Zalamegyei Ujság, 1933. január-március (16. évfolyam, 1-73. szám)
1933-02-02 / 27. szám
2 Zalamegyei Újság 1933 február 2. Gálffy Dénes nem is ismerte Laskayt. Budapest, február 1. Laskay Dénes kijelentésével kapcsolatban Gálffy Dénes fivére nyilatkozatot j tett közzé. Ebben kijelenti, hogy < Gálffy Dénes nem ismerte Laskayt, azzal semmi ügye nem volt. Nyilvánvaló tehát, hogy Laskay rosszindulatúan gyanúsítani akart, mikor ismeretes kijelentését megtette. Pénteken mutatkozik be a Daladier-kormány. Páris február 1. Daladier kormánya, amely a radikális pártok tagjaiból alakult meg, pénteken mutatkozik be a parlamentben. Ennek a kormánynak is nehézsége lesz a szanálási javaslattal, amely miatt az előző kormány megbukott. A 3 milliárdos deficitet a miniszterelnök kölcsönnel akarja fedezni. A jobboldali ellenzék egységes frontot alkot a kormánnyal szemben. Rövid táviratok. A rádiókészülékeket nem adóztatja meg a kormány. — Elgázolta az autó Budapesten Horváth János rendőrfőtörzsőrmestert, aki életveszélyesen megsebesült. Ekker Ferenc soffőrt letartóztatták. — Agyonlőtték a vadorzók a kónyi Esterházy uradalomban Tóth Gergely vadőrt. — A fővárosban a Fő-ut 80. számú házában ina hajnalban fejszecsapásokkal életveszélyesen megsebesítették Klein Géza ház- felügyelőt. A merénylettel egy elbocsátott viceházmestert gyanúsítanak, akit letartóztattak. — A jugoszláv vasutakon 50 százalékos kedvezményt nyújtanak a nászutasoknak. — Mozivetitésre alkalmas színes diapozitivek a keszthelyi kiadóban megrendelhetők. A pénzügyminiszter a képviselőházban ismertette szanálási tervezetét. A jövő kőitaégvetés már csak 716 milliós leas. Budapest, február 1. A képviselőház tegnap tartotta első ülését, amely iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg, mivel Im- rédy pénzügyminiszter ezen az ülésen mondotta el expozéját az államháztartás szanálásáról Az ellenzék az adóemelésekről és a fizetésieszállitásról tett bejelenté seket viharos ellentmondásokkal fogadta. 1 m r é d y pénzügyminiszter be jelentette, hogy 150 milliós deficitet kell eltüntetni, ami igen nehéz áldozatokat igénylő feladat. A szanálásra három lehetőséget lát: a termelés fokozását és ezzel a nemzeti jövedelem emelését, a központi igazgatás költségeinek apasztását és belső tőkéknek a szanálás szolgálatába állítását. A deficitet a következő módon tünteti el: A transfer- alapból 50 milliót használ fel, ami tulajdonképen burkolt köl- csönmüvelet. A fennmaradó száz milliós h ányból 45 milliót belső kölcsönből fedez. A kölcsönből 25 milliót az ipar, a többit a mezőgazdaság és egyéb érdekeltségek adnának. Ez a kölcsönfelvétel kétéves lejáratú pénztárjegyek utján történik. A még mindig fennmaradó 55 millió pengőt új adók bevezetésével, adóemelésekkel és a dologi, valamint személyi kiadások csökkentésével kívánj i elérni. (Az erre vonatkozó rendeleteket lapunk 'más helyén közöljük.) A mezőgazda- j sági rétegeket a legnagyobb kíméletben részesíti a kormány és azokat az adóemelések nem érin- I tik. Bejelentette ezután a miniszter, hogy a jövő évi költségvetést a jelenlegi 806 millió pengő helyett 766 millióban állapítják meg. Ebből is 50 milliót a transzferpénzekből fedeznek, igy csak 716 millió pengő fedezetéről kell gondoskodni. Közölte, hogy az állami berendezkedéseket revízió alá ke.l venni. A múlt által ránk hagyott kastélyból kisebb, modern lakásba kell mennünk. Ebből a célból a kormány kebelében 3 tagú bizottságott alakítanak, amely az összes tárcák költségvetését revízió