Zalamegyei Ujság, 1932. január-március (15. évfolyam, 2-72. szám)

1932-02-12 / 34. szám

2

Zalamegyei Újság

1932 február 12.

Öregszünk.

Hát ez már igazán bosszantó!

Találkozom egy rég nem látott ismerősömmel, nagyot emelek a kalapomon, szorongatjuk egymás kezét, megöleljük egymást. Akkor kedves ismerősöm szeme megakad fedetlenül hagyott fejemen, össze- csattantja a tenyerét és álmélkodva felkiált:

— Mennyit kopaszodott, amióta nem láttam!

Hm, köszönöm szépen. En nem vagyok hiú ember, ezt még azok az ellenségeim sem állíthatják, akik szörnyen beképzelt embernek tartanak. Mégis, amikor legelőször figyelmeztettek fejékit- ményem nagymérvű folytonossági hiányára, odaálltam a tükör elé és megtapogattam a fejemet. Hát csakugyan gyönyörűen kopaszodom. Azt mondja az orvos azért, mert mindig kalapban járok.

Nemrégiben aztán találkoztam egy, velem egykorú, volt iskolatárssal s fejét megpillantva én kiáltottam fel gonosz kárörömmel:

— Jé, milyen kopasz vagy már!

Rámpillant, neheztelően. Es azt mondja :

— No, te se mehetsz el Csillag Annának.

Persze, ezt a hölgyet a fiatalok nem ismerik. Én nem is mutatom be; kérdezem a barátomat, mitől kopaszodott igy meg ? Ezt feleli:

— A doktor azt mondta, hogy azért, mert mindig kalap nélkül járok.

Stimm 1 Én azért mert kalappal, ő azért, mert kalap nélkül. Találékonyak ezek a doktorok !

Főleg azonban nem ez a bosz- szantó. Hanem az embertársaim gyengédtelensége. Amikor nekem jönnek és felkiáltanak: jé milyen kopasz! — én hiába vigasztalom magamat azzal, hogy az okos ember feje kopaszon is többet ér, mint az ostobáé dús hajjal! Mert mindennek ellenére észreveszem, hogy tapintatos embertársaim előtt most valamivel kevesebbet számitok, valamivel kevesebbnek tartanak, legalább is a hajammal.

Hát azzal kevesebb is vagyok.

Azonban. Mért kell ezzel kedveskedniük nekem minden találkozáskor? Mi a fészkes fülemi- lének juttatják eszembe folyton, hogy lassanként én sem vagyok már mai gyerek és hamarosan oda jutok, hogy, ha megtetszik egy kislány és kézfogásnál kicsit erősebben szoritom meg a kezecskéjét, ijedten felkiált:

— Jaj, tessék vigyázni a kezemre „bácsi!“

Szóval, nem tetszenek nekem az öregedéssel megörvendeztető felebarátaim. Különben is bosz- szantó az önhittségük, jeles pofák, hát ők talán fiatalodnak, amig én megöregszem ?

Mégsem mondom nekik, célozva az én jó fogaimra:

— De sűrűn nőtt az a három - szál fogad, kedves testvérem!

________________ Pán.

Ha

lálra Ítéltek egy rablógyilkost.

Debrecen, február 11. A törvényszék ma halálra ítélte Szabó Sándor balmazújvárosi lakost, aki egy rablógyilkosságot és több emberölést követett el. Az Ítélet kihirdetésekor a rablógyilkos ájul- tan esett össze.

Halálos szerencsétlenség Keszthely határában.

Keszthelyi tudósitónk jelenti: Takács János 32 éves keszthelyi kocsis nyirfaágért ment a váliusi erdőbe Fábián István inségmun- kás napszámossal. A megrakott kocsival délután 5 és 6 óra között indultak hazafelé. Mikor a várostól már csak 2 kilométernyire voltak, a kocsi egy gödörbe zökkent és Takács a sarogiyából a lovak

A falusi ház udvarából kigördült a szekér, rajta a szorgalmas, kenyérkereső gazdával. Az asszony otíhonmaradt s teíte-vette doRát, benn, a szobában s kinn az ud varon, ahol malacok hancuroztak és a baromfiak kapirgáltak. A falu utcája csendes volt; az emberek nagyrésze .^ilyenkor az erdőre jár, az asszonynép pedig a szobában rokkát hajt.

