Zalamegyei Ujság, 1932. április-június (15. évfolyam, 73-145. szám)
1932-05-17 / 109. szám
2 Zalamegyei Újság 1932 május 15. Kpónika. A mi rozzant sártekénken Sok furcsaság történt már, S mint mutatják a viszonyok, Következik még egypár. Kik nem rég ránk szabaditák Csehet, inócot és rácot, Ezek fölött suhogtatják Most a szeges korbácsot. Mert a szomszéd kis sakálok Mindenben csak akadályok S rendet csak úgy teremtnek, Ha közöttük szétütnek. Piros pünkösd ünnepére Tán kilépünk a télből És májusnak derekán már Elég lesz a fűtésből. Idáig még nem volt tavasz, Nem olvadt le a bunda És, ha ez igy folytatódik, Lesz-e vájj’ kánikula. Karácsonykor nyaralhatunk, Pünkösdkor meg — ródlizhatunk... Ennyi furcsaság után Ezen sem veszne csudám. Mikor fejét felütötte A válság az országban, Gyógyszert véltek föltalálni A magasabb jó árban. S drágítottak minden téren, Vasúton is, postán is S azt érték el, hogy ezzel csak Nagyobb lett a hiány is. Most azután csudálkoznak, Olcsó gyorssal próbálkoznak. De ez most már hiába, Nincsen pénz a bukszába’! Mulóban a kutyavilág Egerszegen; itt nálunk, Kóborkutyát az utcákon Ezután már nem látunk. Alig hallunk ugatást is, Kevesbednek a kutyák. Kipusztitják, amelyekért Nem fizetnek a gazdák. Szűkösen jut ma adóra — Csak nem fordul a sors jóra — S ki nem fizet magáért, Hogy fizetne — kutyáért ?! Ipszilon. Deák Ferenc, mint vármegyei tisztviselő. Deák magasivelésü pályafutását a vármegyénél kezdte meg. A régi vármegyeház nagyterme volt előkészítő iskolája az országos szerepléshez s innen küldte •őt Zala az országgyűlésre követéül. — Részt vett azonban e mellett Deák a megyei tisztviselők munkájában is - s előbb mint tiszti ügyész, mint árvaügyi jegyző, majd táblabiró s legvégül mint alispánhelyettes kilencéven át szolgálta a vármegyét. Alig 21 éves korában, 1924 augusztusában nevezte ki gróf Amadé Antal tiszteletbeli al- ügyésznek. Ugyanazon év decemberében a megyei árvái bizottság jegyzőjévé lesz, 1825 júniusában pedig megválasztják tiszteletbeli alügyésszé, 1829 áprilisában pedig táblabiróvá. Mint megyei tiszteletbeli tisztviselő nemcsak viselte ezt a címet, hanem együtt munkálkodott a megye többi választott tiszvi- selőivel. Ügyészi működésének emlékét őrzik a már ismeretes A magyar népművészet igen sokáig volt mostoha gyermek. Senki sem gondolt vele, senki sem pártfogolta ; jóformán senki sem vette észre. A magyar népművészet termékei mellett, ha még olyan szépek voltak is, egykedvűen mentek el az emberek, megtekintásre is alig méltatták azokat, mert nem voltak „úriak“. Sok szóba, sok hangos kiáltásba került, mig a magánosok mellett a hivatalos Magyarország figyelme is ráterelődött a felbecsülhetetlen nemzeti értéket képviselő népművészetre és ma már ott tartunk, hogy a falvak egyszerű embereinek kézimunkái az érdeklődés homlokterébe kerültek. Bizonysága ennek a múlt vasárnap megrendezett matyó-nap, amikor két, zsúfolásig telt vonat szállította az érdeklődőket Mezőkövesdre, mely valóban nagy község, mert hiszen lakósainak száma meghaladja a 20 ezeret. Hozzánk is elvetődött mezőkövesdieknél s itt-ott üzletekben is láthatunk matyó kézimunkát. Néhány iskolába is bevezették már azt. De érdekes a matyó viselet is. Szinpompás kendők, szőttesek jellemzik a matyó női viseletét. A mi Göcsejünk is dicsekedhetik népművészettel. Ha nem is olyan gazdaggal, mint a matyók hazája. De mindenesetre szép és eredeti, amit Göcsej felmutat. A „Falu“ szövetség 1925-iki