Zalamegyei Ujság, 1932. október-december (15. évfolyam, 223-297. szám)

1932-12-29 / 295. szám

2 Zaiamegyei Újság í932 december 29. Betörők Jártak karácsonyestén a szepetneki postahivatalban. és kiürítve találták. A postames­ternő telefonon tett jelentést a murakereszturi csendőrségnek, ahonnan egy járőr még az éjszaka folyamán kiment Szepetnekre s megkezdte a nyomozást. A csend­őrök a helyszínen cigarettavégeket és karácsonyfa gyertyi maradvá­nyokat találtak, amiből arra kö vetkeztetnek, hogy a tettesek töb­ben voltak. Valószínűen megkísé­relték a Wertheim szekrény meg­fúrását is, ami azonban nem si­került. Munkájokhoz gyertyát azon­ban a postamesternő karácsony­fájáról vettek. A beötrők a postamesternő la­kásán nem bántottak semmit sem. Föltevések szerint a helyi viszo nyokkal nagyon ismerősek voltak a tettesek. A nyomozás folyik. Az ősi ellenség. Karácsony éjszakáján nyílt tá­madásra vetemedett az ősi ellen­ség. Hirtelen előrerontott a ködös világűrből és csufondárosan bele- visongott az éjfél szent misztéri­umába. Dühödi erőlködéssel pró bálta tulhörögni a egész megbé­kélt világ ünnepi orgonazugását. Az isteni Kisded születésének pá­ratlan áhítatát mocskos jazz lár­mával harsogta tele. Amikor a keresztény világ főpapjai megje­lentették Krisztus eljöveielét, az Antikrisztus szakszofonsikongás- sal, dobpergéssel és trombitare­csegéssel kergült bele a rossz indulatu táncmuzsikába, amelynek azonban ezen az éjszakán nem akadt önkéntes táncosa. Mert valahol messze, talán Moszkvában, parancsszóra, egész bizonyosan táncoltak az ördög muzsikájára. Az Antikriozíus hib­bant eszü katonái, a moszkvai ateista gárda terroristái nyilván szemtől-szembe is gyönyörködni akartak otromba találékonyságuk ötletén, amikor karácsony éjsza­káján, az éjféli misék órájában az orosz rádióállomásokról tánczenét zúdítottak a népekre. A csillagszórókkal ékes kará­csonyfa tövében az éjféli mise harang- és orgona-zugását szólal­tatta meg először az ajándék rá­dió. Az Antikrisztus dühe egyet- egyet belesüvöltött az áhitatos szép harmóniákba, de nagyobb baj nem volt, mert a lakihegyi friss kilo­wattok erőteljes szárnycsapásai nem csupán a jó hirt hozták el, hanem agyonverték, megfojtották a Moszkvától Budáig kifulladt ördögfiókákat, amelyek jelenlétét csak kétségbeesett hörgésük árulta cl. Ám a napnyugati városokban egy órával később ke! a Nap és egy órával később jött el a pil­lanat, amikor a népek örvendez­hettek Istenfia születésének. Éjfél után egy óra volt, amikor a kis budai iakás karácsonyfás, angyal hajas csillogásában a rádió hang­szórója rázendített a strassburgi ősi dóm orgonájának istenes ak kordjaira. Ekkor kapott erőre a Gonosz. Most már egyre-másra keverte bele a profán visongást a grego­riánus kórus angyali tisztaságába. De hiába volt a dühödt erőfeszí­tés, hiába rohantak ezer kilómé­tereket az istengyalázó moszkvai hullámok: győzedelmeskedett az évszázados napnyugati katedrális csodálatos, zengő akusztikája. A templom visszhangos falai ezerszeresre erősítették az örven­dezés gyönyörűséges szólamait és karácsony éjszakájának világűrből jött vörös vándora, az otromba táncmuzsika teljesen kimúlt, el­pusztult távoli faddingek és lég­köri zavarok hullámvesztőjében, amikor a strasszburgi katedrális oltára előtt a főpap érces hang­ján felcsendült Isten dicsérete: — Gloria in excelsis Deo! MOLNÁR fest, tisztit, plisszéroz, — ingek és gallérok tisztí­tása 3 nap alatt, — ! kézimunka és előnyomda I üzlete KesxftheBy, Kossuth Lajos