Zalamegyei Ujság, 1932. július-szeptember (15. évfolyam, 153-222. szám)

1932-09-25 / 218. szám

1932 szeptember 25.

Zalamegyei Újság

3

tökéletes minőséget, kis crcmköífséget, nagy fényerősséget, gazdaságos világítást

tekét:

pénzéért teljes ellenértékét

jelent.

UNGSRAM

tökéletes, fényerős, gazdaságos.

Krónika.

Őszbe hajlott már az idő,

Itt hagyott a forró nyár. Elköltözött gólya, fecske, Szomorú lett a határ.

Künn a réten, erdőn, mezőn Lengedez az őszi szél És suttogva, enyelegve Már a télről is beszél.

Pedig ettől igen félünk,

Már nevétől is rémülünk,

Mert, amink van, az kevés, Szörnyen rossz volt a termés.

Nem lesz jó a szüretünk sem,

A szőlő is megromlott,

Szárazság és a szőlőmoly Sok szép szőlőt megrontott.

Nem dalolunk igy szüretkor Vig nótát, csak tűnődünk,

Ki sem mászunk egyik bajból, Már nagyobbá ütődünk.

Muzsika és pohárcsengés Helyébe jön nagy kesergés.

Akkor biz’ nem dalolunk,

Ha nem terem sok borunk.

Építettek határunkban Fogolytábort, de nagyot,

S mikor aztán az ellenség Minket egyszer elhagyott, Internáló tábor lett az, Szanatórium később,

Utólérte a sors ezt is És most járja a végsőt.

Mi lesz a szép intézményből,

A belevert sok szép pénzből ?

Éji baglyok hazája,

Denevérek tanyája.

Akármerre tekintünk is,

Jót sehol sem találunk.

Elmúltak hát a jó idők S közelget a halálunk ?

Ó, dehogy is, — most jön még csak Az igazi orvosság :

Az új tánc, a tanganilla.

Ettől lesz csak boldogság !

S ha táncolni kedvet kapunk, Elmúlik majd minden bajunk. Komolyan és nem viccből így kint leszünk a — vízből.

Ipszilon.

— G. F. B. selyem és flór harisnyák legolcsóbb gyári áron óriási választékban a Fenyvesi Áiuházban.

rosan egy kis vita is [fejlődött már ebben a kérdésben. Akadtak ugyanis, akik csak úgy felületesen kezelték az ügyet. Azt hitték, elég az, ha betekintenek egy göcseji faluba, ott szóba elegyednek a pappal, tanítóval, jegyzővel s bejelentik, hogy ők göcseji tájszólásokat keresnek, mondjanak hát valamit amolyan göcseji- esen, de hamar, mert még ma vissza akarnak utazni Budapestre. Az csak egészen természetes, hogy igy semmire sem mentek s azután, azt Írták, hogy tulajdonképen nincs is göcseji nyelvjárás, az csak az akadémia nyelvjárási szakosztályában készült. Erre Széli József a Nemzeti Újság szeptember 18-iki számában alapos választ adott. Nagy tanulmányra valló közleményében pompás ismertetést közölt a göcseji nyelvjárásról. Azonban Göcsej szépségeiről, természeti kincseiről még nem esett szó a főváros sajtójában. Ezekről — úgy látszik, — csak mi beszélünk, meg a vármegyei iskolánkivüli népművelési bizottság, mely programjába vette Göcsej szépségeinek föltárását és országos ismertetését.

De nem becsüljük le az eddigi csekély eredményeket sem. Elég,

Mikor a vadászok mesélnek.

Már a hamutartók tele voltak szivar- és cigarettavégekkel. Már majdnem üresen állottak a borosüvegek. A borgöz és a dohányfüst jellegzetes il'ata terjengett a levegőben. Vadászok ültek az asztal mellett. Vérbeliek. Szenvedélyes vadászok. Meséltek vadászkalandokat.

Mikor Jancsi bácsi befejezte a magáét, meghűlt bennem a vér. Azután gyanakodni kezdtem. S mikor a házigazda kezdett beszélni, végképen elszörnyüköd- tem. A dohányzó és a folyosó véges-végig telis-tele volt szebb- nél-szebb trófeákkal. Uram, Istenem ezt már igazán nem fogom idegekkel bírni.

És Dönei bácsi megkezdte borzalmas vadászkalandját a következőképen :

— Soha még ilyen kalandot. Fiatal voltam. Mukiék lakosi erdejében. Szarvasbőgés idején. Gyönyörű ősz volt. Régi jó idők. Hát tudjátok, mit sem sejtve, boldogan mendegélíem az erdőben. Egyszerre megálltam. A csalit szélén egy óriási gim állott. Gyönyörű volt. Azóta sem láttam még olyan szép példányt. Huszonnégyes agancsa volt. Hu- szonnégyes. Múzeumba való példány. Csodálatos. És én — lassan — nagyon óvatosan — szememhez emelem a puskát. — Felhúzom a kakast. — Célozok. — És az állat ugrik egyet. Eltűnik a csalitban. Ejnye, ejnye, de ügyetlen vagyok, — mondom. De csak úgy magamban. — Azután tovább megyek. Alig megyek pár métert, balra nézek, hát ott áll, gondoljátok el, egy gyönyörű szarvastehén. Remek példány volt. Múzeumba való. Én lassan, — nagyon óvatosan — szememhez emelem a puskát. — Felhúzom a kakast. — Célozok. És a tehén, — a gyönyörű tehén, ugrik egyet és eltűnik a csalitban.

