Zalamegyei Ujság, 1932. április-június (15. évfolyam, 73-145. szám)

1932-05-01 / 98. szám

2 Zalamegyei Újság 1932 május 1. Az ir parlament eltörölte a király iránti hüségesküt. Krónika. A világnak hatalmasi Szörnyen összebékültek. Tanácskozni szépszerével Ezerszer is leültek. De lett légyen az ülésök Genfben, avagy bár máshol, Határozat mindig az volt, Határoznak majd máskor. , S hogy szándékuk milyen igaz, Nem kell ahoz semmi vigasz: A francia hős Tárgyő Azt izeni, hogy — ágyő. Amikor a népmilliók Várják, mi az eredmény, Közbeszökik hirtelenül Egy kis furcsa esemény. A francia kormányelnök, Mint a vásott kis diák, Betegséget szimulál s most Bosszankodik a világ. Miért kellett utazgatni Ezerszer és tárgyalgatni ? Derűre jött a ború, Fenyeget a háború. Olcsó a bor — panaszolják, — De magas az adója. Nem is mulat ám igy tehát, De adózik ivója. Kormánypárti honatyák is Panaszkodnak most sokat, Hogy az adó felülmúlja Jóval a bor-árakat. De nem enged ám Korányi, Kinek szava ma mázsányi. Ha engedményt itt is tesz, Bevétele miből lesz ? Elérkezett a szép május, Nem valami melegen, Hisz virágot alig látunk Kertekben és réteken. S ha elnézzük a határban, Mily alacsony a vetés, Kérdjük, hogy két hónap múlva Ebből lehet-e termés? Jól elaludt ^a természet, Azért késik a tenyészet. De segít az emberen, Mert hát sóska már terem. Ipszilon. — Kosztüm- és ruhaszöve­tekben a legújabb divatmintá­kat választhatja Schütznél. London, április 30. A dublini parlament 12 órán át tartó viha­ros tárgyalás után 77 szavazattal 71 ellenében, tehát hat szótöbb­séggel, második olvasásban elfo­gadta De Valera miniszterelnök törvényjavaslatát a király iránti hüségeskü eltörléséről. De Valera a következőket mondotta: — Az én szavam épen annyit ér, mint Thomas dominiumügyi A keszthelyi 79-es „Festetics“ cserkészcsapat a legutóbbi esz­tendőben soha nem remélt fejlő­dést mutat s igen sűrűn esik róla szó, egy-egy újabb ötlet megva­lósítása és kezdeményezése terén. Ez a csapat méltó Intézetének hírnevéhez, hisz közismert dolog, hogy a Berkes Ottó prem. igaz­gató, címzetes főigazgató vezetése alatt álló intézet már igen sok hires embert nevelt a hazának és most az utóbbi időben Klempa Károly dr. és Janzsó Tihamér dr. prem. tanárok, cserkésztisztek ve­zetése alatt működő cserkészek milyen nagy sikereket értek el Angliában is a jamboree alkal­mával, de itthon is a zene és a cserkész-színészet terén. Keszthelyről indult a gimná­zium csapata köréből az első magyar cserkész-operett, mely fényes sikert aratott. Az operett cime „A rabmadár“. Rövid fenn­állása óta bejárta az országot s ma már mindenütt adják és leg­közelebb rádión is fogja szóra­koztatni a közönséget, különösen a cserkészet iránt érdeklődőket. Ezzel is csak dicsőséget fognak szerezni a magyar névnek s a magyar cserkészeknek. Most azon­ban másról van szó. A keszthe­lyi cserkészek fogják elsőnek megvalósítani a revüt az ifjúsági szinpadon, mely iránt óriási az miniszteré. Nem félek az Angliá­val való tárgyalástól, de csak az egységes