Az egyik udvar kapuja ezen a reggelen megnyikkant s nesztelen léptekkel cigányasszony osont a portára. Szerencsés volt; a gazda - asszony ép az udvaron járt.

— Ádjon Isten, assonyság — szól a némber.

— Adjon Isten magának is.

A cigányasszony beljebb bátorkodik. Bemenne még a király elé is, ha engednék. Elkészült terve lehetett; kaján, magabiztos vigyorgással állapodik meg az „assonyság“ előtt s igy szól:

— Ej, haj, drága assonságom, de régen láttam. Hogy van?

— Csak vagyok, Kerpácsné.

— Hát mégis . . .

— Nem jól. Rossz világ van. Sok a gond, nagy a bánat.

— Nna, éppeg láttam is magán ezstet. Dehát á mágá báján kennyen lehet segitnyi... Én úgy megtesem, há ákárjá, hogy seren - csis less á házsa, de még a tájika is. — Hunyorgatott hozzá.

Az asszony nyelt s felcsillant a szeme. A cigányra nézett. Annak villogott a szeme.

— Hát... jöjjön beljebb.

Bementek.

— Mondom, én megtesem má- gánák, de úgy, hogy há ákárná, sem lehetne boldogtálán tebbet.

Az asszonyt ott benn pillanatra mégis elfogta valamelyes kétség:

— Megteszi ? . ,. Hát meg tudja tenni ?

A cigányasszony kimeresztette a szemét s hahotázva pendergette meg magát saját képzelt tengelye körül: — Hogy meg-é? lsen én erdeg vágyok. Amikor megsilettem, egyserre három nagy fogam nétt ki. Ennek kesenhetem á há- tálmámát. — És erősen nézett az asszonyra, úgy, hogy az, tán a szokatlanság nyűgöző érzetétől, sápadt és gyenge lett.

— És mostt nézzsen csák á semem kezsé. Érezs válámit?

— Még nem.

— Já, igázs, kell egy fehér soknyá ehhez... Ván ?

— Volna

— Csák á semem kezsét néz- zse ... Érezs má válámit ?

— Még nem.

— Já, igázs, még egy fehér lepedé is kell ehhez ... Ván ?

— Volna .. .

— Érésen, még erősebben

közé esett. A lovak megrugdosták, a kocsi kerekei keresztülmen tek rajta és enne* következtében keze és lába eltörött, továbbá koponyaalapi, gerinc és arccsont törést" szenvedett. A szerencsétlen kocsist Fábián István vette ki a szekér alól, de akkor már halott volt. Nagy részvét mellett temették el.

válámit ?

— Még . . . nem.

— Perse, egy setét tik hiányzik még . . . ákkor, tudom, jó les á „tüdelem“ . . . Ván ?

— Volna . ..

— Ki kell tekernem á nyakát.

És elment a némber a „íede- lem“ megtétele után. A fehér- szoknya és lepedő a puttonyban alul, a feketetyuk pedig a puttonyban felül.

Az asszony meg otthon maradt és sápadtan, remegve izgatottan várta az ördög hatalmának boldogító hatását az első napon, a másodikon ; tovább, egészen két hétig. A „tedelem“, bezzeg nem hozta meg eredményét, sem vig- ságban sem szerencsében. Ellenben az idő meghozta a kijózanu- lást. Az asszony megvallotta férjének az egész dolgot. A férj a hírre legott elszaladt a faluból a másik faluba: Lentibe, ahol a csendőrséggel közölte az esetet. Kerpácsné cigányasszonyt, az ördögnek ez „újszövetségbeli“ cimboráját ennélfogván előállították s az asszony, az előbbi, most már érzett valamit: érezte, hogy a szoknya és lepedő láb nélkül v'ssza- vándorolt hozzá. De érezte azt is, minő dolog is a babona. Ő már tudja. De tudja a cigányasszony is, tudomisten.

Történt pedig mindez Mumor falvában, az Úrnak 1932. esztendejében, az év első szakaszában.

Bita József.

Farkas Tibor

a pénzbőségért.

