Zalamegyei Ujság, 1932. április-június (15. évfolyam, 73-145. szám)

1932-06-26 / 143. szám

1932 junius 26. Zalamegyei újság 3 Pettkó-Szandtner Aladár dr. nép­jóléti államtitkár és Palkó János dr. egyházmegyei főtanfelügyelő. Az intézeti növendékek több ta­nulmányi kirándulást tettek, szini- előadást, tornaünndpélyt, kiállí­tást rendeztek. Az iskolai mun­kában a rendíartásszerü szünete­ken kivül más megszakítás nem volt. A tanári testület 10 tagot számláit. Beiratkozott összesen 107 tanuló, vizsgát tett 106. A beiratkozottak közül: róm. katb. 104, gör. kath. 2, ág. hitv. ev. 1, mindannyian magyar anyanyelvűek. Működött az intézetben az Árpád­házi b. Margit pártfogása alatt álló Mária kongregáció felső ta­gozata és a Prohászka Ottokár Önképzőkör. Az intézet a vallásos érzést olyan irányban igyekezett fejleszteni az ifjúság szivében, hogy az ne legyen lágy érzelgés és tétlen sóhajtozás, hanem az Ur gondolatainak átélése, az Ő szent akaratának végrehajtása. A hazaszeretetei és a nemzeti érzés ápolását szintén egyik legfőbb kötelességének tartotta az intézet. Egész tanítási munkáját s a ren­dezett ünnepélyeket áthatotta a Haza integritásának eszméje. De a nevelés szociális vonatkozásait sem hanyagolta el az iskola. A polgári leányiskola vezetése természetesen ugyanabban a szel­lemben történt, mint a tanitónő- képző intézeté. Itt a Mária Kon­gregáció alsó tagozata, az I. és II. osztályokban a Jézus Szive Gárda, továbbá a Vörösmarty Mihály Önképzőkör működött. A növendékek szintén több tanul­mányi kiránduláson vettek részt és ünnepélyeket, előadásokat ren­deztek. 14 tanár látta el az okta­hogy valaki meghallja, azt meg már épen nem remélte, hogy még segiteni is tudnak. Pedig megtör­tént mind a kettő. A sárgaingesek közül vagy hatan, nyolcán két csónakkal foglalatoskodtak a part közelében. Egyszeriben elértették Jóska bácsi baját. Csak épen, hogy intettek egyet biztatásul, aztán nekitaszitották a két csó­nakot a viznek. Jóska bácsi eleinte kételkedve nézte, mint merülnek egy erélye­sebben az evezőlapátok, hogyan siklik a két csónak az ő jószágai után. Egy tönkre hágott fel, ahon­nan messzire beláthatta a vizet. A két csónak nyomult előre az egyik ferdén hasított bele a mély vízbe. Meg akarta kerülni a libákat, hogy aztán elébük vág­jon. Nehéz és hosszú küzdelem fejlődött ezután. A két csónak mindenképen sarkot igyekezett alkotni, hogy abban a sarokban fogja el a megrémült libákat. De hát az ár sebes volt A két kis fehér pont hol itt, hol ott villant fel a csónak sötét teste mellett. Csak épen az ékbe nem akart belesodródni. Jóska bácsi önkénytelen oda­hagyta figyelőhelyét. Észre se vette és már hosszú lépésekkel haladt lefelé a vizmentén. Szeme folyvást a két csónakon. Egy-egy mozdulattal, elfojtott kiáltással figyelmeztette a fiukat És lassan- kint belátta, hogy nem kell azok­nak biztatás. Dolgoztak úgy is, hogy a verejték csakúgy szakadt tást. Beiratkozott 181 növendék, kik közül 176-ot osztályoztak. Róm. kath. 170, ref. 2, ág. hitv. ev. 2, izr. 2 volt a beirottak kö­zül. Vizsgázott 10 magántanuló is, A rendes és magántanulók között jeles rendű 50, jó 72, elég­séges 47, egy tárgyból 5, kettő­ből 3, többől 9 nyert elégtelen osztályzatot. Az elemi leányiskolában 161 növendéket osztályoztak. Az igaz­gatói teendőket itt Mahl M. Auguszta, a rendház főnöknője végezte s vezetése mellett 7 taní­tónő végezte a tanítást. Az iskola kanyarójárvány miatt egy hónapig szünetelt. Iskolai ünnepélyeket, ki­rándulásokat rendeztek az elemi iskola