Zalamegyei Ujság, 1932. január-március (15. évfolyam, 2-72. szám)
1932-02-11 / 33. szám
XV. évfolyam 33. m*ám, Ara 12 fillér 1932 Február II Csütörtök, Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC, Szerkesztőst ős kiadóHivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér i. POLITIKAI NAPILAP Telelőn : 128 szál. — FÍÓkkiadÓMvatal: Keszthely, Pető-n. 9. Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2*40 pengő negyedévre 7'20 pengő. Kray István báró és Hunyady Ferenc gróf látogatást tettek a zalaegerszegi gazdáknál, iparosoknál és kereskedőknél. Miért lépett ki Kray báró a kereszténypártból. — Hunyady Ferenc gróf a kormány hibás gazdasági politikájáról. Kray István báró, a zalaegerszegi kerület országgyűlési képviselője, aki hétfőn este Zalaegerszegre érkezett,kedden este látogatásokat tett a Gazdakörben, az Iparoskörben és a Kereskedelmi Körben. Kedden délután Zalaegerszegre érkezett Hunyady Ferenc gróf országgyűlési képviselő is, akinek csoportjához Kray István báró jelenleg tartozik és elkísérte a zalaegerszegi képviselőt mindhárom körbe. A két képviselő mindenütt nyilatkozott az aktuális kérdésekről. Kray István báró legújabb politikai lépéséről. Kray István báró beszédeiben beszámolt azokról az okokról, f amelyek a kereszténypártból való I kilépésre és a pártonkivüli keresztény agrár-csoportba való belépésre késztették. Hangoztatta, hogy kilépése nem jelenti, mintha letért volna annak a keresztény világnézetnek útjáról, melyet a kereszténypárt képvisel. Ő továbbra is ezen a világnézeti alapon áll, elvi kérdésekben sincs köztük különbség, de nem tudta magát azonosítani azzal a taktikával, melyet a kereszténypárt követ. Amig a kereszténypártban volt, ennek a pártnak az ellenzéki szárnyához tartozott és örült annak, mikor decemberben a párt gerinces határozattal függetlenítette magát a kormánytól, visszahívta miniszteréi és tagjait a 33-as bizottságból. Nemrégiben azután minden ok nélkül a kereszténypárt visszatért a 33-as bizottságba, amit ő semmiképen sem helyeselhetett. Nem helyeselhette ezt a lépést, mert kezdettől fogva bizalmatlan volt azzal a bizottsággal szemben, amelyben nem az agrár Magyarország képviselői ülnek, hanem a nagybankok és a nagyipar képviselői. Bizonysága ennek, hogy a bizottság 22 tagjának 191 igazgatósági tagsága van. Sokáig töprengett lépése felett, de végül is arra a belátásra jutott, hogy még látszólag sem támogathatja a 33-as bizottságot, amikor leszögezte magát abban az irányban, hogy legfőbb feladat a mezőgazdaság érdekeinek védelme. Rámutatott, hogy Károlyi miniszterelnököt ő is, mint az egész ellenzék, rokon- szenvvel fogadta, elismervén puritánságát és jószándékait. De továbbra nem haladhatott a miniszterelnök utjain, mert nem látta a jószándék nyomán a szükséges intézkedések keresztülvitelében a határozottságot. Hangsúlyozta Kray István báró, hogy az új csoport, melyhez tartozik, kemény harcot fog vívni a kisemberek, különösen pedig a mezőgazdaság érdekében és ehez a harchoz kérte a választók támogatását. Hunyady Ferenc gróf a látogatások alkalmával mindenütt nagyobb beszédet mondott, érintve majdnem az összes aktuális kérdéseket. Megállapította, hogy az előző kormány, a Bethlen rendszer romlásba vitte az országot. Jött utána a puritán Károlyi Gyula, akinek jószándékait az ellenzék is rokon- szenvvel fogadta. Ma is jószándékúnak tartja, de sajnos a miniszterelnök hadifogoly, aki benne ül a Bethlen rezsim szellemi börtönében. Károlyi Gyula nem elég kemény és az elmúlt hónapok tapasztalatai után kételkednek abban, hogy jószándékait keresztül vihesse a mai üzletes politikai világban. Ezért fordultak ellene. Már a népszövetségi bizottság működésével kapcsolatban kitűnt, hogy a Károlyi kormánytól javulást nem várhatunk, mikor a miniszterelnök lekötötte magát külföldi hitelezőinknek és a népszövetségi bizottságnak. A hathónapos kísérletezés megmutatta, hogy nem is ő kormányozza az országot, hanem Teleszky, a maga nagy szakádéval és Weisz Fülöp a Kereskedelmi Bankból. A szónok ezután sorra vette azokat az alapvető hibákat, melyek gazdasági életünkben tapasztalhatók. A defláció kérdése. Hibát tapasztal a pénzügyi kérdések intézésében. Az ő politikai csoportja még októberben ha nem is az infláció mellett állott, de azt vallotta, hogy belföldi fizetési eszközök forgalombahozatalával pénzbőséget keli teremteni. A kormány elzárkózott e megoldás elől és rátért a deflációs politikára. Nem hibáztatja érte, mert a rosz- szabb elgondolás, ha következetesen keresztülviszik, még mindig jobb az ide oda kapkodásnál. Azt azonban elvárták volna a kormánytól, hogy ha rálépett a defláció útjára, azt legalább következetesen hajtotta volna végre, amint azt Németországban látjuk. A Brüning kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy a mezőgazdasági és egyes ipari cikkek árának esését követnie kell a