Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)

1931-12-05 / 283. szám

XIV. évfolyam 283. szám Ara 12 fillér 1931 December 5 Szombat, 7 TIT 1U» László plébános útnak Főtiszt. Gosztonyi 54-GYEI ÚJSÁG Zalacsány SST ______ valid : \___6cis^eg, Széchenyi-tér4. Telefon: 128. szám ;s zíő: HERBOLY FERENC. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 240 pengő negyedévre 7*20 pengő. Kray István báró a zalaegerszegi kerüier ország­gyűlési képviselője csüiörtökön a parlamentben nagyszabású beszé­det mondott, melynek a magyar­osztrák vámunióra és a nyugdíj­csökkentésre vonatkozó részét előző számunkban bőven ismer­tettük. Beszédének.folyamán Kray báró s többek között még a kő vetkezőket mondotta: — A magyar agrártársadalom ma ezer sebből vérzik. Véres ve­rejtékkel produkált terményeinek nincs piaca s >gy nem kapja meg a mezőgazdaságba fektetett tőké­jének és munkájának ellenértékét. De ezzel szemben és ennek da­cára óriási az a teher, amely ná­lunk az agrártársadalomra nehe­zedik. Az adóterhek már évekkel ezelőtt, a 35 pengős búzaárak mellett is túlzottak voltak és ma, amikor a búza ára vidéken ennek már csak egy ötödét éri el, egye­nesen elviselhetetlenek. És legna­gyobb hibája a mi adórendsze­rünknek az, hogy még csak meg sem közelit! az egyenlő, arányos és igazságos teherviselés elvét. Hiszen nálunk nem akadt még a mai napig olyan pénzügyminisz­ter, aki a bankokráciánál és a nagyiparban mutatkozó óriási jö­vedelmeket megfelelően megadóz­tatta volna ! Mert — sajnos — Magyarországon a hivatalos ha­talom mindég ezeknek a rétegek­nek kedvezett, pedig ki kell nyíl­tan mondanunk, hogy a szociális kérdések iránt vajmi kevés meg­értést tanúsító bankokrácia és nagyipar ezt a kedvezést igazán nem érdemelte meg. A gyárak valóságos éhbérért dolgoztatják munkásaikat, a bankokban és gyári vállalatokban alkalmazott tisztviselők túlnyomó része nyo­morog és egyáltalában nem kapja meg kora reggeltől késő estig tartó munkájának ellenértékét, a bankok és a nagy iparvállalatok kisrészvényesei a nyereséggel arányban nem álló csekély oszta­lékkal kénytelenek beérni, sőt gyakran egyáltalában nem kapnak osztalékot, de ugyanakkor a bank- és gyárigazgató urak háborítatla­nul élveznek többszázezerpengős jövedelmeket! És a súlyos gaz­dasági helyzettel indokolt leépíté­seket mindég a munkásoknál és a kistisztviselőknél kezdik ezek a vállalatok. Máról-holnapra szívte­lenül koldusokká teszik gyakran alkalmazottaik százait, de az igaz­gatók, az igazgatósági és fel­ügyelőbizottsági tagok ilyenkor is nyugodtan élvezik tovább az őket jog és igazság szerint meg nem illető jövedelmeket. És kartelára- ikkal is nyugodt lelkiismerettel zsákmányolják ki a velők szem­ben tehetetlen vásárlóközönséget. Legfőbb ideje, hogy ennek a ki­áltó igazságtalanságnak, ennek az embertelen visszaélésnek egyszer már véget vessünk ! — De amikor arról van szó, hogy a bankok hitelnyújtással nyúljanak kissé az agrártársada­lom hóna alá, az igazi segítség­től a legridegebben elzárkóznak és ha adnak is a gazdának hitelt, olyan uzsorakamatot követelnek éne, amely csak arra való, hogy illetéktelen hasznukat növelje és e mellett a tönk szélére juttassa, pénzéhségüknek szabad prédájává tegye az ország gazdáinak száz­ezreit. Ennek kiáltó példája az a valóságos hóhérmunka, melyet