Zalamegyei Ujság, 1932. április-június (15. évfolyam, 73-145. szám)

1932-04-20 / 88. szám

XV. évfolyam 88. szám Ára 12 fillér 1932 Április 20 Szerda. Szerkesztőség és kiadónivatal: Zalaegerszeg, széctienyi-tér 4. Telefon: 128 sz. — Fidkkiadóliivatal: Kesztüely, Kossutn l.-u, POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 240 pengő negyedévre 7*20 pengő. Pusztulnak a trianoni határkövek a magyar­szerb határ mentén. A hosszú és erős télnek vasfoga egy kicsit megrágta ezeknek a köveknek ja­varészét, sorsuk lett hát a szét- málás. Ez olyan természetes, mint- ahogy a nappal után következik az éjszaka és viszont. A kövek szétmálása egyébként élénk bizo nyiték arra, hogy semmi sem tart örökké. Májusban majd nagyobb .vegyesbizottság száll ki a határra, hogy számbavegye a pusztulást és gondoskodjék a kövek kicse­réléséről. Ez mindenesetre meg is történik a nemzetközi jog és illem szabályai szerint s igy nem­sokára új emlékei állanak annak, hogy a Trianonban gátat tört balkáni förtelem mennyit árasztott el szennyes áradatával hazánk szent földjéből. De bármennyire gondoskodja­nak is a kövek kicseréléséről, azt hisszük, hogy hiábavaló lesz ez a csere-bere. Ha a hosszú tél szét tudta repeszteni a „békének“ eme megcsufoló köveit, még in­kább szétmossa és elsöpri azt az a sok keserű magyar könny, amely záporként hull mostanában és amelynek áradata mindenféle télnél végtelenebb. A magyar föld, a magyar levegő mintha nem akarná tűrni, hogy az ezeréves magyar földön olyan tilalmi jelek álljanak, amelyek lehetetlenné te­szik a testvérnek a testvérrel való szabad érintkezését, nem tűrheti a magyar föld, hogy határsorom­pók álljanak ott, ahol egyfolytá­ban húzódik az ősök vérével meg­szentelt föld, mely csak akkor vi­rulhat, csak akkor teremhet édes gyümölcsöt, ha magyar eke szántja s ha magyar ember verítéke ön­tözi azt. A kövek romlása, málása, pusz­tulása eszünkbe juttatja tehát a múlandóságot, amely alól nem ki­vétel az az alkotás sem, amely „trianoni békeszerződés" cimen ismeretes a világ előtt és amely minden komolyan gondolkodó ember előtt annyi igazságtalansá­got tartalmaz, amennyit békeszer­ződés azelőtt még soha magában nem foglalt. Hát, hogy az idő vasfoga ezt is kikezdte már és, hogy a szétmálás veszélye fenye­geti, azt senki tagadni nem meri, még azok sem, akik a halálig ké­pesek azt védelmezni. A repedé­seket befoltozgatják, a szétmálás ellen körüldrótozgatják, de hiába. Szét kell annak esnie, mert a reája ható erők sokkal hatalma­sabbak, mint az, mely összetartja a silány tákolmányt. A természet őserejével szemben gyenge az önzés, a hazudozás, a rágalma­zás. Ideig-óráig csak van valahogy minden, még a leghitványabb munka is; taríósságra azonban csak az számíthat, amely önma­gában is erőt, hatalmat képvisel. Nehezen akarják a szomszédok és azoknak főprotektoraik, a fran­ciák, megérteni, hogy a természet ellen cselekedni: kábaság ; abban bizakodni pedig, hogy a termé­szetellenes cselekedetek örökéletü eredményeket létesítenek : őrült­ség. Amikor azt várjuk tőlük, hogy beismerjék tévedésüket, az­zal válaszolnak, hogy a restaurá­ció újabb nagy zavarokat idézne elő, a már elhelyezkedetteket újra költöztetni kellene, intézményeket kellene átalakítani, vagy