Zalamegyei Ujság, 1932. július-szeptember (15. évfolyam, 153-222. szám)

1932-09-27 / 219. szám

1632 Szeptember1 27 Kedd

IH. évfolyam 219. szám

SE^SSSIEEE

. , 4S7ió plébános urna* liísJ Gosztonyi Lás’o v

Szerkesztőség és hivatal: Zalaegerszeg, széctenyi-tér 4. Telelőn: 128 sz. — Fiúmaöóiiivata.: Keszthely, Eossntü L.-n.

POLITIKAI NAPILAP

Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban.

Előfizetési árak : egy hónapra 2’40 pengő negyedévre 7*20 pengő.

„Az államhatalom kötelessége, hogy minden embernek emberhez méltá életet teremtsen“.

A katolicizmus három szava a mai társadalomhoz. — P. Csávossy Elemér

előadása Zalaegerszegen.

A zalaegerszegi leológiai hét szombaton este megkapóan fejeződött be P. Csávossy Elemér jézustársasági atya előadásával, aki arról szólott, mi a szava, mi az üzenete a katolicizmusnak a mai társadalomhoz. Az öt teológiai ílőadás után P. Csávossy pompás magyarázatát adta annak, miképen keil a ka olicizmus természetfeletti, tulvilági hivatását értelmezni, s miképen kell ezt a íulvilági hivatást a gyakorlati életbe beállítani, tettekre, cselekvésre váltani. Előadására zsúfolásig megtelt a Kulturház nagyterme és a hatalmas közönség lenyűgözve fogadta az előadást, amelyet a következőkben egész terjedelmében adunk.

A katolicizmus aktív erő.

— Ha a katolicizmus értékeiről beszélünk, — kezdte beszédét — akkor kisértve érezzük magunkat arról a fenséges diadalutról szólni, amelyen a katolicizmus végighaladt az emberiség történetében századokon át. Szép tárgy volna ez, sütkérezni a múlt d'csőségé- ben, de mást követel a jelen.

— A katolicizmus oly aktiv erő, mely soha sem lehet működés nélkül, oly élő intézmény, oly, soha idejét nem múló institúció az élet változó alakulásai közepette, mellyel szemben a világ, az emberiség mindig követelésekkel lép fel és — joggal. Mert azért állította ide isteni alapitója, hogy örök időre az emberiség menedék-sziklája, világitó tornya, bátoritója legyen.

Ma is erre a sziklára tekint az emberiség és várja tőle, hogy meg tudja-e oldani a leghatalmasabb problémát, a mai társadalom problémáját

Ellenség és jóbarát egyaránt a katolicizmus sziklájára tekint. Az ellenség kérdi félő, gyanakodó kárörömmel, meg fogja-e oldani a katolicizmus a problémát, meg tud-e birkózni vele vagy el fog-e pusztulni a társadalmi forrongás viharában ? A jóbarát pedig kérdi, milyen megoldást hoz a katolicizmus, amely annyiszor átvezetle az emberiséget a szellem hajótörésein. Kérdezi: van-e szava a katolicizmusnak a társadalomhoz és milyen szava van ? Ez a kérdés a mai előadás tárgya.

Tulvilági beállítottság.

— Azt vetik szemére a katolicizmusnak, hogy íulvilági, hogy csak a lélekkel törődik, de nem a testtel, hogy csak a jövő éleinek épít, s távolmarad a földi élettől.

Kérdezik, mit adhat egy, a tulvi- lági gondolatban élő intézmény a mai életnek, amely a gyakorlati problémákra van beállítva. Mit szólhat hozzá a mai társadalmi problémákhoz, ahol kenyérről, munkáról, kamatlábról, fizelésleszálli- tásrói van szó.

— Krisztus azt mondotta : nemcsak kenyérrel él az ember. És a szociáldemokrácia azt mondja : az igéből egyedül nem tud megélni az ember. De Krisztus azt is mondotta : keressétek először az Isten országát és a többi megadatik nektek. Soha jobban nem látjuk e szó igazságát vagy taián inkább fordított igazságát

— Amikor ma a liberá- lizmus és az áldemokrácia ki akarja küszöbölni a nyilvános életből, a kultúrából, a politikából, a családból a hitet, a vallást és az erkölcsöt, akkor vonaglik legjobban az emberiség kincs válságok gyötrelmében és legrettentőbb rabszolgaságban

görnyedez.

Haíonlilsuk össze azt a kort, amikor a kereszténység uralkodott a népek felett a magán és nyilvános életben. Hasonlítsuk össze a mai korral, amikor kirekesztik a kereszténységet, a keresztény erkölcsöt vagy legfeljebb cégérnek tekintik, de nem élik. És akkor látjuk, hogy mikor volt boldogabb az ember és az emberiség. Vessük össze a középkor gazdasági életét a kapitalista rabló- gazdálkodással.

— Tuivi!ágl-e a katolicizmus? Igen, tulvilági. Abban az értelemben, hogy nem tekinti befejezettnek a földi élettel az ember szereplését. Tulvilági abban, hogy hisz egy más életben és

nem mondja, hogy mennyország és a pokol itt a földön van és a szegényeké a pokol, a gazdagoké a mennyország.

