Zalamegyei Ujság, 1932. október-december (15. évfolyam, 223-297. szám)

1932-12-11 / 281. szám

2 Zalamegyei Újság 1932 december \\. Díjtalan gyakornokok felvételének ügyével foglalkozott a város pénzügyi és jogi bizottsága. Két, főiskolát végzett gyakornokot vesznek fel. K i* ó n i k a. Lassan, kényes lépésekkel Lopózott be Télapó. Megtépázott szakáiéból Szép csendesen hull a hó. Arca szigort most sem mutat, Lágy a hangja és szive S bár havazik, de a földnek Csak fekete a színe. Látom pajtás, kiváncsi vagy, Hogy itt a tél, miért nincs fagy? Elárulom ezt neked, Te meg el is hiheted. Amikor még volt sok pénzünk És melléje hitelünk, Mindig csak azt mondogattuk, Majd, ha fagy, hát fizetünk. Koldus-szegény ma mindenki, Adós mégis mondja azt, Segítségül jön Télapó S egyáltalán nem fagyaszt. Becsüljük hát a vén legényt, Ki szereti lám, a szegényt, Mondd csak, fizetsz, majd, ha fagy; Az ő pártfogoltja vagy. Választások hónapja lett Az idei december, Választásról hallhat most csak, Egyébről sem az ember. Választottak a megyénél Felsőházi tagokat, S választanak jövő kedden Hivatalos urakat. Majd választ az iparosság, Azután az összlakosság, És hallatszik a nagy szó: Most hát úr a választó. Örültek az öreg lumpok, Hogy olcsóbb lesz a spriccer, Leszállítják a boradót, S berúghatnak még tizszer. De, mi e hir nyomán támadt, A hatalmas nagy öröm, Elpárolgott hamarosan S helyébe jött az üröm, A pénzügyek minisztere, Az adóknak főmestere Nem is nagyon sokára Adót vet a szódára. Ipszilon. 1 Zalaegerszeg város pénzügyi és jogi bizottsága tegnap délután 5 órakor F ü 1 ö p Jenő dr. elnök­lete mellett ülést tartott, melyen a bizottság tagjai teljes számban vettek részt és több, a hétfői közgyűlés elé kerülő ügyet vitat­tak meg. A gyámpénzek jövedelmező el­helyezésére vonatkozóan úgy ha tározott a bizottság, hogy ezeket a helybeli bankokban helyezzék el. Az 1931. évi zárszámadási hiányt, amely 94.000 pengőt tesz ki, a városi törzsalapvagyonbói fedezik. A hiány fedezésére tehát nem fognak új pótadót kivetni. M i k u 1 a Szigfrid dr. városi főjegyző ismertette azt a minisz­teri rendeletet, amely felhívja a törvényhatósági joggal felruházott és megyei városokat, hogy főisko­lát végzett díjtalan gyakornokokat az ügymenetelre való tekintettel megfelelő számban vegyenek fel. A közgyűlésnek ily irányú hatá­rozatát azután a belügyminiszter­hez kell felterjeszteni jóváhagyás végett. C z o b o rJMátyás polgármester, tekintettel arra, hogy a városi tisztviselők úgyis sok munkával vannak ellátva és, hogy az állás- nélküli diplomás fiatalságnak jövő­beli elhelyezkedését minél jobban elősegítse, négy díjtalan gyakor­nok felvételét javasolja a bizott­ságnak. Á r v a y László dr. szólalt fel elsőnek ebben a kérdésben, amely fölött hosszú vita indult meg. Hangoztatta, hogy ő elvi szem­pontokból nem barátja annak, hogy fizetés nélkül alkalmazzanak gyakornokokat, mert szerinte az ingyen munkák nem mindig fe­lelnek meg a várakozásnak. De az ilyen alkalmazottaktól sem le­het végeredményben mindig jó munkát várni. Könnyű most meg­szervezni az állásokat, mert pilla­natnyilag a várost anyagi kötele­zettségek nem terhelnék, de eze­ket az állásokat végül valószínűen úgyis rendszeresítik s akkor már terhet jelentenek a városnak. Te­gyék komoly megfontolás tárgyává a dolgot és a polgármester által ajánlott négy gyakornok helyett csak kettőnek felvételét ajánlja. A két gyakornok felvételét ő úgy képzeli el, hogy egy műszaki tisztviselőt díjazással alkalmazná­nak, tekintettel, hogy a városnak már van egy ilyen napidijas tiszt­viselője, egyet pedig adminisztra­tív munkakörben alkalmaznának. Ez az utóbbi állás jogvégzettség­hez van kötve és díjtalan lenne, de díjtalan szolgálati ideje az elő­léptetési időbe és a nyugdíjba a törvény rendelkezésének megfele­lően beszámítható lenne. László József bankigaz­gató annak a kivánatának adott kifejezést, hogy az ilymódon