Zalamegyei Ujság, 1932. október-december (15. évfolyam, 223-297. szám)

1932-12-04 / 276. szám

2 Zalamegyes Újság 1932 december 4. A választási mozgalmak eddig még elég csendesek. A listák megjelenése csak a jövő héten várható. Krónika. Szelíden és nagyon enyhén Köszöntött ránk december. Ilyen havát karácsonynak Ritkán éri az ember. Késik a tél és ebből mi Jót sokat nem várhatunk, Mi később jön, később is megy. Példa volt rá már nyarunk. Szeretem én a szép telet, Tűrök havat, jeget, szelet, Mindig mondom, nincs párja, Csak ne volna oly — drága. Elégtételt adott tehát Ebugatta oláhja. Minisztere annyit mondott: Az esetet sajnálja. S ezzei meg kell elégednünk, Mert hát mi mást tehetnénk, Nincs fegyverünk, hogy hatásosb Elégtételt vehetnénk. Azért nincsen veszve jövőnk, Visszanyerjük ősi erőnk S lesz még nálunk ostoros A megvadult bocskoros. Hozzám lép egy ismerősöm : Kérem, egy-két szóm volna, A városi választásnál Hogyha rám is gondolna. Kérdem csendben: annak oka És a célja mi legyen, Hogy a város gyűlésében Szép kegyed is résztvegyen ? Felel : ezt a tisztet, kérem, Megérdemlem, én úgy vélem. S én rá: ha ily választ ad, Voksot hát nem sokat kap. A divatnak fényes trónját Ostromolja a tálján. „Mért székeljen az Párisban, Olasz földön most talán. Elég volt a franciáknak,“ ! Mussolini kiáltja S a divatot, amint tudjuk. — Olaszhonból diktálja. De mindegy az már minékünk, Hova is megy hát fillérünk, Franciára, olaszra ? Hogyha adjuk divatra. Ipszilon. Tespedés és hitközöny. (Ä falusi intelligencia figyelmébe!) i. Lélekbe markoló és megrendítő va­lóságot tár az olvasó elé a francia je­zsuita atyának, P. Lhande-nek magyar fordításban „Krisztus Páris vadonában“ címen megjelent könyve, mely elvezeti az olvasót Páris környékére és meg­mutatja neki azon millióklakta vadont, ahol az emberi társadalom kivetettjei, a vagyoni és erkölcsi proletárok tömegei gyűrűt vonnak a városok fejedelmi fényben úszó és hatalmas királynője: Páris köré. Olyan gyűrűt, melynek lakói vagyon, hit és erkölcs hiányában nemcsak, hogy az egyház számára jelentenek holt masszát, hanem egyúttal legnagyobb veszedelmét jelentik a tár­sadalmi rendnek, békének, veszedelmét az uralkodó rendszernek, az állam és társadalom épületének. Mert azok az emberek soha nem láttak belülről temp­lomot, megkeresztelve nincsenek, is­kolába nem jártak, hitoktatásban nem részesültek, Istenről, Krisztusról nem hallottak, ellenben a kommunista sejt- rendszerbe be vannak kapcsolva, a démoni erők már hatalmukba, karmuk közé ejtették e páriákat. Tehát országot—világot fenyegető tűzfészke, fekélye ez az emberiségnek, amely alattomban, titkon működő vul­kánként egyszer csak borzalmas deto­náció, recsegés-ropogás közt kitörve, az egész emberisig hitét és erkölcsét képes lesz megmérgezni, a vörös bol­A városi képviselőtestületet még ebben a hónapban frissíti föl a polgárság 15 új taggal. A törvény szerint ennyit kellett a három év­vel ezelőtt megválasztott 30 tag­ból kisorsolni. Virilis jogon szin­tén 30 polgár foglal helyet a kép viselőtestületben, Ezeknek sorai­ban is nagyobb változások várha­tók, mert egy év alatt nagy vál­tozások történtek egyesek gazda­sági helyzetében, A viiilisek név­sorát évről-évre állítják össze. Annak ellenére azonban, hogy már három héttel ezelőtt volt ta­pasztalható a városban bizonyos „választási“ mozgalom, még min­dig nem vert az nagyobb hullá­mokat. A városi gazdasági párt adott ugyan magáról éietjelt, azért mégis csendes a város. Elhatáro­zását még a városi gazdasági párt sem hozta nyilvánosságra, mert — úgy látszik — korrigálni kell még az először összeállított A legutolsó népszámlálás hiva­talos adatai szerint 8 millió 7C0 ezer