kiállításán láthattunk néhány készítményt, amelyek megragadták figyelmünket. Göcsej nem vetette le magáról a régi magyar népviseletet sem, az „úri divat“ nem ejtette még rabul a göcseji leányokat, asszonyokat. Sőt a legények sem restelik még fölvenni a magyar nadrágot a ráncos szárú csizma mellé. Alaposabb, behatóbb vizsgálat alá kellene venni tehát Göcsejt, hogy legelrejtettebb kincseit fölfedezhessük. Ha nem szaladhat Göcsejbe a filléres gyors, mint a matyókhoz, keressünk más alkalÁltalánosan szomorúan megállapított tény, hogy a gazdák nem azért jutottak válságos helyzetbe, mert nincs eladni valójuk, hanem azért, mert eladnivalójukat vagy egyáltalán nem tudják értékesíteni, vagy csak potomáron. Amit pedig neki keli vennie, annak az ára nemcsak nem száll, hanem akárhányé emelkedik. Az adójuk a régi, sőt egyes fajtái emelkedtek. A gazda mindinkább fizetésképtelenebbé válik, elkedvetlenedik, elégedetlenkedik, mert nem látja szorgalmának gyümölcsét. Egyes állatkereskedők meg a mai alacsony árak mellett is kifogásolható eljárásukkal csak szítják az elégedetlenséget; folyton hallani panaszokat, hogy a megvett állatok átadásánál kijátszák, terrorizálják a gazdákat, amikor az átadásnál nem akarják a kialkudott árt kifizetni, az egy pengő foglaló elvesztésével nem törődve a már 15 km.-t hajtott állat visz- szahajtásával fenyegetőznek. A szegény gazda mitévő legyen ? Csak hogy megszabaduljon állatjától és vissza ne kelljen hajtania, kénytelen az átadásnál a kialkudott árból is a kereskedőtől kívánt összeget elengedni, hogy meg ne történjék, ami már többekkel megtörtént: ha nem engedett a gazda a kialkudott árból, akkor az állatja visszamaradt. Sok panaszról hallottam már, a következő esetnek szemtanúja voltam. Az egyik gazda 2 darab hathetes borjut eladott összesen 50 pengőért — az egyik lenti-i zeti kincs, — amiket fölfedezni, a salaktól megtisztítani és megőrizni kötelességünk. Rendezzünk „göcseji-nap“-ot, ha nem is kétezer, de 20—30 főt számláló csoportokkal s ha nem is filléres gyorssal, de legalább autóbusszal. Nemzeti becsületünk megkívánja a „szép“ Göcsej fölfedezését ép úgy, mint ahogy kívánta a matyó földét is. Csak meg kell kezdeni a dolgot s a folytatás magától megy. kereskedő hivatalosan is bejelentett megbízott emberének. A meghatározott szállítási napon a gazda korán reggel kapta az üzenetet, hogy a két borjut vitesse át a szomszéd faluba átadásra. A gazda a borjukat átszállítja, a kereskedő pedig nem veszi át, mert megbízottja „drágán vette“. A gazdának a borjukat vissza kellett hoznia. A kereskedő egykedvűen azt mondotta : a megbízottja részeg lehetett a vevés alkalmával; de azért az általa ugyanakkor vett borjukat még aznap elszállittatta és a megbízott továbbra is megbízott maradt. A gazda közben eladhatta volna állatjait, de nem merte, mert az egy pengő foglalóval meg volt kötve a keze. Ha a gazda a foglaló megkétszerezésével is a borjukat visszatartotta volna, biztosan a kereskedő meghurcoltatta volna a gazdát, talán kártérítést is követelt volna, okul hozhatta volna fel, hogy helyette nem tudott venni, a vagon nem telett meg, a rendelésnek nem tudott eleget tenni. — Szegény kisgazda tarthatja most tovább borjúit, egy pengő foglalóval szemben kellemetlenséget, időveszteséget és 1 P 80 fillér kiadást szereztek neki. * Minthogy a fent leirt eset nem az első, kérünk a fogadók védelmére pontos útbaigazítást, mint kell eljárnuk költség nélkül az ilyen