Zalamegyei Ujság, 1932. április-június (15. évfolyam, 73-145. szám)
1932-05-29 / 119. szám
Zalamegyei Újság 1932 május 29. Krónika. Ünnepet ül Kőszeg város, Négyszázados fordulót: Megállíták ott az ozmánt, A Bécs ellen vonúlót. Szörnyű hadat vezényele A hatalmas Szolimán, S útját állta pár száz hőssel Jurisich, a kapitány. Emlékezzünk most ezekről, A kőszegi vitézekről. Emléküknek áldozzunk, Példájokból tanuljunk. A korai kánikulát Orbán bátyánk mérséklé; Szegény öreg odaült bit’ A felszított tűz mellé. Megelégszik ennyivel is, Jeget, fagyot nem hoz tán? Megmarad szép békességben S jó termésünk lesz osztán? Adja Isten, hogy így legyen, Sok is, meg jó is teremjen. Mert, hogyha jó a termés, Megjavul a — fizetés. Vasárnapi munkaszünet Teljesebbé hogy legyen, A Ház elé rövidesen Erről javaslat megyen. Pihenőt kap mindenki már Legalább ez egy napra, Csak a szegény újságíró Nem számíthat még arra. Vasárnap van minden gyűlés, Előadás és ünneplés, Az meg tudott dolog hát, Hogy ez nekünk dolgot ád. Ebzárlat van a városban Két hét óta immáron, S foganatja, hogy mikor lesz, Azt én kíváncsin várom. Mert olyan sok kóbor kutyát Még nem láttam az utcán, Mint amennyi ugrándozik Zárlat-kimondás után. Beszélhet itt a hatóság, Szavára nincs hallgatóság. Kutyavilág van nálunk, Egy kis szigort elvárunk. Ipszilon. A zalamegyei Esterházy-birtokok bérbeadása ügyében megtörtént a döntés. A hercegi birtokok a régi nagybérlők kezébe kerültek. És pedig a 7 ezer hold legnagyobb része: ötezer hold a Glaser Testvérek kezébe. Ez az ötezer hold Aligvár, Kongópuszta, Lendva- újfalu, Lentiszombathely, Lentikápolna és Rédics határában terül el. A kisgazdák legfeljebb csak a törvényes 15 százalékból részesülhetnek a szerződések jóváhagyására irányuló hatósági eljárás során. A döntéssel kapcsolatban a kővetkező cikket kaptuk : — Az Esterházy uradalom hétezer holdas zalai birtokára május 15-i határidővel pályázatot hirdetett a Zalamegyei Újság január 26 i számában. Ugyanabban, a számban mindjárt a bérbeadásra vonatkozólag mindenre kiterjedő, j a helyzetet, a bérbeadási körül- i ményeket, az uradalom szándékát jól ismerő, ismertető cikk is jelent meg, amely sok jó akaratot tartalmazott a kisgazdák részére. A kisgazdákat szinte felhívta, hogy egyesülten közép- és kisbérieteket kapjanak „mert nem lehet szó egyetlen, vagy két nagybérlőről a mai viszonyok között nagy- bérletre megfelelő ajánlatot elérni aligha lehet“. És mégis az történt, hogy az Esterházy uradalom zalai birtoka ismét nagybérlők kezére került, a kisgazdák legfeljebb csak a törvényes 15 százalékban részesülhetnek. — A cikk a kisgazdákban sok jó reményt tápiáit, hiszen azt irta : „ a kisgazdákat nemcsak a törvényes 15 százalék erejéig, de ezentúl is ki kell elégíteni... a gazdákon van a sor, hogy komoly szervezkedéssel biztosítsák maguknak a szükséges bérletet“. — Es mégis miért következett be a csalódás, mi volt a baj? Mielőtt a kérdésre felelnénk és levonnók magunk számára a tanulságot, le kell szögeznem a vonatkozó katolikus tanítást: mindenki bármennyivel is bírjon, szabadon rendelkezik vagyonával; úgy értékesitheti, annak adhatja, akinek akarja. A kommunizmus utján halad az, aki a bérleti ajánlásoknál egyszerűen „igényléssel“ lép fel, amelytől fél lépésre van már a követelés. Az okosság ellen vétene a bérbeadó, ha nagy kötelezettségekkel terhelt birtokát olyannak adná bérbe, aki a bért megfizetni nem tudná. — Sajnos, kisgazdáink nagyobb bérlethez nem