Zalamegyei Ujság, 1933. január-március (16. évfolyam, 1-73. szám)
1933-01-29 / 25. szám
1933 január 29 3 Zalamegyei U]ság Göcseji barangolások. ellenőrzés is lehetett, a hamisító kát, ahogyan megállapították, úgy meg is büntették. Ma közegészségügyi kihágás ként kezelik az ilyen eseteket sa tej- és vajhamisitók pénzbírságot Kapnak, Pedig ezek a tejpancsolók de sok csecsemő egészségét veszélyeztetik vizezett tejükkel. Még szerencse, hogy a tejárusok szfáz százalékát véve arányul, nálunk alig tiz százalék az ilyen vandál lelkű. Jády Károly | Pénteken, a késő esti órákban terjedt el városunkban a hir, hogy Jády Károly meghalt. A fáradhatatlan buzgalmu, minden nemes dolog iránt mely érdeklődéssel viseltető, példásan munkás ember halála mély részvétet keltett városunkba, mert Jády Károlyt nemcsak az iparostársadalom, amelynek kiemelkedő tagja volt, hanem a város közönségének minden rétege ismerte és tisztelte. De neve és tevékenysége ismert volt vármegyeszerte, sőt ipari körökben országos viszonylatban is. Kiváló egyéni tulajdonai, szakér telme, munkaszeretete, érdeklődése a közügyek iránt olyan pozícióit biztosítottak számára, amilyennel valóban csak kevés ember dicsekedhetik. Nemcsak a város iparos- társadalma, hanem az összlakosság is több ízben megtisztelte őt bizalmával s példás tevékenysége elismerésre talált a legmagasabb körök előtt is. Jády Károly, szabómester, nem volt zalai születésű, de szivvel- lélekkel zalainak, zalaegerszeginek érezte magát. Veszprémben születőd 1868 ban, tehát most volt hatvanötödik évében. 1884-ben került Zalaegerszegre s egy évvel később nősült. Iparostársai 1920- ban az ipartestületi elnöki tisztségbe emelték, amely tisztet egy évtizeden át viselte. Amikor egy évvel ezelőtt egészségi állapotára tekintettel visszavonult, az ipartestület örökös diszelnökévé választotta. Tagja volt a város képviselőtestületének, a vármegye törvényhatósági bizottságának s a kisgyülésnek, diszelnöke a ZTE- nek és az Iparos dalárdának, igazgatósági tagja a Vármegyei Banknak és kültagja a soproni kereskedelmi és iparkamarának. A legritkább esetek közé tartozott, ha valamelyik ülésről elmaradt. Az 1925-iki soproni kiállításon bronz-, a Faluszüvetség ugyanez évi zalaegerszegi kiállításán az aranyérmet nyerte, az Országos Iparos Szövetség ezüst éremmel, majd a kereskedelmi miniszter elismerő oklevéllel tüntette ki. Temetése vasárnap délután 4 órakor lessz az újtemető halottas házából. Halálát özvegye, szül. Schmal Ilona és kiterjedt rokonság gyászolja. IV. 1932. szeptember 9. Az erdőben a homály sokkal sűrűbb volt már, mint az erdőn kívül. Le kellett szállnom a kerékpárról és gyalog sietnem kellett az ösvényen, hogy pár kilométerre eső szállásomat a teljes sötétség beállta előtt elérjem. Az ut ismerős volt, már jártam erre valamikor. A levél se hullott még a fákról, a gyalogösvényt nem takarta el, bíztam abban, hogy elérem az erdész-lakot. Csend borult az erdőre, talán még a fák levelei se rezdültek meg; annál kellemetlenebb volt a halotti csendben itt-ott egy-egy ágreccsenést hallani. A reccsené- seket később már sürü, a csendhez képest hangos lábdobogások kisérték. Ezek a hangok mind sűrűbbé váltak. Tudtam, hogy szarvasoktól származnak, sietve folytattam utamat tovább. Minden gondolatomat az ösvényre koncentráltam, hogy arról le ne tévedjek. Már nem lehettem messze célomhoz. Idegborzongató hangot hallottam, nem hasonlított bőgéshez se, kürtből se származhatott, de nem is tudtam már arról gondolkodni, hogy mitől származik, mert utána lövéseket, kiabálásokat hallok. Ezt már nem bírtam tovább nyugodt idegzettel. Csak most kerüljek még egyszer haza, eszemágába sem lesz többet barangolni. Nekidültem egy fának, a kerékpárom valahol a földön maradt. Épen idejében, mert a mindjobban erősödő hangkeverék közé a lábdobogásoknak a fortissimója vegyült, mintha több száz vadállat szabadult volna el és azok mind felém futnának vad iramban. Recsegtek- ropogtak az ágak, ezek közé oly csattogás vegyült, mintha az ördögök raja szabadult volna ki és vasvillával mennének egymásra. Az iszonyú kürtszót mintha egyenst az én fülembe fújták volna, az éktelen huhogást mintha csak tiz lépésről hallanám, a lövéseket mintha csak nekem szánták volna. Az egész völgy meg- telett e hangokkal és a visszhanggal olyan hangzavar képződött, amit elfelejteni soha se tudok . . . Hirtelen vége lett mindennek. Utána a csend talán már kínosabb volt a hangzavarnál. Vártam, hogy mi történik most velem. Közben koromsötét lett. Nem mozdultam. Az ösvényen lépéseket hallok, mindenre készen várakoztam. Amint irányomba ért, nagy zörgés, ká- romkódás, botorkálás . . . valaki a kerékpáromban elesett. Most már nekem kellelt bátrabbnak lennem. Eszembe jutott zseblámpám. Előhúzom és fényszóróját más irányba fordítva felcsavarom. Ebben a pillanatban szólok „ne félj jóbarát!