Zalamegyei Ujság, 1933. január-március (16. évfolyam, 1-73. szám)
1933-02-24 / 45. szám
<933 Február 24. Péntek. XVI. évfolyam 45 «szám. Ara 10 I III«IIViliit IV— w 7JI» m . t go-^' v" frcA^‘ 54 \ó P ^os 7,a\^cb Felelős szerkesztő: Her boly Ferenc. Birtesxtö ...un: íalaeserszez, Síécienyi-tér i felDloa: l2o sí. —FitósíerKesztoié»: Eesxtiflly, KossbH L.-b. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2 pengf, negyedévre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint A magyar kisgazda érdekében. Gömbös ígéri: „a magyar kisgazdát el nem hagyom soha.“ Ha a kisgazda valamikor támogatásira, segítségre szorult, akkor különösen most van annak az ideje Már az ígéret is olyan jól- esőleg, felemelöleg hat a kisgazdára nyomasztó, eladósodott állapotában. Ma már a kisgazdának talán egyetlen vigasza az együtt- szenvedés érzete, hisz sorba számlálják a házakat és nem találnak maguk között adósság nélküli kisgazdái, vagy csak igen kivételképen egy-kettőt. A gazdaadósságok kérdése égető probléma, a kormánynak múlt év október 11-én beígért „legrövidebb időn belüli konkrét intézkedéseinek“ már napvilágot kellett volna lát- niok, az átmeneti rendelkezéseket már ki kellett volna bocsátania, ha a termelő egyedeket a közszámára még idejében akarja megmenteni. Gömbös e rossz képzésű jelszó: „Öncéluság“ alatt azt érti, hogy mindent a nemzetért. Az eladósodott gazdatársadalom megmentése pedig nem az egyedek ügye, hanem nemzei létérdeke. A gazda eladósodása évekre vezethető vissza. Hitelt vett fel, nem fényűzésből, hanem azt a nemzet épitőmunkájába beillesztette. De akkor a hitel a termelési és az értékesitési visszonyok- j kai összhangban állott. Jött azután rohamosan a gazdasági összeomlás, a régi hitel megmaradt, a magas kamatot egy ideig csak tudta fizetni, de azután az is elmaradt, — mert az élete fentar- tását mégis csak előbbre valónak kellett tartania. És csak most jött tulajdonképen a kisgazda tragédiája. Foglalások, végrehajtási eljárások, az ügynek egyik évről a másikra tolódása, úgy hogy a szegény kisgazda ki sem látszik kezeseivel együtt az adósságból és szinte kétségbeesetten, megtörtén olvassa a hitelszervezettől küldött értesítésből, hogy az akkori termelési és értékesítő viszonyokkal összhangban levő hitele most a lerongyolódott gazdasági viszonyok között az adminisztrációs költségekkel, kamatos kamattal együtt kétszeresére, sőt háromszorosára rúgott fel. Az élet mostohasága sokszor az ember elevenébe vág. De még a tragédiák között is vannak fokozatok; ime egy szívfacsaró eset: plébániámban 1925-ben az egyik jómódú, adósságmentes gazda, hogy megmentse vőjét a bukástól, nagyobb összeget vett fel váltóra. A hitelezők csak kezeseket kértek, mert a gazdánál biztosítottnak látták az összeget, a gazda ingatlanait nem terhelték meg. Amikor a gazda később nem fizette a kamatokat, a kezeseket vették elő. A kezesek eljártak ugyan, hogy ; az adósgazda ingatlanaira rátáb- láztassák az adósságot, kérték is a végrehajtást ellene, de ennek foganatositása csak húzódott év- ről-évre, egyik kézből az ügy intézése a másik kézbe került, közben a kezesek minden ingóságát s ingatlanát is lefoglalták s most állnak az árverés előtt. Ha az adós gazda ingatlanaira még annak idején az árverést kitűzték volna, neki is még maradt volna annyi vagyona, hogy a megélhetését biztosította volna, de most a lerongyolódott gazdasági helyzetben még a kezesek összes vagyona sem elég az adósság kifizetésére. A nagy gond sírba is vitt már közölük két családapát, szomorú özvegyek pedig apró gyermekeikkel a leg- kétségbeejtőbb bizonytalanság előtt állnak. Azt mondják, hogy a kezesek kérését az adós végrehajtását illetően még annak idején azért nem lehetett teljesíteni, mert akkor még a telekkönyvek megszállott területen voltak. De hát nem lehetett volna ezen segíteni ? A tragédiát még fokozza az a körülmény, hogy közben még a kezesek feleségei is kényszerítve voltak a váltók aláírására s most az is úszik. A bankoknak önmaguktól kellene megcsináltok, hogy a régi, jobb viszonyok között felvett hiteleket a mostani termelési és értékesítési viszonyokkal összhangba hozzák. Ezt meg kellene tenniök különösen azoknak a bankoknak, amelyek a kisgazdának háború előtti, szorgalmas munkával megtakarított, bankban elhelyezett, jó pénzét ingatlanok vételére fordították s jóllehet, a pénz elértéktelenedésével is az ingatlannak megvolt a vételárnak megfelelő értéke, a kisgazdát mégi régi jó pénzéért kifizették egy-két fillérrel. Ha a kisgazdának a pénz elértéktelenedését fájó szívvel kellett tudomásul vennie, akkor a bankoknak is tudomásul