lakosa van a trianoni Ma­gyarországnak. Tíz év alatt 700.000 lélekkel emelkedett Magyarország lakósainak száma. A trianoni Ma­gyarországnak kerek számban 8,700.000 lakosa van, akik közül 4 millió 200 ezer a férfi, tehát 300 ezerrel több a nő. Az életkort tekintve igen ör­vendetes haladás mutatkozik, meit mig 1920-ban 240 ezer volt a 70 éven felüliek száma, most 319 ezer, tehát majdnem százezerrel több ért el magas kort egész- I ségben. sevizmus karjaiba taszítani Európát, sőt a világot. Midőn a fenti könyvnek ilyetén is­mertetését olvastam, önkéntelen is arra gondoltam, hogy nemcsak Párisnakvan ilyen vadonja, nem is csak Budapest­nek, illetve a világvárosoknak, hanem, azt hiszem, minden vármegyének, sőt kicsiben minden járásnak talán. Nem abban az értelemben, mintha e kicsi vadonok lakói is sötét lelkek, félelme­tes alakok a rendes polgári életnek kitaszítottjai volnának, nem is úgy, mintha mindjárt közveszélyes, szélső­séges irányzatnak volnának mind esküdt követői. Hanem csak abban az érte­lemben, hogy még nálunk magyaroknál, zalaiaknál is megtaláljuk azokat a köz­ségeket, amelyeknek lakóit az ott élő intelligencia teljesen elhanyagolja. Dacára a nép művelésére, tanítására hivatott egyének kielégítő számának, az a község mégis töretlen parlag, jó darab bárdolatlan, csiszolatlan kődarab ügyannyira, hogy, aki jobb, rendezettebb helyről kerül ilyenbe, — „megdolgozott“ faluból, — sehogy sem tud megbarát­kozni a helyzettel. Az még csak a kisebb hibák közé tartozik ilyen helyeken, hogy a falusi emberek, jó százalékban egyáltalán nem köszöntik egyházi és világi elöljáróikat; akik pedig köszöntenek is, ritkaság köztük, aki megemeli kalapját. Ezt nem lehet elütni azzal, hogy hát falun ez igy szokás, mert tapasztalásból tudom, hogy szerencsésebb községekben, ki­csinyekben is, mindenki tisztességesen megemeli a kalapját kicsinytől nagyig. Igenis, sokat jelent ez, sokról tanusko­névsort. Várható azonban, hogy minél közelebb érünk a választá­sok határidejéhez, annál több „ér­dek“ jelentkezik, hogy a választá­sokon kielégülést nyerhessen. Most legközelebb az iparosok állásfog­lalása várható, mert — mint hall­juk — az iparosok egységes front megteremtésén fáradoznak. Önjelöltekben természetesen most sem lesz hiány. Hiszen so­kan tartják érdemeseknek magukat a városatyai tisztségre és, ha nem kerülhetnek valamiképen közös lisztára, hát a saját erejükből iparkodnak maguknak többséget biztosítani. A jövő hét első felében már minden bizonnyal megjelennek a listák s megkezdődnek a vizitelé­sek a választóknál. Hogy milyen arányokat öltenek a mozgalmak, azt tehát a legközelebbi napok mutatják meg. Hasonló a haladás a kisgyer­mekek szaporulásánál is. Most 150 ezerrel több öt évnél fiata­labb gyermeket talált a népszám­lálás, mint tiz évvel ezelőtt. Erő­sen emelkedett a házasok száma is, viszont sajnos az utolsó tiz évben kétszer annyi házastárs vált el, mint az előző esztendők­ben. Ami az anyanyelvet illeti, az országban csak minden tizedik ember beszél idegen nyelven. A legtöbben németek vannak. Majd­nem félmillió német él a csonka­ország területén, tót pedig több mint százezer. dik az ily körülmény. Arról t. i., hogy annak a községnek tanítója és más illetékes közegei fegyelemre, tisztesség­tudásra oktatják az ifjúságot. Ezekről a vadonokról akarok szólni, amelyek magukra-hagyatottságukban, mostoha sorsukban olyan szomorúak, kietlenek, olyan fojtogatóan keserű lelkűknek, szellemüknek állapota, szem­ben azokéval, akik a község vezető elemei részéről megbecsülésben, szere- tetben részesülnek és tőlük állandóan oktatás nyernek. Még vigasztaló, hogy a legtöbb köz­ségben példás, gyönyörű munka folyik, ahol a népnek értelmi vezetői hivatásuk magaslatán állanak és nem csak a fize­tésért dolgoznak és csak annyit, amennyit a törvény szigorúan előir. Tán nem kicsinyes, nem érdektelen dolog ha e témával kissé foglalkozunk. A községek elhanyagolásának oka igen sokszor abban leledzik, hogy a hivatott szellemi vezetők összekülön­böznek, megharagusznak egymásra, ta­lán kicsiség miatt és a gyerekes „csak azért se !