Zalamegyei Ujság, 1933. január-március (16. évfolyam, 1-73. szám)
1933-01-01 / 1. szám
2 Z.rAa megye Í933 január 1. Cserebere. „Hála“ a kiadós gazdasági válságnak, haladunk vissza az őskor- szakba. íme az illusztrációk : A Nemzetközi Hálókocsi Tái- saság román adósaitól tartozásaiknak kiegyenlítésére kukoricát kap. A társaság a tengerit Franciaországnak szállítja es ottani tartozásait ezzel egyenlíti ki. A cseh lőszergyárak 120 millió csehkorona értékben hadianyagot szállítottak Szerbiának. Ellenértékűi szerb dohányt kaptak. A szőke purzicsánrakományokat a gyárak eladták a cseh dohányjö- vedéknek. Ezt a dohányfelesleget a franciáknak szállítja és kap érte lotharingiai vasércet, amivel viszont a whkowitzi vasmüveknél fennálló tartozását kompenzálja. A kragujeváci hadiarzenál az osztrák Krupp gyáriól 100 kocsirakomány fém-félgyártmányt vásárolt és cserébe adott érte 10 ezer darab szerb sertést. A londoni állatkert Délameriká- ból vadállatokat rendelt. Az ellenértéket háztartási cikkekkel fizeti. Például egy óriás kígyóért ad 20 hurkatölíőt. A Schneider Creusot cég katonai gulyáságyukat akar szállítani Bulgáriának. Cserébe dohányt és rózsaolajat kér. Az egyik filmgyár budapesti képviselete filinkópiák ellenében tokaji bort szállít egy berlini filmgyárnak. Zanzibár néger kereskedői elhatározták, hogy a Viktória Nyan zán ledárdázou vízilovak és egyéb vadállatok bőrét csak aranyvaluta ellenében adják el. — Zongoraórák adása zeneakadémiai módszerrel. Magyar nóták cigányosan, kiséreíszerkesz- téssel. Jazz darabok, slágerek kotta nélkül. Vidékieknek tandíj - kedvezmény. Cim Balázs Gyula Keszthely. Rákóczi ut 36. Zalaegerszeg lakosságának természetes szaporodása 1932-ben II, i Városunk népesedési viszonyait j nem Ítélhetjük meg magukból az anyakönyvi bejegyzésekből,amelyek csak nyers adatokat tartalmaznak, s amelyekből ki kell hámozni azokat, amelyek szorosan a várost illetik. Az itt született gyermekek szülei nem kivétel nélkül zalaegerszegi lakósok, az elhalálozott egyének közül is nagyon sokan más községbeliek, nem számítható tehát minden, itt született és itt elhalálozott egyén zalaegerszegi lakósnak. Alább közöljük az év folyamán — ma délig — bejegyzett adatokat, de, hogy megfelelő képet nyerhessünk a népesedési viszonyokról, leszámítjuk azokat az eseteket, amelyek nem irhatok a város javára és illetve terhére. Bejegyeztek összesen 270 születést. Élve született 127 fiú, 125 A vármegyei gazdasági egyesület pénteki közgyűlésén, — amint már jelentettük, — Czobor Mátyás polgármester, nagyon életrevaló indítványt terjesztett elő: létesítsen k a zalaegerszegvidéki gazdák tejgyüjtő és tejfeldolgozó telepet Zalaegerszegen. Hogy a terv csakugyan életrevaló, azt bizonyi tóttá a sok fölszólaiás, valamint az a körülmény, hogy nyomban megalakították azt a bizottságot, mely a kérdést alaposan megtárgyalja s tárgyalásainak alapján megteszi előterjesztését. A bizottság munkájától ered ményeket várunk. Hozzáértő, lelkes emberek foglalnak helyet ott, leány, halva 10 fiú, 8 leány. Az élve született fiuk közül róm. kath. 118, ág. h. ev. 2, ref. 2, izr. 5.; de ezek közül vidéki 13, zalaegerszegi szülötteknek számit 105. A 125 élve született leány vallás szerint: róm. kath. 120, ág. h. ev. 3, izr. 2.; leszámítva 16 vidékit, marad 104, Esik tehát javunkra j összesen 209 születés. A halotti