kell venniök, hogy a jobb gazdasági időben felvett hitel leszállításra szorul. A mezőgazdasági kényszeregyezség kérdését tárgyalják meg mielőbb. Valósuljon meg a régi kívánság, hogy a mezőgazdasági fizetésképtelenek részére egy külön mező gazdasági OHE szerveztessék, amely gondoskodjék a fizetésképtelen mezőgazdasági adós megmentéséről. A nemzeti munkaterv is elismeri, hogy az adós sokszor a tisztán öncélú, kiuzsoiázó hitel- politika, a drága hitelellátás béklyóiba került. Szabadítsa hát ki! Ha a kormány fokozott figyelemmel kiséri az egyetemes nemzeti érdekek szempontjából a hiteléletet, ha különös gondja van arra, hogy a gazdasági egyedek létét és termelő képességét biztosítsa még a válság folyamán is, ha a mostani termelési és értékesítő viszonyokkal harmóniába akarja hozni, lecsökkenteni a régi adósságokat, ha a gazdaadósságokat vitális fontosságú kérdésének megoldását teljes megértéssel mozZalai nagybirtokosok az államkölcsön Jegyzői között. Ismeretes, hogy a kibocstásra kerülő belső államkölcsönből 15 millió pengőt a nagybirtokosok jegyeznek. Az akciót Károlyi Gyula gróf volt miniszterelnök vezeti, akinek javaslatait az országban és Zalában is megértéssel fogadták. A zalai nagybirtokosok jelentős mértékben kiveszik részüket a kölcsönből. Esterházy Pál herceg, akinek Lenti környékén és a Balaton mentén is nagy birtokai vannak, a 15 millió pengőből 3—4 millió pengőt jegyez, tehát a nagybirtokosok által nyújtandó kölcsönnek mintegy negyed részét jegyzi. A zalai birtokosok közül nagyobb kölcsönt jegyzett Festetics Tasziló herceg ésrésztvesz- nek a jegyzésből azok a zalai egyházi birtokok is, amelyeknek ingatlanain nincsenek nagyobb terhek. Reggel négy óráig ülésezett a képviseíőház. Farkas Tibor és Pallavicini külpolitikai interpellációi. Budapest, február 23. Az új ülésezési rend bevezetése óta most volt a képviselőház első hajnali ülése. Az ülésen befejezték a vizitársulatokról szóló javaslat tárgyalását, majd áttértek az interpellációkra. Az interpellációk reggel 4 óráig tartottak, igen nagy érdeklődés és zsúfolt karzatok melleit. Az ülés befejeztével a a képviselők még a büffében maradtak, ahol megjelent Gömbös miniszterelnök is feleségével. Reggel fél 5 óra volt, mire a lámpák kialudtak és a parlament épülete elsötétedett. Interpellációk hangzottak el a MÁV olajszállítása ügyében, adózási kérdésekről, valamint a legutóbbi választásokkal kapcsolatban, a legnagyobb érdeklődést azonban a külpolitikai interpellációk keltették. Farkas Tibor dr. a kisántánt államainak most kötött szövetségi szerződését tette szóvá és felvilágosítást kért a magyar kormány álláspontjáról. Pallavicini György őrgróf a kormány külpolitikai tevékenységét bírálta és megállapította, hogy az ország külpolitikai helyzete Gömbös hivatalba lépése óta rosszabbodott. A két interpellációra Gömbös Gyula miniszterelnök együttesen válaszolt. Rámutatott, hogy a kormány értesülése szerint a kisántánt államok új szövetsége gazdasági célt szolgál. Mivel az új szövetségi okmányt még nem tették közzé, végleges választ a magyar kormány álláspontjáról nem adhat. Pallavicininek válaszolva utalt arra, hogy a kormány külpolitikai irányelveit hivatalbalépése alkalmával határozottan körvonalazta. Merész állítás, hogy a jelenlegi kormány rontott az ország külpolitikai helyzetén. Magyarország csak óvatos külpolitikát követhet és ezt teszi a jelenlegi kormány is. Ez a külpolitika az osztrák-magyar szerződés, a cseh kereskedelmi megállapodás, a francia-magyar tárgyalások befejezése. Franciaország részéről előzékenységet tapasztaltunk, ami bizonyíték arra, hogy nem romlott helyzetünk. Egyedül a reálpolitika terén akar járni s a magyar kormány egy irányban sem kötötte le magát annyira, hogy csak egy irányban haladhasson. Mikor a reviziö szükségességét hangoztatja, ez is reálpolitikát jelent, mert a békés revízió az az ut, amely a béke biztosítására vezethet. Ha a kisántánt államai velünk együtt akarnak haladni gazdasági téren, — ezt kívánta legutóbb Titulescu, — akkor el kell ismerniük egyenjogúságunkat. Meggyőződése, hogy a kormány erősítette Magyarország külpolitikai helyzetét. Buchinger Manó a hirten- bergi üggyel kapcsolatban az olasz-magyar barátság ellen érvelt. Az interpellációra Kánya Kálmán külügyminiszter válaszolt, akinek ez volt az első felszólalása. Rámutatott, hogy a magyar külpolitika nem egyes miniszterek kénye-kedvének eredménye, hanem adott helyzet következménye. Külpolitikánkban a szabad kéz elvét érvényesítjük. Az olasz barátság annál inkább értékes számunkra, mert nem állja útját más államokkal való együttműködésnek.