f utca. Hungáriával szemben. i __________________________1345 A zalaegerszegi kir. törvény­szék ma vonta felelősségre Hor­váth István 56 éves kustányi föld- mivest, aki folyó hó 2-án Kus- tány község határában, a szőlő­hegyen sógorát, Gyutai Józsefet, csipővassal annyira fejbeverte, hogy ez sérüléseibe belehalt. A kir. ügyészség szándékos ember­ölés bűntettével vádolja Horváth Istvánt. A mai főtárgyaláson Horváth István vádlott előadta, hogy e hó 2-án elment Gyutaiékhoz, ahol sógorával beszélgettek, borozgat- tak. Beszédközben a többek kö­zött azt mondta a sógorának, hogy rendesen bánjon családjával s ne zavarja azt. Sógora erre orrba vágta őt, mire azután ösz- szeverekedtek. A csipővassal só­gora támadt rá, ő azonban azt kicsavarta kezéből és többször megütötte vele. Nem volt szán­Ha megnyerném a főnyereményt... Az én Vl-ik osztályos tanítvá­nyaim mind szegény proletárgye­rekek, vagy pedig munkanélküli iparossegédé, zenészé, menhelyi és hasonló kategóriákba tartozóké. Olyanok, akik nem mehettek el gimnáziumba, mert otthon nagy a nyomor. Nem csak beiratásra és tandíjra nem jut, de kenyérre sem. Halovány,sápadt-sárga az arcuk, mert hisz meleg tápláló ételt alig kapnak. Vannak köztük elsava- nyodott, kedvetlen, koravén, bús­komor fejek, De vannak — cso­dálatos igazán — örökké derül­tek, folyton mókázó, futballért rajongó, borzas, nagyhaju gyere­kek. Ha valakitől sikerült elkunyo- rálni tizpercben egy darab kenye­ret, vagy pár szem töpörtyüt, ak­kor csillog a szemük és nem beszélnének mással, csak legföl­jebb egy soffőrrel, vagy a Hun­gária, esetleg a Törekvés cente­rével. Sokszor elgondolkoztam azon, hogy milyen csekélység tud a gyermeki lélekben boldogságot okozni és pedig igazi nagy bol­déka sógorát megölni. De meg különben is, amikor veszekedni kezdtek, akkor ő már meglehető­sen boros volt, nem is volt eszé­nél. Az eset megtörténte után haza ment, lefeküdt és másnap reggel jelentkezett a csendőrségen. Orvosi vélemény szerint a ha­lál ütlegelésből származó agyráz­kódás következtében állott be; gyors orvosi segély esetén azon­ban a halálozás elháritható lett volna. A községi biró vallomása szerint az elhalt Gyutai állandóan ivott és gyakran verte feleségét. A kir. törvényszék erős felin­dulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettében mondotta ki bűnösnek Horváth Istvánt s ezért őt 4 évi fegyházra és 5 évi hivatalvesztésre Ítélte. Úgy a vád­lott, mint védője és az ügyész fölebbezett. dogságot. Például mit mondjak : egy szelet görögdinnye, vagy egy lyukas futball belső, vagy felülni a biciklire, vagy 20 fillér, vagy berúgni egy gólt, vagy egyetlen­egyszer az életben jóllakni egy cukrászüzletben, vagy meginni a sátornál — soha többet, csak egyszer — két nagy pohár márcot! Ezt kívánják az én tanítványaim. Ez tenné őket boldoggá, ami ne­kik minden, másnak semmi se. A napokban bepillantottam a dolgozatfüzetükbe: „Ha én meg­nyerném a főnyereményt!“ Ejha ! Ugyan mitt tennének ezek annyi pénzzel ? Szörnyen kiváncsi vol­tam, mi lakik a lelkűkben ? Ugyan kitárják-e a szivük vágyát, vagy elrejtik, mivel a dolgozatoi elol­vassa a fölebbvalójuk ? „Ha megnyerném a főnyere­ményt, akkor én vennék egy szép kis villát. (Édesapja beszél belőle. Minden munkanélküli iparossegéd­nek egyetlen vágya.) A Balaton mellett pompás nyaralóhelyen. Még vennék egy szőiőbirtokot Badacsonyban. (Vonyaicon nem is lenne jó.) Meghívnám minden jó­barátomat szüretre. (Ahán, most jösz te.) Oda mennék játszadozni barátaimmal. Ha még maradna pénzem, föl mennék Pestre. Meg néznék én mindent, amit csak ta­lálnék. Megnézném én az állat­kertet, Angol parkot, Boketow- cirkuszt és még sok mindent. Mi- koi újra visszajönnék, elbeszél­ném barátaimnak, hogy mit láttam. Elmennék szüleimmel a birtokra és szépen gazdálkodnánk. Életünk végéig. Mikola Miklós.