk az egész örökségről, hogy annak konkrét alapja nincs. I Nem egyéb a pesti lap szenzáció- | hajhászásánál. Göcseji barangolások. ix. 1932. szeptember 17. Dömeföld fölött a bükkös szélén megálltam. A hátam mögött keletre terült el a bebarangolt vidék. Mintha ennek az ismeretlen vidéknek a kapujában állnék. A terület jórésze erdő, a falvak is ennek árnyékában a Töröszneki patak és Alsó-Válicka völgyében fekszenek. Milyen keveset sejttet innen kívülről ez az elhagyott földterület. Önkénytelenül is az előttem elterülő vidéken kell legeltetnem szemeimet. A bükkös széltől nyugatra, előttem1 egyesül a Válicka a Csertával. Göcsejnek ennél tipikusabb patakja nincs. Valahol fönt a Szegek körüli hegyek táplálják forrását. A Szegeknek Petrikereszturnál int búcsút. Délnek a hármas fa felé (Karácsonyfa, Mikefa, Náprádfa) szükebb hazánk leghangulatosabb völgyét képezi. Tőlem keletre Ortaháza mellett a Berek patak, amely a Tófej, Gutorfölde vidéki csermelyeket, ereket egyesíti magában, vizével gazdagodva, mint kis folyó köszönti a Csömödérnél eléje siető Válickát Három völgy egyesül itt előttem. A Cserta, Berek és Válicka völgye. Itt a lapság lehet négy-öt km. széles és egymást érik benne a faluk. Pihenőhelyemből nyolcat olvashatok meg. Csömödér—Páka központtal Göcsej egyik legélénkebb helye ez a völgykiszélesedés. Itt jön rajta a zalaegerszeg —rédicsi vasut-vonal és Csömödérnél csatlakozik vele az Alsó- Válicka völgyének hercegségi kis- vasutja. Pár kilométerrel felebb az Ortaházi állomáson túl idelátszanak az ortaháza—novai kisvasút építkezései. Valamikor még vasúti gócpont lesz itt! Jól esett körülnéznem itt kint. Idegeneknek oly vad helynek tűnik fel még Csömödér—Páka vidéke is. Én, aki már több, mint tiz napja járom a hátam mögött elhagyott ismeretlen vidéket, úgy érzem most,' amikor e bebarangolt vidék kapujában állok, hogy kulturált helyre érkeztem. Mindenkinek idegen az ismeretlen vidék. Göcsej se lesz idegen, csak meg kell ismertetni és amit az ember megismer az már nem lesz előtte vad. Minden vidéket szeretettel kell megfigyelni. A természet igazi értékei sokszor nem a legelső pillanatra látszanak, a természetet szerető ember sokszor gyönyörködik oly vidékben, amit a füstös kávéházban élő ember egyszeri látásra vadnak keresztel el. Ilyen ember csak egyszer tekint ki vidékre, de gondolatai akkor se itt hanem a város poros korzóin járnak... A völgy kapuját már régen elhagytam. Nyugati szél lengedez, kerékpárom száguld velem a j kanyargós megyei utón keletre. | Milyen jó ilyenkor ez az ut. Azt hiszem, az utbiztos ur is csak ilyenkor járja. Az őszi esőzések beálltával megfeneklik itt az utón minden forgalom. Nem lehet három-négy hónapig ezt a vidéket megközelíteni. Pedig olyan értékes, olyan szép itt minden a Válicka alsó völgyében... Elhagytam már Kányavárt is és hirtelen megállók. Az utat sínek keresztezik. Sínek, vasúti sínek a völgyben, ahol télen át, majdnem fél évig nem tudnak kocsin közlekedni! A berekfák között csörgedezik a Töröszneki patak. Szentpéter- földe, Pördefölde felől folyik, onnan szállítja a vasút is a rengeteg fát. Északról éles füttyentés. A töltésen a fütty irányába megyek. Alig száz lépésre a sínek mellett 2—3 méter magas tűzifa- rakások, a végét nem is látom. Odébb megszámlálhatatlan müfa- rönk. Az egy pár sínből már sok DARMOL f Kis doboz 50 fill. __J pá r lett, nem is tudom már mennyi. Raktárakhoz, állomás- épülethez érek és mellettem ott sistereg a kis mozdony, utána akasztva vagy másféltucat teherkocsi és egy szerkocsi. Intézkednek, kiabálnak, jeleznek, kapcsolnak, mint a vasútállomáson. Azt hiszem, nemsokára indulnak, s hogy le ne maradjak, hamarosan engedélyt kértem, hogy én is indulhassak velük. Kerékpárom a szerkocsiba én meg a mozdonyvezető mellé kerültem. Hajtottam már igába fogott ökröket, nyargaltam már könnyű lóval, nehéz muraköziveL A kerékpáromhoz már majdnem hozzá nőttem. Volt már autókarambolom. Kezeltem motort, gőzgépet, de még mozdonyvezető nem voltam. Az ökörfogat a völgy sáros útjára való, lassú de biztos. A lófogaton ülni szeretek, de hajtani nem. Ideges állat a ló, nem tudom nyugodtan élvezni az utat. Az autó vigécnek való elsősorban, aki az utazással keres, mióta nekirohantunk egy ökörnek és azt halálra gázoltuk, autózás közben minden kerülőnél, fordulónál ökörakadályt látok. A kerékpárt szerettem meg a legjobban és most a mozdozdonyvezetés kedvéért a szerkocsiba engedtem lökni. (Felyt. köv.) Pörneczi József. Menekül az arany Amerikából. Newyork március 4. A bankzárlatot már 33 államban rendelték el az Egyesültállamek 48 állama közül. A bankjegyforgalom erősen növekszik és mindenfelé megindult a pénzhalmozás. A bankpánik hatása alatt a tőke Angliába menekül és amíg a font válsága idején a pénz Amerikába menekült, most gennek fordítottja történik. Az amerikai tőke menekülése következtében január eleje óta az Angol Bank aranykészlete 33 millió fonttal emelkedet és már csak 5 millióval alacsonyabb a legmagasabb állománynál. Newyork, március 4. A bankpánik miatt az Egyesültállamok 18 ezer bankja közül 3 ezer szüntette be kifizetéseit. A pánik egyre terjed és ezért kimondják a moratóriumot Newyork állam bankjaira is. A newyorki és chicagói bankok helyzetéről nyilatkozatot adnak ki. Newyork egyik legnagyobb pénzintézete ellen a betevők valóságos rohamot intéztek és hatalmas összeget vettek ki a bank 530 millió dolláros betét- állományából. Illinois államban ma reggel bezárták a bankokat. A tőke Anglián kívül Kanadába menekül, ahova páncélautók hosz- szu sora szállítja az aranyat és az értékpapírokat. IDŐS NŐT vagy FÉRFIT Kinek hozzátartozója nincs, szeretetteljes gondozásban és teljes ellátásban részesít. Pénzért vagy vagyonért. Bővebbet a Keszthelyi Fiókkiadóban.