azok végeznek, akik most, ami­kor a törvényhozás a földteher- rendezés révén némi segítséget óhajt nyújtani az eladósodott gaz­dáknak, a kezök alól legalább ideiglenesen kiszabadult adósok helyett a jóhiszemű kezesekre ve­tik magukat. — Az ország kisiparos és kis­kereskedőtársadalmának a hely­zete semmivel sem jobb a gaz­dák helyzeténél. A kisiparos és a kiskereskedő sem bírja a reá nehezedő óriási adóterhet, külö­nösen a forgalmi adót és őt is épen olyan nehezen sújtja a hi­telkérdés rendezetlensége és u kartelek kizsákmányoló árpoliti­kája, mint a gazdát. Ha a kapi­talista gazdasági rend egészségte­len kinövéseit meg nem szüntet­jük, feltartózhatatlanul bele fog sodródni a magyar társadalom a kollektivizmus karjaiba ! — Sem szociális, sem pénz­ügyi szempontból nem tudom he­lyeselni azokat az intézkedéseket, melyeket a kormány államháztar­tásunk egyensúlyának biztosítása érdekében a 33 as bizottsággal karöltve életbeléptetett. Ha adó­kat emelnünk kell, miért nem adóztatjuk meg nagyobb mérték­ben azokat a jövedelmeket, ame­lyek egy lényegesen magasabb megadóztatást még elbírnának ? Lehetetlen dolog, hogy a társulati adó Magyarországon alig több évi 20 millió pengőnél. De kér­dem, lehet e csodálkoznunk a- felett, hogy a 33 as bizottság épen ezeket a jövedelemkategóriá­kat favorizálja, amikor annak je­lenleg csak 32 tagja közül 22-nek különféle vállalatoknál összesen 191 igazgatósági tagsága van?! — Elismerem, hogy egy bizo­nyos fizetéscsökkentésre is szük­ség volt, de nagy hibának tar­tom, hogy ez alól a csökkentés alól a létminimumot sem mente­sítették. A családos közalkalma­zottak és általában a sokgyerme­kes családok megsegítése érdeké­ben újból ajánlom a kormány fi­gyelmébe az agglegényadó beve­zetését. Egyáltalában nagy hiba, hogy a levonásoknál nincsenek tekintettel a többgyermekes csa­ládokra. Ha nem akarunk egy satnya és életképtelen nemzedéket nevelni, gyermekeinknek meg kell adnunk azt, amire egészséges fejlődésükhöz szükségük van. A magyar ifjúságtól, jobb jövőnk e reménységétől a legerősebb bás­tyájától elvonni a testi és szellemi fejlődés előfeltételeit, nemcsak antiszociális cselekedet, de egye­nesen embertelenség. — Az általános fizetéscsökken­tés igen káros hatást gyakorolt az iparra és kereskedelemre is. Ma­gam ismerek több kisiparost és kereskedőt, aki kénytelen volt üzletét bezárni, mert a tisztviselők beszüntették az eddig rendesen fizetett havi részletek fizetését. Ezek a tönkrement kis exiszten- ciák azután családtagjaikkal együtt nemcsak a munkanélküliek szá­mát növelik, de mint adóalanyok is megszűnnek létezni. Ismét átdolgozzák a nyugdíj' rendeletet. Budapest, december 4. A ke­reszténypárt tegnap folytatta a nyugdijrendelet megvitatását. Több felszólalás után a párt elhatározta, hogy fentartja azt az álláspontját, hogy az államháztartás egyensú­lyának helyreállítása érdekében a kormányjelentésben meghatározott költségvetési keretet szem előtt kell tartani, azonban a kormány által ismertetett nyugdijrendelet - tervezetet jelen alakjában elfogad­hatónak nem tartja. Kijelenti, hogy mielőtt a rendeletet a 33-as bi­zottság elé terjesztenék, készség­gel rendelkezésre áll javaslatok előterjesztése tekintetében. Az egységespárt tegnap este tár­gyalta a tervezetet. Kozma Jenő hangoztatta, hogy