Zalamegyei Ujság, 1932. október-december (15. évfolyam, 223-297. szám)

1932-11-17 / 261. szám

SW- 261. szám Ara 10 fillér 1632 November1 17 Csütörtök. ——— Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. sisrKesztőség és Kiadóhivatal: Zalaeaerszeg, Szécüsnyí-lér ( Télutón: 128 sz. — riőffiaflöliiyatal: KesiTüely, Kossntü L.-n. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2-40 pengő negyedévre 7*20 pengő. Az alacsony gabonaárak melleit miéri magasak a lisziárak ? A közönség körében állandó kifakadásra ad okot napjainkban, hogy a rendkívül alacsony ga­bonaárak inellett az őrlemények­nek, különösen a lisztnek és pék­süteményeknek, a mindennapi ke­nyérnek ára azon a magaslaton mozog és állandósult, amire a legjobb gabonaárak idején tor­nászta magát. A fogyasztók a malmokat és a sütőiparosokat kárhoztatják a látszólag érthetet- és indokolatlan drága liszt és ke­nyér miatt. Ha azonban kissé beletekintünk a kérdés lényegébe és igazságos elbírálásra törek­szünk, meg kell állapítanunk, hogy indokolatlanul éri a jogta­lan árdrágítás vádja úgy a mal­mokat, mint a sütőiparosokat. Mert nem az ipari feldolgozás drágítja meg a terményárakat, mig azok a fogyasztó asztalára kerülnek, hanem a boletta. A „Kőzgazdasági’Értesiíőa-nek, tehát a földmivelésügyi miniszté­rium hivatalos lapjának egyik utóbbi száma egy kiiiinő szakem­ber megvilágításában : Varsányi Gyula gépészmérnök cikkével ér­dekesen és tanulságosan világítja meg azt a hatást, amit a boletta a liszt, illetve a kenyér árára gyakorol. A tőzsdei jegyzések a nagykö­zönséget rendszerint alaposan megtévesztik, mert az utóbbi el­feledkezik arról, hogy a hivatalos árjegyzéshez még a boletta ára is hozzájárul. A boletta minden q gabonára 10 P többletfizetést jelent a piaci és tőzsdeárakon felül, mit a fel­dolgozó iparnak, illetve később a fogyasztónak kell megfizetni. A 79kg-oshektolitersúlyú tisza- vidéki búza ára tehát nem 13 95 P, hanem a bolettával 23 65 P s még ehez 2’50 P őrlési adó csat­lakozik. A boletta a búza árát a béke­beli áralakuláshoz viszonyítva q- ként 47’3 százalékkal, a rozs árát 56'8 százalékkal drágította meg. A fenti árakon vásárolt gabona- nemüekből őrölt liszt ára tehát nem lehet olcsóbb, mint a béke­időben volt, mert az ipari feldol­gozás sem kerül kevesebbe, az alapár pedig magasabb. A háború előtt malmaink lisztjével elláttuk az elszakított területeket és jó­részben a szomszédos államokat is, mig ma a malmok e munká­tól meg vannak fosztva, foglal­koztatásuk csekély, a kivihető lisztek közül a finomabbakat kép­telenek külföldön elhelyezni. Sú­lyosbítja még a helyzetet, hogy a boletta árát a korpába és a takar­mánylisztbe belekalkulálni nem szabad, csupán a liszt árát lehet vele megterhelni. Az egy q búzából nyerhető lisztre 16.90 P, az egy q rozsból Az OMKE titkárainak előadása a zalaegerszegi Kereskedelmi Körben a kereskedelem időszerű kérdéseiről. nyérnél 35.8 százalék esik a ke­nyér árából a bolettára. Mindebből az tűnik ki, hogy a bolettát nem szabad tovább tartani, hanem mint azt a Tyler jelentés még annak idején a Ká­rolyi kormánytól követelte, el kell törölni és más módon