Zalamegyei Ujság, 1932. július-szeptember (15. évfolyam, 153-222. szám)

1932-09-04 / 200. szám

Ura 10 filter 1932 Szeptember 4 Vasárnap IV, évtol?0m 200. szám i\éb&nos Gosi^nVl Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. SxerKesztöség ás iiadöMvaial: Zafaeaersxea, sztscfoenyi-tér t I POLITIKAI NAPILAP I Előfizetési árak: egy hónapra 2-40 pengő felelőn: 128 sz. — HóffiaáöMyata.: Kesztlely, Kossatl L-U. | Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. | negyedévre 7*20 pengő. ——ro -.jcwca«»—hmm—inrormmi—*■*'*■*■ Emlékezés Csáktornyára. A Csáktornyái öregdiákok szövetségének ünnepélyes megalakulása Zalaegerszegen. Iskolatársak találkozói minden megszokottságuk mellett is ked­vesek, meghatók, magasztosak. Mindenki, lett légyen jó, vagy rossz diák, kellemesen emlékezik vissza azokra az időkre, amikor iskolába járt, amikor nap-nap után találkozott társaival, kikkel játszadozott, kikkel együtt komoly munka közben készült az élet nagy útjára. Mennyivel megha- tóbb, magasztosabb ez a talál­kozó, ha az iskolai visszaemléke­zés mellett még nemzeti, törté­nelmi vonatkozása és jelentősége is van. Ilyen találkozás volt ma Zalaegerszegen, amikor a volt Csáktornyái hires állami tanító­képző intézetnek növendékei se­reglettek egybe, hogy visszaemlé­kezzenek egykori iskolájokra, mely negyven esztendőn át állott őrt — vármegyénk területén — az ország határán és teljesítette azt a nagy nemzeti missziót, mit tel­jesítenie kellett. Miért kellett Csák­tornyán az államnak tanítóképzőt állítania? — erről irtunk a na­pokban. Ki kellett cserélni a Mu­raközben azokat a tanítókat, aki­ket Horvátországból rendeltek oda az abszolutizmus alatt és nyelv­ben, szívben magyar tanítókkal ellátni az iskolákat. A tanítóknak egy része azután elkerült a társ­országok nagyobb vasúti gócpont­jaiban létesített és a szlavóniai magyarság lakóhelyén állított ma­gyar iskolákba. A Csáktornyái jó- nevü intézet a szerbek beözönlé- sével megszűnt. Muraközben, Csáktornyán, a hős Zrínyiek föld­jén, honnan oly messze elhang­zott: Ne bántsd a magyar! — ma nem a magyar uralkodik, ha­nem a bocskoros rác. Amikor te­hát a Csáktornyái öregdiákok ta­lálkoztak, akkor örömkönnyeik közé a fájdalomnak könnyei ve­gyültek, mert nem a régi kedves Alma Mater falai között szorítot­tak kezet egymással, nem ; oda nem mehettek, ott a rác az úr — most. Eljöttek tehát a megcson­kított vármegye székhelyére, hogy hogy itt élvezhessék a viszontlá­tás örömeit, itt adjanak kifejezést mélységes fájdalmuknak a Haza szétdarabolása, vármegyénk meg­csonkítása, Muraköznek elrablása fölött s innen rebegjenek hő imát a magyarok nagy istenéhez, hogy juttassa ismét a magyar nemzet birtokába azt, ami jogos tulaj­dona, amit ezer évvel ezelőtt vé­rének hullatásáva! szerzett meg s melyre kilenc évszázadon át hin­tette áldását Szent István koro­nája. Ebben az imában forrott egybe ma a meglett férfiaknak s életük alkonyát élő aggastyánok­nak szive, de együtt érez velők a város, a vármegye, az ország népe s minden magyar, ki e föl­dön él a csonka ország határain innen és túl. Az emlékezetes találkozóra kö­zel százan jöttek össze a tanítók. Reggel 7 órakor érkezett meg Zrínyi Károly, az intézet utolsó igazgatója, kit az állomáson