növendékeivel is. Jutalma­zások, segélyezések történtek úgy a képzőben, mint a polgári és elemi iskolában. Közli az értesítő a jövő iskolai évre szóló tudnivalókat. A társaságból. A bridzs. (Kiskáté semmire sem haladó játékosok számára.) A bridzs angol közkedvelt kár­tyajáték és hazánkban jelenleg a legnagyobb divat. Mindenki bridzsezik. (Még az is, akinek halvány lila gőze sincs hozzá!) Mindenütt bridzseznek. Reggel, délben, este és még azután is. Nincs zsűr, vacsora, összejövetel nélküle és ha meghívnak vala­hova 5 órai teára, hát holtbiztos, hogy abból 5 órai bridzs lesz. És persze főként a nők űzik. Az asszonyok: bridzzsel űzik el ha­zulról a jámbor férjeket. róluk. Még egy utolsó nekilen­dülés. Két fiú kétfelül kitérdelt a két csónak orrába. A fejek szinte a viz színéig buktak alá, sipogás, szárnycsapdosás, a viz felszökkent, azután a fiuk diadal­kiáltása hallatszott. A cserkészek partra szállították a szökevénye­ket. Jóska bácsi csak állt. Azt sem mondta rá, hogy köszönöm. Hümmögetve és fejcsóválva te­relgette hazafelé a libáit. Odahaza újabb meglepetés fo­gadta. A kalyibát lombokkal és virágokkal díszítette fel valaki. Apró kavicsokból ez a felírás volt kirakva az ajta elé: — Hálából a szives fogadta­tásért. A cserkészek. Jóska bácsi rámeredt az írásra. Lassankint eszébe jutott az ő dühös harmonikázása. És ezek még itt hálálkodnak érte . . . Holnap meg annak a nagy, ne­héz fának esnek neki. Jóska bácsi most már nem tar­totta üres locsogásnak, amit az a fiú mondott. Kezdte hinni, hogy ezek a furcsa legények nem riadnak vissza a nehéz munká­tól. Valami azt is megsúgta neki, hogy, amihez dalos szájjal, bizó kedvvel fognak, az sikerül is nekik. De hát főkép ez a liba­história zavarta meg a fejét. Csak ült, üldögélt, s a fejét csóválgatta, minha bizony valami szégyenkezés jött volna rája. — Hogy nem akarnak galibát csinálni. Mindenkinek meg kellene tanul­nia ezt a kedves és nagyszerű játékot. (Még azoknak is, akik eddig olyan intenzive játszották!) Mert — könyörgöm — ugyancsak nehéz és agyafúrt játék ez, szük­séges hozzá Ely Culbertson ra­vaszsága és Mr. Lenz tudása, no és emellett megfelelő jó lap, leg­alább 2 szan-nyi lehetőséggel. Azonkívül kell tudni azt, hogy a Káró nem kutyanév, hanem romboid alakú vörös szin, amiből legalább 3 kell két Kör lerontá­sához, tudni kell azt, hogy a Herz és Pikk nem szalámimárkák, hanem szivformáju színek még­pedig az egyik fekete, a másik vörös és közülük az egyiken a szivek fel vannak fordulva. Tudnod kell azt is, hogy a partnered nem azért mond be 4 Treffet, mert nála van a Búb, meg 3 kis adú, hanem ama se­lejtes célzattal, hogy az ellenfelet a 4 Pikkbe bele hajszolván, jól agybafőbe kontrázza. Érteni kell ahhoz, hogy asztal­ról hívjunk, amikor kézben va­gyunk, mert ez igy jobban jöhet ama cél érdekében, hogy az el­lenfél Királyát az Ászunk alá édesgetjük. Valamint nem árt olykor az ellenfél lapjába disz­kréten belepislantani, aminek kö­vetkeztében az impasszaink csal­hatatlan biztonsággal sikerülni fognak a játékosok legnagyobb dühére. Nemkülönben fifika kell ahhoz is, hogy a licitálásban a szinek gyors, kaleidoszkópszerü összevissza mondogatásával a ki­hívó felet megzavarjuk, midőn is ő Káróval indul, gondolván, hogy a szembenülő ezit mondotta és tévedve veszi észre, hogy az asz­Visszafelé jövet látta a csino­san, rendesen felépített sátrakat. Sehol sem ástak, tapostak, rom­boltak. A gyepből is óvatosan tég­lákat emeltek ki, ahol kellett. Azt ugyanúgy visszarakják majd an­nak idején. Mondták