Zalamegyei Ujság, 1932. július-szeptember (15. évfolyam, 153-222. szám)

1932-09-09 / 204. szám

XV. évfolyam 204. szám. Ara 10 filtéi* 1932 Szeptember 10 Szombat. Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. SzsrtesztősÉf és KiadóMratal: Zalaeaersiéi, Síécieiyi-tél i■ POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak: egy hónapra 2*40 pengő TbMoi: 128 K- — FíóífiaflóhiTata.: Kaszlhely, Eossnih L.-n. Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. _________________negyedévre 7*20 pengő.___________ A pécsi inségenyhitő értekezleten Wölfer István zalaegerszegi városi mérnök a túl alacsony inségmunka-napszám ellen foglalt állást. Szóba került az agglegényadó és a gyermekgondozás kérdése is. A Városok Kongresszusának pécsi folytatólagos értekezletén a munkaképes ínségesek ellátása, az intelligens Ínségesek támoga­tása és az inségmunka-rendszerek megbeszélése került szőnyegre. Jelentést tettek a főváros köz­munkáiról, melyeknek során a fő­város a perifériákon most ősszel 300 kertesházból álló telepítést létesít 300 négyszögöles telkeken, hol az odatelepitett munkás élel­miszerszükségletének felét is meg­termelheti. A pécsi norma mini­málisan 10, makszimálisan 24 munkanapot biztosit havonta az ínséges családoknak s ehez még ruhasegély is járul. Sürgették az értekezleten az inségmunkáknak, különösen a földmunkáknak már most, — mi­kor még nincs fagy — a meg­kezdését. Majd Szekeres Já­nos dr. belügyminiszteri osztály- tanácsos kívánságára a városok kiküldöttei ismertették a náluk ki­utalt inségmunka napszámokat és rendszereket. A napszámok kérdésénél fel­szólalt Wölfer István mérnök, a zalaegerszegi inségmunkák ve­zetője, aki azt fejtette ki, hogy Zalaegerszegen az inségnapszám túl alacsony megállapítása miatt az ellenszolgáltatás alig volt szám- bavehető. Másrészt az a helyi munkabéreket is olyan nagymér­tékben lerontotta, hogy ezzel a munkanélküliség fokozódott és a le nem dolgozott munkanapok számának jelentékeny részét el kellett engedni. Ezért a túl ala csony inségmunka napszámok el­len foglalt állást. A szellemi inségmunkások fog­lalkoztatására Farkas István győri műszaki tanácsos helyesnek találná, ha a Balaton mentén mintegy 2 kilométeres sávban a kormány elkészíttetné a fejlesztési terveket technikai, egészségügyi, balneológiái és vízügyi szempont­ból. V á r h i d y Lajos a gyakor­noki állások erőteljes szaporítása mellett szólalt föl. Ezután ismételten fölszólalt Wölfer István. Az inség­munkák keretében kivánná a vá­rosok utcáinak kövezését olcsó pénzen három-négy év alatt el­végeztetni, úgy, hogy a kőbányák­ban és a kövezésnél is inségmun- kásokat foglalkoztatna. A szerdai záróértekezleten Ka­locsa város polgármestere az agg­legényadó bevezetését, a gyermek­telen és egy gyermekes családok külön megadóztatását indítványozta és kérte a kormányzatot, hogy intézményesen tegye kötelezővé az erkölcsi érzékkel nem rendelkező hozzátartozóikra a munkaképtelen, vagy elaggott közvetlen hozzátar­tozók eltartását, valamint oly mun­kaképtelen eltartását is, aki életé­ben számottevő adományt, vagy ajándékot adott. Javaslatot tettek a nincstelenek kilakoltatásának felfüggesztése, is­kolaköteles gyermekeik tandíjainak elengedése, a fegyveres erő el­használt ruháinak a munkanélkü­liek között leendő szétosztása, a boletla és lisztforgalmi adónak az Ínségesek élelmezésével kapcsola­tos teljes elengedése érdekében. Végül a csecsemővédelem fontos­ságáról tanácskoztak, majd D u - zár József dr. egyetemi tanár, a pécsi gyermekklinika igazgatója tartott a gyermek-egészségügyről mélyenszántó előadást. P. Oszlay Oszvald a szegénygondozásról szólt s kérte a városok kiküldőt- teit, hogy hazatérve 48 órán belül kezdjék meg áldásos munkájokat az egri Norma szellemében. Esztergár Lajos dr. fővá­rosi népjóléti tanácsos nagyhatású záróbeszéde után V á r h i d y La­jos összegezte az elhangzott gya­korlati indítványokat s elhatároz­ták, hogy azokat a belügyminisz­terhez terjesztik föl. Nagykőrösön a „nagyvárosiasság“ érdekében szüntetik meg a tűzjelző toronyőrséget. Ilyen címen alig akad követője a híres alföldi városnak. melyek különösen nyáron nappal igen gyakoriak, mikor úgyszólván csak a gyermekek vannak otthon, akik sokszor tüzet okoznak. Viszont másutt a „nagyvárosí- asság“ érdekében eltörlik a torony­őrséget, amelyre pedig, — mint tudjuk, — elengedhetetlenül szűk ség van. Nagykőrösi újságból ér­tesülünk, hogy a város képviselő­testülete beszüntette a toronyőr­séget, dudálást, (ez volt évszáza­dokon át a szokás), tűzjelzést a református toronyban. A „nagy­városiasság0 érdekében határozott >gy! Reméljük, hogy