Zalamegyei Ujság, 1932. január-március (15. évfolyam, 2-72. szám)

1932-02-12 / 34. szám

2 Zalamegyei Újság 1932 február 12. Öregszünk. Hát ez már igazán bosszantó! Találkozom egy rég nem látott ismerősömmel, nagyot emelek a kalapomon, szorongatjuk egymás kezét, megöleljük egymást. Akkor kedves ismerősöm szeme megakad fedetlenül hagyott fejemen, össze- csattantja a tenyerét és álmélkodva felkiált: — Mennyit kopaszodott, amióta nem láttam! Hm, köszönöm szépen. En nem vagyok hiú ember, ezt még azok az ellenségeim sem állíthat­ják, akik szörnyen beképzelt em­bernek tartanak. Mégis, amikor legelőször figyelmeztettek fejékit- ményem nagymérvű folytonossági hiányára, odaálltam a tükör elé és megtapogattam a fejemet. Hát csakugyan gyönyörűen kopaszo­dom. Azt mondja az orvos azért, mert mindig kalapban járok. Nemrégiben aztán találkoztam egy, velem egykorú, volt iskola­társsal s fejét megpillantva én kiáltottam fel gonosz kárörömmel: — Jé, milyen kopasz vagy már! Rámpillant, neheztelően. Es azt mondja : — No, te se mehetsz el Csillag Annának. Persze, ezt a hölgyet a fiatalok nem ismerik. Én nem is mutatom be; kérdezem a barátomat, mitől kopaszodott igy meg ? Ezt feleli: — A doktor azt mondta, hogy azért, mert mindig kalap nélkül járok. Stimm 1 Én azért mert kalappal, ő azért, mert kalap nélkül. Talá­lékonyak ezek a doktorok ! Főleg azonban nem ez a bosz- szantó. Hanem az embertársaim gyengédtelensége. Amikor nekem jönnek és felkiáltanak: jé milyen kopasz! — én hiába vigasztalom magamat azzal, hogy az okos ember feje kopaszon is többet ér, mint az ostobáé dús hajjal! Mert mindennek ellenére észreveszem, hogy tapintatos embertársaim előtt most valamivel kevesebbet szá­mitok, valamivel kevesebbnek tar­tanak, legalább is a hajammal. Hát azzal kevesebb is vagyok. Azonban. Mért kell ezzel ked­veskedniük nekem minden talál­kozáskor? Mi a fészkes fülemi- lének juttatják eszembe folyton, hogy lassanként én sem vagyok már mai gyerek és hamarosan oda jutok, hogy, ha megtetszik egy kislány és kézfogásnál kicsit erősebben szoritom meg a ke­zecskéjét, ijedten felkiált: — Jaj, tessék vigyázni a ke­zemre „bácsi!“ Szóval, nem tetszenek nekem az öregedéssel megörvendeztető felebarátaim. Különben is bosz- szantó az önhittségük, jeles pofák, hát ők talán fiatalodnak, amig én megöregszem ? Mégsem mondom nekik, cé­lozva az én jó fogaimra: — De sűrűn nőtt az a három - szál fogad, kedves testvérem! ________________ Pán. Ha lálra Ítéltek egy rablógyilkost. Debrecen, február 11. A tör­vényszék ma halálra ítélte Szabó Sándor balmazújvárosi lakost, aki egy rablógyilkosságot és több emberölést követett el. Az Ítélet kihirdetésekor a rablógyilkos ájul- tan esett össze. Halálos szerencsétlenség Keszthely határában. Keszthelyi tudósitónk jelenti: Takács János 32 éves keszthelyi kocsis nyirfaágért ment a váliusi erdőbe Fábián István inségmun- kás napszámossal. A megrakott kocsival délután 5 és 6 óra között indultak hazafelé. Mikor a város­tól már csak 2 kilométernyire vol­tak, a kocsi egy gödörbe zökkent és Takács a sarogiyából a lovak A falusi ház udvarából kigör­dült a szekér, rajta a szorgalmas, kenyérkereső gazdával. Az asszony otíhonmaradt s teíte-vette doRát, benn, a szobában s kinn az ud ­varon, ahol malacok hancuroztak és a baromfiak kapirgáltak. A falu utcája csendes volt; az em­berek nagyrésze .