Zalamegyei Ujság, 1932. április-június (15. évfolyam, 73-145. szám)
1932-06-26 / 143. szám
1932 junius 26. Zalamegyei újság 3 Pettkó-Szandtner Aladár dr. népjóléti államtitkár és Palkó János dr. egyházmegyei főtanfelügyelő. Az intézeti növendékek több tanulmányi kirándulást tettek, szini- előadást, tornaünndpélyt, kiállítást rendeztek. Az iskolai munkában a rendíartásszerü szüneteken kivül más megszakítás nem volt. A tanári testület 10 tagot számláit. Beiratkozott összesen 107 tanuló, vizsgát tett 106. A beiratkozottak közül: róm. katb. 104, gör. kath. 2, ág. hitv. ev. 1, mindannyian magyar anyanyelvűek. Működött az intézetben az Árpádházi b. Margit pártfogása alatt álló Mária kongregáció felső tagozata és a Prohászka Ottokár Önképzőkör. Az intézet a vallásos érzést olyan irányban igyekezett fejleszteni az ifjúság szivében, hogy az ne legyen lágy érzelgés és tétlen sóhajtozás, hanem az Ur gondolatainak átélése, az Ő szent akaratának végrehajtása. A hazaszeretetei és a nemzeti érzés ápolását szintén egyik legfőbb kötelességének tartotta az intézet. Egész tanítási munkáját s a rendezett ünnepélyeket áthatotta a Haza integritásának eszméje. De a nevelés szociális vonatkozásait sem hanyagolta el az iskola. A polgári leányiskola vezetése természetesen ugyanabban a szellemben történt, mint a tanitónő- képző intézeté. Itt a Mária Kongregáció alsó tagozata, az I. és II. osztályokban a Jézus Szive Gárda, továbbá a Vörösmarty Mihály Önképzőkör működött. A növendékek szintén több tanulmányi kiránduláson vettek részt és ünnepélyeket, előadásokat rendeztek. 14 tanár látta el az oktahogy valaki meghallja, azt meg már épen nem remélte, hogy még segiteni is tudnak. Pedig megtörtént mind a kettő. A sárgaingesek közül vagy hatan, nyolcán két csónakkal foglalatoskodtak a part közelében. Egyszeriben elértették Jóska bácsi baját. Csak épen, hogy intettek egyet biztatásul, aztán nekitaszitották a két csónakot a viznek. Jóska bácsi eleinte kételkedve nézte, mint merülnek egy erélyesebben az evezőlapátok, hogyan siklik a két csónak az ő jószágai után. Egy tönkre hágott fel, ahonnan messzire beláthatta a vizet. A két csónak nyomult előre az egyik ferdén hasított bele a mély vízbe. Meg akarta kerülni a libákat, hogy aztán elébük vágjon. Nehéz és hosszú küzdelem fejlődött ezután. A két csónak mindenképen sarkot igyekezett alkotni, hogy abban a sarokban fogja el a megrémült libákat. De hát az ár sebes volt A két kis fehér pont hol itt, hol ott villant fel a csónak sötét teste mellett. Csak épen az ékbe nem akart belesodródni. Jóska bácsi önkénytelen odahagyta figyelőhelyét. Észre se vette és már hosszú lépésekkel haladt lefelé a vizmentén. Szeme folyvást a két csónakon. Egy-egy mozdulattal, elfojtott kiáltással figyelmeztette a fiukat És lassan- kint belátta, hogy nem kell azoknak biztatás. Dolgoztak úgy is, hogy a verejték csakúgy szakadt tást. Beiratkozott 181 növendék, kik közül 176-ot osztályoztak. Róm. kath. 170, ref. 2, ág. hitv. ev. 2, izr. 2 volt a beirottak közül. Vizsgázott 10 magántanuló is, A rendes és magántanulók között jeles rendű 50, jó 72, elégséges 47, egy tárgyból 5, kettőből 3, többől 9 nyert elégtelen osztályzatot. Az elemi leányiskolában 161 növendéket osztályoztak. Az igazgatói teendőket itt Mahl M. Auguszta, a rendház főnöknője végezte s vezetése mellett 7 tanítónő végezte a tanítást. Az iskola kanyarójárvány miatt egy hónapig szünetelt. Iskolai ünnepélyeket, kirándulásokat rendeztek az elemi