alá veszi. Ülést tartott tegnap este a 33-as bizottság !s, amely elfogadta az összes szanálási rendeleteket. Im- rédy pénzügyminiszter bejelentette, hogy a kormány a gazdasági élet vérkeringését is meg akarja indítani, ezért 15 milliót fordít beruházásokra. Az ülés éjjel 2 órakor fejeződött be. Még az est folyamán értekezletet tartott a kereszténypárt és állást foglalt a tisztviselői fizetések újabb leszállítása ellen, mivel véleménye szérint az ebből elérendő 8 milliós megtakarítást más forrásból is meg lehetne takarítani. A keszthelyi iparosok és szociáldemokraták választási paktumot kötöttek? A keszthelyi Iparoskörben tagértekezletre jött össze az iparostársadalom egy része és értesülésünk szerint a szociáldemokrata munkások kiküldötteivel a közelgő községi választásokra paktumot kötöttek. Hir szerint a paktűmhoz csatlakozott a kereskedők egy része is s igy az iparosok, kereskedők és szociáldemokraták közös ellenzéki listával indulnak. A hirt fentartással közöljük s amennyiben az megfelel a tényeknek, a legnagyobb mértékben elítéljük a paktumot. Bizonyosra vesszük, hogy, ha létre is jött ilyen paktum, abban az iparosságnak és kereskedőknek csak töredéke vesz részt és a többiek megmaradnak a polgári gondolat alapián. A paktumot kötők előtt rá kell mutatnunk a zalaegerszegi iparosok gerinces magatartására, akik a legutóbbi választásokon a nemzeti gondolat rendíthetetlen harcosai voltak. Terjed az influenza Budapesten. Budapest, február 1. Az elmúlt 9 nap aiatt Budapesten 29 ember halt meg influenzában. A tisztifőorvos jelentése szerint a járvány terjed és a halálozások emelkedésétől lehet tartani. Megszűnt a Zeileís-per. Emlékezetes, hogy Érdy László mérnök a zalamegyei Zeileis-há- boruság kapcsán hírlapi támadást intézett Goda Lipót dr. nagykanizsai tisztiorvos ellen, aki sajtópert indított a cikk miatt. Többszöri elhalasztás után a zalaegerszegi törvényszék ma ismét tárgyalásra tűzte ki az ügyet. A tárgyaláson az elnök bejelentette, hogy Goda dr. és Érdy békésen intézték el az ügyet, s amennyiben Érdy a költségeket fedezi és nyilatkozatot küld be, akkor a polgármester a feljelentésre vonatkozó felhatalmazást visszavonja. Az ügyészség kérte az iratok áttételét. — Influenzánál gondoskodjék arról, -hogy gyomra és belei a természetes „Ferencjózsef“ keserüvj/. ha-nalam által többször és alaposan kitisztittassanak. A legújabb magyar költészet.* írta: Suszter Oszkár II. Saját „én“-jét állítja előtérbe azokban a költeméryekben is, amelyekben a magyar életről ír s amelyekben sötét, de nem egészen igaztalan képet rajzol a magyar világról. Egyéni elkeseredésében énekli, hogy „Párizs, ez az embersürűs gigászi vadon“ rejti el őt „a szájas Duna pan- durhada elől“ s itt akar meghalni, nem a Dunánál s egyéni sértődöttségében nevezi a magyar földet magyar ugarnak, pocsolyás érnek, s magát fénytollú sármánymadárnak, amely lenéz az árra s nyugatra száll. Kritika nélkül dicsérte a nyugatot s túlzottan fekete színekkel festette mindazt, ami neki itthon nem tetszett, de sohasem tagadta meg hazáját s a költészetét eléggé nem ismerőkben azért keitetie azt a látszatot, hogy hűtlen magyar, mert sokszor egyéni gőgjének a magasságából tekint le a magyar földre. De amikor megtörik a gőgje s ellágyul a hangja, gyönyörű sorokat ír a falujáról, amely visszavárja, meghatóban szomorkodik a „Magyar Messiá* A „Mansz“ liceális előadásán felolvasott értekezés. sok“ sorsán, akik semmit sem tehetnek s megírja a Havasok és Riviéra c. pompás allegóriáját a