kell a mezőgazdaságon segíteni. A bo­lettával megdrágított kenyér ugyanis ép a legszegényebb néprétegeket sújtja, azokat, akik­nek a kenyér a főtápláléka. Minél jobbmódú, vagyonosabb valamely család, annál kevesebb kenyeret fogyaszt és minél inkább szegé­nyebb valaki, annál nagyobb, fontosabb, sokszor szinte egyedül álló szerepet tölt be a táplálkozás­nál a kenyér, a sokszor száraz kenyér. Az Országos Magyar Kereske­delmi Egyesülés zalaegerszegi csoportja kedden este 9 órakor a Kereskedelmi Kör helyiségében értekezletet tartott, amelyre a köz­pont részéről Horváth Károly dr. főtitkár és Nádor Jenő titkár ér­keztek le, hogy a zalaegerszegi kereskedőket tájékoztassák a ke­reskedelem általános helyzetéről és az OMKE működéséről. A gyűlés iránt nagy érdeklődés nyil­vánult meg. Megjelentek: az alis pán képviseletében Kiss József dr vármegyei aljegyző, a város kép viseletében Mikula SJgfrid dr városi főjegyző, a rendőrség ré széről Popovics Lajos rendőrta nácsos, a pénzügyi hatóságok részéről Farkas János állampénz­tári igazgató és Molnár Szilárd dr, pénzügyi fogalmazó. Ott volt Ferenczy Zoltán f. kereskedelmi is­kolai igazgató, Szilágyi Mihály városi főszámvevő, Marton Ignác városi adóhivatali főnök. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a ke­reskedők részéről és megjelent sok iparos is Horváth István ipar­testületi elnök vezetésével. A gyűlést Komlós Miksa, az OMKE-fiók elnöke nyitotta meg, aki üdvözölte a vendégeket. Horváth Károly dr. tartott ezután értékes előadást a kereskedelem aktuális problé­máiról. Előadása elején azt fejtegette, hogy a mai viszonyok közölt arra volna szükség, hogy kissé elfe­ledjék a kereskedők a gravami- nális politikát, mert nem szabad a megmaradt lelkierőt még csök­kenteni. Elismeri azonban, hogy ez nehéz dolog, mert a kereskedőt gondok, bajok érik mindenfelől, s a ma kereskedőjét legkönnyeb­ben a jelenlevő végrehajtóról le­het felismerni. Kétségtelen, hogy adózni kell, adózni kötelesség, de jogos ki­fogást lehet emelni az adóztatás oly módja ellen, amikor a tény­leges jövedelmek nincsenek arány­ban a kereskedő és iparos terhei­vel. A kereskedők jól tudják, hogy az inségadó kell, mert az éhezőket meg kell menteni, de nem tud­ják elhallgatni, hogy az inségadó ismét arány­talanul sújtja a kereske dőket. A kereskedelemnél és az iparnál ez az adó nem 20 százalék, mint más kategóriáknál, hanem 40 szá­zalék. A szövetkezeti kérdéssel fog­lalkozott ezután. Szeretné, ha Gömbös megvalósítaná programm- ját és csak az altruista szövetke­zeteket támogatná a kormány, de nem a kapitalista szövetkezeteket. A kereskedők évek óta sürgetik a szövetkezetek alapos reformját, de beérnék azzal is, ha csak az álszövetkezeteket szüntetnék meg a verseny egyenlősége érdekében. Ezzel a szövetkezeti mozgalom helyes irányba terelődnék és megszűnnék az álszövetkezetek nemzetromboló munkája. Hang­súlyozta, hogy a szövetkezetek reformjának nagy szociális jelentősége volna, mert általa a kisegzisztenciáknak azt a rétegét erősítenék, amely mindenkor a polgári világnézet alapján állott már csak saját ér­dekében is és távolán minden­féle forradalmi