Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)

1931-10-08 / 234. szám

Előfizetési órak: egy hónapra 2*40 pengő negyedévre 7*20 pengő.

7»»

Főnszt. Go«'

, yarió #tónoS

2,a\acsánV

relelős szerkesztő: HERBOLY FERENC.

—6 cs kiadóhivatal: Széchenyi-tér4. Telefon: 128. szám

POLITIKAI NAPILAP

Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban.

1931 Október 8 Csütörtök.

_»V. «»folyni 234. uim.

Ára 12 fillér

A menekültek.

Nagy bajok idején, amikor as emberek nem találnak a bajol orvoslására gyógyitószert, egymás ellen támadnak. Bűnbakot keres- lífu ]l0?X tehetetlenségükben azor töltsék ki bosszújokat, bár azza egy lépéssel sem viszik előbbre az ügyet, egy szemernyivel sen javítanak a helyzeten. És bűnbal sohasem a hatalmasok, az erősek, hanem a gyengék, a gyámol- !a ?,nA 32 elhagyatottak közöti található. Mi is nagy bajban vagyunk. Olyan sok oldalról ért támadás bennünket, hogy szinte azl sem tudjuk, melyik oldalon és hogyan kell védekeznünk. Próbálkozunk javítani a helyzeten, meri előttünk áll a régi bölcs mondás: szerencse próbával jár; de hát, amint a jelek mutatják, a mi próbálkozásaink még eddig nem hoztak szerencsét. Lehet, hogy helytelen utakra tévedtünk s azérl nem ragyog még felénk a szerencse csillaga; lehet, hogy még nem volt elég a vezeklés bűneinkért. De nem veszíthetjük el reményünket, hogy egyszer mégis felvirrad nekünk is.

Keresik tehát a bűnbakot. És mintha egyesek már meg is találták volna azt a szegény menekültekben, akiket a minap a fő- cucilista a „siserehad“ címmel tisztelt meg. A menekültek volnának tehát a mai nyomornak legfőbb okai, nekik volna köszönhető, hogy olyan gyorsan csúszunk lefelé a lejtőn. Rajta, üssük hát a menekülteket, kiknek sisere- hada ezt a nagy veszedelmet zúdította az országra. Még szerencse, hogy a magyar testvérek nem hallgatnak ezekre a „buzdító“ szavakra s nem ütik a menekülteket. Kérdés azonban, hogy ha még sokáig igy folytatják a menekültek ellenségei, nem érik-e azt el, hogy tényleg a menekülteket okozza majd mindenki a bajokért ?

Szegény menekültek, milyen szívesen nem menekültek volna, ha éhenhalásra nem kárhoztatják őket családjaikkal együtt az elorozott országrészek bitorlói. Egyetlen menekült sem jön saját akaratából a csonka országba, egyik sem akart terhére lenni szenvedő magyar testvéreinek. De jönniök kellett, mert kergették őket a kereseti lehetőségek elvonásával, az állampolgárság megvonásával s nem egyet, nem is ezeret, karhatalommal vittek a határra. És, ha ezek a szerencsétlenek eljöttek magyar testvéreikhez egy falat kenyérért, hát szabad-e őket „siserehad“-nak nevezni ? A menekültek a nemzetiségi vidékeken képviselték a magyar állameszmét, terjesztették a magyar nemzeti szellemet, a magyar nyelvet, ápolták a magyar nemzeti kultúrát: arra számítottak tehát, hogy abból a jó magyar búzából nekik is csak jut néhány szem, a magyar testvér megosztja vele falatját és azután vállvetve dolgoznak a régi határok visszaszerzésén. De azt még csak sejteni sem merték volna, hogy ők lesznek a bűnbakok s őket, a haza régi, becsületes szolgáit, akik nemcsak meleg otthonukat, kenyeröket vesztették el, de igen gyakran csak azt hozhatták magukkal, ami rajtok volt s amit két kezök elbírt, — valamikor a j haza tönkretevőinek, siserehadnak I

nevezzék. Hej, ha ezt a „sisere- had“-at jogosan illetné a főelvtárs által ajándékozott eme cím, akkor nem vágyódnék vissza az ezeréves magyar járomba az elcsatolt vidékek nem magyar ajkú lakosságának 95 százaléka (az 5 százalék lepénzelt s a magyar birtokokból kielégített hazaáruló.)

Ne bántsuk hát a szegény menekülteket. Nem akartak és nem is akarnak ők rosszat az országnak. És, ha valaki, úgy akkor épen ők azok, akik várva-várják a bitorolt területek felszabadítását.

Egyelőre nem hivják össze a képviselőházat.

A politika hírei.

Budapest, október 6. Politikai körökben hetek óta beszélnek a képviselőház összehívásáról. Ellenzéki oldalon az a vélemény, hogy a 33-as bizottság befejezte munkáját és ezért a politikai helyzet megköveteli, hogy az aktuális problémák a Ház elé kerüljenek. Az ellenzék mozgalmat is indított a Ház összehívására, de nem tudta a szükséges 50 aláírást összegyűjteni. Almássy László házelnök ma az újságíróknak kijelentette, hogy tudomása szerint hivatalos helyről ezidősze- rint nem tervezik a Ház összehívását és igy arra egyelőre nem is kerül sor.

A 33-as bizottság ma folytatta a vitát Ivády földmivelésügyi miminiszternek a kivitel kérdéséről mondott expozéja felett. A vita valószínűen még holnapra is áthúzódik. az első felszólaló Marschall Ferenc volt, aki hangoztatta, hogy Magyarországnak még nagy lehetőségei vannak a kivitel terén. Különösen a gyümölcs, a baromfi és a tojás exportját lehet még fokozni.

