Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)

1931-10-24 / 248. szám

XIV. évfolyam 248. axám; Ara 12 fillér 1931 Október 24 Szombat, ébános urnák Xalacsáuv Gosxto\«yl Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC. ^crKesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér4. Telefon: 128. szám POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 2*40 pengő negyedévre 7*20 pengő. Ötszázezer pengőt takarít meg a főváros azzal, hogy a mammutfizetéseket november elsejétől megszünteti. A megtaka­rított összegen öt hónapra szel­lemi szükségmunkásokat alkalmaz s azokat havonként 80 pengővel díjazza. Ezer embernek ad tehát a főváros az öt téli hónapra egy kis vékony karaj kenyeret. Ez is valami. Akinek 80 pengője van, mégis csak van valamije és bizo­nyos, hogy éhen már nem hal. A főváros ilyen módon is gon­doskodik a munkanélküliekről. Azt az összeget azonban, amit az ezer szellemi szükségmunkás kap, nem a polgárok adóztatása, vagy adományok révén nyeri meg, ha­nem úgy, hogy megcsökkenti azokat a fizetéseket, amiket a fő­város üzemeinél, vállalatainál, intézeteinél stb. élveznek a vezető egyéniségek. Ezek között a mam- mutfizetések között — tudjuk — legkiáltóbb volt Folkusházy La­josnak, a BESzKÁRt vezérigazga­tójának jövedelme, mely nyugdi­jával együtt meghaladta az évi 120 ezer pengőt. Most — szép- tembertő! kezdődően — nyugdi­jával együtt évi 21.420 pengő fi­zetést és 16.200 pengő mellékil­letményt, összesen tehát 37.620 pengőt kaphat. Ez is óriási fize­tés, mely megérdemli még min­dig a „mammut“ jelzőt, de min­denesetre lényegesen kisebb, mint volt azelőtt, hisz 80 ezer pengőnél többet csíptek le belőle. Volt te­hát ebben a szegény csonka or­szágban olyan „fizetés", amely­ből lehetett 80 ezer pengőt, régi régi számítással egymilliárdot le­vonni s aztán még marad majd 38 ezer pengő, amiből igazán úri módon megélhet még egy rész­vénytársasági vezérigazgató is, aki, — bárhogyan forgassuk is a dolgot, — mégis csak egy fej­jel gondolkodik. Folkusházy után következnek 70, 60, 50, 40 ezer pengőkkel fizetettek, akiknek új fizetését szintén több, mint 50 százalékkal csökkentik. Ez hát valóban radikális intézkedés és Sipőcz Jenő polgármester hozzá mert nyúlni ehez a kérdéshez. Ő ugyanis azt tartja, hogy ha a csalánhoz óvatosan nyúlunk, az megcsípi a kezünket; ha ellenben erősen megszorítjuk, csípését nem érezhetjük. így azután helyénvaló­nak is találja mindenki a főváros polgármesterének fizetéscsökkentő rendelkezését, ami egyébként kor­mányrendeleten is alapul. Távol áll tőlünk, hogy irigyeljük valaki­től a megérdemelt, a megszolgált fizetést, bért, vagy, hogy izgas­sunk valaki ellene, de meg kell azért mondanunk, hogy azok a 30—40 ezer pengős fizetések is nagyon magasak még. Minden­esetre jó volt, hogy ennyire is sikerült lemérsékelni a nagy jöve­delmeket és a mammutot egy jól kifejlődött elefánttá változtatni, mert igy legalább az az ezer sze­gény szellemi munkás jut valami­hez, akiket enélkül az összeg nélkül igy nem lehetett volna foglalkoztatni és igy egy darabka kenyérhez juttatni, vagy csak a polgárság újabb megadóztatásá­val lehetett volna ezt a nagyon is kívánt eredményt elérni. Bár akadna még sok olyan hely, ahol van mit keresni, ahol lehet nagy összegeket úgy le­vonni, hogy jusson is, maradjon is még bőven. Ezekből az esetek­ből különben tanulságot meríthe­tünk a jövőre annyiban, hogy, ha kerüljük egyik oldalon a túltáp- lálást, a másik oldalon nem áll­hatnak elő olyan dolgok, amelyek kiáltó ellentétként merednek elénk. A főváros polgármesterének eré­lyes föllépése megnyugtatóan hat a kedélyekre, mert most már nyilvánvaló, hogy elérkezett a nagy igazságtalanságok megszüntetésé­nek ideje. A Jövő hét elején nyilvánosságra kerül a Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentése. Budapest, október 23. Képvi­selői körökben elterjedt hírek sze­rint a népszövetségi bizottság fel­tétlenül szükségesnek tartja az or­szágos költségvetés további nagy­arányú csökkentését. Legalább száz milliós megtakaritást sürget még, majd a következő esztendő­ben 50 s a harmadikban 40 mil­liós megtakaritást kell elérni. Budapest, október 23. A Ma­gyar Távirati Iroda jelenti: Egyes lapok találgatásokba bocsátkoztak a Népszövetség pénzügyi bizott­ságának jelentését illetően. Illeté­kes helyről már október 19*én óvták a közönséget attól, hogy a felelőtlen híreszteléseknek hitelt adjon. A Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentése a jövő hét első napjaiban nyilvánosságra jut és akkor kiderül, hogy a híresz­telések nyilvánvalóan tendenció- zusak. Mikes püspök ünneplése húsz éves püspöki jubileuma alkalmából. A