iskola növendékeivel is. Jutalmazások, segélyezések történtek úgy a képzőben, mint a polgári és elemi iskolában. Közli az értesítő a jövő iskolai évre szóló tudnivalókat. A társaságból. A bridzs. (Kiskáté semmire sem haladó játékosok számára.) A bridzs angol közkedvelt kártyajáték és hazánkban jelenleg a legnagyobb divat. Mindenki bridzsezik. (Még az is, akinek halvány lila gőze sincs hozzá!) Mindenütt bridzseznek. Reggel, délben, este és még azután is. Nincs zsűr, vacsora, összejövetel nélküle és ha meghívnak valahova 5 órai teára, hát holtbiztos, hogy abból 5 órai bridzs lesz. És persze főként a nők űzik. Az asszonyok: bridzzsel űzik el hazulról a jámbor férjeket. róluk. Még egy utolsó nekilendülés. Két fiú kétfelül kitérdelt a két csónak orrába. A fejek szinte a viz színéig buktak alá, sipogás, szárnycsapdosás, a viz felszökkent, azután a fiuk diadalkiáltása hallatszott. A cserkészek partra szállították a szökevényeket. Jóska bácsi csak állt. Azt sem mondta rá, hogy köszönöm. Hümmögetve és fejcsóválva terelgette hazafelé a libáit. Odahaza újabb meglepetés fogadta. A kalyibát lombokkal és virágokkal díszítette fel valaki. Apró kavicsokból ez a felírás volt kirakva az ajta elé: — Hálából a szives fogadtatásért. A cserkészek. Jóska bácsi rámeredt az írásra. Lassankint eszébe jutott az ő dühös harmonikázása. És ezek még itt hálálkodnak érte . . . Holnap meg annak a nagy, nehéz fának esnek neki. Jóska bácsi most már nem tartotta üres locsogásnak, amit az a fiú mondott. Kezdte hinni, hogy ezek a furcsa legények nem riadnak vissza a nehéz munkától. Valami azt is megsúgta neki, hogy, amihez dalos szájjal, bizó kedvvel fognak, az sikerül is nekik. De hát főkép ez a libahistória zavarta meg a fejét. Csak ült, üldögélt, s a fejét csóválgatta, minha bizony valami szégyenkezés jött volna rája. — Hogy nem akarnak galibát csinálni. Mindenkinek meg kellene tanulnia ezt a kedves és nagyszerű játékot. (Még azoknak is, akik eddig olyan intenzive játszották!) Mert — könyörgöm — ugyancsak nehéz és agyafúrt játék ez, szükséges hozzá Ely Culbertson ravaszsága és Mr. Lenz tudása, no és emellett megfelelő jó lap, legalább 2 szan-nyi lehetőséggel. Azonkívül kell tudni azt, hogy a Káró nem kutyanév, hanem romboid alakú vörös szin, amiből legalább 3 kell két Kör lerontásához, tudni kell azt, hogy a Herz és Pikk nem szalámimárkák, hanem szivformáju színek mégpedig az egyik fekete, a másik vörös és közülük az egyiken a szivek fel vannak fordulva. Tudnod kell azt is, hogy a partnered nem azért mond be 4 Treffet, mert nála van a Búb, meg 3 kis adú, hanem ama selejtes célzattal, hogy az ellenfelet a 4 Pikkbe bele hajszolván, jól agybafőbe kontrázza. Érteni kell ahhoz, hogy asztalról hívjunk, amikor kézben vagyunk, mert ez igy jobban jöhet ama cél érdekében, hogy az ellenfél Királyát az Ászunk alá édesgetjük. Valamint nem árt olykor az ellenfél lapjába diszkréten belepislantani, aminek következtében az impasszaink csalhatatlan biztonsággal sikerülni fognak a játékosok legnagyobb dühére. Nemkülönben fifika kell ahhoz is, hogy a licitálásban a szinek gyors, kaleidoszkópszerü összevissza mondogatásával a kihívó felet megzavarjuk, midőn is ő Káróval indul, gondolván, hogy a szembenülő ezit mondotta és tévedve veszi észre, hogy az aszVisszafelé jövet látta a csinosan, rendesen felépített sátrakat. Sehol sem ástak, tapostak, romboltak. A gyepből is óvatosan téglákat emeltek ki, ahol kellett. Azt ugyanúgy visszarakják majd