Írországról tárgyalhatunk (Célzás arra, hogy nem ismeri el Ulster függetlenségét). A hüség- esküt semmi szin alatt sem tesszük le. Ha Anglia a vasőköl politi­káját akarja alkalmazni, tegye meg nyíltan az egész világ színe előtt. érdeklődés. Az érdeklődést egy ügyes gondolat keltette fel, ugyanis ma, filléres gyors lévén, az em­berekben felébredt az utazási vágy, a revüt, melynek cime: „Utazás a Balaton körül“ rava­szul „Utazás 50 fillérért a Bala­ton körül“ címen nagy plakáto­kon hirdették és ez az új cser- kész-revü valóban annyit ad, hogy csakugyan felér egy uta­zással a széptájú magyar tenger körül. Tartalma több elmésen meg­szerkesztett, a Balaton egyes ki­emelkedőbb fürdőhelyein játszódó utazási jelenetek, melyek bőven vannak átszőve és aláfestve bájos és fülbemászó zenével. A zene alapmotívumait ismert balaton- vidéki dalok és nóták adják. Nem hiányoznak belőle a modern revü egyéb hatástkeltő eszközei, a fény- effektusok sem. A cserkész-revü szövegét és zenéjét Klempa Károly dr. és Pé- czely László tanárok, cserkész­tisztek állították össze lelkes hoz­záértéssel. A vármegyéből igen előkelő emberek jelentették be részvételű­ket, de úgy hallatszik, Budapest­ről is sokan rándulnak le, volt régi keszthelyi diákok. Hát érde­mes is lesz a keszthelyi úttörő csapat újabb vívmányában gyö­nyörködni. A keszthelyi premontrei cserkészek újabb úttörő kezdeményezése. HÖLGYEKET ÉRDEKLŐ DIVATUJDONSÁGOK! I Kosztüm és kabátkelmék, gyapjú georgettek, ruhaanyagok, ruha és bélésselymek, nyersselymek, valamint válogatott min­tájú divatos mosókelmék nagy választékban kerülnek ELADÁSRA Búiét és Barna szövet és selyem divat­különlegességek áruházában l Bnäapest, Y„ Deák F.t 18. A Nemzetközi vásár tartama alatt leszállított árak! 5230 Ausztria korlátozta bevitelét. Budapest, április 3Ö. Az osztrák kormány által kimondott beviteli korlátozás ma életbe lépett. Ezen­túl csak az osztrák pénzügyminisz­ter engedélyével lehet Ausztriába árukat bevinni. Magyar szempont­ból különösen az élő állatokra és húsárukra kimondott korlátozás hátrányos. Meglepetés. Irta: Balázs Gyula. — Már megint hova megy Mari ? — Ide megyek csak kisasz- szonykám a Ranáknéhoz. Azt mondta, mára kész lesz a szok­nyám, az a perkál, akit a múlt­kor . . . — J ól van, jól 1 Úgyis tudom, hogy az a Ranákné nadrágban és csizmában jár, aztán hosszú gyik- leső fityeg az oldalán, meg jól kikent-kifent bajuszt is „ragasz­tott,“ pedig nincsen még húsha­gyókedd. Biborhullám borította el egy­szerre a cselédlány kövérkés ar­cát, majd lassacskán széles mo­solyra húzódott a szája. — A kisasszony csak mindent tud ! De ne tessék azt hinni . . . — Nem hiszek én semmit! Menjen csak, de itthon legyen időben,^ mert soha többet nem -mehet ám a — varrónőjéhez ; — mondta és mosolyogva nézte, hogy a máskor lompos, lassú lány mi­lyen fürgén szalad le a lépcsőn. Furcsa dolog is az a szerelem ! — gondolta, mikor a tömzsi kis cseléd ezerráncu szoknyája hir­telen eltűnt a ház sarkán. Meny­nyire megváltoztatja az embere­ket 1 A Mari is hányszor