Zalamegyei Ujság, 1932. október-december (15. évfolyam, 223-297. szám)
1932-10-27 / 245. szám
A keszthelyi Ranolder Intézet. XV. évíolfam 245. szám Ár>a 10 fiilép IS32 Október 27 Csütörtök. MMnsmnnWBBBBBMMMai SítlíB' fdMon Gosí Vo^v 9 rí ot' K elelös szerkesztő: Herboly Ferenc. 'oV^iiunyi-téi i- i.6Sítiie!y, Kossiitli L.-n. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. —m—in. m a ’iw—BMB—saa——ea—a—— Előfizetési árak : egy hónapra 2’40 per»gC> negyedévre 7"20 pengő. Te Beam! A jubiláns ünnepségek műsora, a következő: Délelőtt: a) Rótt Nándor dr. veszprémi megyésptispök fogadása. b) Te Deum és ünnepi szentmise 9 órakor, c) Jubileumi diszgyüiés a szentmise után. Délután 4 órái kezdette! : l. Stefaits Aladár apátplébános- jgazgató üdvözli a püspököt. 2. A, püspök beszéde. 3. Beethoven Sonata No. 1. Op. 10 Hegedűn előadja: Kutassy Gusztáv. Zongorán kiséri: Sziklay Mária. 4„ Disztorna. Előadják a polgári iskola növendékei. Zenéje: Chopin Valse Es dur. Játsza: Sziklay Mária zenetanárnő. — 15 perc szünet. Buffet. — 5. Ünnepi szin-. játék: Idő és öröklét. Irta: T. Grail Erzsi. Előadják az intézet növendékei. 6. Zárószó. Ferences kitüntetések. Az alispán, a polgármester és az apátplébános a legmagasabb Ferences kitüntetésben részesüítek. Ezzel a cimmel szoktak kezdődni az újságokban a cikkek akkor, mikor a tavasz csirát, életet pattantó lehelete után a mindennapi kenyér az Isten kezéből odahuil az ember elé, amikor egy esztendős fáradságos munka után az iskolák kapui bezárulni készülnek és tanító és tanítvány mielőtt eltávoznék munkája helyéről, hálaadásra kulcsolja kezét a Bölcse- ség forrása előtt, hogy elzengje a fönséges himnusz szavaival: „Benned Uram van reményünk“... Bár a mindennapi kenyér magva rég a csűrökben áll, az iskolák kapui tárva-nyitva várják a tanárt és tanítványt naponkint, ajkukon most a „Veni Creator Spiritus“ isteni segítséget kérő könyörgése rebeg, mégis ezt a cimel kellett cikkem fölé irni. Ezt kellett Írnom, mert mi, a Balaton fővárosának lakói, hálaadó ünnepre készülünk. Hálaadásra azért, mert most 50 éve, -hogy egy nagynevű és boldogemlékü veszprémi püspök, R a n o 1 d e r János bőkezűségéből az Irgalmas Nővérek Keszthelyre jöttek. Ötven év. Nem sok, ha visszafelé nézünk rá, de nagy, ha előtte állunk. S nekünk, akik ünneplő lélekkel nézzük ezt az elmúlt 50 évet, nagyon sokat jelent. S van miért hálára kulcsolni kezünket. Hisz ennek az iskolának s a benne működő „Szeretet Leányainak“ van mit megköszönni. I t merhette az jstenfélelemmel párosult böl- cseséget s élet e.irányítást az a 20233 leánylélek, akik itt, a zárda falai között tanulták meg, mikép lehet itt a földön emberies életet élni. Hogyan kell az emberi életet berendezni, hogy az istenfiuság fölemelő tudatát viselje magán ; hogyan lehet az élet nagy kérdőjeles feladatait megoldani úgy, hogy az ember győztesen kerülhessen ki belőle. Itt tanulták meg lelkűkben fölnevelni az istenszeretet nagy fáját, melynek legszebb gyümölcse a legtisztább emberszeietet. 1882 év őszén egy kis fehér kalapos csapat száll ki a Balatonszentgyörgyi állomáson. Az emberek hátrafordulva nézik őket és gondolják magukban, mit akar itt ez a félénk és összebújó kis ga- lambcsapat? Az összebújó, félénk galambcsapat a keszthelyi zárdát elfoglalni, vagy inkább a köznek átadni jött Grácból, az Irgalmas Nővérek magyar osztrák tartományának anyaházából jött Klaszky Beata vezetésével. Amikor Keszthelyre értek, tényleg a kezdet nehézségeivel küzdöttek. Az idegen hely megszokásának nehézsége mellé járult még az, hogy van egy szociális munka központja. Az országot érintő súlyos gazdasági lerongyolódás ezt a nagyszerű intézményt sem kímélte meg, hisz alapítványai, melyek föntartására Szolgáltak, megsemmisültek, de a példát adó egyszerűség szerénység szegénység csodát müvei. S itt nem hallgathatjuk el ai.t a vi- szás helyzetet, mely a zárdával szemben fent áll. Kevesen tudják, hogy a zárdának egy négy osztályos elemi és négy osztályos polgári leányiskolát és ovodát, abból a csekély államsegélyből kell fenntartania, melyet a tanító-, nővérek kapnak az államtól. Hogy ez mennyi, azt nagyon jól tudják azok, akik ismerik a szerzetes iskolák viszás helyzetét. 