eszmétől. Közbevetően, egy gondolat kap­csán, az előadó bejelentette, hogy tárgyalás alatt áll egy olyan ren­delet, amely szerint fizetésképte­lenségek esetén az állam is csak kvótálisan elégülne ki. Majd fejtegette, hogy a keres­kedelem beteg, ami jórészt a tíz­éves politikai rendszer hibája. Gömbös azt hangoztatja, hogy életet akar belevinni az országba és a kereskedelembe is. Ennek megvalósítása csak akkor lehet­séges, ha végetvetnek a gazda­sági elzárkózás ma annyira diva­tos rendszerének. A mai beteg gazdasági élet mellett nem volna helyes a gazdasági erőknek sza­badjára engedése, de ép úgy nem helyes a túlságos állami inter- vencionizmus. Ez az intervencio- nizmus Európában a túlzott vám­védelemben nyilvánul meg, amely Európának valóságos pestise. Oroszországnál, az Egyesültálla­moknál nagy vámegyeséget lát és most folyik a mozgalom abban az irányban, hogy az angol biroda­lom is egységes vámterület le­gyen. Be kell látnunk, hogy Eu­rópa sem maradhat mai állapotá­ban, amikor minden apró ország külön vámterület. A mai vámvédelmi poli­tika öngyilkosság minden kis ország és egész Eu­rópa számára. Magyarországnak is alapvető ér­deke a vámpolitika revíziója. Végül ismét azt hangoztatta, hogy bármennyire is igazolt a sötét pesszimizmus, szükséges, hogy ezt a kereskedőknél reális bizakodás váltsa fel. A kereske­delem természete a bizakodást kívánja és ezt kívánja az ország érdeke is. Nádor Jenő titkár szólalt fel ezután, aki szem­beszállt mindenekelőtt azzal a kifogással, amit Bethien hangoz­tatott Debrecenben, hogy sok a kereskedő. Ha sok a kereskedő — mondotta — ez legfeljebb a ma­guk baja, mert a verseny lesz élesebb. De nem is állja meg he­lyét a kifogás, mert Európában nálunk a legalacsonyabb a keres­kedők arányszáma. Nem a kereskedő a sok, hanem a közgazdasági analfabéta, akik nem tudják megérteni, hogy a kereskedő nemcsak szükséges, de hasznos is. Állítását azzal bi­zonyította, hogy példákkal mutatta ki, mennyire megbénulna minden, ha nem volna kereskedelem. Rá­mutatott, hogy Oroszoiszágban 174 százalékkal emelkedtek az értékesítési költségek, mióta a kereskedelmet kipusztiiották. Foglalkozott ezután egyes adó­zási aránytalanságokkal, majd szervezkedésre, összefogásra hívta fel a kereskedőke*. Kifejtette, hogy az egyetértés, az összefo­gás biztosítja az árvédelmet és azt, hogy a kereskedők kívánsá­gai más vonatkozásokban is meg­valósulhatnak. A titkárok előadása után Kom­lós Miksa szólította fel a meg­jelenteket az OMKE támogatására.. Fangler Gyula, a Kereskedelmi Kör elnöke köszönetét mondott az; nyerhető lisztre pedig 13.50 P boletta megterhelés esik. Az alábbi kimutatás a lisztminő­ségek szerint világitja meg a bo­letta drágítást: „Bw lisztnél a boletta drágítása 70.13 százalék, „Ogg“ lisztnél 73.17, „0“ lisztnél 73.17, „2“ lisztnél 76.48, „4“ lisztnél 80.10, „5“ lisztnél 8849, „0 I.“ liszt­nél 72.98, „I“ lisztnél pedig 81.82 százalék a boletta drá­gítása. A kenyéráraknál úgy alakul a bolettateher, hogy a barnakenyér­nél 46 5 százalék, a félbarna ke­nyérnél 35.4 százalék, a fehérke­nyérnél 25.1 százalék, a rozske-

Next

/
Thumbnails
Contents