juthattak és ennek egyedül ők az okai, mert komoly szervezkedést meg sem kíséreltek. Összeírták ugyan az igénylőket, összeírtak ott boldog-boldogtalant, de a garanciákkal rendelkezők kiválasztását meg sem kísérelték, Egy-egy gyűlés keretében azok vitték a szót, akiknél nemcsak a fizetési képesség, de a készség is hiányzott. Várták a sült galambot: konkrét, körvonalazott ajánlatot be sem nyújtottak, hanem csak kérték, hogy a pályázat leteltével bocsátkozzanak velők tárgyalásba. Akik konkrét, körvonalazott ajánlat beadását ajánlották, nagyobb birtoktestre, a hozzátartozó majorral együtt, azokat meggyanúsították, elgáncsolták, pedig mégis csak jobb lett volna, ha legalább vagyonosabb gazdáink juthattak volna középbérletekhez, mint ahogy most se egyik, se másik nem juthat nagyobb bérlethez. — Kár, hogy a vezetők sem találták meg a közös utat, úgy voltak — ha szabad e hasonlatot használnom, — mint Széchenyi és Kossuth. Mindegyik jót akart, de más alapon. — E sorok írója nem tudta eléggé helyteleníteni, hogy egyesek kerülő utakon „presszióval“ igyekeztek kis haszonbérlethez jutni. Ez az eljárás ellenkezik a fent- emlitett katolikus felfogással. A szélsőséges elemek abban a hibás felfogásban ringatóztak, hogy beleegyezésük nélkül nagybérletek nem is szervezhetők? — A kisgazdák részéről óriási hiba volt, hogy a Cselédek elhelyezkedésére egyáltalán nem gondoltak. Pedig, ha az uradalom a cselédeket egyszerűen kenyér nélkül elbocsátotta volna, akkor lett volna ám csak jerikói lárma a szocialisták berkeiben! — Kár volt kisgazdáinktól, hogy a Katolikus Népszövetség támogatását nem fogadták el. A kisgazdák helyett a Katolikus Népszöveftség a Központi Hite'szövetkezettel kapcsolatban vállalta volna az uradalotn megnyugtatására a fizetési garanciát; természetesen ez katasztrális holdanként 10—20 kg búzabérrel megdrágította volna a bért, de kisgazdáink „hogy rajtunk ne keressen senki“, nem* fogadták el az ajánlatot. Pedig mégis csak jobb lett volna elfogadni, mert ezzel katolikus szövetséget erősítettek volna és, ha „kerestek is volna rajtok“, mégis csak lett volna nekik is hasznuk. — Mindezekből vonjuk le & végső tanulságot:: mindenben tartsuk szem előtt a- keresztény elveket, zárjuk ki az irigységet, megértéssel egyesüljünk, mert egyesülésben az eső s ez vezet eredményre. Kerkaszentmiklós, május 26. Kóbor István Drámák a tengeren .Irta: Frank Worsley D. S. O. angol királyi sorhajóhadnagy A rejtelmes sziklacsúcs. A szent Lőrinc-öböl hullámaiból mély szakadékokkal borított mészkőszikla mered elő, amelyet „Perce Rock“ néven ismer a íengerészvilág. A sziklacsucs több, mint kétszáz méter magas és oly meredek, hogy arra még a mai kor turistáinak kitűnő felszerelésével is csak a legnagyobb nehézséggel sikerülhet felkapaszkodni. Ezt a vakmerő és nyaktörő vállalkozást már néhányszor megkísérelték ugyan, mert megállapították, hogy a sziklacsucs tetején több négyzetméternyi sik terület van, amely apró fensikot képez a vésztjósló szírt legma- gasab pontján. A mészkőtömböt az évszázadok során alul kivájta a tenger és az elemek viharaival dacoló csúcs barlangszerü üreg fölött emelkedik a felhők felé. A gondos szemlélő a szakadékok között kanyargó ösvény nyomait is felfedezheti a sziklán, de Perce Rock csúcsát emberemlékezet óta nem mászta meg senki sem. Erről a barátságtalan és sötét szikláról több furcsa mendemonda Lering a tengerészek között és úgy tartja a szóbeszéd, hogy gyakran akadtak már tulmerész