Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)

1931-12-30 / 301. szám

XIV. évfolyam* 301. «»rém, Ára 12 füléi* 1931 December 30 Szerda. ff TSZ i Főtiszt ^ , ; i Ac7ió plébános Gosztonyi usoo p 54 urnák Zaiacsány reielős szerkesztő: HERBOLY FERENC. SxerUesztöség és KiadóHivatal: zalaejterszeg, Szécüenyi-tér i. Telelőn: 128 szám. — FióKiadóMyatai: Keszthely, Petö-n. 9. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 2'40 pengő negyedévre 7*20 pengő. Azokat a kérelmeket, amelyeket az utóbbi időkben ter­jesztetlek egyes társadalmi osztá­lyok a kormány elé, nem szabad figyelmen kívül hagyni, elintézet­lenül irattárba helyezni. Ezek kö­zött a kérelmek között szerepel például a zalamegyei iparosság kérelme is, amelyet a megye ter­jesztett a kormány elé. Ott van­nak azután a tisztviselők kérel­mei stb. Ezúttal csak az iparos­ság kérelmeivel foglalkozunk, mert azok magukban foglalják a gazdaközönség és a tisztviselők kívánalmait is. Az iparososztály hosszú évtize­deken keresztül csak Ígéreteket kapott a kormányoktól. Még azt a kívánságát sem honorálták, hogy olyan középponti szerve legyen, mint amilyent ő maga jónak lát, — pedig ennek a szervnek föl­állítása igazán nem került volna pénzébe az államnak. Azután nem nyert olyan anyagi támoga­tást, amely átsegítette volna a nehéz időkön, bárha szembeöltő volt ennek a hazafias társadalmi osztálynak — nem is lassú, ha­nem — rohamos leromlása. A kisgazda- és tisztviselőtársadalom segítette meg annyira, hogy föl- vehette a küzdelmet a nagy válsággal szemben. Most azonban, amikor a gazdaközön­séget katasztrófális veszteség érte a rossz termés és a termények értékesítése körül fölmerült ne­hézségek folytán s amikor a tisztviselőtársadalom csökkentett javadalmakat élvez, kicsúszott az iparosság lába alól a gyékény. Megsegítésre szorul és ennek a megsegítésnek nem is szabad el­maradnia, mert hiszen az állam a rosszra fordult helyzetben is meg­kívánja, hogy az iparososztály teljesítse mindennemű kötelezett­ségét. Ezért vették föl nemcsak a zalaegerszegi, hanem az or­szág más városainak iparosai is kérelmükbe azt, hogy üdvös in­tézkedésekkel juttassák a gazda- közönséget olyan helyzetbe, hogy vásárlásokat megrendeléseket esz­közölhessen, a tisztviselők és nyugdíjasok illetményeit pedig ne csökkentsék, mert az iparososz­tályt most már teljes vagyoni romlás fenyegeti. Az iparosok kérelmei győzik meg a nagyközönséget afelől,meny­nyire egymásra vannak utalva az egyes tássadalmi osztályok s mi­lyen hibát követnek el azok, akik a társadalom megbontásán mun­kálkodnak. De ezek a kérelmek figyelmeztetések abban az irány­ban is, hogy a bolsevizmus újabb támadásokkal iparkodik a gazdál­kodó, az iparos és a tisztviselő osztályok bástyáján rést ütni, mert föltevése szerint a falakat a válság csapásai úgy is meggyöngitették. Ez ellen a föltevés ellen a legha­tározottabban tiltakoznunk kell, mert a becsületes, józan magyar nép még a legnagyobb szenvedé­sek közepette sem tér el a haza­fias iránytól, hazájának s a haza ősi intézményeinek ellensége so­hasem lehet. Hiszen a magyar ha- zafiságon törött meg már egy­szer a vörösöknek rántásnélküli tökcsuszpájzos uralma s az az egy példa is elég volt arra, hogy itt nincs társadalmi osztály, melyet karmai közé kaparinthatna a vö­rös eszme. De, hogy megmene- kedhessünk a próbálkozással járó kellemetlenségektől, hogy a cső­cselék ne ragadhassa magával esetleg a mindenütt található kis- hitüeket, gyengelelküeket s hogy a támadásokat annál hatásosabban visszautasíthassuk, szükséges az Vatikánvárosból jelentik: Az efezusi zsinat lőOG ik évforduló­jával kapcsola tos ünnepségek be- fejezéseképen XI. Pius pápa vasárnap enciklikát bocsátott ki, amely a „Lux veritatis...“ sza­vakkal kezdődik. Az enciklika főtémája a pápa legfelsőbb és csalhatatlan felsőbbsége, amely­nek a kereszténység első idejében minden egyház és minden vallási közösség keleten és nyugaton egyaránt alávetette magát. /\z enciklika ezután ismerteti a há­rom tételt, amelyet az efezusi zsináton Nestorius tévtanával szemben állítottak fel. A legtöbb súlyt az enciklika arra a tételre helyezi, hogy Isten­től származó jog alapján a római pápát illeti meg a legfelsőbb, legmagasabb és csalhatatlan fel- sőbbség a hit és az erkölcs dol­gaiban. Az enciklika ezután foglalkozik P. Csávossy Elemér volt jezsu- j ita tartományi főnök, az európai • hirü szociológus a karácsonyi ünnepek alkalmából nagy feltű­nést keltő előadást tartott Szom­bathelyen a kapitalizmus bűneiről. Beszéde elején rámutatott, hogy a kapitalizmusnak lényege világ­nézeti és gazdasági téren is a liberalizmus. Elvonatkoztatja és függetleníti magát minden erkölcsi és vallási formától. Világnézeti elvéhez hűen gazdasági téren a szabad versenyt hirdeti, azt a szabad versenyt, amelyet