már kereskedők és az iparosok is kérik, hogy ne csökkentsék tovább a tisztviselők és nyugdíjasok fizetését. Kérte a kor­mányt, küldjenek ki a pártból bi­zottságot, amely megnyugtatóbb javaslatot dolgozzék ki. Károlyi mi­niszterelnök a javaslathoz hozzá­járult. A bizottságot mindjárt meg is választották. Erdélyi Aladár a szénkérdést, Lakatos Gyula a de­vizapolitikát tette szóvá. Halálos vasúti szerencszétlenség. Orosháza, debember 4. Csütör­tökön reggel az orosházai vasúti állomáson egy tolató kocsisor halálra gázolta Rattai Lajos moz- donyfütőt. Rattai az állomási ke­rítés mögött megpillantotta felesé­gét, aki reggelit hozott neki. A fütő leugrott a mozdonyról és fe­lesége felé ment. Egy kocsisor között akart átbújni, amikor egy tolató mozdony meglökte a ko­csikat. Rattai elesett és négy meg­rakott kocsi keresztül ment rajta. A fütő azonnal meghalt. Felsiró magyar fájdalom!... A jeruzsálemi angol hadi teme­tőben az őr egy két méter széles, egy méter magas, fából faragott könyvet talált, amelyet még aznap a rendőrségre szállitottak és meg­indult a nyomozás, vájjon ki vitte oda ezt a művészi alkotást és ki szerkesztette a könyv szövegét? Mi volt a könyv tartalma, amely a rendőrséget nyomozásra indí­totta? A könyv címlapján ez az angol felírás olvasható: „Justice for Hungary ?“ és alatta a magyar cimer Szent István koronájával, borostyán ágakkal övezve. A má­sik oldalon pedig ez áll: készí­tette őstaránd Jeruzsálemben. A könyv belső oldala két lap­ból áll angol szöveggel. Magyarul ugyanez a szöveg: „12 millió fegy­vertelen kar emelkedik az ég felé... 12 millió megfosztott kar kér igaz­ságot és a trianoni békeszerződé­sek revízióját. A legigazságtala­nabb és legembertelenebb béke szétszakította Szent István 1000 éves birodalmát, millió magyart elszakított az anyaföldtől. Kény- szeritettek, hogy elfogadjuk e szé­gyenteljes békéi, a derék és hősi magyar erő kényszerült megha­jolni a számfölötti túlerővel szem­ben. 800.000 halottunk teteme fedi a csatatereket a világ minden ré­szén . . . Sok vér folyt, de még többnek kell folynia ... mi so­hasem adjuk fel Szent István 1000 éves régi birodalmát, soha! — soha ! Kemény karunk még nem ko­vácsolja a fegyvereket, a harci kürt még nem fuj riadót. Békés utón kérünk igazságot! Ha a le­számolás órája üt, mindnyájan ott leszünk, mi — a 12 millió ,meg' törhetetlen magyar. És akkor a világ szeme előtt, a mi nagy csa­tánkban kérjük a müveit emberi­ség szimpátiáját“. Ezt a művészi faragásu köny­vet feltűnő tartalmával a rendőr­ségre szállították és hivatták a magyar konzult, Geiat Eliást, aki azonban semmiféle felvilágosítást nem tudott adni. Közli: dr. Erdélyi Magyar Péter. Érdekes találmányok a nemzetközi vendéglős kiállításon. Newyork, december 4. A nem­zetközi vendéglőipari kiállításon feltűnést keltett néhány érdekes találmány. Bemutattak egy ötletes edénymosó gépet, továbbá olyan tányérakat, melyek visszaugranak, egy fánksütőt, mely öt perc alatt száz fánkot süt ki. A legszenzá­ciósabb az a készülék, mely a pincér közeledtére nyitja és zárja az ajtót. Az ajtó előtt fotoelektri- kus cellából fénysugár vetődik ki és mikor valaki az ajtó elé ér, egy pillanatra megszakad az ösz- szeköttelés, mire a cella műkö­désbe hozza az ajtó nyitó szer­kezetét.

Next

/
Thumbnails
Contents