Floj- hár Tivadar dr., Mik Károly, Paál és Vucsák Antal rendező­bizottsági tagok fogadtak. A ta­nítók 10 óra tájban a vármegye- háza nagytermében gyülekeztek, hol Brand Sándor dr. vármegyei főjegyző is megjelent és 10 órakor a plébániatemplomba vonultak, hol Pehm József apát­plébános nagymisét mondott. Miseközben érkezett Czobor Má­tyás polgármester. Először az „Egybegyültünk óh nagy Isten“ — ének akkordjai hangzottak föl. Offertóriumra pedig „Boldogasz- szony Anyánk“-at énekelték. Mise végével fölhangzoít a Himnusz s azután ismét a vármegyeháza nagytermében gyülekeztek a Csák­tornyái öregdiákok s ott 11 órai kezdettel tartották meg az ünnepi gyűlést. Az öregdiákokon kívül, kik kö­zül többen családtagjaikkal jöttek, nagyszámban jelentek meg ven­dégek is. Az elnöki emelvényen Zrínyi Károly, Brand Sándor dr. vármegyei főjegyző, Czobor Má­tyás polgármester, Szirmai Miksa nyug. kir. tanfelügyelő és Békefi József dr. kir. segédtanfelügyelő. A Hiszekegy elmondása után Zrínyi Károly, korelnök emel­kedett szólásra. Beszédét azzal kezdette, hogy két évvel ezelőtt Budapesten a Muraközi Szövetség ülésén merült föl az a terv, hogy a Csáktornyán végzett tanítók ta­lálkozóra gyűljenek össze.. Azt hitte, hogy a mai találkozó csa­ládias összejövetel lesz csak; meglepi azonban, hogy a talál­kozó ünnepéllyé emelkedett, mely­nek különös fényt és jelentőséget kölcsönöz az, hogy megjelentek a vármegye és a város dignitáriusai. Nekik is úgy fáj Magyarország megcsonkítása, Muraköz elrablása, mint az intézet volt igazgatójának, növendékeinek, minden magyar embernek. Kifejezi tiszteletét, sze- retetét a régi növendékek iránt, akik, mikor a múltat és jelent összekötik, ezt őrajta keresztül cselekszik, mert ő volt az a sze­rencsétlen, akinek kezéből a bi­torlók kivették az intézetet. Tart­sák emlékükben örökké az inté­zetet s tartsák napirenden az in­tegritás, Muraköz és a tanítóképző kérdését. Üdvözölte a főjegyzőt, polgármestert, Szirmai Miksa ny. tanfelügyelőt, Békefi József kir. segédtanfelügyelőt, Pehm József apátplébánost és Ruiss János jegyzőegyesületi elnököt. Brand Sándor dr. megyei fő­jegyző másfél évtized távlatában nézi az eseményeket. Magasztalja a volt Csáktornyái tanítóképző mű­ködését, kiemeli Zrínyi Károly ha­talmas munkálkodását. Hálásan emlékezik a vármegye közönsége az intézet ama növendékeiről, akik a hazáért életűket áldozták s akik ma is annak javán dolgoznak. Zrinyi Károly már negyedszázad­dal ezelőtt előre dolgozott az in­tegritásért, amikor Csáktornya mo­nográfiáját megírta. Ennek nagy hasznát vette a vármegye, amikor a határkiigazitó bizottsághoz me­morandumot intézett. Ezt viszon­zásul átnyújtja Zrinyi Károlynak. Vegyék körül továbbra is szere­tettel volt növendékei Zrinyi Ká­rolyt. Szirmai Miksa a fájdalom érzetének ad kifejezést afölött, hogy nem az Alma materben ün­nepelhetnek; de örömet is érez, hogy nem feledkeztek meg az anyá­ról. Munkálkodjanak továbbra is lelkesedéssel, munkakedvvel s olt­sák a gyermekek szivébe ezt: Nem, nem soha! Czobor Mátyás polgármester a város közönségének üdvözletét és háláját tolmácsolta a tanítók iránt, akik a háborúban is, a béke frontján is példaadóan működtek és működnek. Fáj a székvárosnak, hogy elszakították