Zalamegyei Ujság, 1932. október-december (15. évfolyam, 223-297. szám)
1932-10-30 / 248. szám
Zaiamegyei Újság 1932 október 30. A kormányzóné ezen a télen is folytatja a segélyakciót. Krónika. Én nem tudom, mi lesz velünk, Mit hoz nekünk ez a tél, Csak azt tudom, hogy tőle most Mindenki oly nagyon fél. Nem várjuk a korcsolyázást Sem más téli jó sportot, Komoly ügyek és nagy bajok Okoznak most sok gondot. Tudjuk, gyenge volt a termés, S a pénz mindig nagyon kevés, Ez pediglen szükséges, Mivel sok az Ínséges. Jönnek az új százpengősök, A régiek kikopnak. Az újak majd szebbek lesznek S finomabbui rapognak. Ideje, hogy csere legyen, Régi helyét új állja. Az ember az új pénzt mindig Reménytelién is várja. Az új bankót tehát várjuk Tiszta szívből azt kívánjuk, jöjjön hát csak mielőbb S ne csak szebb legyen, de több. Sok mindenre megtanított Bennünket az új világ. Amerika volt a mester, Európa a diák. Gyorsaságot is tanultunk És termelő jó munkát, Amiért az új világnak Egy kis hálát adunk hát. De azt már meg nem tanuljuk, — Mint azt most is olvashatjuk — Hogy fölösen termeljünk És búzával tüzeljünk. A tegnapi nagyvásáron Kisebb volt a felhajtás, De örömmel mondogaíják, Nagyobb volt a vásárlás. Gazdát cserélt a vásáron Nagyszámban sok szép állat, Kaptak értök az eladók Meglehetős jó árat. Az árak hát emelkednek, Állatok meg kevesbednek S hogyha még jobb lesz az ár, Nem lesz, mit eladni már. Ipszilon. Vitéz Horthy Mik'ósné, a kormányzó felesége ezidén is megindítja a segélyakciót s ennek érdekében felhívással fordul a magyar társadalomhoz. Felhívásában a következőket mondja : Miután segélyakciómnak az elmúlt években elért eredményeiből meggyőződtem arról, hogy az akcióm iránt megnyilvánult bizalom mily nagy mértékben enyhítette az Ínségben sínylődő szegények szenvedését, elhatároztam, hogy akciómat nemcsak folytatni fogom, de a még folyton súlyosbodó gazdasági viszonyokra való tekintettel a már eddig elért kereteken túl is fejleszteni törekszem, hogy a nyomor által ütött sebekre még több gyógyirt nyújthassak. Mielőtt azonban egy újabb adakozásra kérném fel a magyar társadalmat, szivem egész melegévei mondok a segélyezett szegények nevében is köszönetét mindazoknak a nemesszivü adakozóknak, akik adományaikkal az el- műd tél nyomorának leküzdését elősegítették. Szükségét érzem an- annak, hogy nyilvános elszámolással tájékoztassam ar. egész közönségei arról, hogy a társadalom nagy megértése, mellyel felhívásomat fogadta és elismerésre méltó áldozatkészsége, mellyel emberbaráli kötelességének tett eleget, mi módon és mennyire mozdította elő az ínségeseknek az elmúlt tél súlyos nélkülözésein való áisegitését. Gyűjtésem eredménye 531.790 pengő 42 fillér és majdnem hasonló értékű természetbeni adomány volt. Segélyben részesült az 1931-32. évben 129.123 egyén, illetve család és 63 intézet. (Itt részletezi a főméitóságu asszony, kik és milyen segélyben részesültek.) Akciómból segáyben kizárólag csak az arra rászórni és érdemes szegények részesültek. Kivizsgálatlanul soha senkinek sem nyújtottam segélyt. Minden egyes esetben e'őzetes pontos és körülte kintő környezettanulmányt végeztettem, Ily módon váit lehetővé az is, hogy a kérvényezők legnagyobb részénéi a segítséget oly irányban adhattam, amelyben a legnagyobb szükséget szenvedték. Amint az elszámolásomból kitűnik, az akcióval kapcsolatos mindennemű munkát egyetlen fillér adminisztrációs költség néikül végeztettem. Hogy pedig ezt megtehettem, köszönöm néhány szociális intézmény áldozatkész