Zalamegyei Ujság, 1932. április-június (15. évfolyam, 73-145. szám)
1932-05-22 / 114. szám
Zalamegyei Újság 1932 május 22. Kenyérinség fenyegeti Szowjetoposzországot. _ _ t __x___ Az ipari munkásság száméra kötél tették a halászató«. :ové London, május 21. Oroszországban a szovjet hivatalos jelentése szerint a mostani termelési évben 4 millió hektárral kisebb területet vetettek be, mint 1931- ben. A különbözeiből 3 millió hektár esik Ukrajnára. A szovjel- kormány a fenyegető élelmiszerválság miatt elrendelte, hogy az ipari munkások halászattal és házinyul-tenyésztéssel foglalkozzanak. A rendelet előírja, hogy a városi lakosságnak mily halmeny- nyiséget kell kifognia. Az ipari centrumokban fél millió házinyulat osztottak ki tenyésztési célokra. Jelvényt kapnak a kopmányfőtanácsosok. Félmillió pengéi ajánlanak fel közmunkára. A kormányfőtanácsosok körében már régebben felmerült az a kívánság, hogy a kormány készíttessen megfelelő jelvényt a kormányfőtanácsosi rang dokumentálására. A kormányfőtanácsosok elgondolása szerint az ünnepélyes alkalmakkor viselendő díszes jelvényen kívül úgynevezett kis gomblyukjelvényt, vagy szalagjelvényt kellene statuálni, — amely a francia becsületrend mintájára — a társadalmi életben megadná a reprezentálási lehetőséget a kormányfőtanácsosok számára. Értesülésünk szerint mozgalom is indult már ebben az ügyben. A kormányfőtanácsosok különböző csoportjai indították meg az akciót. Tekintettel az állam nehéz helyzetére, a kormányfőtanácsosok egyik csoportja olyan értelmű tervezetet dolgozott ki, hogy a körülbelül háromezernyi kormányfőtanácsos, kereskedelmi főtanácsos, gazdasági, kicstári, bányaügyi és egészségügyi főtanácsos a jelvénykreálással kapcsolatosan fejenként 200 pengőt fizetne le. Ez esetben a költségek levonása után mintegy félmillió pengő állana a kormány rendelkezésére akár alapítványi célra, akár szükségmunka megindítására. A kormányfőtanácsosok már előterjesztést tettek a jelvényala- pitás ügyében és értesülésünk szerint illetékes helyen rövidesen eldöntik a kérdést, hogy bevezetik-e a kormányfőtanácsosok részére a megkülönböztető jelvény- és gomblyukjelvény viselését. Amerikából Európába indult egy női repülő az első óceánrepülés ötödik évfordulóján. A Justice for Hungary Rómába repült. 2 Krónika. No, ugye, hogy igazam volt, Tavasz nélkül jött a nyár. Két hete még bunda kellett S ma éget a napsugár. Száraz a föld, termi a port, Lepi ez a torkokat, Ámde eddig a város még Az utcán nem locsoltat. Egész nyáron igy maradunk ? Öntözést már nem kaphatunk ? S ami adót fizetünk, Azért csak port nyelhetünk ? Elcsendesült a kisántánt, Benes lágyan énekel. De bennünket a nótája Sehogyan sem érdekel. Odaérünk mégis csak, hogy Észretér a francia: Nem üzlet a kisántántot Frankkal még táplálnia. Géniből jön majd egy nagy levél, Kisántánt ne légy oly kevély! Birtokod az nem lehet, Mi sohsem volt a tied. Panaszkodunk: kevés a pénz, Nincs rendelés, vásárlás, De, ha kicsit széttekintünk, Más a megállapítás. Olyan sok új ruhát látunk Férfiakon, hölgyeken, Mintha válság nem is volna S táncolnánk a pénzeken. Vásárlunk is, rendelünk is, Néhanapján fizetünk is, S mert csak „néha“ fizetünk, Ez okozza a vesztünk. Szíváspróbák miatt is volt Nagy izgalom a Házban. Szörnyű sokat elpróbáltak A szanálási lázban. Sok szivarnak finom füstje Ki tudja, hogy mit jelent? Azt, hogy szegény országunknak Sok reménye füstbe ment. S ha ebben a nagy ínségben Dohányunk még van bőségben, Annak mért ne örüljünk, Potyán mért ne füstöljünk? Ipszilon. London, május 21. Amália Earhardt repülőnő reggel 7 óra 20 perckor elrepült Harbour Grace- ből (Uj Foundland) Európa felé. Ha útja sikerrel jár, akkor ma este, Lindbergh történelmi nevezetességű repülésének ötödik évfordulóján, száll le az európai kontinensre és ő lesz az első nő, aki az Atlanti Óceánt egy huzam- ban átrepüli. Érdekes, hogy a repülőnőt Lindberghre emlékeztető vonásai miatt Lady Lindy-nek nevezik Amerikában. Az aranyvörösre festett gép 420 gallon benzint visz magával. A repülőgép akció rádiusa 3.200 mérföld. A távolság Párisig 2.400 mérföld. Midőn Earhardtot felrepülése előtt megkérdezték, hol száll le, ezt felelte: A zzárazföldön. Budapest, május21. A Justice for Hungary repülőgép ma reggel Endresz György vezetésével Rómába repült, ahol Endresz az európai légügyi konferencián Magyarországot képviseli és egyúttal résztvesz az óceánrepülők kongresszusán. A gép indulása kisebb ünnepség keretében történt. Endreszt a Légügyi Hivatal és az OTT kiküldöttei üdvözölték, azután a Justice for Hungary felszállt, tiszteletkört irt le, majd elrepült Róma irányába. ttükeM előadások. Fáradhatatlan