al­kalmazott gyakornokot ne csak egyirányban képezzék ki, hanem a város minden ügyosztályánál foglalkoztassák, hogy szükség ese­tén bármilyen természetű állás betöltésénél az illető számításba jöhessen. Hasonló értelemben szó­lalt fel Kakas Ágoston is. A felszólalások után a polgár- mester előbbi indítványát aként módosította, hogy ne négy, ha­nem két gyakornok felvételét ja­vasolják a közgyűlésnek. A város tehát előreláthatóan két Legszebb ajándéka homocot'd luxus gramofon táskagép Kapható olcsó készpénzáron és 7 havi részletre minden szaK&zIetíeL Ára: P Múló ajándék helyett 99- maradandót vegyen ! gyakornokot fog felvenni. Az egyik műszaki lesz, (ez már tény­legesen szolgálatot teljesít) a má­sik pedig adminisztratív jellegű és díjtalan. A tárgysorozat következő pontja a bérautó fuvardijak megállapítása volt. Az ügyet Mikula Szigfrid dr. főjegyző ismertette. A polgármes­ter ebben már régebben hozott határozatot. — A bérfuvarozók azonban arra való tekintettel, hogy a bérautó fuvardijak nagy­ságának megállapítása a képvi­selőtestület hatáskörébe tartozik, kérelmezték, hogy a közgyűlés bocsásson ki erre vonatkozóan rendelkezést. A bizottság az ide vo­natkozó rendeletet megfelelő mó­dosításokkal a közgyűlésnek ja­vaslatba hozta. A csendőrtiszti épület és a csendőriskola elszámolásánál 8.852 pengő fedezetlen túlkiadás mutat­kozott, amely hiányt szintén a törzsalapvagyonbói fedeznek. A Szűcs Andor dr. és Nagy Béla által adott, utcamegnyitásra vonat­kozó nyilatkozatot a bizottság tu­domásul vette. Ezután a III. Cserkészszövetség kérelmét tárgyalták, amely szerint a .szövetség 100 cserkésznek a jamboreen való részvételének fe­dezését kérte a várostól. A város ily nagyarányú segítséget termé­szetesen nem nyújthat, de mégis tekintettel a cserkészet nagy jelen­tőségére, a bizottság kizáróan az Tespedés és hitközöny. (A falusi intelligencia figyelmébe!) ii. Jól fontonjuk meg ezeket mindnyájan papok, lelkészek, tanítók, jegyzők, ne­velők, vezetésre alkalmas intelligens egyének ma, amikor a vörös szovjet az ő sátáni birodalmát már Európa két sarkán megerősítette és arra készül, hogy szerte kivetett hálóját szorosra vonja, hogy minden országban elvé­gezze a felforgatás müvét! Amikor a kormányok sokhelyütt a szovjettel való barátkozással, gazdasági egyezségeikkel módot nyújtanak országaikban a szóvjet- üzelinek folytatására, ahelyett, hogy közös frontban szövetkeznének annak elfojtására, a szovjet tökéletes kiirtására az idegen országokban is. Azt jósolom e kormányoknak: elveszik jutalmukat. Amelyik nagyhatalommal, t. i. a vörös­sel oly keztyüs kézzel bánnak, az majd, tán nem is várt időn belül, keztyüs kézzel, — vagy keztyütlennel, de rá­húzza a hurkot azok torkára. Ne mondja senkisem, hogy rémlátá­saim vannak, hogy fantomoknak vagyok rabja ! Tán, ha nem is oly közeli a veszély, hogy máról-holnapra ránk sza­kadhatna, de igenis, érik az idő és érlelik azt a körülmények, az esemé­nyek. Nincs tehát ma helye és ideje a tespedésnek. az alvásnak ! Nem azt az időt éljük, amikor napok-hosszat elkár- gyázgathatunk,kvaterkázhatunk a jóbarát, a cimlxjra asztalánál, sem azt az időt, amikor a szorosan vett hivatalos köte­lességeink végeztével a gondtalanságnak adhatjuk át magunkat. Nem 1 Ma a munkának, az őrtállásnak az ideje van. Dolgozni kint és bent, korán és későn! Rá kell ébrednünk arra, hogy szociális kötelességeink vannak: társadalmi ellentéteket nivellálni, ősz- tályokat kibékíteni, nyomort enyhíteni, könnyeket törölni, vigaszt nyújtani, szegénynek, kamrát, erszényt megnyitani és ha másunk nincs, szeretetünket, a szivünket megosztani, kiárasztani a szenvedőkre! Ez lesz az egyedüli kiút, az egyetlen eszköz és mód, mellyel keresztény társadalmunkat átmenthet­jük a jövőnek és magunknak. Persze ide szeretet kell! Szeretet, mely nem ismer önzést, mely nem tud gyűlölködni, amely mindig kész meg­bocsátani, amely nem akad meg kicsi­ségeken és