Zalamegyei Ujság, 1933. január-március (16. évfolyam, 1-73. szám)

1933-01-24 / 20. szám

£Vli 20. szám Apa 10 fillér--------------------------BOB 99 33 Január 24. Kedd. Főtiszt. Gosztonyi László plébános urnák 54 Zalacsány Felelős szerkesztő: Her boly Ferenc. szisr&esitőség ás íiadöHivatal: Zalaegerszeg, szécüeiyi-iér i. Teleloji: 128 sz. — flótszertetösé«: Kesztöely, Kossuth L.-a. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 2 pengf, negyed­évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Hét esztendeig állott a zalaegerszegi szanatórium, pedig ennél sokkal hosszabb időt szántak neki. Az a cél, amelynek szolgálatába állították a fogoly­táborból alakított szanatóriumot, meg is követelte volna, hogy en­nek a fontos intézménynek élete addig ne szűnjék meg, amig a tüdőbetegek statisztikája erősen meg nem javul. Tudtunkkal — sajnos — eddig még nem javult meg annyira ez a statisztika, hogy indokolttá tette volna bezárását annak a szanatóriumnak, mely föladatát nagyszerűen teljesítette és emellett — kifizette magát. Amikor 1925. augusztus utolsó napján néhai Vass József fölavatta és átadta rendeltetésének az új szanatóriumot, találóan hasonlí­totta össze a volt fogolytábort Dante Poklával. Azt mondotta, hogy, akit a fogolytáborba vittek, annak ezt a felírást kellett látnia a bejárat fölött: lasciate ogni speranza . . . tegyetek le minden reményről. ., majd a szanató - rium működésére igy harangozott be : akik pedig a szanatóriumba lépnek, azoknak szeme elé rajzo­lódjék eme felirat: „reméljetek“. Elrepült a szép szó, elrepült a hét év és elrepült a szanatórium is, mert, mint jelentettük, az OTI semmikép sem tartja meg azt. A halálos Ítéletet fölötte már kimon­dotta december 15 én, de azt csak öt hét múlva közölte Zalaeger­szeggel. Most azután megindul­nak majd a tárgyalások az OTI és a város között, de csak az átadás föltételeit illetően. Arról, hogy az OTI tovább is használja, az eddigiek szerint szó sem le­het. Hogy azután a város átveszi-e, át tudja-e venni s hogy mit csi­nál vele, arról még beszélni sem lehet, mert a város, különösen az utóbbi időkben nem is számí­tott arra, hogy „le kell tennie minden reményről“. Abból a hír­ből ugyanis, hogy tárgyalásokat kezdenek, mindenki csak arra következtethetett, hogy az OTI nem hagyja sorsára ezt a hatal­mas létesítményt. De most azután megjött a döntés, füstbe ment minden remény. A zalaegerszegi szanatóriumra szükség nincs. És, ha tekintetbe vesszük a mai nagy pénzte.enséget, ha meggondoljuk azt, hogy egy hatalmas telepnek, egy nagy épülettömbnek bármely más célra való felhasználásához is pénz, sok pénz kell, akkor csak fájdalommal gondolhatunk arra, hogy szanatóriumunk a de­nevérek és baglyok tanyája lesz, hogy használat hiányában az csak romlik és, ha poraiból újra ki­emelni akarjuk akkor tulaj­donképen újra kell azt építenünk. Alapjától tetejéig. Nem voltunk tehát szerencsések ezzel az intéz­ménnyel. Hét éven át mőködött kifogástalanul s hét év után egy­szerre volt — nincs. Mintha átok szállott volna rá, úgy eltűnt; mintha nagy bűnei lettek volna, úgy elfordult tőle mindenki. Visszakapja a város, hogy tegyen vele, amit akar és, amit tnd. Hi­szen valamire felhasználni csak lehet, — mondogatják. Ez igaz. De arra vagyunk kiváncsiak, hogy mi az a „valami“, és, hogy ez az ismeretlen valami mikor ölthet testet. Mint föntebb említettük, A szokatlan kemény téli időjá­rás Zala megyében szombaton délután és vasárnap is változat­lanul tartott. A hó ugyan szom­baton dél óta csak nagyon csekély mennyiségben esett, de a szél atág vesztett erejéből, sőt Lenti vidékén vasárnap délután erősödött. A vihar miatt a hótor­laszok mind a vasútvonalakon, mind az országutakon megnöve­kedtek, ezért gondolni sem lehe­tett a normális forgalom felvéte­lére, ellenkezően újabb vonatbe­szüntetésre került sor. Szombaton délután a rédicsi vonatot még el­indították, de csak azért, hogy a környékbeli iskolás gyermekeket Zalaegerszegről hazaszállítsák. A vonat előtt két egymásnak fordí­tott, hókotrós mozdony haladt munkásokkal megrakva, hogy a vonat elől az akadályokat elhá­rítsa. A munkát Kosárszky József osztálymérnök személyesen irányí­totta. A legnagyobb, mintegy 150 méter hosszú és 140 centiméter magas akadályra Tófej és Gutor- földe között találtak, amelyet előbb a munkások meglazítottak, majd a hókotró ment neki az akadály­nak. A keményre fagyott hó ugyan azonnal betörte a mozdony ablakait és a mozdonyon tartózkodókat félig betemette, de az aka­dályt sikerült áttörni. A többi kisebb akadályt már könnyebben hárítottak el és sze­rencsésen hazavitték a gyermek és felnőtt utasokat. Ez a vonat az esti órákban még visszaérke­zett, de a késő esti vonatot szom­baton