hölgy- tagjainak, kik a legmesszebbmenő önfeláldozással és teijes önzetlenséggel végzik szabad idejűkben a sok fáradtságot igénylő munkát. Több százezer Ínséges szorongó aggódását, amellyel a közelgő tél szenvedéseinek megkönnyítését várja, mé yen á'érezve kérem azokat, akiknek módjukban van a segítés, járuljanak hozzá adományaikkal gyűjtésemhez. És amidőn a magyar társadalom áido zatkészsége iránti teljes bizalommá! indítom ismét útnak segélyt- kérő felhívásomat, hiszem, hogy mindenki átérzi a sürgős segítés szükségességét és ugyanazzal a megértéssel fog az Ínség enyhítését célzó munkám támogatására sietni, amint azt eddig is tette. A legkisebb adományt is meleg köszönettel fogadom, ne gondolja senk', hogy kis összeget nem érdemes eikü deni, mert a sok kis összeg összetéve, több száz C;a Iád nyomorának enyhítésére lesz alkalmas. Bízom b.nne, hogy felhívásom a magyar társadalom melegen érző szivében bőven termő talajra fog találni és a bekövetkezendő nehéz télen ismét nagyon sok szárnyaszegtü és hitéi veszteit szegény családiak ludjuK vissza- rdm a jobb jövőbe vetett bizalmát. Horthy Miklósáé. A magyar asszonyok küldöttsége Mussolininál Róma, október 29. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének küldöttsége tegnap este tisztelgett Mussolininál, akit Tormay Cecil üdvözölt iendületes bestédben. Mussolini válaszában hangsúlyozta, hogy a magyar nemzet mindig számíthat Olaszország és az ő támogatására. A miniszterelnök ezután átvette a magyar asszonyok ajándékát, egy gyönyörű halasi csipkeíerúői. Beszélgetés közben megjegyezte, hogy mindig védi az asszonyokat, mert azok csodákat tudnak művelni. A fascizmus tízéves fordulójának jubiláns ünnepségei tegnap folytak ie, s ez alkalommal a lakosság leírhatatlan lelkesedéssel ünnepelte Mussolinit és a fasciz- musí. Nagy tömegek előtt olvasták fel Mussolini üzenetét, majd számos közmüvet és középületet avattak fel. Tegnap avatták fel azt az új u'cát is, amely a Piazza Veneziát a Colosseummal köti össze. Az új utcán 17 ezer hadirokkant vonult fel Mussolini előtt. Délután Msrconi szenátor az olasz akadémia üdvözletét tolmácsolta Mussolininak. Kamatmentes DID építkezési kölcsönök elhelyezésére agilis munkatársakat keres szép kereseti lehetőséggel a vármegyei főképviselet : BUDAPESTI INGATLANBANK Rt. Zalavármegyei főképviselete: Zalaegerszeg, Kossuth-u. 26 sz. Válaszbélyeg mellékelendő. Semmeringi emlékek. Irta : Dr. Fatér János. Ágfalva, Agendorf! Magyarosztrák határállomás. A magyar vonatkísérők és katonák tisztelgéssel átadják helyüket az osztrák kollégáknak s e pillanattól fogva már „osztrák“ területen robog velem a vonat. Kelletlenül, szinte sokszor szenvtelen mozdulattal nyújtom át vasúti jegyemet a tányérsapkás osztrák vonatkísérőnek, az útlevelemet pedig a szigorú, szinte komorarcu osztrák katonának. Mintha ők lennének az okai, hogy az azután következő állomások, községek nevei megváltoztak. — Maitonfa Mattersdorf, Savanyúkút Sauerbrunn lett. Savanyúkút — Sauerbrunn ! A mienk volt, most az osztrákoké! Bájos, kies fürdő- és gyógyhely, — német szótól hangos ! Pedig, ha magyar lenne még idillikusabb, helynek látnám. A velünk monarchiában élt Ausztria jelentékény, érzékeny vesztességet okozott nekünk. Ezen gondolkoztam, amikor két napi savanyukuti tartózkodásom alatt egy üzlet felé irá nyitottam lépteimet. Igen elmerültem gondolataimban, mert amidőn beléptem a boltba, „jónapot kívánok“ szavakkal köszöntem. S nagy meglepetésemre az üzlet tulajdonosa, idősebb ember, magyar szavakkal fogadott és sokáig elbeszélgettem a derék osztráknemzetiségü, de magyar anyanyelvű emberrel! „Mi, öregek, tudunk magyarul, s ha találkozunk, el is beszélgetünk ezen a komoly, szép nyelven, de a fiaim ? Azok már nem tudnak atyjuk nyelvén !