vállalkozók, akik életükkel lakol- tak az ijesztő sziklacsucsok titkának felfedezéséért. Perce Rock története a XVII. század ismeretlen homályába nyúlik vissza. Ez az évszázad a tenger rablói, a kalózok uralmának korszaka volt és az Óceán rettegett gonosztevői között Duval kapitány neve vált különösen ismertté ebben az időben. Duval hajója száztonnás brigg volt, — a „Keselyű“, — amely jóformán állandóan ott portyázott az északamerikai kontinens partvidékének szírijei között. A kalózkapitány martalócaival rajtaütéssszerü támadásokat intézett az akkoriban fenhatóság alatt álló kikötővárosok ellen és mivel támadásai a legtöbb esetben sikerrel jártak, a Keselyű hajófeneke csakhamar megtelt kincsekkel. Duval, aki egyébként jobb családból származó ember lehetett és lelke mélyén talán undorodott is szégyen- teljes mesterségétől, lázas szenvedéllyel gyűjtötte az összeharácsolt kincseket. Attól tartott, hogy előbb-utóbb végeszakad busásan jövedelmező kalózkodásának, ő maga netalán áldozatul esik az üldözésére kirendelt francia vagy angol fregattoknak, sőt esetleg saját embereinek is, akik egyre sóvárabb szemekkel vizsgálgatták rettegett kapitányuk állandóan szaporodó aranykincseit. A kalózkapitány tehát számok vetett önmagával és úgy tervezte, hogy összegyűjtött kincseit valahol biztonságba helyezi, majifií faképnél hagyja embereit és visz- szavonul a békés polgári élet, jól berendezett nyugalmába. A sors azonban másként határozott. A kalózvezér rémtettei A kalózok könnyű angol sho- nert támadtak meg és miután annak legénységét és utasainak egy részét lemészárolták, szokás szerint kapitányukra bízták a préda felosztását. A kapitány figyelmét azonban ezúttal nem annyira az eléggé sovány zsákmány, mint inkább az utasok egyike, — egy gyönyörű aranyszőke asszony kötötte le, akit szépsége miatt megkíméltek a vérontástól és akit Duval személyes pártfogásába vett. A boldogtalan asszony, akinek édesapja, férje és fivérei elestek a kalózokkal folytatott küzdelemben, kétségbeesésében a tengerbe akarta vetni magát, de a kalóz* kapitány megakadályozta őt ebben és szenvedélyes tiltakozásával, jajveszékelő könyörgéseivel mitsem törődve, magával hurcolta hajójára. Mr. Summer, kalózkapitány szerencsétlen foglya ! hosszú heteket töltött Duval ha- j jóján. A rettegett baaditavezér ! mindent elkövetett, hogy szép j foglyát kibéküse sorsával. Eleinte szép szóval, kedveskedéssel akarta Mrs. Summer kegyed megnyerni,, de az asszony hajthatatlan* maradt. Hallani sem akart férje é& hozzátartozóinak gyilkosáról és undorral utasította el Duvalnak azt az ajánlatát, hogy felesége legyen, Duval erre türelmét vesztve vad kegyetlenkedéssel akarta az asszonyt megfélemlíteni, de a hőslelkü, önérzetes nő nem riadt meg a szörnyű fenyegetésektől és álhatatosan utasította el a banditavezért, Duval erre ördögi boszut forralt. Perce Rock kietlen szik- lacsucsát már régóta kiszemelte magának rablott kincseinek legjobb rejtekhelyéül és most sátáni gondolat megvalósítására határozta el magát. A Keselyű a Szent Lőrinc öböl felé vette útját és csakhamar horgonyt is vetett Perc Pock szilijének közelében. Duval néhány cinkostársával csónakra rakta roppant értékű rakományát és embereivel együtt leírhatatlan nehézségek árán felku- szott a sziklacsucsra, ahol az egyik szakadék üregében rejtette el a rablott értéket. A kegyetlen A régi nagybérlők kapták meg a zalai Esterházy-birtokok bérletét. * bérbeadás tanulsáaai a kisgazdák számára.