társadalmi egyenlőtlenségről. Ez az ellágyuló szomorúsága bünbá- natos töredelmességgé fokozódik, amikor saját életére pillant vissza. Nemesen egyszerű szavakban gyászolja meg azt a kis fiút, aki valamiknr ő volt s ilyen töredelmes hangulatából születik meg talán valamennyi költeménye között a legszebb a „Krisztus-kereszt az erdőn“, amely a magyar költészetnek örökbecsű nagy kincse. Abban a nagy szenvedésben, amelyet a háború és végzetes következményei mértek a magyar nemzetre, megtisztult a magyar lélek s megnemesedve buzog fel belőle a 20 ik század költészete. Az lett volna az igazi próféta, aki ezt a fájdalmat előre megérzi s Jeremiásként megsiratja a pusztuló országot, vagy még inkább az, ki a közeledő vészfelhők elhárítására kongatta volna meg a a magyar költészet harangját. Ilyen prófétáink nem voltak, de vannak ősziute hangú, tiszta lelkű, nagy tehetségó költőink, akik megsiratják, amit elveszlettünk s akik vigasztalnak és reményt csillogtatnak a bánat sötétségében. A két korszak mesgyéjén áll a nagy tehetségű Gyóni Géza tragikus alakja, akinek az volt a végzete, hogy megírja a „Cézár én nem megyek“ c. költeményében az élethez ragaszkodás himnuszát s azután szava a harcok harsány trombitája legyen s vé gül ellobogjon fiatal lelke a fogolysors tristiáinak lassankint elhalkuló dúdolása közben. A legújabb kor hazafias költészetének határozott tárgya van: az elveszett országrészek visszaszerzése. A történelem parancsszava adta ezt a penzumot s költőink egyéniségük és körülményeik szerint más-másképen, de mindnyájan ugyanazzal az érzés- zel engedelmeskednek ennek a parancsszónak. Sajó Sándor hatalmas erővel harsogja bele a magyar lélekbe az elkeseredett hazafiság szilaj szavát. Jól ismert tüzes hangú költeményei, a „Magyarnak lenni“, „Magyar ének 1919-ben“, a „Riasztó“, a „Veréb“ a nemzeti harag szavát harangozzák szerte-széjjel az országban. Sík Sándor lelke a fájdalmas csüggedés és a remény között hánykolódik. 1916-ban, a nagy győzelmek idején is pesszimista, nem a végső győzelemben kételkedik- ugyan, hanem attól fél, hogy épen a siker teszi majd tönkre a magyarságot s igy fohászkodik az Istenhez : „Add, ön * magát a nemzet megtagadja és meg ne ölje, add, a győzelmen“. (Rokkant éneke). Az, amitől félt, nem következett el, annál jobban lesújtotta az a vég, amelyre nem is gondolt. Elkeseredetten tör ki a fájdalom szivéből: „Isten és ember szóljatok : Miért ? Miért, hogy meghalt egy ezeréves élet? Isten szép müve miért, hogy ördögé lett ?“ De, miután bánatát kiöntötte, mégis hittel köszönti a majdan felkelő napot: „Akarok lenni élet, akarok lenni ország, akarok lenni én !“ Reményik Sándor, amig a Végvári-álnév sürűszövésü csuklyája takarta el arcát az üldözők élői, ugyanilyen nyíltsággal tárta ki lelkét. „Segítsetek“ c. szép kis kötete az erdélyi magyarságnak sokhangú és mégis egyetlen nagy feljajdulása. Benne van a kibujdosók szomorú menetének a rajza, az akkor még csak titokban felhangzó magyar szó kedves csengése, a harag az elnyomók ellen s az erdélyi földhöz ragaszkodás dacos akarata. De amikor az arcát elfödő csuklya már megritkult és nagyon átlátszóvá lett, meg- halkitotta a hangját, hogy csak azok hallják és értsék, akikhez szól. Ami az erőből hiányzik, azt még több finomsággal pótolja, de az érzés ugyanaz marad, csak a forma változik. A szomorú jelennek s az egy pillanatra feltűnő s azután gyorsan tovaszálló jövőnek váltakozó hangulatát nagyon szépen örökíti meg „ Hangolásféle“ c. elégiájában. (Folyt, köv.)