anyakönyvbe bejegyeztek 346 esetet, de 148 idegen, igy tehát zalaegerszegi halálozásnak csak 198 számit, a természetes szaporodás tehát csak 1,1. Házasságot kötött 74 pár, (mult- évben 80) közülök azonban 26 nem lakik Zalaegerszegen. A 74 párból 58 tiszta katolikus, 4 vegyes házas (2 esetben a férfi róm. kath., a nő ág. h. ev., 1 esetben a férfi róm. kath. a nő ref.) 12 izr. akik felől bizonyosak lehetünk, hogy vállalt feladatuknak derekasan meg is felelnek Ismerik úgy a termelőknek, mint a városnak viszonyait. Az a szándék vezeti tehát őket, hogy egyrészt a termelők könnyű szerrel, illő áron ad hassák el a tejet, másrészt pedig, hogy a városban mindig kapható legyen jó minőségű és elegendő mennyiségű tej és tejtermék. A Legszebb ajándékai homocor’d luxus gramofon táskagép Kapható olcsó készpénzáron és 7 havi részletre minőén szaküzletDen. Ára : P Múló ajándék helyett 99-- maradandót vegyen ! bármikor is kaphatni félliter tejet, egy kis tejfelt, aludt tejet, túrót, vajat. Ebben a tekintetben teljesen a piacra szorulunk, ahol azonban már reggel 9 óra ulán alig kapható valami. Pedig nagyon sokan vannak, akik a délutáni és esti órákban is akarnának tejet és tejtermékeket vásárolni. Zalaegerszeg nem maradhat — hogy közönséges kifejezéssel éljünk — tejcsarnok néikül. Eleget panaszkodik a lakósság, hogy nem vásárolhat tejtermékeket akkor, amikor azokra szüksége volna s mint említettük, nyáron érezzük csak azoknak nagy hiányát Ha az a tejgyüjtő és tejfeldolgozó telep létesülne, hasonlíthatatlanul több tejet fogyasztana a város, mint ma. Ismeri ezeket a panaszokat a polgármester, azért tette meg indítványát. Valóban kívánatos lenne, hogy mielőbb létesüljön ez az üzem, amely okszerű vezetés mellett hamarosan föliendülne. Erre nem fizetne rá re a város, se a falu, mert az jói jövedelmező váiialat lenne. termelők ugyanis állandóan panaszkodnak amiatt, hogy a tejet nem tudják kellőképen értékesíteni, a város lakossága pedig — különösen a nyári időben, — nagyon érzi a tejnek és tejtermékeknek hiányát. Nincs egy hely, ahol A városi tejüzem jövedelmező vállalat lenne. A közönség várja is annak Sótesifését. Dalos FerkóIrta: Balázs Gyula. 1917. december 24. — A mieinktől megszállott kis olasz falura ráborult az est. Súlyos pelyhek- ben hullott a hó. Szokatlan, mély csend mindenfelé. Mintha a vérengző, kemény harcokban meg- kérgesedett, pihenésre vágyó fáradt lelkek rövid időre felengedtek volna Megszűnt a fülsiketítő ágyúzás, gépfegyver se kattogott, puska se dörrent. A béke szelíd, jóságos angyala szállt a marcona katonák közé, boldogságos örömet hintve maga körül. Alacsony, szalmafedeles házikóban, a „Kaszinóban“ gyűltek össze a tisztek. Vidáman, boldogan akarták eltölteni a Szentestét. Már amennyire boldogok lehettek, távol szeretteiktől, meleg otthonuktól, vad harcok között az olasz fronton. A szoba közepén hosszú asztal, rajta cukorkákkal, süteményekkel és apró zászlócskákkal díszített kis karácsonyfa. Az egyik jókedvű tisztiszolga még egy pár jófajta debreceni kolbászt is akasztott a tetejébe. A tisztek az étvágy mindent megsemmisítő nagy attakjával ostromolták a pompás „hazai küldeményeket“, melyekkel a bajtársi szeretet Sezám asztalkáját varázsolta. A fenyőgalyakkal díszített szobácskábán már emelkedett volt a hangulat, amikor \ nagy csattanással kicsapódott az ajtó és