^ilyenkor az er­dőre jár, az asszonynép pedig a szobában rokkát hajt. Az egyik udvar kapuja ezen a reggelen megnyikkant s nesztelen léptekkel cigányasszony osont a portára. Szerencsés volt; a gazda - asszony ép az udvaron járt. — Ádjon Isten, assonyság — szól a némber. — Adjon Isten magának is. A cigányasszony beljebb bátor­kodik. Bemenne még a király elé is, ha engednék. Elkészült terve lehetett; kaján, magabiztos vi­gyorgással állapodik meg az „assonyság“ előtt s igy szól: — Ej, haj, drága assonságom, de régen láttam. Hogy van? — Csak vagyok, Kerpácsné. — Hát mégis . . . — Nem jól. Rossz világ van. Sok a gond, nagy a bánat. — Nna, éppeg láttam is ma­gán ezstet. Dehát á mágá báján kennyen lehet segitnyi... Én úgy megtesem, há ákárjá, hogy seren - csis less á házsa, de még a tá­jika is. — Hunyorgatott hozzá. Az asszony nyelt s felcsillant a szeme. A cigányra nézett. Annak villogott a szeme. — Hát... jöjjön beljebb. Bementek. — Mondom, én megtesem má- gánák, de úgy, hogy há ákárná, sem lehetne boldogtálán tebbet. Az asszonyt ott benn pillanatra mégis elfogta valamelyes kétség: — Megteszi ? . ,. Hát meg tudja tenni ? A cigányasszony kimeresztette a szemét s hahotázva pendergette meg magát saját képzelt tengelye körül: — Hogy meg-é? lsen én erdeg vágyok. Amikor megsilettem, egyserre három nagy fogam nétt ki. Ennek kesenhetem á há- tálmámát. — És erősen nézett az asszonyra, úgy, hogy az, tán a szokatlanság nyűgöző érzetétől, sápadt és gyenge lett. — És mostt nézzsen csák á semem kezsé. Érezs válámit? — Még nem. — Já, igázs, kell egy fehér soknyá ehhez... Ván ? — Volna — Csák á semem kezsét néz- zse ... Érezs má válámit ? — Még nem. — Já, igázs, még egy fehér lepedé is kell ehhez ... Ván ? — Volna .. . — Érésen, még erősebben közé esett. A lovak megrugdos­ták, a kocsi kerekei keresztülmen tek rajta és enne* következtében keze és lába eltörött, továbbá ko­ponyaalapi, gerinc és arccsont tö­rést" szenvedett. A szerencsétlen kocsist Fábián István vette ki a szekér alól, de akkor már halott volt. Nagy részvét mellett temet­ték el. válámit ? — Még . . . nem. — Perse, egy setét tik hiány­zik még . . . ákkor, tudom, jó les á „tüdelem“ . . . Ván ? — Volna . .. — Ki kell tekernem á nyakát. És elment a némber a „íede- lem“ megtétele után. A fehér- szoknya és lepedő a puttonyban alul, a feketetyuk pedig a put­tonyban felül. Az asszony meg otthon ma­radt és sápadtan, remegve izga­tottan várta az ördög hatalmának boldogító hatását az első napon, a másodikon ; tovább, egészen két hétig. A „tedelem“, bezzeg nem hozta meg eredményét, sem vig- ságban sem szerencsében. Ellen­ben az idő meghozta a kijózanu- lást. Az asszony megvallotta fér­jének az egész dolgot. A férj a hírre legott elszaladt a faluból a másik faluba: Lentibe, ahol a csendőrséggel közölte az esetet. Kerpácsné cigányasszonyt, az ör­dögnek ez „újszövetségbeli“ cim­boráját ennélfogván előállították s az asszony, az előbbi, most már ér­zett valamit: érezte, hogy a szok­nya és lepedő láb nélkül v'ssza- vándorolt hozzá. De érezte azt is, minő dolog is a babona. Ő már tudja. De tudja a cigányasszony is, tudomisten. Történt pedig mindez Mumor falvában, az Úrnak 1932. eszten­dejében, az év első szakaszában. Bita József. Farkas Tibor a pénzbőségért. Budapest, február 11. A kép­viselőház pénzügyi bizottsága Farkas Tibor indítványára ma ülést tartott. Az ülésen Farkas Tibor dr. kérdezte a pénzügymi­nisztert, elegendőnek tartja-e a forgalomban levő pénzmennyisé­get, nem volna-e helyes a kamat­lábat leszállítani és a hitelkere­teket kibővíteni a termelés foly­tonossága érdekében? Kívánta a köztartozások kamatainak csök­kentését is. Gyulevészen jó hirnevü sarok korcsma berendezéssel, — mely 717 □-öl területen fekszik kony­hakerttel elköltözés miatt 4000 pengőért azonnal eladó, — teherrel átvehető. — Cim: Kintli Imre vendéglős Gyüle- vész, up. Zalaszentlászló. 