annak idején. Mondták is, de Jóska bácsi amúgy is tudta már. Megmentett libái, sok mindent elgá- gogtak neki. amit eddig nem tudott. Már csak az emberség is megkívánja, hogy egy pár köszönő szót mondjon. Jóska bácsi egyszerre megint nekimozdult, mintha láthatatlan karok taszigálnák előre. Egyik markában a dohányzacskóját szorongatta, a másikban a boros kulacsát. (Mert hát még ezeket kifelejtettük a jóbarátok felsorolásánál !) Ment előre vaktában, ahol legsűrűbben rajzott a sárgaingesek tömege. Ki is gondolta úgy nagyjában, hogy mit fog mondani, és mikor szembekerült velük, csak elfelejtette megint. A fiuk körülvették. Mindenfelül barátságos arcok, vidám szemek sütöttek rá. Olyanforma volt a nézésük, mint a tavaszi napsugár. Mig a szavakkal birkózott, előre nyújtotta két teli markát. — Ehun-e ! — bőgte ki végre — Dohány . . . meg . . . igyanak egyet az egészségemre. — Hálásan köszönjük — csendült a meleg válasz. Iszunk is nagyot, de ha megengedi bátyám, hát csak friss vizzel kocintunk az egészségére. A cserkészek nem tál bivalyerős Káróban s a partner csupán aszonta a licitálásban „az ördög vigye el, de rossz lapjárásom van!“ Meg kell tanulni, hogy a Királyt Császárnak, Nagy Dögnek, Maharadzsának hívják, a Dámát Nagys. Asszonynak, Anyusnak, ill. Mamucinak, a Jungot Buksi, János, Kölyök, Tacskó néven becézik, hogy a második egyén mindig kicsi lesz, az utolsó pedig nagy- gyal üt — ha van neki miveL Ha nincs, akkor úgyis az öklével fog ütni — téged a parti után. Ha a játszó a Kor Királyt aduval elveszi, előzőleg köteles ezt mondani, hogy „duducs“, ha viszont Körjeivel nem tud ütni, méla undorral ezt rebegi: „fald fel!“ Tilos ellenben a parti után a kibicekkel összeverekedni és áz elvesztett ütéseket ily módon viszonozni, mert ez egyrészt nem célravezető, másrészt igy nem lehet robbert kiírni. Tilos egy-egy ütés előtt egy óránál tovább gondolkozni, mert evvel egyrészt a játék hosszadalmassá válik, másrészt a partnerek elalusznak. És végül az utolsó szabály: „szigorúan tilos a villamos-vezetővel menetközben beszélgetni.“ Ezt azonban a bridzsezők nem igen szokták megtartani... Furcsa... U. i. Tisztára meghülyültem a bridzstől. Mint annyian! — Intézeti és iskolai kelengyék legolcsóbban SchütznéK vásárolhatók. Előírásos csíkos vásznak és sötétkék intézeti szövetek. élnek szeszes itallal, meg dohánnyal. — De azért úgy vesz- szük, mintha részünk volna a kedves ajándékban. Még egy dörgő éljenzés is harsant erre a félig értett beszédre. Jóska bácsi legfőképen azt értette ki a beszédből, hogyha ezek a cser . . . izé . . . cserkészdiákok nem füstölnek, akkor hát az ő szép erdőjét sem fogják felgyújtani holmi eldobott gyufával meg cigarettavéggel. Holott eddig ez volt egyik legfőbb aggodalma. — De hát a libák.— kezdett újra szóba —. Hogy köszönjem meg az ifiuraknak? . . — Köszönje meg azzal, hogy este újra meglátogat bennünket, mikor rendben leszünk már egészen. Aztán hozza el azt a szépen szóló harmonikáját is. Megint valami lelkes kiáltozás hangzott fel. Igen szivet pezsdí- tően szólt a különös kiáltás: Huj, huj, hajrá! Estére pedig végkép megfordult a világ Jóska bácsival. Lobogó tűz mellett egy sereg vidám fiú közt szólt a harmonikája Friss torkokból csengő hangon szállt az ének. A harmonikaszó meg az ének összeölelkezve szálltak fel a mar gasba. A tűz piros nyelvecskéi fogták egybe a kettőt, azé a tttzé, amely világosságot és meleget terjesztett Jóska bácsi csendes, szomorú erdejének hűvös éjszakájába.