buzgósággal szereztek kellemes ünnepeket pompásan alakított színdarabok előadásával a kisgörbői plébánia tanulói közül egynéhányan a közönségnek. Kisgörbőn Molnár Nándor kántortanitó a „Lurdi pásztorleány“ vallásos színdarabot játszatta le nagy elismeréssel növendékeivel. Igen nagy hatást ért el. Vindornyaszőlősön az ifjúság Fodor Kálmán tanító buz- gólkodásával a „Vén Gazembert“ adta elő — olyan sikerrel, hogy szinte bámulatba ejtette a nézőket az a pompás talpraesettség, amellyel ezt a nehéz darabot alakították. Döbröcén Páncér Rózsi tanítónő adatta elő az ifjúsággal a „Leányfurfang“ színmüvet, a tőle megszokott rutinnal. Nagy elismerés ilieti meg a nemzet napszámosait, akik fáradhatatlan odaadással nemesitik a lelkeket és lankadhatatlan lelkességgel terjesztik a kultúrát a falukban. Mind a hárman elismerésre méltó szépet produkáltak. Vivant! H. E. Emberpalánta az agyagban. Nem vettem centimétert, mielőtt Íráshoz fogtam, de azt hiszem, Annus nem lehet több 90 centinél. Nyolcadikba fordult épen. Hát bizony kicsi. De az édesapja sem nagyobb százötven centinél, Bor „atyánk“ a „gulás.“ De nem ő róla akarok beszélni. Az ő személye csak annyiban fontos, hogy a múlt télen egy fagyos vasárnap reggelen, kezébe véve bunkós botját, százötven centijével kettőszázat lépve, megindult a falu felé. Meg sem állt, a „mester“ lakásáig. Félórán belül megtudta a tanító ur, hogy ő lenne, a vadomosi Annus leányzó apja. Egy másik fél órán belül megtudta a mester azt is, hogy Bor atyánk azért kereste fel, mert tudja, hogy muszáj a leányát bejáratni az iskolába, de mivel az ő leánya olyan buta, mint a sárgaföld, hát ne vesződjék vele a tanító ur, kár a fáradtságért. Meg ő maga sem tud írni, mégis épenugy megkeresi a kenyerét, mint a többi. Ezt a tauitó úr közölte velem, mint valami ritka tüneményt s igy kezdtem érdeklődni Annus iránt. Határozottan mondom, hogy az apa nem nagyított. Ott ültem a dohos, nedves földes szobában napról-napra. Rettenetes dac fogott el. Ezt a kemény koponyát, meg- puhitom. Lelket verek ebbe a kis alsórendü, kezdetleges féligember- be. Tanulmányoztam Annust. És tanítottam. Nehezen ment a dolog. Az első időben, Annus elbujdosott előlem. Valóságos hajtóvadászatot kellett rendeznem, hogy ráakadjak. Akkor azután levettük a tarisznyát a falról, melyből csótánok bújtak elő a palatáblával egyetemben. De akinek nagy tervei vannak, ilyen kicsiségektől nem riad vissza. Az irás, olvasás valahogyan ment — de a számolás, az sehogy sem. Ott feküdt ölében kicsiny, piszkos keze kiterpesztett ujjaival és én kérdeztem : négy meg három mennyi ? És ő, elkezdte, az ujjait tapogatni. Tanakodott magában. Múltak a percek. Vártam. Idegeim lassan feszülni kezdtek. Már szinte attól féltem, hogy a feszültség Annus elleni testisértésben fog kirobbanni. De fékeztem magamat. Meg is volt érte a jutalmam. Annus rámvetette, gyönyörű, hosszú szempilláju szemét s boldogan mondta : hat. Lassan be kellett látnom, hogy Bor atyánk okos ember, mivel Annus makacsul megmaradt az állítása mellett hogy: négy meg három — hat. Egy napon kezembe akadt valami kis selyemrongy. Egy régi ruhám maradéka, amelyben olyan boldog voltam egyszer. Annusra gondoltam. Hátha jobban tanulna, ha jutalmaznám ? Az emlékek lázadoztak, de azért mégis odaadtam a selyemdarabkát Annusnak. És Annus — csodálatos változáson ment át. Beszédes lett. Rám mosolygott. Simogatott. Olyan alázatosan tudott alulról felnézni rám, hogy minden vérem a szivemre szaladt. S hogy tanult» Még attól az állításától is elállt, hogy: négy meg kettő - hat. A következő leckén azonban Annus visszaesett előbbi állapotába. Hiába volt minden fáradozásom. Mikor csüggedten abbahagytam kínlódásomat, Annus ismét átváltozott. Szöszke fejével hozzámsimult s úgy nézett fel rám, de úgy, hogy majdnem elájultam a szeretetnek megnyilvánulásától. És azt suttogta, halkan és édesen : Adjon egy kis babaruhát még. Ez a kis kérés úgy hatott rám, mint egy fazék forró viz. De azért ölembe vettem Annust és előadást tartottam neki szabadon a szeretet és a tudás önmagáért valóságáról, az „altruizmusáról. Persze, egyszerű formában. De úgy látszik, hogy ezt sem érthette meg, mert továbbra is csökönyösen babaruhát kért, sőt: képeslapot is hozzá. Minden cél érdekében áldozatokat kell hozni. — Rövidesen anyám összes foltjai és a család összes képeslapjai, minden, Annus birtokában volt. De tanult. Gyönyörűen irt, olvasott sőt, még számolt is valahogy. Odabent nálunk pedig mindenki rajtam nevetett, hogy ez a „raffinált kis bestia, hogy kizsarolt engem.“ De én nem hittem el semmirosszat Annus felől. Egy nap azonban mégis lehullott szememről a hályog. Annus