“ „majd én megmutatom, hogy ki az ur 1“ elvhez ragaszkodva, mindig mélyítik az űrt, a szakadékot egymás között. Szóval ellenségekké válnak ahelyett, hogy a békesség kedvéért a nem fontos dolgokban engednének, vagy ha nem engednek is, de megma­radnának okosnak, hogy t. i. a véle­ményeltérések elemeire is megőriznék a barátságot, a békét. íme, itt az egyik kulcsa a rejtélynek! Tudniillik a személyeskedés, ellensé­geskedés. Másik kulcsa pedig egysze­rűen a nemtörődömség, kényelemsze­Legszebb ajándéka homocord luxus gramofon táskagép Kapható olcsó készpénzáron és 7 havi részletre minden szaKuzIetben. Ára: P Múló ajándék helyett 99- maradandót vegyen ! A római katolikus egyháznak több mint öt és félmillió hive, a reformátusnak pedig nem egészen két millió hive van. Érdekes, hogy a zsidóság száma az egész országban apadt. Egye­dül Budapesten 11 ezerrel keve­sebb a zsidó vallásuak száma (204.000) mint tiz évvel ezelőtt. Az írástudatlanok 1920-ban még jóval felül voltak az országban egymillión. Azóta már csak kö­rülbelül 700 ezren vannak. Ha­sonló szép haladás mutatkozik az iskolázottság és a magasabb mű­veltség terén is. Macdonald Washingtonba utazik? Páris, december 3. A Newyork Herald európai kiadása szerint lehetséges, hogy Macdonald an­gol miniszterelnök rövidesen Wa­shingtonba utazik, hogy személye­sen ismertesse Anglia álláspontját 1 az adósságok kérdésében az ame­rikai kormány előtt. Ideiglenes egyezmény Ausztriával, Budapest, december 3. Mivel az új magyar-osztrák kereskedelmi szerződés csak január elsejével lép életbe, a két állam kormánya átmeneti megegyezést kötött a decemberi áruforgalom ügyében. A karácsonyi forgalomra való te­kintettel decemberben az árucsere a jelenleginél nagyobb lesz. retet, önzés. Nem kis részben pedig a vallásos öntudat hiánya. Amint bevezető soraim mutatják, gon- dolatszövésemnek tengelyéül a fent jel­zett „vadonokat“, a községeknek ecse­telt állapotát akarom szóvá tenni: Hogy miért maradnak egyes községek, — ellentétben sok más szerencsésebbel — a kulturálatlanság sötétségében, az el­hanyagoltság mocsarában. Különösen mostanában, amikor a világnézetek harca annyira kiéleződött, amikor életre- halálra megy a mérkőzés az évezredes társadalmi rend kiirtására a szabadkő­műves — szociáldemokrata — kom­munista szövetkezések egyesült frontja és a keresztény világszemlélet frontja között. Ma, amikor amazoknak kiképzett, kipróbált és mindenre kész fronthar­cosaik, csapataik szüntelen ágálnak, szerveznek, tüzelnek, fáradnak éjjel és nappal, alkalmas és alkalmatlan időben. Ők, akiknek eszméjük, céljuk az em­beriségre lealázó, aljas, akik ideigvaló és förtelmek árán szerzett örömökre törekszenek, akik véres és állatias gyö­nyörökben akarnak tobzódni, akik az emberek millióiból az isteni szikrát, az Isten képmását akarják kitörölni, elhomályosítani, a halhatatlan lelket kiölni és állatnál aljasabbá szerencsét­lenebbé tenni az embert. Akik ezért küzdenek, ezek fáradhatatlanok, találé­konyak és elszántak inkább, mint ama­zok. Nem hiába mondta Krisztus Urunk: „A világ fiai okosabbak a maguk ne­mében a világosság fiainál“. Pedig ők hervatag koszo úért küzdenek, ezek pedig hervadathatatlanért. —os—f. (Vege köv.) Érdekes statisztikai adatok a legutóbbi népszámlálásról.

Next

/
Thumbnails
Contents