megszün­tetni. Igazán furcsa. A régi, év­százados intézményeket, amelyek kitünően beváltak, lehetett minden fejtörés nélkül megszüntetni, száz­ezreket lehetett földönfutóvá, ke- nyértelenné tenni, 129 milliós nyugdijterhet lehetett minden szó Budapest, április 19. A kép viselőház mai ülésén folytatták a felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalását. Dinnyés Lajos a javaslat ellen szólalt fel. Hangoztatta, hogy a 33 as bizottság fontos ügyekben hoz döntéseket és a felelősség csak labilis. A 33 as bizottság tagjai nem értik meg a mai kort. Általában nagy a baj, hogy Magyarország vezető körei­ben még ma is diszmagyaros hangulatban élnek. Uj választást kellene tartani. Megemlítette, hogy a zöldhitel folyósítása nagyon ne hezen megy előre. A javaslatot nem fogadta el. Tomcsányi Vilmos Pál szerint a javaslatra szükség van. Majd Ekhardt Tibor tegnapi be­Czobor Mátyás polgármester fi­gyelmet érdemlő indítványt ter­jeszt a májusi megyegyülés elé. A Magyar Statisztikai Szemle ada­taira hivatkozással a gümőkőrnak vármegyénkben tapasztalt nagy­arányú pusztításaira hívja föl a figyelmet s új hadjáratnak meg­indítását javasolja a veszedelmes betegséggel szemben. Zalamegyében az elmúlt évben 754 embertársunk halt meg tüdő- gümőkórban. Ha nézzük az összes zalai halottak számát, amely 5772 volt, azt látjuk, hogy már 13 06 százalék a gümőkórban történt halálozás. Zalamegye 365.120 fő­nyi lélekszámának alapulvétele mellett kitűnik, hogy minden száz­ezer élő emberre 207 gümőkóri halálozás esett. A gümőkórban el­haltak országos aránya az elmúlt évben csak 198 volt; láthatjuk tehát, hogy Zalában jóval maga­sabb a tuberkulózisban elhunytak száma, Dunántúl szintén megyénk­ben a legnagyobb ez az arány­nélkül Magyarországra áthárítani azok részére, akik elrabolt terüle­teken működtek és — az ezeknek helyére özönlött élősdieket nem lehet visszaparancsolni! Hát ezek­nek több joguk van az élethez, mint nekünk és ezeknek szabad a tőlünk elrabolt javakból jól élni, mig nekünk csak lemondás és szenvedés az osztályrészünk, min­ket még csak megsegíteni sem lehet, vagy nem szabad ? A határköveknek pusztulása juttassa ezeket eszökbe mindazok­nak, akik Középeurópa megsegí­tésén komolyan dolgozni akarnak. S ha mindez eszökbe jut, talán fölöslegesnek találják a szétmálott köveknek helyére újakat emelni... szédére válaszolva kijelentette, hogy Ekhardt nem méltányolta eléggé a kormány működését, mert a kormány elég sok olyan rendeletet bocsátott ki, amelyekre szükség volt. Visszautasította, i-ogy a kormány működése az adók emelésében és a tisztviselői fizetések csökkentésében merült volna ki. Egyesek azt hangoztat­ják, hogy a múlt kormány sokat költött. Szerinte bármily keveset költött volna is, az általános vál­ságot, nem tudta volna elkerülni. Hangoztatta, hogy a baj külföld­ről jött és javulásnak is külföld­ről kell jönnie. Export piacokat kell létesíteni. Majd megállapí­totta, hogy a pénzünk belföldi • vásárló képessége biztosítva van. szám. És pedig Zalaegerszegen és Nagykanizsán legnagyobb az arány, azután a letenyei járás következik. Elég nagy még az arányszám a zalaegerszegi, a pacsai, keszthelyi és a tapolcai járásban ; az orszá­gos arányszámnak megfelelő a no­vai, nagykanizsai és a