A Magyar Távirati Iroda jelenti: Ma reggel a magyar sajtó egy részében a Cseh Nemzeti Bank kormányzója, Pospisil Vlasniíil budapesti utazásával kapcsolatban olyan állítások és feltevések jelentek meg, amelyek a helyzet teljes félreismerésén alapszanák. Illetékes helyen megállapítják, hogy Pospisil mint a Népszövetség pénzügyi bizottságának tagja jön Magyarországra. Pospisil szakértelme és pártatlansága közismert, erről 1924-ben is tanúságot tett, mikor a Népszövetség megbízásából résztvett Magyarország pénzügyi helyzetének tanulmányozásában.

A magyar kormánynak az a nézete, hogy a legteljesebb szabadságot és betekintést kell engedni az ország pénzügyi és gazdasági helyzetébe, mert nyilvánvaló, hogy csak az őszinteség hozhatja a Népszövetséget abba a helyzetbe, hogy Magyarországnak segítségére legyen. Magyarországnak semmi szépitgetni vagy takargatni valója nincs.

A belügyminiszter két főispánságra akarta osztani a Dunántúlt.

Nagy ellenakció indult meg a terv ellen.

Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter néhány nappal hivatalbalépése után hozzáfogott annak a tervének megvalósításához, hogy a mostani sok főispáni állás összevonásával jelentős ösz- szegeket takarít meg a belügyi tárca javára.

A belügyminiszternek az volt a szilárd elhatározása, hogy a városi főispán Ságokat egytől-egyig megszünteti, a megyei főispánsá- gokat pedig mostani számuknak egyharmadára csökkenti. Az a cél lebegett a szeme előtt, hogy ne tessék-lássék takarékosság következzék be, hanem olyan egy- szerüsités jöjjön, amely más minisztériumok számára is buzdító

például szolgálhat a különböző hivatalok és intézmények kívánatos összevonására és leegyszerűsítésére.

Ellenzője támadt azonban ennek a takarékossági elgondolásnak az érdekeltek körében. Meg is indult az ellenakció s informátorunk szerint ez az oka annak, hogy a belügyminiszter tervét még nem valósíthatta meg. Különösen a dunántúli vármegyékben és városi törvényhatóságokban van nagy ellenzéke a belügyminiszter főis- pánegyszerüsitő tervének.

A belügymrniszter két részre osztotta a Dunántúlt s az volt a terve, hogy Balatontól északra eső területre mndössze egy főispánságot szervez, a Balatontól délre fekvő terület élére szintén csak egy főispánt állít. Az északi rés^ főispáni állására Széchenyi Viktor gróf. fehérmegyei főispánt szemelte ki.

Erre a hírre az összes dunántúli törvényhatóságokban megmozdultak az érdekkörök és valóságos ostrom indult meg a belügyminiszter ellen. Egyik főispán sem akart elárvulni s az utóbbi hetek folyamán már odáig fejlődött a helyzet, hogy minden egyes főispánnak külön-külön mentőcsoportja keletkezett.

Ebből magyarázható, hogy a belügyminiszter a főispáni állások összevonásának kérdésében még most is a kezdő lépéseknél tart. Annyi szál szövődik itt kereszttil- kasul, hogy gyors megoldásra alig van remény.

Meghalt egy angol milliomos!

aki mint inasgyepek kezdte pályáját.

London, október 7. A napokban meghalt Sir Thomas Lipton sokszoros milliomos. Lipton szegény skót szülőktől származott és 17 éves koráig egy fűszeres boltban inaskodott. Majd fedélközi utasként Amerikába ment, ahol kétévi küzködés és nélkülözés után 400 dollárt takarított meg. Ezzel hazatért Angliába és megnyitotta első élelmiszerüzletét. Kezdetben az üzlet oly szegényes volt, hogy Lipton a pult alatt aludt és napjában csak egyszer evett. Idővel azonban népszerű lett ötletes reklámjai révén. Egy alkalommal két sertést fogott egy vörös kocsiba és ezt járatta a városban, hirdetvén áruit. Máskor nemzeti ruhába öltözött skót dudásokkal 30 sertést hajtatott végig a városon ezzel a felírással: „Lipton árvái“. A felvonulás oly csődületet okozott, hogy a rendőrség közbelépett és kihágás miatt elitélte Liptont. Hírneve ettől kezdve még inkább megerősödött. Lipton egymásután nyitotta meg fióküzleteit. Dán és amerikai farmerekkel lépett összeköttetésbe, majd Ceylonban hatalmas teaültetvényt vásárolt. Fokozatosan kiépítette Anglia legnagyobb élelmiszerüzemét. Londonban 80, Angliában és Walesben 120, Skóciában 27, Írországban 18 fiókja volt már 1898-ban, amidőn üzletét egy részvénytársaság vette meg 3 és fél millió fontért. Lipton ezután a vitorlás yacht-sport iránt érdeklődött élénken és életének főcélja lett az Amerika- Kupa megnyerése. Nevezetes volt Shamrock nevű vitorlása, amelynek költségei meghaladták az egymillió fontot. A különböző versenyeken nyert arany és ezüst kupák, tiszteletdijak kastélyában hatalmas páncéltermet töltöttek meg és most külön versenydij- muzeum alapját vetik meg velük. Az Amerika-Kupáért folytatott év-