is, de Jóska bácsi amúgy is tudta már. Meg­mentett libái, sok mindent elgá- gogtak neki. amit eddig nem tu­dott. Már csak az emberség is megkívánja, hogy egy pár kö­szönő szót mondjon. Jóska bácsi egyszerre megint nekimozdult, mintha láthatatlan karok taszigálnák előre. Egyik markában a dohányzacskóját szo­rongatta, a másikban a boros kulacsát. (Mert hát még ezeket kifelejtettük a jóbarátok felsoro­lásánál !) Ment előre vaktában, ahol legsűrűbben rajzott a sárga­ingesek tömege. Ki is gondolta úgy nagyjában, hogy mit fog mondani, és mikor szembekerült velük, csak elfelejtette megint. A fiuk körülvették. Mindenfelül ba­rátságos arcok, vidám szemek sütöttek rá. Olyanforma volt a nézésük, mint a tavaszi nap­sugár. Mig a szavakkal birkózott, előre nyújtotta két teli markát. — Ehun-e ! — bőgte ki végre — Dohány . . . meg . . . igya­nak egyet az egészségemre. — Hálásan köszönjük — csen­dült a meleg válasz. Iszunk is nagyot, de ha megengedi bátyám, hát csak friss vizzel kocintunk az egészségére. A cserkészek nem tál bivalyerős Káróban s a part­ner csupán aszonta a licitálásban „az ördög vigye el, de rossz lap­járásom van!“ Meg kell tanulni, hogy a Királyt Császárnak, Nagy Dögnek, Maha­radzsának hívják, a Dámát Nagys. Asszonynak, Anyusnak, ill. Ma­mucinak, a Jungot Buksi, János, Kölyök, Tacskó néven becézik, hogy a második egyén mindig kicsi lesz, az utolsó pedig nagy- gyal üt — ha van neki miveL Ha nincs, akkor úgyis az öklével fog ütni — téged a parti után. Ha a játszó a Kor Királyt aduval elveszi, előzőleg köteles ezt mon­dani, hogy „duducs“, ha viszont Körjeivel nem tud ütni, méla un­dorral ezt rebegi: „fald fel!“ Tilos ellenben a parti után a kibicekkel összeverekedni és áz elvesztett ütéseket ily módon vi­szonozni, mert ez egyrészt nem célravezető, másrészt igy nem le­het robbert kiírni. Tilos egy-egy ütés előtt egy óránál tovább gondolkozni, mert evvel egyrészt a játék hosszadal­massá válik, másrészt a partnerek elalusznak. És végül az utolsó szabály: „szigorúan tilos a villamos-veze­tővel menetközben beszélgetni.“ Ezt azonban a bridzsezők nem igen szokták megtartani... Furcsa... U. i. Tisztára meghülyültem a bridzstől. Mint annyian! — Intézeti és iskolai kelen­gyék legolcsóbban SchütznéK vásárolhatók. Előírásos csí­kos vásznak és sötétkék inté­zeti szövetek. élnek szeszes itallal, meg do­hánnyal. — De azért úgy vesz- szük, mintha részünk volna a kedves ajándékban. Még egy dörgő éljenzés is harsant erre a félig értett beszédre. Jóska bácsi legfőképen azt értette ki a beszédből, hogyha ezek a cser . . . izé . . . cserkészdiákok nem füstölnek, akkor hát az ő szép erdőjét sem fogják felgyúj­tani holmi eldobott gyufával meg cigarettavéggel. Holott eddig ez volt egyik legfőbb aggodalma. — De hát a libák.— kezdett újra szóba —. Hogy köszönjem meg az ifiuraknak? . . — Köszönje meg azzal, hogy este újra meglátogat bennünket, mikor rendben leszünk már egé­szen. Aztán hozza el azt a szé­pen szóló harmonikáját is. Megint valami lelkes kiáltozás hangzott fel. Igen szivet pezsdí- tően szólt a különös kiáltás: Huj, huj, hajrá! Estére pedig végkép megfor­dult a világ Jóska bácsival. Lo­bogó tűz mellett egy sereg vidám fiú közt szólt a harmonikája Friss torkokból csengő hangon szállt az ének. A harmonikaszó meg az ének összeölelkezve szálltak fel a mar gasba. A tűz piros nyelvecskéi fogták egybe a kettőt, azé a tttzé, amely világosságot és meleget ter­jesztett Jóska bácsi csendes, szo­morú erdejének hűvös éjszaká­jába.

Next

/
Thumbnails
Contents