Zalamegyei Ujság, 1932. október-december (15. évfolyam, 223-297. szám)

1932-11-16 / 260. szám

St- ..„ötig és KiadóUivatal: Zalaegersieg, Síécüenyi-tér 4. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak: egy hónapra 2-40 pengő Telelőn: 128 sí. — FÍÍKiaflóMyatal: Kesxtliely, Kossutll L.-n. Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. negyedévre 7*20 pengő. Jegyzetek. Bárcsak mielőbb következnék be az, amit az új igazságügymi- niszter hangoztat. Azt mondja ugyanis Lázár miniszter úr, hogy a kormánynak célja az ország gazdasági életét felvidámitani. Egy kis vidámságra, derűre, bizalomra, optimizmusra valóban nagy szük­ségünk van. Ha lesz okunk aria, hogy rózsaszínű szemüvegen át nézzük a dolgokat, mindjárt ész­revesszük, hogy nincs akadály, amelyet józan ésszel, friss akarat­erővel el ne háríthatnánk a bol­dogulás utjából. De ma még semmi okunk sincs vidulni. Ma forditott életet élünk. Úgy va­gyunk az élettel, mint a nappal szák, éjjel ággyal. Most ötven esztendeje, hogy feltalálták ezt a bútordarabot. Azóta nagyot vál­tozott a világ. A székben most a legtöbb helyen nappal alszanak, mert az emberek éjjel legtöbb­ször álmatlanul ülnek ágyaikban. * Az a hir hallatszik, hogy a kormány be akar szüntetni min­den kedvezményt a vasúton. Nem engedélyezne tehát féláron utazást a közalkalmazottaknak és nyug­díjasoknak, beszüntetné az ország­gyűlés tagjainak ingyenes utazá­sát. sőt még a vasutasoktól is megvonná a rezsiutazást. Azon­ban ezzel szemben leszállítaná a személytarifát 60 — 66 százalékkal, így már jól festene a dolog és a Máv. egy-ketlőre kiheverné a de­ficitet, amit az utóbbi időkben — eléggé eih-bázoítan — úgy akar­tak kiegyen iteni, hogy emelték a meneld jakat, meg a kedvezmé­nyek árát. Pedig előttük volt a jó olasz példa. Amikor a szintén deficitben fuldokló olasz vasutak személytarifáit Mussolini alaposan leszállította, a deficit eltűnt. Ná­lunk azonban akkor nem vonzott a példa. Talán most majd követ­jük a jó példát és ilyenformán elérjük, hogy a közönség kellő­képen kihasználja a vonatokat s a vasút a „kevés haszon, nagy forgalom“ révén megszabadul újabb fizetéscsökkentés nélkül is a fojtogató deficittől. * Tizennyolc évvel ezelőtt vidám nótaszóval, virágos csákóval in­dult el az emberrengeteg a harc­térre, amelyet a „becsület meze­jének“ neveztek el az itthonmara- dottak. Szólt a kürt és az ágyuk, gépfegyverek tomboló zajában szuronysövény alkotott határt. Der­mesztő fagyban, perzselő hőség­ben, éhezve, szomjazva, vérezve állott a hősi lánc szemben az el­lenséggel. A halál suhanó acél­kaszája közös sirba sodorta azo­kat, akik közös eszmének harco­sai voltak. A közös sors, a közös szenvedés testvérekké avatta mind­azokat, akikben magyar szív do­bogott és a nagy közös érzést ez a szó fejezte ki : bajtárs. — Két évtized suhant át a magyar romok fölött. A romokat újjáépítették, a romokból néhány ambiziózus „épitőzseninek“ palota is került, csupán a lövészárok katonáiról fe­ledkeztek meg azok, akik a húsos­fazékkal lobogójukon hegyes kö­nyökkel rohamozták a homokzsá­kok helyett aranyzsákokkal meg­rakott állásokat. Ezek a modern Tokio, november 15. A japán partvidéken nagy orkán dühöng. Attól tartanak, hogy a halottak száma igen nagy. Az ország bel­seje és a Csendes Óceán partvi­déke között megszakadt a forga­lom. Szünetel a vasúti közlekedés Tokio és Osaka között. Jokoha mában 30 házat eltemetett a föld­omlás. Egyik városban 500 ház leégett. London, november 15. A Ja­pánban pusztító tájfunról borzai­A zalaegerszegi iparosságot na­pok óta izgalomban tartják az ismétlődő adóvégrehajtások. Eb­ben az ügyben Horváth István ipartestületi elnök és Briglevics Károly dr. ipartestületi ügyész ve­zetésével ma délelőtt 10 tagú küldöttség kereste fel Gyömörey György főispánt. Briglevics Károly dr. a főispán előtt foglalkozott az általános világgazdasági helyzettel és a magyar viszonyokkal, majd élénk színekkel ecsetelte az iparosok mostoha sorsát, akiknek nincs munkájuk, sehonnét nem kapnak pénzt és ilyen körülmények kö­zött számukra igen súlyos pro­bléma az adófizetés. Majd közölte, hogy a részletes kívánságokról az ipartestületi elnök tájékoztatja a főispánt. Horváth István ipartestületi el­nök elmondotta, hogy a magyar iparosság mindig becsülettel tel­jesítette kötelességét. A háború­ban testi épségével áldozott, itt­hon pedig a normális viszonyok között pontosan megfizette adóját. Sajnos, a viszonyok oly rosszra fordultak, hogy ma az iparos aj­taján több koldus kopogtat, mint rendelő. A mostoha viszonyok okozzák, hogy az iparosság egy részének már minden mindegy. Rámutatott, hogy ma, mikor a kereseti lehetőségek a minimumra csökkentek, az adók a legmaga­sabbak, s a