Tulvilági a katolicizmus és e tulvilági beállítottságból egy parányit sem engedhet, mert akkor saját létét, józan bölcseletét ásná alá, megtagadná az emberi természetet.

— De a tulvilági gondolat nem ártott a földi jólétnek, ellenkezően a íulvilági szempontnak mellőzése volt a múlt évtizedekben oka a legnagyobb társadalmi bajoknak. Ellenkezően :

e tulvilági szempont egyedül képes megteremteni a társadalmi rendet, mely nélkül földi boldogság nem lehetséges.

— Miért van annyi nyomor ?

Ta'án mert a katolicizmus a túlvilágra utal ? Nem. Azért, mert az Isten nélküliség evangéliuma csak e földre utal; azért, mert a tőkeszerzés, a vagyonszerzés, a hatalomélvezet öncél lettek ; azért, meri az élvezetvágy akar uralkodni, ha száz hullán kell is átgázolnia ; azért annyi a baj, mert az önzés minden korlátot mellőz és nem tekint testvért. És miért van forrongás a világon ? Azért, mert nincs tekintélytisztelet. És miért nincs ? Mert az ember nem hisz Istenben, a túlvilágban.

Mennyország nélkül öncél lesz a föld és erkölcsi dekadencia, testi elesettség, társadalmi felforgatás lesz sorsa az embernek és az emberiségnek.

— Ez az első érték, amit a katolicizmus ad: a hit, a vallás és a tulvilági perspektíva, mely egyedül képes helyes beállításban mutatni a földi dolgokat és amely nélkül földi jólét elképzelhetetlen. De még többet ad a katolicizmus a társadalomnak és ez lesz a második szava.

A katolicizmus második szava.

— Épen a tulvilági szempont állítja fel az elvet, hogy minden földi dolog eszköz az örök cél elérésére. De ha eszköz, akkor általánosságban véve szükséges is. Tehát az embernek általánosságban szüksége és joga is van az anyagi dolgoknak bizonyos kvantumára, hogy emberhez méltó életet élhessen és örök célját munkálhassa. Sem a túlságos gazdaság, sem a nagy nyomor nem alkalmas a tulvilági cél munkálására.

Ahol az emberek ezreinek minden percét leköti a megélhetésnek sokszor rettentő gondja, ott kevés idő és kedv marad arra, hogy a lélekre és a túlvilágra gondoljon.

Ahol minden órának az az eszmei tartalma, hogy mit fogok ma enni, hol fogok ma aludni, ott kevés idő marad templomba járni. Ahol üres és éhes a gyomor, ott nehezen nyílik meg-a száj imára, s a tömeglakások bűzös odúiban nem igen virágzik a család és a tisztaság lilioma. S ahol az ember meg van fosztva minden reménytől, ott kapható a felforgatásra, mert nézete szerint rosszabb már nem jöhet.

— Kell ezen a ponton is a vallás vigasza, s különösen el kell juttatni a vigaszt a nyomorban sínylődő emberhez, mikor élete határához jutott, s mikor a

földi vigasz már nem segíthet. De igaz az is, hogy általában ezt a vigaszt az ember csak akkor fogadja el, ha látja, hogy anyagi nyomorával is törődnek. Csak hősies lelkek tehetik meg, hogy — mint Jób — a szemétdombon is csak Istenre gondoljanak.

Az átlagember összeroppan a nyomor súlya alatt és ajka ima helyett átokra nyílik és keze áldás helyett mindennek felforgatására emelkedik.

— Ezen kell segíteni a mai társadalomban és ezt követeli a katolicizmus ép a tulvilági szempontjainál fogva. Meg kell adni minden embernek a legnagyobb nehézségek árán is a létminimumot. Minden ember köteles embertársának, aki véginségbeii van» annyit adni, hogy életét fentart- hassa.

— Hány ezer és ezer ember van ma végső szükségben és még sokkal több legnagyobb szükségben !

Ha az emberiség nem akar feleslegéből szeretetből juttatni, akkor a társadalmi igazságosság megköveteli, hogy az államhatalom teremtsen olyan rendet, amelyben minden embernek megadatik a lehetőség, hogy emberhez méltó életet élhessen.

Ha vannak emberek — és vannak —, akiknek havi 20—30—40 ezer pengő jövedelmük van fizetésből, tantiemekből és más címeken, akkor

teljesen jogos, hogy az állam ezeknek feleslegét felhasználja,

hogy megmentsen másokat a végpusztulástól. Az állam módszereibe mi nem avatkozunk bele, mi az elvet hirdetjük. Ez nem elvétele a vagyonnak. De lehetetlenség, hogy a társadalmi igazságosság megengedje, hogy egyesek havi 40 ezer pengőt húzzanak,, mások éhezzenek.

— Ezt az igazságot még oly kevesen értik meg a mai korban. Pedig itt nem használ semmi érvelés az értékesebb és igy jobban fizetendő munkára, nem használ a hivatkozás a kamat- mérséklést megakadályozandó a külföldi hitelekre, mindez nem használ, mikor emberek megmentéséről van szó.

Mikor jön már el az a korszak, amikor valamennyien, akik keresztény elveket vallunk, teljes határozottsággal fellépünk a társadalmi igazságosság melleit ?