hóval lepett, feltürt galléru, kopott köpenyében, vidáman prüszkölve berontott a „cigány“ is, azaz Dalos Ferkó, ahogy B. Ferit, a tisztikar legbohémebb, mulatós aranykedélyü hadnagyát becéztük. Kardját, köpenyét ledobva hirtelen felhajtott egy pohár gyöngyöző pezsgőt, majd előkapta hegedűjét és táncolva énekelte legkedvesebb hamiskás kis nótáját, hogy : Node! Gyere be rózsáin, gyere be . . . Elgondolkodtam. — Furcsa gyerek ez a Ferkó ! A megértő, vigasztaló bajtársat érezte bennem, amikor néha-néha beállított hozzám három elválhatatlan bakájával (civilben cigányok voltak), akiket maga tanított be, hogy kedve szerint húzhassák az ő édes-bús magyar nótáit. Ilyenkor aztán elénekelgettünk a hazai zamatos búfelejtő mellett. Mikor már kicsit bepityókázott, könny szökött a szemébe és mindig elmesélte, hogy odahaza, a gyönyörű Székelyföldnek egy csendes, kedves falucskájában öregedő jó édesanyja és kis szőke menyasszonya bizonyosan most is imádkozva gondolnak rá. Az olasz miatt kellett megválnia tőlük — panaszkodott, ezért gyűlöli a „nagykalapu taliánokat“ és ki fogja irtani őket a föld színéről. Nagyott csapott kitüntetésekkel tarkázott mellére, aztán italos nagy elkeseredéssel hazaballagott, hü bakáival együtt átkozva a „citromfás olaszföldet.“ Egyik percben jó kedve volt, a másikban busult. Egyszer a halál járt eszében, máskor a Hargita alatti galambducos kis székelyudvarház. Ezek a kedvesen szomorú képek vibráltak előttem, amikor duhaj jó kedvében hirtelen rám kiáltott a Ferkó. — Min töröd a bozontos buksidat — hé ?! Jobb volna, ha te is velünk mulatnál! Minek ilyenkor szomorkodni ? Egyszer esik esztendőben Karácsony ! Sej, haj — sose halunk meg! Kacagó vidámsága, csapongó jó kedve egyszerre elűzték komor gondolataimat és vígan kezdtem én is nótázgatni a kurjongató, hol egymással, hol fel- forditott székekkel csárdásozó, mámoros fiukkal. Már csókolgatni kezdte az ébredező nap a tovatűnő hajnal deres homlokát, amikor szétoszlott a szokatlan mulatozástól fáradt társaság. Dalos Ferkó szomorúan búcsúzott el tőlünk. Másnap kellett felmennie századával a Monte O.-ra felváltani L. hadnagyot. * Kellemesen, vidáman teltek az ünnepek, de annál borzalmasabb hét köszöntött ránk. Újult erővel tőrt ki a harc mindkét oldalról. Dörögtek az ágyuk, sűrűn röpködtek a srapnellek, gránátok. Mintha a pokol fekete kapui nyíltak volna fel a kékegü olasz- földen. A szobám ablakából lélegzetvisszafojtva figyeltem a hatalmas Caproni gépek és a mi kis repülőgépeink elkeseredett küzdelmét, — amikor váratlanul hege- dühangokra lettem figyelmes. A sarkon halottasmenet fordult a hepe-hupás utcácskába. Sajnos — hozászoktam már ehhez a szomorú látványhoz. Mindig az ablakom előtt vitték a hősi halált halt katonákat az utca végén lévő temetőbe. Tisztek vitték az egyszerű fenyőfakoporsót. Elől három baka fekete-fátyolos hegedűvel. A szomorú menetet a meghalt néhány bajtársa zárta be. Odaértek az ablakomhoz. — Kit temettek ? kérdeztem. — A Dalos Ferkót — mondta az egyik és megcsuklott a hangja. Úgy éreztem, mintha torkomat könyörtelen vasmarok szorítaná, hang nem jött ki rajta. Ráborultam az odvas ablakfóliára és keservesen zokogtam. A halottasmenet lassan eltűnt. A nagy dörgés, ropogás közt csak a fagyos szél hozta felém a hegedűk panaszos, sirós hangján : Lehullott a rezgőnyárfa ezüst szinü levele ...