Budapest, február 11. A képviselőház pénzügyi bizottsága Farkas Tibor indítványára ma ülést tartott. Az ülésen Farkas Tibor dr. kérdezte a pénzügyminisztert, elegendőnek tartja-e a forgalomban levő pénzmennyiséget, nem volna-e helyes a kamatlábat leszállítani és a hitelkereteket kibővíteni a termelés folytonossága érdekében? Kívánta a köztartozások kamatainak csökkentését is.

Gyulevészen

jó hirnevü sarok korcsma berendezéssel, — mely 717 □-öl területen fekszik konyhakerttel elköltözés miatt 4000 pengőért azonnal eladó, — teherrel átvehető. — Cim: Kintli Imre vendéglős Gyüle- vész, up. Zalaszentlászló.

5046

— Fiú strapa öltönyszövetek méterenkévt P 3-40-tői Schatz Áruházban.

MAPI HÍREK

— Róm. kát.: Szervita-r. al. Prot.: Lidia. Görög : Me- lét pk. Izr.: 1. Adar R. Kh. Napkelte 7 óra 12 perckor. Nyugszik 17 óra ’£iHREK9BHHi 17 perckor.

IDŐ: Továbbra is hideg idő, a szél gyengülése és — főleg az ország déli felében — még havazás.

NAPIREND: Az Egyházi Ének- és Zeneegyesület nöikari próbája 11-én (icsütörtökön) este 8 órakor a Kultur- házban. Férfikari próba 12-én (péntek) este 8 órakor a Kulturházban:

— A tanfelügyelő kitüntetése. A Kormányzó Úr Ő Főméltósága magas elhatározásával elrendelni méltóztatolt, hogy vitéz Barnabás István dr. v. tart. m. kir. főhadnagynak, Zalavármegye kir. tanfelügyelőjének a világháborút követő események következtében elintézetlenül maradt kitüntetési javaslat alapján dicsérő elismerése tudtul adassék és egyben megengedni méltóztatott, hogy ezen dicséröelismerés látható jelét, a hadidiszitményes és kardos 3. osztályú vaskoronarend kisebbiíeü alakjával viselhesse.

— Az izr. istentisztelet péntek este egynegyed 6-kor kezdődik.

— Washington György születésének kétszázadik évfordulója alkalmából az országos bizottság nemcsak Budapesten rendez ünnepélyt, hanem felkérte a főispánokat és a városok polgármestereit, hogy február 21-én rendezzenek vármegyénként és városonként ünnepélyt. Ezenkívül az egyes törvényhatóságok külön is hódolnak Washington György emlékének. Hasonló kérelemmel fordult a bizottság a kultuszminiszterhez, hogy az iskolák is rendezzenek ünnepélyeket.

— Gyenge a vágóhídi forgalom. A zalaegerszegi vágóhídnak forgalma a múlt évi januárfebruárihoz képest 50 százalékkal csökkent. Ennek oka egyrészt a gazdasági viszonyok rosszabbodásában, másrészt pedig abban rejlik, hogy vidékről nagyon sok levágott húst hoznak be, amivel a helybeli húsiparosoknak is károkat okoznak.

— Halálozás. Szita Dezső keszthelyi asztalos 33 éves korában hosszas szenvedés után, tüdő- gyulladás következtében meghalt. Temetésén nagy számban vettek részt az Ipartestület tagjai, barátai és ismerősei.

— Az Alsódunántuli Gazda- tiszti Kör közgyűlése. Február 13-án tartja Kaposvárott a Nemzeti Kaszinóban az Alsódunántuli Gazdatiszti Kör első közgyűlését Pfeiffer János elnöklete alatt. A közgyűlésen a Kör vezetősége beszámol a szervezkedés eredményéről, majd megvitatják a folyó évi munkaprogramot. A tárgysorozat egyes pontjait Faber György titkár terjeszti elő. A közgyűlésen megjelenik a Fejér- Tolna- és Veszprém vármegyei Gazdaliszti Kör ügyv. alelnöke, Bayer János, aki a gazdatiszti kérdést a mai gazdasági válság és a jövő várható alakulása szempontjából fogja megvilágítani. A közgyűlés után társasvacsora és családias összcr jövetel lesz.

— Tweedok a legújabb divatmintákban, már P 2-től kap- kaphatók Schütz Áruházban.

Az ördög, a lepedő, meg a fekete tyuk.

nézzse á sememet. . . Érezs má