tempó­jában, irányában semmiféle hata­lomnak sincs jogában megakadá­lyozni. Ebből következik, hogy a ’kapitalista rendszerben a gazdál­kodás, vagy mondjuk, a tőke öncél. Ez elválasztja minden egyéb em­emlitett kérelmeknek alapos átta­nulmányozása és olyan intézke­déseknek megtétele, amelyek a lelkek egyensúlyban tartására al­kalmasak. Biztatásokat kaptunk arra, hogy a sok-sok lesarabolás után most már ezen az utón megállás kö­vetkezik és kezdődik a normális élet. Várjuk, hogy ennek elérhe­tésében segítenek benünket azok, akik a jótanácsokat adták s akik­nek tudniok illik azt is, hogy ben­nünket épen ők tettek tönkre a békekötésekkel. Ha tehát jósolnak, biztatgatnak, akkor tegyék előbb jóvá hibáikat. Mi pedig egyesült erővel igyekezzünk a bajokat csök- 1 kenteni és az elesetteket lábraál- I litani. a másik két tétellel: az isteni és emberi természetnek Krisztus személyében való egyesülésével és Máriával, mint Isten anyjával. Ezzel kapcsolatban az enciklika foglalkozik a protestánsoknak a Mária-kultusz ellen hangoztatott kifogásaival és felszólítja őket, kövessék a katolikusok példáját, akik Szűz Máriában az isteni Megváltónál való pártolójukat látják. A keleti egyházakhoz a pápa külön felhívást intéz a római pápa legfelsőbb tekintélye alá való visszatérésre és ezzel kap­csolatban utal arra, hogy az efe­zusi zsinaton is a római pápában látták a hit védőjét. Végül a pápa Mária istenanya­ságának tiszteletére külön officium bevezetését és emlékmise alapítá­sát jelenti be az efezusi zsinat 15-ik évszázados fordulója alkal­mából. béri érdektől, mely akár az er­kölcsnek, vagy a társadalmi igaz­ságosságnak, vagy a szeretetnek a következményeiből fakad. Az ön­célú tőkének kezében a munkás puszta eszköz, mint egy piaci áru és nem erkölcsi értékeket képviselő, halhatatlan lelket hor­dozó ember. Ennek az öncélú tőkének a szemében, mikor a munkás bérének megállapításáról, vagy a munkással való bánás­módról van szó, nem létezik se család, se kuitura, se vallási kö­telezettség, mert a kapitalizmus nem azért tartja a munkást, hogy az éljen, hanem hogy neki keres­sen. Ebben a rendszerben a tőke nem azért termel, hogy minél több embernek minél jobb megélhetést biztosíthasson, hanem azért, hogy maga a leg­nagyobb hasznot huzza belőle. A kapitalizmus egész természe­téből következik a magántulajdon­nak a nem keresztény értelmezése. A kapitalista rendszerben a ma­gántulajdon tisztán individuális, egyéni valami és nélkülözi telje­sen a szociális vonatkozást. Ez a felfogás pedig nem keresztény, hanem pogány. Azután példákkal bizonyí­totta, a kapitalizmusnak eme természetét, majd megálla­pította, hogy a kapitalizmus a tőkének emancipációja az isteni és erkölcsi törvények alól, a bál­vány a trónra emelt tőke maga. Ezzel szemben a keresztény fel­fogás azt mondja, hogy minden teremtett dolognak, tehát az üz­letnek is alá kell rendelve lenni az emberi végső célnak: a társa­dalmi igazságosságnak és a sze­retet törvényének. Elismerte az előadó, hogy a kapitalizmus sok tekintetben ha­talmasan fellendítette a gazdasági életet, de az előnyök nem rontják le azt a tapasztalati tényt, hogy gépeivel sokkal több embert ker­getett a pusztulásba, mint ameny- nyit felemelt és hogy a rentabi­litás kegyetlen elvével sokkal több embernek okozta nyomorát, mint amennyinek kenyeret adott és amennyit megmentett az életnek. Mindezekből világos, hogy a ka­pitalizmus mint egész, a maga természetében nem keresztény,, igazságtalan és ép azért erkölcs­telen. Arra a kérdésre, hogy fen- tartható-e a kapitalizmus határo­zott nemmel kell válaszolni. Meg­tarthatjuk belőle, ami jó, de ma­gát a rendszert nem tarthatjuk fenn. Nem a tőkegazdálkodásnak kell elpusztulnia, hanem a tőke korlátlan egyeduralmának. Hivatkozott az előadó XI. Pius pápa „Quadragesimo Anno“ kez­detű enciklikájára, amely azt mondja, hogy a proletárokat meg kell váltani s ez azt is jelenti, hogy a kapitalista rendszer nem tartható fenn. Végső következte­tésként megállapította Csávossy páter, hogy olyan gazdasági rend­szerre van szükség, amely a ma­gántulajdon individualisztikus jel­legének és az emberi szabadság­nak megőrzése mellett nem fe­ledkezik meg arról, hogy a ma­gántulajdonnak az individuális jelleg mellett szigorú társadalmi és szociális kötelezettségei is van­nak. Akkor fogjuk csak elérni a világon azt a rendszert, amely boldogítja a társadalmat, ha is­mét győz az egész világ köztu­datában, hogy az egyedül boldo­gító lehetőség csakis a százszá­zalékos kereszténység és katoli­cizmus. A nagyszabású előadást a ter­met zsúfolásig megtöltő közönség i viharos lelkesedéssel fogadta. Pápai enciklika az efezusi zsinatról. A Szentatya visszatérésre hívja föl a keleti egyházakat. P. Csávossy Elemér a kapitalizmus bűneiről.

Next

/
Thumbnails
Contents