—■ Ejnye, ejnye, mondom, de rossz napom van. De csak úgy

— egyelőre, — ha már foglalkoznak Göcsejjel, ha érdeklődnek iránta. Kezdetnek ez is jó. Majd jönnek egyre többen, akik lelkiismeretes kutatással iparkodnak kihozni minden göcseji szépséget és sajátosságot. Azért szorgalmazzuk mi továbbra is a Göcseji Egyesület megalakulását, hogy legyen olyan szerv, mely kizáróan a göcseji kérdésekkel foglalkozik, mely állandóan felszínen tartja Göcsej érdekeit, mely tervszerűen kutatja föl hosszú, lankadatlan munkával azokat a sajátosságokat, amelyeket ma talán csak az öregek ismernek s amelyek valahol a mestergerenda mögül kandikálnak elő. Mert tudni kell azt is, hogy azokat a régi göcseji sajátosságokat lassan-lassan kiszorítja a jó utak és iskolák révén beszivárgó kultúra, melynek egységesítő hatását jól ismerjük. De keresni, kutatni, a talált értékeket megőrizni s az utókornak átadni kötelességünk, mert ez mind nemzeti érték s mert ezeknek felkutatása, megőrzése, Göcsej kulturális és gazdasági fejlődésének elősegítése, biztosítása egyben igazságszolgáltatás is a sok-sok méltánytalanságot elviselt Göcsejnek. y.

magamban] mondtam. Azzal tovább bandukoltam.

— Alig megyek pár lépést, hát ott áll egy — képzeljétek el, egy csodaszép őzbak. Én lassan, — nagyon lassan —nagyon óvatosan szememhez emelem a puskát. — Nagyon óvatosan, — mert már szégyeltem. — Felhúztam a a kakast. — Céloztam. — És az a hitvány ugrott egyet és eltűnt. — Ejnye, ejnye, mondottam. Magamban. Már lőni se tudok.

— Tovább mentem. De alig mentem egy pár lépést, nagyot zörrent a haraszt és ott állott előttem egy őzsuta. Siralmas szörny volt. Még soha életemben nem láttam olyan nyomorúságos állatot. De azért — mondtam — de csak úgy magamban, ezt már

csak lelövöm. Ezért lassan, — nagyon óvatosan, — lassan a szememhez emeltem a puskát. — Felhúztam a kakast. — Céloztam.

— És az a vánszorgó pára, villámgyorsan eltűnt a bokrok között.

— A keservit! kiáltottam el magam hangosan, nekem már bunkó való, nem puska És tovább mentem.

— Nemsokára kiértem a szántásra. Amint a göröngyök között bukdácsoltam, látom, hogy a haj- lásban egy nyúl billegeti magát.

Megkapom a puskám, felhúzom a kakast. — És idefigyeljetek. Eltaláltam.

— Azt a vén nyulat ...

Kéth Edith

Mégis kötöttek házasságot az egymást sohasem látott házastársak ?

V. M. tanítónő újabb vallomása a városi anyakönyvi hivatalban.

A napokban hirt adtunk arról a különös házassági bejelentésről, amely a zalaegerszegi anyakönyvi hivatalban történt. AAint ismeretes, hétfőn reggel megjelent Mikula Szigfrid dr. városi főjegyzőnél Czuppon Béla büki (Sopron megye) evang. népiskolai tanító. Előadta, hogy falujában azt suttogták róla, mintha ő Zalaegerszegen házasságot kötött volna és gyermeke is lenne. Utánajárt a dolognak és megtudta, hogy Zalaegerszegen tényleg házasságot kötött 1930- ban V. M. süketnéma tanítónővel egy ismeretlen férfi, aki magát okmányokkal Czuppon Béla tanítónak igazolta. A városi főjegyző előkereste az anyakönyvet és megállapította, hogy 1930. április hó 17-én valóban történt ilyen házassági bejegyzés és az okmányok egyeznek Czuppon Béla büki tanító okmányaival. Ekkor Czuppon kijelentette, hogy ő házasságot soha nem kötött, tehát visszaéltek nevével és okmányaival. A főjegyző behivatta azt a két városi tisztviselőt, akik annak idején a házasságnál tanuk voltak. Ezek Czuppon Bélában felismerték azt a férfit, aki a házasságot kötötte. A főjegyző most már a Zalaegerszegen élő V. M. tanítónőt idézte be, aki általános meglepetésre kijelentette, hogy a jelenlevő Czuppon Bélát nem ismeri és ő nem azzal kötött házasságot.

Czuppon ugyanilyen kijelentést tett az asszonyra vonatkozóan, majd megbízta a városi tisztifőügyészt, hogy nevében tegyen feljelentést ismeretlen tettes ellen a királyi ügyészségnél.

A városi hatóságok a rejtélyes házasság ügyében megindították a vizsgálatot és ennek során most meglepő fordulat történt. F. hó 20 án, kedden, megjelent az anyakönyvi hivatalban V. M. tanítónő és ott tanuk előtt jegyzőkönyvbe a következőket mondotta :

— Folyó hó 19-én a városi főjegyzői hivatalban férjemmel történt szembesítésem alkalmával azt a kijelentést tettem, hogy ő nem a férjem, ezt az urat nem ismerem, férjem magasabb és erősebb és utóljára folyó évi júliusban Budapestről kaptam tőle levelet s azóta nem tudom, hogy merre van.

— A városi főjegyző kívánságára egy fényképet mutattam föl, amely férjemet körülbelül 15 évvel ezelőtt, katonaruhában ábrázolta, előadva, hogy férjem Budapestre távoztakor minden fényké pét és levelét magával vitte.

— Fenti hamis vallomásaimat megbánva előadom, hogy férjem házasságunk után engem elhagyott és csak nagyritkán küldött részemre és gyermekünk részére csekély összeget.

— Folyó hó 18-án, vasárnap