ezen a téren nem akad követője Nagykőrös­nek, mert a tűzjelzést minél gyorsabbá, minél feltűnőbbé kell tenni, hogy az oltási munkálat is annál gyorsabb és annál ered­ményesebb lehessen. Zalaegersze­gen megbecsülhetetlen szolgálato­kat tesz a toronyőrség és a tűz­nek szirénával való jelzése. In­kább az ilyen példát kövessék, mint a nagykőrösit, mert inkább legyen a városnak kisvárosias jellege, mint, hogy fenyegetőbbé váljék ott a tüzveszedelem. Az önzés, a kapzsiság mai ko­rában, amikor az emberek való­sággal bálványként imádják a pénzt, amikor a becsület sem drága, azt is szívesen áldozzák föl a pénzért, fehérhollószámba megy ha egy-egy olyan emberről hallunk, akit a pénz ördöge még nem fertőzött meg. És csaknem lehetetlenül hangzik, hogy akad­nak még olyan emberek, akik, ha véletlenül jutnak mások tulaj­donához, azt becsületesen vissza­szolgáltatják. Ha nem találják ől maguk az elvesztett értékek tulaj donosait, átadják a talált értéke két a hatóságoknak, hogy ezen a; utón kerüljön a talált tárgy ille tékes helyre. Ilyen, megírásra mélt( három eset törtét a közelmúlt na pókban. Az egyikről már megemlékez tünk múlt számunkban. A mis­kolci személypályaudvaron a bu dapesti vonat egyik fülkéjében 40 ezer cseh koronát és 155 dol­lárt talált egy vasu’i alkalmazott a kocsik átvizsgálása alkalmával. A talált pénzt hűségesen beszol­gáltatta az állomásfőnökségnek. A második eset szomszédsá­gunkban történt. Egy kis javadal- mazásu állami alkalmazott levél- borítékokban több ezer pengőt vitt vonaton Hajmáskérről Székesfe­hérvárra. Este érkezett meg. Más­nap reggel, amikor a pénzeket rendeltetési helyükre akarta juttatni* rémülten vette észre, hogy két levélboriték összesen 420 pengő­vel hiányzik. Átcikkázott agyán, hogy hivatalos pénzről van szó, az állása, a becsülete forog koc­kán : mi lesz akkor a családjával* ha nem lesz meg a pénz. Hirte- lenében még az öngyilkosság: gondolatával is foglalkozott. Ilyen lelkiállapotban, mint utolsó lehe­tőség jutott eszébe, hogy hátha & vasúti kocsiban vesztette el pén­zét és akadt olyan becsületes em­ber, aki azt megtalálta és az állomásfőnökségen leadta. Nem csalatkozott. Kellő igazolás után az állomásfőnökségtől megkapta a már-már elveszettnek hitt pénzt,, amit ott találtak meg seprés* közben egyik harmadosztályú vas­úti kocsi padlóján. A kétségbe­esést öröm válltotta fel. Meg volt mentve az állás, a becsület, amL a pénz meg nem kerülése esetén kockán forgott. Szegény ember becsületessége adta vissza mindezt: mentett meg egy családot az eset­leges tragikus sorstól. Mint érte­sülünk, a hála sem fog elmaradni, ha az csak a kis ember szerény javadalmazásához mért keretek közt fog is mozogni. A harmadik esetnek Sopronból' jön hire. Hartmann Károlyné Roth Margit egy százpengős bank^ jegyet talált az utcán. Átszol­gáltatta a rendőrségen. Rövidesen jelentkezett is ott egy szegény fiatalember, akinek kellő igazolás alapján a rendőrség át is adta a pént. Megörökitásre méltó esetek eze^, amelyeket érdemesnek, szükségesr nek találtunk nyilvánosságra hozni. Diszpolgári oklevél-átadás. Kőszeg, szeptember 9. Gömböc Gyula honvédelmi miniszternek e hó 8-án adta át a kőszegi város­háza közgyűlési termében jambrits Lajos polgármester a díszpolgári oklevelet s azt a fokost, amelyet, egy polgár faragott a miniszter­nek ajándékul. Fizetnek az angolok. London, szeptember 9. Ma fi­zették vissza az angolok a franc ciáknak azt a 2500 millió francia frankot, amelyet Anglia egy évvel ezelőtt vett föl Franciaországtól Amerikától pénzügyeinek rendbe­hozatalára. Annak idején Zalaegerszegen sokan ellenezték a tűzoltóság fej­lesztését és különösen az őrtorony- nak építése, még a modern tűz­oltási eszközöknek beszerzése hivta ki a kritikát. Hallottunk ilyenféle megjegyzéseket: eddig sem égett le a város, ezután sem ég le, — azután; mikor lesz Egerszegen olyan tűz, amelynek oltásához ilyen drága szerekre lenne szükség, stb. Igazán arra sem méltók ezek a megjegyzések, hogy nyomdafestéket pazaroljunk azokra. Mikor azután a nagy „el­lenzők0 azt tapasztalták, hogy tűzoltóságunk valóban derekasan megállja helyét, mert a távolabbi községekben is nagy eredménnyel dolgozik tüzveszedelem idején, nemcsak elhallgattak, de dicsére­tekkel is elhalmozták tűzoltósá­gunkat. A tűzbiztonság leromlásával vármegyénkben is sokat tettek a tűzoltóság fejlesztése céljából, mert belátták, hogy erre szükség van. De a szomszédos vármegyék is siettek a tűzoltóságot fejlesz­teni. Egyes helyeken nappali őrö­ket is alkalmaznak, hogy ideje­korán fölfedezzék a tüzeseteket, Akadnak még becsületes megtalálók.

Next

/
Thumbnails
Contents