már nem indították el és azóta a forgalom a rédicsi vona­lon is szünetel. Az erős szél miatt a vasút va- várnap sem kezdett hozzá a pálya­testek megtisztításához. Ez teljesen hiába való munka lett volna, mivel a vihar az el­takarított hó helyébe mégegyszer annyit hordott volna. Csak a Za­attól tartunk, hogy sokáig tana­kodunk, sokáig találgatunk, amig végre valami jó dolog ötlik eszünkbe, de addig annyira meg- rongálódhatik, hogy kérdés, ér­demes lesz-e poraiból kiemelni, vagy sorsára, az időre kell-e bíznunk, hogy tegyen vele azt, amit tenni szokott. Arról a re­ményről tehát, hogy az OTI, vagy az állam tartja meg, örökre le kell tennünk. laszentgrót és Zalaszentlászló kö­zött elakadt vonat kiszabadítására folyt a munka vasárnap. Ezt a vonatot péntek éjszakától vasár­napig annyira belepte a hó, hogy még a mozdony kéménye sem látszott ki. A kiszabaditási mun­kálatok vasárnap nem jártak si­kerrel, sőt közben a mozdony ki is ugrott a sínekről, s igy még nehezebb lesz a vonat kiszabadítása. Zalaegerszeg vasárnap és ma csak a volt Délivasut vonalán érintkez­hetett a külvilággal a zalaszent- iváni összekötő segítségével. A Délivasuton Szombathelyig, to­vábbá Nagykanizsán át Budapestig lehet jutni. Ezen a vonalon a péntek délután tartó szü­net után vasárnap délelőtt végre megérkeztek a fővá­rosi lapok is. De csak a vasárnapiak, mivel a szombati lapszámok valamelyik behavazott állomáson hevertek, te­kintettel arra, hogy ezeket még Celldömölk felé irányították, ahol közben megszakadt a vasúti for­galom. Megyei viszonylatban nem le­het Zalaegerszegről eljutni a já­rási székhelyek közül Zalaszent- grótra, Sümegre, Novára, Lentibe, Letenyére, s a többire is csak kerülővel. Nem lehet megközelí­teni a falvak nagy részét sem. Ezek még régebben nem kaptak postát, mint Zalaegerszeg. Zalaegerszeg életén nagyon meglátszik a péntek óta tartó szokatlan időjárás. Kihalt a piac és ma, hétfőn nem tartották meg a törvényszéki tárgyalások nagy részét, mivel a falvakból nem le­het a megyeszékhelyre bejutni. Az országutakon ugyanis szintén alig változott a helyzet és min­denfelé nagy hótorlaszok aka­dályozzák a közlekedést. Érdekes­sége a közlekedési zavaroknak, hogy a leesett hőmennyiség arány­lag kevés és nem is ez okozza a bajt, hanem a nagyerejü szélvihar, amely egyes helyeken a kevés hóból is nagy akadályokat hord össze, míg más helyeken kilómé­tereken keresztül simára söpri az utakat, úgy hogy néhol a fekete föld látszik. A hófúvás számlájára Írandó, hogy Zalaegerszeg környékén né­hány lakadalom elmaradt. A vőle­gény vonatját vagy kocsiját meg­állította a hó és a lakadalmas háznál a vasárnapra kitűzött es­küvőre hiába várták a vőlegényt. Megindult a felsza­badító munka. A hétfőre virradó éjszaka a ha­vazás egész Zala megyében meg­szűnt és gyengült a szél ereje is, viszont a fagy megerősödött. A szél gyengülésére való tekintettel a szombathelyi üzletvezetőség el­rendelte, hogy az osztálymérnök­ségek kezdjék meg a vonalaknak hótól való felszabadítását. Min­denekelőtt a celldömölk—zala­egerszegi és az ukk—tapolcai vonalon indult meg a munka. Celldömölk felől a déli órákig már majdnem Ukkig áttörték az akadályokat és Tapolca irányá­ból is közeledik a hókotró moz­dony Ukk felé. Zalaegerszegről fél 11 órakor indult el a hókotró mozdony, amelynek munkáját mintegy száz főnyi munkás cso­port támogatja. A mozdony 11 órakor érkezett el az első aka­dályokig, amelyek Kisfalud és Kemendollár állomások között vannak. E két állomás között négy hótorlasz van, mindegyik 100—300 méter hosszban. A legnagyobb az első akadály, amely helyenként a 4 méter magasságot is eléri, a többiek 50—250 centiméter magasak. A keményre fagyott ha­vat először a munkások kézi erő­vel lazítják meg, azután kezdődik a hókotró munkája. Ha csak a szél újból meg nem erősödik, re­mény van rá, hogy a celldömölk- zalaegerszegi és az ukk tapolcai vonalat ma felszabaditják és az esti vonatok esetleg már elindul­hatnak. A zalaegerszeg-rédicsi vonalon a munkások megkezdték a hó­torlaszok meglazitását, de a hó­kotró működésére csak délután kerülhet sor. A türje-balatonszent- györgyi vonalon szintén folynak az előmunkálatok, de a hókotró itt is csak a celldömölki vonal felszabadítása után állhat mun­kába. Az első feladat ezen a vo­nalon a kisiklott mozdonynak a sínekre való visszahelyezése lesz és ebből a célból a segélyvonat már útban van Tapolcáról. A Zalaegerszeg-zalalövői vonalon ma még nem kez­dődik meg a felszabadi - tási munka, mivel erről a Megindult a zalai vasútvonalak felszabadítása. Három-négy méteres akadályokkal kell megküzdeni a munkásoknak. — Kisfaludnál kisiklott a hókotró. A zalalövői vonalon még szélvihar dühöng.

Next

/
Thumbnails
Contents