“ (Lám ez a Mikola milyen jól fölhasználná a 300.000 pengőt.) „Ha megnyerném a főnyere­ményt, vennék egy házhelyet 500 pengőért. Csináltatnék rá egy há­zat, amely belekerülne tízezer pengőbe. Még egy szőlőtelket is vennék 4000 P-ért. (Egész reáli­san számit. így hallotta otthon.) Vasárnaponkint elmennék a mo­ziba és színházba. Vennék egy szép kövér disznót és barátaimat meghívnám disznóölésre. (Éhes disznó . ..) Vennék két pár cipőt, két öltözet ruhát és egy Nas gyártmányú autót. (Nincs nagyobb vágya két pár cipőnél és mind­járt egy autó hozzá.) Elutaznám Pestre. Vennék az útra baromfit. (Szegény gyerek, még talán soha se lakott jól baromfihússal.) A többi pénzt takarékpénztárba ten­ném. Éhes Ferenc.“ „De szeretném, ha megnyerném a főnyereményt! (Elhiszem.) Egy­szer álmomban egy sorsjeggyel megnyertem a főnyereményt s na­gyon megörültem (Még azt se?) Hogy az Isten megsegített, adtam a szegényeknek száz pengőt. Na­gyon szerettem volna látni Fiúmét és a kék tengert. Elutaztam és nagyon elcsodálkoztam a nagy hajók láttára és a város szépsé­gében. Egy hét múlva megelége­detten jöttem haza. Építettem egy egyszerű villát és abba helyez­kedtem el. A háromszázezer pen­gőből megmaradt pénzemet a ta­karékba tettem, hogy öreg nap­jaimban legyen mihez nyúlni. Szeles György.“ (Ennek a gyereknek igen jó édesanyja lehet) „Ha én megnyerném a főnye­reményt, vennék egy házat és egy telket. Akkor elmennék nyaralni Svájcba. Vennék még egy szőlő­birtokot is. Vennék en a pénzen ruhákat és bútorokat a lakásba. A pénzből adnék szüleimnek és test­véreimnek. (Jószívű.) A pénzből tennék a takarékba. Az adósságo­kat kifizetném, ahol tarlozok. (Erre egy se gondolt eddig, pedig biz­tosan van bőven,) A pénzből adnék a szegényeknek élelmezé sükre. Szereznék magamnak egy nagyon jó kerékpárt. így éldegél­nék egy -darabig. Közben még nyernék. (Még nem is elég egy­szer a főnyeremény.) — Janzsó Károly,“ „Ha én megnyerném a főnye­reményt vennék egy „Bugatti“ autót és sofőr lennék. Sofőrnek a legjobb, mert mehet 100 km-es sebességgel is, ha nem látja rendőr. Csönge bácsi is azt mondja, aki a kórházban szamaras, hogy ő is az szeretne lenni. Égyszer majdnem az is lett, mert Májerék előtt talált egy autókereket. De mégse lehetett, mert a rendőr el­vette tőle. Vennék .. Kass János. Előkészület alatt a FEHÉR JANUÁR a szokásos két kedvezményes nappal SCHÜTZ ÁRUHÁZ Négy évi fegyházat kapott egy kustányi gazda, aki agyonverte Szepetnek községben már évek óta özv. Pék Lajosné, szül. Do­monkos Mária m. kir. postames­ternő vezeti a postát s munkájá­ban felnőtt leánya is segédkezik. A postahivatal helyisége a háznak az udvar felőli részén van. Pékné szombaton este a pénzt és postaértékeket Íróasztalának fiókjába zárta, majd meggyujtotta a karácsonyfa gyertyácskáit s ké­sőbb átment egy ismerős család hoz leányával együtt, ahonnan azonban fél 9 tájban már haza­tértek. A ház elé érve megdöbbe­néssel vették észre, hogy a kapu nyitva van, de ugyancsak nyitva volt a hivatali helyiségbe vezető ajtó is. A hivatalban a legnagyobb rendetlenség uralkodott. Az író­asztal fiókját a földön összetörve, a benne levő kézipénztárt feltörve

Next

/
Thumbnails
Contents