5046 — Fiú strapa öltönyszövetek méterenkévt P 3-40-tői Schatz Áruházban. MAPI HÍREK — Róm. kát.: Szervita-r. al. Prot.: Lidia. Görög : Me- lét pk. Izr.: 1. Adar R. Kh. Napkelte 7 óra 12 perckor. Nyugszik 17 óra ’£iHREK9BHHi 17 perckor. IDŐ: Továbbra is hideg idő, a szél gyengülése és — főleg az ország déli felében — még havazás. NAPIREND: Az Egyházi Ének- és Zeneegyesület nöikari próbája 11-én (icsütörtökön) este 8 órakor a Kultur- házban. Férfikari próba 12-én (péntek) este 8 órakor a Kulturházban: — A tanfelügyelő kitünte­tése. A Kormányzó Úr Ő Fő­méltósága magas elhatározásával elrendelni méltóztatolt, hogy vitéz Barnabás István dr. v. tart. m. kir. főhadnagynak, Zalavármegye kir. tanfelügyelőjének a világhá­borút követő események követ­keztében elintézetlenül maradt kitüntetési javaslat alapján dicsérő elismerése tudtul adassék és egyben megengedni méltóztatott, hogy ezen dicséröelismerés látható jelét, a hadidiszitményes és kar­dos 3. osztályú vaskoronarend kisebbiíeü alakjával viselhesse. — Az izr. istentisztelet pén­tek este egynegyed 6-kor kezdődik. — Washington György szü­letésének kétszázadik évfor­dulója alkalmából az országos bizottság nemcsak Budapesten rendez ünnepélyt, hanem felkérte a főispánokat és a városok pol­gármestereit, hogy február 21-én rendezzenek vármegyénként és városonként ünnepélyt. Ezenkívül az egyes törvényhatóságok külön is hódolnak Washington György emlékének. Hasonló kérelemmel fordult a bizottság a kultuszmi­niszterhez, hogy az iskolák is rendezzenek ünnepélyeket. — Gyenge a vágóhídi for­galom. A zalaegerszegi vágóhíd­nak forgalma a múlt évi január­februárihoz képest 50 százalékkal csökkent. Ennek oka egyrészt a gazdasági viszonyok rosszabbo­dásában, másrészt pedig abban rejlik, hogy vidékről nagyon sok levágott húst hoznak be, amivel a helybeli húsiparosoknak is ká­rokat okoznak. — Halálozás. Szita Dezső keszthelyi asztalos 33 éves korá­ban hosszas szenvedés után, tüdő- gyulladás következtében meghalt. Temetésén nagy számban vettek részt az Ipartestület tagjai, barátai és ismerősei. — Az Alsódunántuli Gazda- tiszti Kör közgyűlése. Február 13-án tartja Kaposvárott a Nem­zeti Kaszinóban az Alsódunántuli Gazdatiszti Kör első közgyűlését Pfeiffer János elnöklete alatt. A közgyűlésen a Kör vezetősége be­számol a szervezkedés eredmé­nyéről, majd megvitatják a folyó évi munkaprogramot. A tárgyso­rozat egyes pontjait Faber György titkár terjeszti elő. A közgyűlésen megjelenik a Fejér- Tolna- és Veszprém vármegyei Gazdaliszti Kör ügyv. alelnöke, Bayer János, aki a gazdatiszti kérdést a mai gazdasági válság és a jövő vár­ható alakulása szempontjából fogja megvilágítani. A közgyűlés után társasvacsora és családias összcr jövetel lesz. — Tweedok a legújabb di­vatmintákban, már P 2-től kap- kaphatók Schütz Áruházban. Az ördög, a lepedő, meg a fekete tyuk. nézzse á sememet. . . Érezs má

Next

/
Thumbnails
Contents