“ . . . Szomorú, fájó * érzésekkel haladtam tova parkon a át, s azon gondolkodtam, ha egy-két évtized múlva én, mint „öreg“, ismét erre járok, a „kisebbségi“ helyeken még keresve sem találok olyan embert a most felnövő nemzedék között, aki magyarul tudna, aki magyar szavakkal fogadna. Amikor a vonatom megérkezett Wiener—Neustadt állomásra, kissé felszabadultam a fájó érzések alól. Wiener—Neustadtban beszálltam abba a vonatba, amelyik Európa legelső, legszebb hegyi vasutján halad. Nyolcvan km.-es ut. Másfél órán át karcsú pillérű magas viaduktokon, igen sok alaguton robog a vonat Semmering felé. A gőzmozdony sűrű fekete szénfüstöt hagyva maga után, szinte fáradt lihegés- sel tör előre, felverve a hatalmas osztrák fenyvesek csendjét, roppant sziklabércekről alábámuló várak és várromok hallgatag álmodozását. — Lent a völgyben gyárkémények ontják a kőszénfüstöt, felrajzolva az égre a civilizáció képét. — A romantika és a civilizáció találkozik e helyen! — A romantika repkénylepte vártornyaival lehunyt szemű, alvó, mozdulatlan mult; a viaduktok láncán, alagutakon átszáguldó mozdonyóriás pedig az új, a civilizált élet rohanó jellegét kép viseli. Egy alagút után elémtünik Semmering első pensiója a „Pension, Sonnenhof.“ Négy emeletes magas épület. A nevét méltán viseli. Csupa üvegfalai szinte szemrontó szikrázással tükrözik vissza a már halódó, gyengülő októberi napsugarakat. - Még néhány viadukt, néhány alagút, s vonatom befutott Szemmering állomásra. Leszállók, s a vonat már ismét el is tűnik egy alagutban. Mürzzuschlag felé. Amint az állomáson széttekintettem, megfogott az az érzés, ami kisért egész ottlétem alatt. — Az az érzés, ami gyermekkori emlék bennünk: a csodálkozással kapcsolatos lenyűgöző és egyúttal felemelő érzés. Lenyűgöző, mert a felhők fölé szökő sziklacsucsok. Raxal- pok, a fehér csillogásu havasok — Schneeberg — mellett én, az ember, nagyon kicsi vagyok, egy pici pont, amit e hegyóriások, ha úgy egy kis részüket legördítenék ide a völgybe, izzé- porrá zúzhatnak! Felemelő érzést pedig az okoz, hogy látom az ember hatalmát a viaduktokban, alagutakban, hegyi vasutak építésében, ame yekkel az birtokába veszi és ott is tartja a megközelíthetetlen természeti alkotásokat. Fehér, kígyózó, sokat kanyargó utak fonják át Semmering egész területét. Fehér szalagok ezek az utak a sötétzöld fenyveserdőkben, amelyek Semmering szikláit díszítik. S ezeknek az utaknak gyönyörű csótárai is vannak, remek, 3—4 emeletes pansiók, mindannyi az építő művészet remekei. Az állomás fölött 150 m. magasságban épült a Grand Hotel Pauhaus, a tengerszine felett pedig 1040 m. magasan. Hatalmas épülettömb, óriási arányokkal, de úgy építve, hogy esztétikai élvezet szemlélni. Ugyanilyen a Stid- bahnhotel is. Külön strandfürdőkkel, tenniszpályákkal, strand golfpályákkal. 1040 m. magasban, a hegyóriások között. Megvan itt a nagyvonalú élet, a pénzfejedelmek életének minden követelménye a néger saxofonostól kezdve a golf pályákig minden. Kisebb lakószobának beillő amerikai autók suhannak itt. A vendégek naponta számtalanszor öltözködnek át egyik ruhából a másikba. — A bájos angol lady, akit délelőtt zergebőraljban és zergeszakálias zöld kalapban ormótlan szöges bakkancsban láttam a Raxalpokban, este bájos mozdulatokkal lejtette az angol foxot