sümegi já­rásokban. Legjobb az arányszám az alsólendvai járás egy részében, valamint a zalaszentgróti és a ba­latonfüredi járásokban. Folyik a védekezés — mondja továbbá jelentésében a polgármes­ter, — de az eredmény szomorú. És részletezi ezt hosszasan. Majd rátér arra, hogy 1930. május 3 án interpelláció alakjában feltűnést keltő felszólalás hangzott el a kép­viselőházban. E felszólalás a dr. Wettenstein-féle „Comain“ oltó­szernek alkalmazásával elért, senki által meg nem cáfolt és az or­szággyűlés valamennyi orvosta^ja által is igazolt nagys erű gyógyu­lási esetekre meggyö ö n muta­tott rá. A fölszólalásra azonban a mai napig semmi komoly intéz­kedés nem történt. Wettenstein József dr. magyar orvos hosszas, törhetetlen munkával és sok pénzt megemésztő kísérletezés során 30 év előtt találta föl a „Comain“-1, mely egyedüli gyógyhatásúnak bi­zonyult a tüdőgümőkór gyógyí­tására. Végül indítványozza a követke­zőket : írjon föl a közgyűlés a minisz­terelnökhöz, hogy vizsgáltassa meg elfogulatlan szakértőkkel a neve- zett gyógyszert feltaláló orvos be­vonásával és meggyógyított neve­sebb betegek hozzátartozóinak hi­telt érdemlő meghallgatásával azt, vájjon Magyarországon a „Co­main“-nal hány száz és ezer em­bert gyógyítottak meg és annak kipróbálása végett, hogy tényleg használ e, rendelje el az összes klinikákon, OTI intézetekben, sza­natóriumokban, kórházakban síny­lődő tüdőbeteg magyar testvéreink­nek a Comain injekciókkal való gyógykezeltetését. És, ha bebizo­nyulna tudományos alapon és gyakorlatilag, hogy ez valóban hasznos szer, akkor intézkedjék sürgősen, hogy az az egész or­szág javára felhasználtassék. Az indítvány elfogadása esetén a feliratot a főispánból, alispán­ból, a vármegye felsőházi tagjai­ból és képviselőiből álló küldött­ség adja át a miniszterelnöknek. Hasonló határozat hozatalára hívja föl a vármegye az összes törvény- hatóságokat. Azt hisszük, hogy ezt a javas­latot egyhangú helyesléssel teszi magáévá a vármegye közgyűlése. Katasztrofális helyzetbe került a cseh ipar. Prága, április 19. A csehországi német munkás és gazdasági szö­vetség prágai üléséről táviratban fordult a Genfben időző Benes külügyminiszterhez. A távirat fel­hívja a miniszter figyelmét a csehországi ipari vidékek kataszt- rófális helyzetére. Megállapítja, hogy Csehország egykor virágzó ipari vidékei — akár a textil vagy üvegiparról, akár a bányá­szatról legyen szó — az éhínség területeivé váltak. A helyzet odáig fajult, hogy egy pillanatig sem várhat a megoldás. A szövetség a megoldást oly formában képzeli el, hogy fokozatosan ki kell ala­kítani egy nagyobb és a dunai államok gazdasági helyzetének javitását célzó gazdasági terü­letet. Viskovsky hadügyminiszter a mezőgazdasági munkások gyűlé­sén mondott beszédében hangoz­tatta, hogy Csehország nem lesz képes megtartani az eddigi mér­tékben nehéz iparát. A nehéz ipar túlsók a mai Csehország számára. Csehországnak másfelé kell for­dulnia, mégpedig a mezőgazdaság kiépítése felé. Meggyőződése, hogy Csehország kénytelen lesz fokozatosan csökkenteni iparát. A polgármester indítványt terjeszt a megyegyülés elé. Képi a „Contain“ gyógyszer kipróbálását. A képviselőház folytatta a felhatalmazási Javaslat vitáját.

Next

/
Thumbnails
Contents