kikap a lomhaságáért és most — ni, hogy fut. Persze, — a bajuszos varrónő ! De most nem talált ebben sem­mit se! Mért ne örüljön az a sze­gény lány, mért ne legyen boldog mindenki, mikor ma minden olyan szép ezen az oldalbaütött, vén földön. A kis kanári is mennyi­vel szebben dalol aranyos kalit­kájában! És milyen „cukros“ a Bodri, hogy csóválja a farkát, mintha ő is örülne kis úrnője jó­kedvének. Hja ! Nem csoda! A szalonban ül a Jenő! Az az édes, fekete gyerek! — De sietek is, nehogy elunja magát a csacska Pötyi társaságá­ban. Bizonyosan már nagyon hiányzóm neki . . . Jaj, csak forr­na ez a tea. — így morfondíro­zott magában, fel-felsóhajtva, majd kacagva üdén, szerelmesen, mi­közben a tálcára rakosgatta a kis, virágos kínai csészéket. Az ablakon nagy aranyszemé­vel betekintett a lenyugvó nap. Mosolygott a fiatal, boldog lány­kán. Tizenhét éves volt és borzasz­tóan szerelmes. Nem is csoda, hisz olyan gyönyörű fiú a Jenő. Minden leánynak ő az ideálja, de neki csak egy tetszik . . . Iste­nem ! Ott a teniszpályán . . . Hát hogyne volna boldog! Hi­szen ha akarná a bohóka, sze­relmes szivecskéjét is bevinné és elébe tenné azon a tálcán, amely­re most annyi minden jót, nya­lánkságot felrakott, csakhogy ked­vében járjon annak a — Drágá­nak. Méz, vaj, cukor, birssajt.. . Borzasztó is az, hogy ő az idő­sebb és a mamája őrá bízta az uzsonnakészitést. Mert anyuka az öreg Sarolta tantival bevonult a hálószobába, ott kedvőkre vethe­tik a kártyát és zavartalanul be­szélgethetnek . . . Hopp! Na­rancs jam! Jenő azt annyira sze­reti. Más nem kell! És apró tánclépésekkel már vitte is a nagytálcát az ebédlőbe. — Behívom a Pötyit, segítsen egy kicsit gondolta. Nem, mert akkor „0“ unatkozni fog. Ügyesen, fürgén rakosgatta el az asztalon a csészéket, pohara­kat. Kitöltögette az illatos teát és gyorsan elcserélte a széket is a legpuhábbat, legkényelmesebbet tette a Jenő helyére. Sikolyhoz hasonló, röpke kaca­gás hallatszott a másik szobá­ból. — De jól el tud szórakozni a hugicámmal az a nagy gyerek — mondta mosolyogva, miközben végigsimitotta aranyszőke haját. És mégegyszer megigazítva a Jen- cike szalvétáját, sietve ment át a szobán, szelesen nyitotta ki a szalon ajtaját, — üres volt! — Bizonyosan a leányszobában mutat neki valamit a Pötyi. Lassú léptekkel osont az ajtó­hoz, hogy bekiáltson : „Kukk! kész az uzsonna!“ Szive majd szétpattant az öröm­től, az ujongó „ gyönyörűségtől, hogy itt van „Ö“. . . mellette lesz mindjárt ... a szép fekete haja . . . alkonyodó nyári dél­után ... a tenniszpálya ... Juj! de gyönyörű ! . . . Nesztelenül, óvatosan nyitotta az ajtót, hogy meglephesse, hogy kicsi szive túláradó boldogságá­val kiálthassa : . . . — Ott állt az ablaknál — „Ö“, - . . mellette az a kis bolondos, szeleburdi gyereklány, a Pötyi .. . a húga ! Csókban föléje hajolva a fekete fej . . . fekete ... ho­mály . . . sötétség . És a ködös, szomorú utcán a lombsírató, tar fák megértőén, fá­radtan bólogattak hűvös szellő-járta koronátlan fejükkel.

Next

/
Thumbnails
Contents