“ és a fényszórót az ösvényre irányítom. Kerékpárom mellett, felém irányzott fegyverrel az erdöőr állt. Megismert és elnevette magát. Nekem nem volt a nevetéshez kedvem, mert a pokoli zaj még mindig a fülemben rezgeti; én most csak arra gondoltam. Elindultunk az erdészlakás felé. Csak pár száz lépésre volt. Nem mehettem tovább, hisz úgy is ott akartam megszállni. Vacsora közben mindig vártam, hogy valaki említést tesz a pokoli zajról, de mintha csak nekem rendezték volna, házigaz- dámék egy szóval se említették. Vacsora után aztán óvatosan én hoztam elő. — Már kezdem érteni! — mosolygott az erdész. — Hát ezért volt az ur mindeddig ilyen szót- lan. Nincs annak az éjjelente többször megismétlődő „pokoli lármádnak ránk emberekre nézve semmi veszedelmes jelentősége. — Magyarázza akkor meg, hogy mi volt az ? — Kérdeztem türelmetlenül. — A hercegi erdő — kezdte lassan — sok falu kisgazdáinak a szántóit körülöleli. Erdőnkben kisvad kevés van, de van benne jócskán vaddisznó és szépen vannak szarvasaink. — Ezt mind tudom, de én nem erre vagyok kiváncsi! — Várjon csak ! Ezt az erdŐ- részt József főherceg bérli. Szerződés szerint az ő kötelessége a vadak által a szántókon okozott kárt megtéríteni a kisgazdáknak. A főherceg ur ezt gavallérosan meg is térítette és nem lehetett senkinek a kár miatt panasza. Sőt! A kis Szentpéterfölde évente nagyon sok vagon gabonát kapott kártérítést. — Ezt is tudom, mi is adtunkéi párszor e célra jó áron gabonát, de én nem ezt kérdeztem. — Megsokalotta a főherceg ur is már a vadkárért a tizezre- ket — folytatta, mintha az én közbeszólásomat semmibe se vette volna — és három méter magas dróttal körülkerittette vadászterületét. Ezen még a szarvasok se mehettek át. — Még mindig nem értek én semmit, de már nem mertem gondolataimnak hangot adni. — Rengeteg pénzébe került a főhercegnek a félcentiméternél vastagabb 8—10 drót sok-sok kilométer hosszan, a rengeteg 4 méter magas keményfaoszlop, amire ez a drót , ki volt feszítve. Ebből is láthatja uram, hogy évente sok tízezrest itt hagyhatott a főherceg ur, hogy nem sajnált ilyen bérfizetést. — De nem bírtam már tovább, félbe kellett szakitanom ' házigazdám magyarázatait. — Várjon csak már türelemmel, mindent megért azonnal! Szentpéterföldének csak pár száz holdas kisgazda határa van és ezt teljesen körülveszi a hitbi- zomány erdeje. Ha ezt körül akarnák kertelni, több kilométeres kerités kellene. De a főherceg urnák nem is kellett erre a kerítésre gondolnia, mert jelen- kezett hat szentpéterföldei fiatal ember, hogy ők megfelelő dij mellett vállalkoznak a vadak elriasztására. Megegyeztek. A főherceg ur a hat fiatalembernek egyenként évi 1000—1000 pengőt fizet, de az esetleges vadkárért a riasztók felelnek. Azóta vadkár a szentpéterföldei határban sincs. A riasztók olyan lármát csinálnak esténként, milyent csak itt Göcsejben lehet hallani. De ennek az unikumnak megvan az anyagi eredménye. Évi 6.000 pengő a faluba jön. Tehát ez a magyarázat. Én nem tudtam rá semmit se válaszolni. Mikor lefeküdtünk, nem a 6000 pengő, hanem annak ellenértéke zúgott a fülemben. Pörneczi József. Összeesküvés Romániában» Bukarest január 28. Egy szélsőséges nemzeti alakulat összeesküvést szőtt, amelynek célja az lett volna, hogy neves közéleti férfiakat meggyilkoljanak. A rendőrség megtette az intézkedéseket az összeesküvés kirobbanásának megakadályozására. Fopd ismét megnyitja gyárait. London, január 28. A Ford *motortársaság két nap előtt bezárta 100 ezer munkást alkalmazó ! üzemeit egyik 6 ezer munkással | dolgozó üzem munkásainak bér- I sztrájkja miatt. A munkásokkal i most megegyezés történt, igy a ! Ford üzemek ismét megnyílnak, i Az üzemszünet aiaU Ford napi (veszteségé egymillió dollár volt r«i ■ r nil n I l«-g JL _____£. 60 éve a fővárosi vidéki úri középosztály találtr zsenei Kiralyne^SZallO ÍOO modern kényelmes szoba. Budapest, IV. Egyetem-utca 5. (A Belváros központjában.) Leszállított árak! 5651 Az Étterein és kávéházban cigányzene. Az Erzsébet-pince a főváros legszebb sörözője. SZABÓ IMRE tulajdonos.