Muraközt, mert a megyének szivét szakították szét s a vérző városnak fájdalma min­dig a legöszintébb, a legszentebb. Üdvözli Zrinyi Károlyi s kívánja, hogy a lelkes csapat, melyet Csák­tornya nevelt, minél előbb üdvö­zölhesse drága csókkal az elsza­kított földet. Békefi József dr. segédtan­felügyelő arról szólt, hogy ebből az ünnepségből részt kér az egész megye tanítósága. Legyen Csák­tornya szép múltja a — jövő. R u i s János jegyzőegyesületi elnök a tanító és jegyző egybe­hangzó munkájának szükséges­ségét hangoztatta. Isten áldását kérte az öregdiákok munkájára. M i k Károly mondotta el ez­után igazán szónoki hévvel és lendülettel szivbemarkoló ünnepi beszédét. Megemlékezett elhunyt tanáraikról s Peintler Géza ker- kaszentmiklósi tanítóról, kinek hült tetemeit épen ebben az órában helyezik örök nyugalomra. Ma­gyarázatát adta, miért vállalták ők, a fiatalok, ennek a szép ün­nepnek megrendezését. Mert a hódoltság alatt levő szülőföldnek gyermekei, Az intézetet elrabol­hatták, de annak szelleme él nö­vendékeiben. Lelkesítőén beszélt az összetartásról, az együttérzés­ről, az Alma Mater iránti szeré­téiről. Beszédét, mit könnyezve hallgatott végig a gyűlés közön­sége, azzal végezte, hogy, ha a Gondviselés akaratából oly messze volna a felszabadulás ideje, hogy azt a mai generáció nem érhetné meg, ott lesznek majd gyermekeik, kik letörlik a szent földről azt a szennyet, amivel a bitorlók azt bemocskolták. A lelkes ünneplés elmúltával, miben az egybegyűltek a kitűnő szónokot részesítették, Flojhár Tivadar dr. előadása nyomán megalakították a Csáktornyái volt tanító­képző diákszövetségét, melynek örökös diszelnökei lettek: Margitai József kormányfőtanácsos, Zrinyi Károly és Szirmai Miksa, elnök: Novák Frigyes sümegi áll. isk igazgató. Tersztenyák József indít­ványára Margitai Józsefet átiratban üdvözölték. Ezután Zrinyi Károly elmondotta záróbeszédét s az ünnepi gyűlés ezzel befejező­dött. A hősök emlékművénél. A vármegyeházáról az ünneplő tanítók, élükön a koszorút vivő öt cserkésszel levonultak a Horthy- térre a hősi halottak emlékművé­hez. Itt vitéz Csermely István mondott lelkeshangu hazafias be­szédet. Társai nevében fogadalmat tett, hogy úgy nevelik a rájuk bí­zott nemzedéket, hogy az vissza­szerezhesse ne csak a Csáktornyái tanítóképzőt, de az egész régi hazát. Beszéde végén Serényi Árpád fényképész felvételt készí­tett a találkozó résztvevőiről a hősi emlék előtt. Délben egy órakor a vasúti ét­teremben társas ebéd volt, ame­lyen több felköszöntő hangzott eL Főispánváltozás Szegeden. Budapest, szeptember 3. A kor­mányzó Aigner Károly szegedi főispánt saját kérelmére állásától felmentette és megengedte, hogy elismerését újólag tudtul adják. A háborúi adósságok ügye. Newyork, szeptember 3. World, Hoover elnök bizalmas barátja kijelentette, hogy Montagu Nor­mann látogatásának eredménye- képen a háborús adósságok eltör­lése, vagy legalább is a morató­riumnak a háborús adósságokra való kiterjesztése várható. Kommunista összeeskü­vés Spanyolországban» Madrid, szeptember 3. A rend­őrség nagyszabású kommunista összeesküvést leplezett le, amely­nek 17 vezérét letartóztatták. A kommunisták szeptember 4-ikére általános forradalmat terveztek.

Next

/
Thumbnails
Contents