közszolgáltatások, az energiaforrások és az iparcikkek nagybani árai leszállításának. Ezt a tervét kérlelhetetlen árdiktátorral hajija végre. Ezzel szemben nálunk azt látjuk, hogy lehetetlenül leszorult az agrártermékek ára, de emelkedett az adó, a tarifa és sok iparcikk ára. Ennek tűrésével tulajdonképen a kormány maga idézi elő az egyik oldalon az inflációt és tűri a pengő megkontreminálását. A nagyipar nemzeti ajándéka. Súlyos hibát lát a deviza-gazdálkodásnál, mert a devizakorlátozások óta a nagyipar minden nap nemzeti ajándékot kap. Ugyanis a gyáripar a mezőgazdaság által beszolgáltatott exportvalutát a Nemzeti Bank hivatalos árfolyamán kapja meg, de az árait úgy szabja meg, mintha nem a Nemzeti Banktól kapná a valutát, hanem a zugforgalomban szerezné be. A transzfermoratóriumot igen veszedelmesnek tartja morális szempontból. Erkölcstelen az olyan moratórium, amely szerint megszabjuk, hogy egyik hitelezőnk megkapja a követelését, a másik nem. A kérdés másik visz- szás pontja pedig az, hogy pár hónap múlva valószínűen azokat a hitelezőket sem tudjuk kielégíteni, akikkel szemben kötelezettséget vállaltunk. A becsületes megoldás az lett volna, ha azt mondjuk külföldi hitelezőinknek, hogy nem tudunk fizetni. Segítsék elő a magyar termények kivitelét, mi megvásároljuk tőlük a feltétlen szükséges ipari cikkeket és a kereskedelmi mérleg feleslegét megkapják az összes hitelezők. A kamatpolitika. Égetően fontos kérdés a kamatláb problémája és e tekintetben nem tudja helyeselni a Nemzeti Bank politikáját. Normális időkben a kamatláb magasabb voltát indokolja az arany itthon tartása és a betétek növekedésében rejlő nemzeti érdek. Ma az a helyzet, hogy az arany kiáramlásának gátat vet maga a devizarendelet is, a betétállomány pedig nem függ ma a kamatlábtól, mert hisz a magas kamatláb óta a betétek épen nem emelkedtek. Mivel a kamatlábra vonatkozó klasz- szikus elv ma nem alkalmazható, az egyedül ésszerű politika a termelés érdekében a kamat radikális mérséklése volna. Egyúttal szükséges, hogy a vidéki pénzintézetek javára megváltoztassák azt a különbözetet, amely az adható és szedhető kamat között van, mert a mai rend nem rentábilis a vidéki intézetek számára és azokat életképtelenné teszi. Már pedig szükséges, hogy a vidéki intézetek legyenek a hitelellátás végső szervei, minthogy ezek rendelkeznek a vidéki hitelnyújtáshoz megfelelő érzékkel. Hangoztatta Hunyady gróf, hogy szükség van a környező államokkal olyan kereskedelmi szerződések megkötésére, amelyek rekompenzációs alapon mindegyik ország érdekeit biztosítják. A mezőgazdaságot csak úgy lehet az értékesítés lehetőségéhez juttatni, ha megszűnik a mesterségesen kitenyésztett iparok dédelgetése. Utalt arra, hogy a piacok kérdésében pesszimista és sok tekintetben rosszabbodást vár. Európa felvevő képessége, ha az idei termést betakarítjuk, még kisebb lesz és akkor nekünk az ostromlott vár szerepére kell berendezkednünk. Elsősorban biztosítani kell idebenn, hogy az elsőrendű életszükségleti cikkekben senki hiányt ne szenvedjen, azután cserekereskedelmet kell folytatnunk, vagyis terményeket adunk vasért és minden ipari cikkért, melyre szükségünk van. Ezt kell majd tennünk mindaddig, amig a nagytőkés termelési rend vagy át nem alakul vagy meg nem gyógyul. De ehez kemény ® kormány kell, amely a kérlelhetetlen szigorral is tud élni. Szólt még Hunyady Ferenc gróf azokról a visszáságokról, melyek az összeférhetetlenség terén és általában a közéleti morál kérdéseiben tapasztalhatók, Hangoztatta, hogy az új csoport ennek megszüntetésére törekszik és célja, hogy olyan kormány jöjjön, amelynek nemcsak jószándéka, de bátorsága is van a szükséges rendszabályok megtételére. Hunyady Ferenc gróf a Kereskedelmi Körben és az Iparoskörben annak hangoztatása mellett, hogy csoportja elsősorban az agrárérdekeket képviseli, szólt az iparos és kereskedő érdekekről. Utalt arra, hogy csoportja ezeknek az osztályoknak az érdekeit is szolgálja, mert mikor a mezőgazdaság gyógyulását kívánja, egyben az iparosok és kereskedők érdekeit is szolgálja. Kijelentette, hogy hive a termelő és az exportszövetkezeteknek, de állami támogatás nélkül, a kereskedelemmel egyenlő jogokkal. Kray István bárót és Hunyady Ferenc grófot mindhárom körben melegen fogadták és bizalomról biztosították. A Gazdakörben Ko- váts Ferenc elnök, Bedő Károly és Boda Béla titkár szóltak a felvetett problémákhoz. Az Iparoskörben Tischlér István elnök mondott megnyitó és záróbeszédet. A Kereskedelmi Körben Fangler Gyula elnök üdvözölte a vendégeket. Az előadáshoz Komlós Miksa és Sommer Sándor szóltak hozzá, akik hangsúlyozták, hogy a gazda és kereskedő érdekeket azonosnak tartják. Mussolini a pápánál. A pápa az egyház és az állam kibékülésének évfordulóján, kihallgatáson fogadja Mussolini miniszterelnököt. Mussolini a Vatikánban fejedelmeknek kijáró fogadtatásban részesül.