legutóbbi időben meg­indultak az adóvégrehajtások. A végrehajtások körül a zalaeger­szegi iparosság sérelmeket lát és erre vonatkozóan konkrét eseteket mondott el. közgazdasági vitézek megfeledkez­tek a „becsület mezejétől" és an­nak hőseiről. — A harci kürtszó­ból most kérő, könyörgő, kesergő tárogató lett, amely a földhözjut- tatottak panaszát sírja felsőbb helyre, a magyar nemzet szivé­hez. Ne fogjuk be füleinket, mi­kor a kérő szavak a lövészárkot juttatják eszünkbe. más részleteket jelentenek. Joko- hamában két földcsuszamlás tör­tént. Sok ember vesztette életét. Lochov szigetén a vihar pusztí­tása minden képzeletet felülmúl. A halottak számát és az anyagi kárt megközelítően sem lehet meg­állapítani. Kasimoko városában a tűz 800 házat pusztított el. A to­kiói kerületben több ezer ember vesztette életét és tízezer ház om­lott össze. Egy hatgyermekes iparosná elvitték gyermekeinek legkedve­sebb darabjait: egy könyvállványt, a cimbalmot, egy borbélymester műhelyéből a tükörállványt vitték el, egy harmadik iparos üzletéből a kenyérkereseihez szükséges eszközöket szállították el és le­foglalták a borát. Ennél az ipa- iosnál évtizedek óta nem volt foglalás, adóját mindig megfizette. Most úgy tudta tárgyait megmen­teni, hogy szomszédoktól kért kölcsönt, eladja fiatalorában szer­zett aranyláncát, feleségének menyasszony korabeli aranyóráját. Név szerint is megemlített egy kőművesmestert, aki becsületes munkában őszül tmeg, aki min­denkor pontos adófizető volt és most nála is foglatásra került a sor. Rámutatott arra, hogy az ál­lamnak nem lehet haszna ezekből a végrehajtásokból, mert egy és két pengőért kótyavetélnek el bú­torokat és többe kerül a költség, mint ami befolyik. Kérte a főis­pánt, ne engedje az elvitt holmi­kat potom pénzért eladni, s kérte, hogy a végrehajtások előtt vizs­gálják meg az adózó anyagi hely­zetét. Gyömörey György főispán rész­letesen válaszolt a panaszokra. Hangsúlyozta, hogy az adók pon­tos befolyásához az államnak nagy érdeke fűződik, mert e nélkül a mai súlyos helyzetben nem lehet az államháztartás egyensúlyát biz­tosítani. Rámutatott, hogy sok esetben az adózók részén van a hiba, mert gyakran olyanok sem fizetnek, akik tudnának fizetni. Például megállapították, hogy az egyik végrehajtott adózó öt éven keresztül nem fizetett adót. A re­nitens egyénekkel szemben a kor­mányzat kénytelen szigorral el­járni, viszont a kormány méltá­nyosan jár el azokkal szemben, akiknél látja az adófizetési kész­séget. Akik az idén adót fizettek, azokkal szemben nem került sor szigorú intézkedésekre. Kérte a küldöttséget, hasson oda, hogy mindenki képességei szerint fi­zesse meg az adóját. Csüggedni nem szabad, mert ha most rossz is a helyzet, ez a végtelenségig nem tarthat és egyszer csak a. jobb időknek is el kell következ­niük. A konkrét esetekre vonatkozóan; előadta, hogy az összehordott tár­gyak elkótyavetyélését maga sem helyesli, mert abból az államnak tényleg nincs haszna. A pénzügy­igazgatóval közösen jegyzéket ál­lítanak össze, amelyben nyilván­tartják azokat az adózókat, akik nem képesek fizetni és azokat, akik tudnának fizetni, de nem akarnak. Ennek a jegyzéknek alap­ján járnak el az adózási kérdé­sekben. Kérte, hogy ha konkrét panasz merül fel, azt közöljék a pénzügyigazgatóságga! és ha az nem segíthetne, jöjjenek hozzá. Mindent el fog követni, hogy ne húzzák ki az utolsó derékaljat az alól, aki valóban képtelen adóját megfizetni. A küldöttség köszönettel vette tudomásul a főispán válaszát. Újabb éhségfeBvonulások Washingtonba. Washington, november 15. A kommunisták újabb éhségfelvonu­lást rendeznek Washingtonba. Azt akarják kierőszakolni, hogy a kongresszus szavazzon meg min­den munkanélkülinek 50 dollár téli segélyt. Éhségfelvonulások lesznek San Franciscoból és más városokból is. Sikertelen árverés egy grófi címre. Newyork, november 15. Rei- gersberg Antal bajor gróf, aki — édesapjával együtt — még négyesztendős korában költözött be Amerikába, hirdetést tett közzé, amelyben közli, hogy gazdag urat vagy hölgyet hajlandó örökbe fo­gadni. Ez azt jelentené, hogy az örökbefogadott megkapja a grófi címet, viszont köteles volna a. grófot pénzzel támogatni. Az örök- befogadóit esetleg hitelével, be­folyásával is támogathatná a bajor grófot egy üzleti vállalkozásában. A hirdetésre senki sem jelentke­zett. Ugylátszik, Amerikában már nem olyan csábiló a grófi cim, mint valaha, vagy pedig az ame­rikaiak s ncsenek manapság olyan bővében a pénznek, hogy egy grófi címért ezreket áldozzanak. Többesen ember esett áldozatul a Japánban pusztító tájfunnak. A zalaegerszegi iparosok küldöttsége az adók kíméletesebb behajtását kérte a főispántól.

Next

/
Thumbnails
Contents