nem ijed meg a munkától. Szeretet kell, amely meghódít minde­neket, amely bevilágít és elhat a leg­sötétebb zugokba, a legnyomorultabb viskókba is! Ennek a hatalmas, tiszta szeretetnek a forrása pedig a mély vallásosság, a meggyőződéses, erős hit istenben és az Egyház tanításaiban s egyben az Egy­házhoz való hűséges ragaszkodás. És sajnos, épen itt van a fő hiba, itt a nagy hiány. Sajnos, sok községünknek intelligen­ciája — tisztelet a kivételnek! — ma­napság ott tart, hogy mind inkább el­távolodik a gyakorlati vallásosságtól az újabb időkben. Mintha csak úgy gon­dolkodnának, hogy a vallásosság csak a népnek, a szegénynek és az öregek­nek való volna. Úgy élnek, viselkednek, mintha a vallás gyakorlása, nyilvánítása reájuk nézve lealacsonyító, vagy legalább is méltatlan, nem illő dolog lenne. Ugyanakkor pedig mégis ítéletet mer­nek mondani a nép hibáiról, sőt kifo­gásolják, hogy vallásosság és erkölcs hiányában a nép itt-otl szélsőségekbe esik, hogy neveletlen, rakoncátlan. El­veikkel elismerik tehát, hogy a népet helyes utón tartani, a tisztesség és be­csület utján vezetni csak a vallás által lehet. Arról aztán elfeledkeznek, hogy az egyszerű nép tetteiben, szokásaiban utánozza a tanult embereket, az intel­ligenciát : a vallásosságban is, meg a — vallástalanságban is. Aszerint, hogy melyikre lát több és hathatósabb pél­dát községében. Az intelligencia vallásosságának hiánya fagyasztóan, dermesztőén hat a nép lelkére. És ez a hiány magában is, úgy a népben, mint az intelligenciában oly kiáltó fájdalom a hivő ember sze­mében 1 Oly kongó üresség, értékelvo­nás a lelkekben! Céltalanul bolygó lelkek az ilyenek. Mig ellenben az ön­tudatos hit, a gyakorlati kereszténység természetfeletti fényt von annak birto­kosára, egész egyéniségének kellemet, gyengédséget kölcsönöz, cselekedetei­hez pedig erőt és értéket ad. Ne felejtse el az intelligencia, hogy az eleven hitélet, a gyakorlati vallásos­ság nem vesz el semmit sem az em­ber méltóságából, sőt inkább egyedül ez adja meg a betetőzését az emberi jellemnek, ez adja mag a koronát és a fényt szellemének és méltóságának, ez kölcsönöz biztos támpontot az erkölcs­nek. Tisztesség és becsület vallásosság nélkül fixa idea. A nagy szellemek, az igazi tudósok és világhírű feltalálók mind vallásos emberek voltak. Nem lehet tehát a hitközönynak puha, de kárhozatos ölében megmaradok a magát értékelni, becsülni tudó intelligen­ciának. Tudnia kell azt, hogy a vallás és annak gyakorlása nem csak a pa­poknak, nem csak az egyesületeknek, nemcsak az egyszerű népnek való, ha­nem mindenkinek, aki Istennek érde­mes, Hozzá méltó teremtménye akar lenni. Az üdvösség eszközei ugyanazok papok és nempapok részére. A vallás és az egyház védelme, érdekeinek fel­karolása ugyanoly kötelessége a nép­nek, az intelligenciának, mint papoknak. Mindez nem egy érzelgős, bigott kereszténynek a felfogása, hanem ab­szolút tény, valóság. Keresztény és nem keresztény, hivő és hitetlen egyformán meggyőződhetik róla. Szakítson tehát már a falusi intelli­gencia, — már akiket illet; tudom, vannak elegen — azzal a balhittel, hogy vallása gyakorlatának elhanyago­lása úri tempó ! Értse meg, hogy iga­zán nagyrabecsülésben alulról, felülről csak akkor találhat, ha a gyakorlati vallásosság útjára tér. Ébredjünk tehát az álomból, mert elközelgetett a mi időnk: az alkotás­nak, példaadásnak az ideje! öltsétek magatokra, keresztény intelligensek, a hit fegyverzetét és a jóakarat pajzsát 1 Ragadjátok kezetekbe a világosság fáklyáját, szüntelen fáradva a tanítás­ban és példaadásban: meglássátok, hogy a műveletlenségnek, megtévelyedések- nek vadonjai nemsokára szivet-lelket emelő virágos kertjei lesznek a szép Pannóniának. Ti magatok pedig azt ae örömöt fogjátok érezni jól végzett mán­ké tok felett, amely meghalad mindé« földi kincset és egyéb örömet, amelyet oeak ar. latent biro lelkek élvezhetnek I-"-f

Next

/
Thumbnails
Contents