kereskedőkkel. Mik a vonatkozó törvényes intézkedések ? K. I. A kisgazdák védelmet kérnek. védőbeszédén kívül, melyet Babies József rablógyilkos védelmében tartott, az a mintegy Ötven beszéde és ügyészi véleménye, amelyek az elmúlt években kerültek napvilágra a levéltár mélyéből. — Ezekben már meg mutatkozik a jövendő szónok, a gondolkodó logikus fő s a meglepő itélőképességü jogász. Hatalmas, mintegy tizenhárom kötetből álló gyűjtemény az „árvái jegyzőkönyvek“ tanúskodnak az árvái bizottság jegyzőjeként kifejtett munkásságáról. Mint ilyen, 1825. évben kezdi meg működését a vármegyénél és folytatja munkásságát 1832. évi augusztusáig, amikor is erről a tisztségről lemondott. — A mindvégig magyarul irt jegyzőkönyveket Deák Ferenc nemcsak maga fogalmazta meg, hanem maga is másolta le. — Egyikmásik 80—90 oldalra terjedő folió alakú füzet, az akkori árvái bizottságnak, kiküldöttségnek (ma megyei árvaszék) intézkedéseit örökíti meg, melyeket a bizottság az egyes árvák érdekében tett. Deák fogalmazása kezdettől fogva mentes az akkori hivatalos nyelv cikornyáitól. Világosan, tisztán és könnyen áttekinthető- j en írja le a bizottság döntéseit és előadása mentes kora hosszadalmas mondatszerkesztéseitől. A 25 éves Deák Ferencet 1829 áprilisi 27-iki közgyűlésen nevezte ki gróf Batthyány Imre fő- ispáni helyíartó táblabiróvá, de azért az árvái kirendeltség jegyzői teendőit továbbra is teljesítette. Mint tiszteletbeli tiszti ügyész is tovább működött és már táblabiró korában, 1829 szeptember 10-én, tartotta meg egyetlen ismert védőbeszédét Babies Jóska rabló- gyilkos védelmére. Deák Ferenc tiszteletbeli tisztviselői működése mellett élénken vett részt a megye közéletében. Szereplésével nagytekintélyű bátyja, Deák Antal, mellett is tekintélyt vívott ki magának me- gyeszerte. Ennek tulajdonítandó az, hogy a megye 1832. novemberében, őt választotta meg az országgyűlési követül küldött első alispán helyettesítésére. És itt helyesbítenem kell Deák Ferenc nagynevű életrajzírójának, Ferenczy Zoltánnak, egyik adatát. Ferenczy azt mondja, hogy Deák Ferencet 1832 november 5-én az országgyűlésre követül megválasztott bátyjának, mint alispánnak helyettesítésére választották meg helyettes (surrogatus) alispánnak. Ez tévedés. Deák Antal betegsége miatt már 1831 junius 20-án az általános tisztujításkor lemondott az alispánságról s „egy jeles és szivreható beszédben“ kérte a megyét, hogy ne válassza meg- semmiféle tisztségre. A megye ezt meg is tette s a főispáni helytartó Deák Antalnak „egész hazafiassággal viselt hivatalában tett fáradozásait s a közjó s e nemes vármegye hasznára és éidekére intézett munkálkodást a T. Karok és és Rendek nevében, megköszönte“ lemondását elfogadják és helyébe Zalabéri Horváth Jánost választják meg első alispánnak, Hertelendy Károlyt pedig második alispánnak. 1832 november 25-én tehát, amikor a vármegye országgyűlési követeket választván, Deák Antalt és zalabéri Horváth Jánost küldi ki az országgyűlésre, Deák Antal már több mint egy éve nem alispán s a közgyűlési jegyzőkönyv is már csak táblabiró- nak mondja, mert hiszen 1831. junius 20 óta már Zalabéri HorA matyó-nap mintájára rendezzünk „göcseji nap“-ot. fnw talán maid fölfedezzük a ..szép Göcsejt“. már Göcsejt, ne haladjunk el mellette érzéketlenül, ne intézzük el azzal, hogy — nem lehet. Igenis lehet, csak akarni keli, mert vannak ott természeti szépségek, vannak szellemi termékek,, szokások, — mindmegannyi nem-