szombathelyi egyházmegye r. kát. tanítóinak gyűlése. A Szombathely-Egyházmegyei Róm. Kát. Tanítóegyesület csü­törtökön délelőtt tartotta meg rendes évi közgyűlését a szom­bathelyi Kulturház dísztermében. Megjelent a közgyűlésen Mikes János gróf megyéspüspök is. A gyűlésen Erős János sárvári igaz­gató, alelnök elnökölt, aki a pá­pai himnusz eléneklése után meg­nyitó beszédet mondott. Beszé­dének kiemelkedő része: A gaz­dasági és erkölcsi züllés köze­pette nagy szükség van a szere- tetre, mellyel módjában van a tanítóságnak a nyomoron enyhí­teni. Miként egykor Szent Erzsé­bet alamizsnái rózsákká változtak, úgy változzanak most a tanítóság szeretetének rózsái kenyérré, testi lelki vigasszá. A püspök üdvözlése. Ezután a következő szavakkal fordult a püspökhöz : — Néhány hét múlva, január 1-én lesz a 20 éves évfordulója, hogy kegyelmességedet a Szent István-bazilikában püspökké szen­telték. Engedje meg, hogy ebből az alkalomból az egyházmegye tanítósága mély hódolatát és ra­gaszkodását fejezzem kikegyelmes- séged előtt. — Húsz évi működése arany­fonálként húzódik végig az egy­házmegye életén a haza és az egyház javára. Kérjük: főpapi ke­gyeit árassza ki továbbra is ránk és egyházmegyéje tanítóságát tartsa meg tpvábbra is szeretetében. — Éltesse az Isten a haza diszére, egyháza javára és tanítói örömére! Zugó taps és szűnni nem akaró éljenzés köszöntötte Mikes János gróf megyéspüspököt, aki a lelkesedés szüntével a következő beszédet intézte a hallgatósághoz: — Helyettes elnökük megem­lékezett róla, hogy nemsokára húsz esztendeje lesz főpásztorko- dásomnak. Ha erre a hosszú időre visszatekintek, örömmel is­merem el, hogy egyházmegyém katholikus if juságának nevelésében, katholikus tanítóságom működésé­ben mindig zavartalan örömem volt. — Amikor végig söpört a cik­lon az országon, amikor annyi jeilem összeroppant: a katholikus tanítóság hű maradt Istenhez, ha­zájához, királyához, feladatához. És mikor elcsitult a vihar — rom- badölt katholikus tanítót alig lehe­tet találni. A katholikus tanítóság kitűnő intézménynek bizonyult. — Negyedórával ezelőtt, mikor idejöttem, beszélgettem róla a gráci hercegpüspökkel. Neki is az a megállapítása: az államhatalom által kinevezett tanító nem forrhat úgy össze a néppel, mint az a tanító, akit maga a nép választ. Valóságos jegyességi visszony ke­letkezik ugyanis a választás eseté­ben a nép és a választottja között. — Az ilyen tanítóban a nép nem az idegen helyről küldött hivatalnokot, hanem a saját maga által választott vezetőjét tekinti, akire nemcsak gyermekeit, hanem a saját irányítását is bízza. — A demokratikus intézményt látom a katholikus tanítóságban. Nem vagyok barátja ajelszavaknak, különösen nem a demokratikus jel­szavaknak. Mert ezek összekeve­rednek a demagógiával, amely pedig anarchiához vezet. A nemes demokráciának azonban nagyban barátja vagyok. A nemes demo­kráciát látom a katholikus tanító­ság intézményében, mert a nép maga választja ki vezetőit. — A tanítóban a demokratikus népvezetőt látom, de sosem tűröm benne a demagógot. A kapcsot látom benne az egyház és az ál­lam között. — Húsz éve figyelem tanítósá­gom működését. Látom, hogy az iskolán kívül irányit, vezet, felvi­lágosit, A tanítónak kocsisnak, féknek kell lennie a társadalom­ban. Tartania kell a gyeplőt, hogy a kocsi tempósan haladjon hogy el ne iramodjék és a tét­lenség be nem fékezze. — Az egyházmegye községeiben megalakultak a katolikus hitköz­ségek. Ezek a hitközségek nem­csak arra valók, hogy kivessék és behajtsák az adót és magukra vonják a gyűlöletet. A hitközsé­gek irányítsák a község életét és szociális feladatokat oldjanak meg. — Szent Erzsébet esztendejé­ben programmal tűzöm ki a hit­községeknek és a tanítóságnak : karitativ téren munkálkodjanak, kutassák fel a nyomort és enyhít­sék azt. — Abban a reményben, hogy tanítóságom hűségesen kitart ezen gondolatok mellett és beleviszi ezeket a gondolatokat munkájába, hogy azok a jobb jövőben támad­janak fel, szeretettel üdvözlöm egyházmegyém tanítóságát. Hosszan tartó óváció fogadta a főpásztor szavait, ki azután ál­dást adott a hallgatóságra. Az elnök köszönetét mondott a püspöknek beszédéért, majd elpa- rentálta az egyesület halottait. Palkó János dr. főtanfel­ügyelő „Az ifjúság és a Rerum Novarum“ címen tartott nagy feltűnést keltő, tartalmas előadást. Előadást tartottak még: Brantl Ernő és Pohárnok Jenő győri tanítóképző tanárok. A terjedelmes napirend letár- gyalása után a tisztujitás követ­kezett, amikor elnökké egyhangúan ismét Finta Sándor szombathelyi, alelnökké Erős János sárvári igaz­gatókat választották. A gyűlés a Himnusz-szal zárult.

Next

/
Thumbnails
Contents