1st az ideje, hogy ezt a lehetetlen állapotot az illetékesek megszüntessék. Tud- juk, hogy az isteni Gondviselés fog most is adni elég erőt az intézet vezetőségének és erőt a kedves nővéreknek a nélkülözések további fokozásában, de tudjuk azt is, hogy vannak emberi kötelességek is, melyeket a Szent- irás igy fejez ki: „Méltó a munkás az ő bérére“. * * * Te Deum laudamus . . . azért az ötven évért, melyet segítségeddel az Irgalmas Nővérek itt eltöl- töttek. Te Deum, azért, hogy ily drága lelkeket adtál Keszthelynek. És Benned hiszünk, hogy valóra váltod : „In te Domine speravi et non confundar in arternum“ csodás erejű imáját. Keszthely, 1932. október 25. Neuperger Imre. Vinkovics Viktortól, a Szűz: Máriáról nevezett Ferences rend- tartomány főnökétől ma érkezett meg Bődy Zoltán aüspán- pánnak, Czobor Mátyás polgár- mesternek és Pehm József apátplébánosnak az a legnagyobb kitüntetés, amit a Rend adhat. Ezt a kitüntetés, amit Magyarországon eddig talán csak tizen kaptak, a zalaegerszegi második templom és ferences zárda létesítése körül szerzett érdemekért adományozta a rend- főnök. A művészi kiállítású oklevélben azt mondja a provinciális, hogy értesült a rend iránt tanúsított jó hajlandóságukról és kegyességükről, s azt a Rend részéről hálás szívvel és készségesen elismerni és tőle telhetőén méltányolni, sőt az anyagi jókat szellemi javakkal visszonozni kívánja s azért őkei a Rendtartomány lelki testvérükébe fölveszi és beiktatja. — Cselekszí pedig ezt aként, hogy a gondjaira bízott Szerzetestesvéreinek, sőt minden utódának lelki javaiban, Isten előtt kedves cselekedeteiknek összes érdemeiben az- életben úgy, mint haláluk után isrészesülhessenek. teljesen üres ház. Csak egy tulajdonuk van, de ez annál erősebb: dolgos és fáradságot nem ismerő lelkierejük. Bizalom az isteni Gondviselésben. És alig telik bele pár hónap, Keszthely lakói legjobb akaróikat ismerik meg bennük. A megnyílt elemi leányosztályok és ovoda termei hamarosan visszhangzanak a kicsinyek örömteljes nevetésétől. A messziről jöttek otthonosan érzik magukat itt; akik rideg szemmel néztek még rájok a bejövetelkor, azok boldogok, ha a „kes’nővérek“ köré gyülekezhetnek. A város női társadalma érzi, hogy új világ, szebb és boldogabb világ nyílik meg előttük a zárda kapuin belül. A tiszta lelkek napsugaras élete az ő lelkűkben visszhangra talál. Ez a megbecsülés nemcsak pár hónapra szólt, hanem ott húzódik végig az egész 50 esztendőn keresztül. Iskoláik a legkiválóbbak. A szülők boldogok, ha leány gyerme keiket befogadják a kés’nővérek. Meg kell nyitaniok a polgári leányiskolát is s itt a messze vidékek leányai is a keszthelyiek mellett otthont találnak. — A küzdelem azonban a nővéreket nem hagyja el. Nehézség mindig akadt. Azonban a lelkek szeretete győzedelmeskedik. Az intézet fény korát akkor éri el, mikor Parecco Eugenia, a keszthelyieknek társadalmi és valláskülönbség nélkül szeretett „Zseni mamája" veszi át. Hogy ki volt ő Keszthelynek, azt legjobban tanúsítja az a ragaszkodás, mellyel iránta most is, Keszthelyről való eltávozása után évekkel is, meg nem fogyva él a lelkekben. — A zárda azonban most is központ. A kulturális és
