Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)

1931-11-20 / 270. szám

XIV. évfolyam 270. szám, Ára 12 fillér 1931 November 20 Péntek. 711 Föüsrf. G^°nV' —^uumvatal: _0, ozechenyi-tér4. Telefon: 128. szám POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2*40 pengő negyedévre 7*20 pengő. Szomorú jelenség. Osváth Gyula doktort erre mi­felénk kívülem senki sem ismeri. De azért irok róla néhány sort. Talán nem lesz érdektelen. Hát ez az Osváth Gyula dr. pozsonyi ügyvéd, aki az össze­omlás előtti időkben tanár volt a kassai áll. jogakadémián, mely díszes állásba alig harminc éves korában került. A jogakodémiát a csehek 1920-ban megszüntették s akkor Osváth Gyula ügyvédi iro­dát nyitott Kassán. Mint elbocsá­tott magyar tisztviselő, velünk küzdött a magyar kisebbségi jo­gokért s az elbocsátottaknak visz- szavétele, vagy tisztességes nyug­díjjal való ellátása érdekében. Ezt el is vártuk tőle, a délgömöri jó magyar nemesi családból szár­mazó embertől. Ízig vérig magyar­nak ismerte őt mindenki. És most az hallatszik felőle, hogy árulója lett a magyar ügynek. Pedig, mint ügyvéd, teljesen független ember. Hogy mikor költözött Po­zsonyba, azt nem tudom. De ez különben is mellékes. A múlt héten alakult meg Po­zsonyban Masaryk cseh köztársa­sági elnök egymillió csehkoronás adományából a Magyar Tudomá­nyos, Irodalmi és Művészeti Tár­saság, melynek alakuló ünnepé­lyén jelen volt Dérer Iván dr. a pozsonyi ügyvédből lett cseh iskolaügyi miniszter is, aki nem áll valami nagy magyarbarát hí­rében. A miniszter az ünnepi ban­ketten pohárköszöntőjében a töb­bek között a következőket mon­dotta : „Én is, az országos elnök úr is magyar iskolába jártunk, hogy jókedvből-e, vagy nem, az most nem tartozik ide, de bizo­nyos, hogy a magyar iskolában tanultuk meg a kultúrát szeretni és megismerni. Ezt, amit mi kap­tunk a magyar kultúrától, ezt adjuk most vissza a magyar kul­túrának, amikor megadjuk a lehe­tőségét annak, hogy a köztársa ság magyar népe nyelvében, nem­zeti érzésében, irodalmában, mű­vészetében fejlődhessék“. Ennek a Társaságnak megala­kulása alkalmával Osváth Gyula dr. tizennégyoldalas füzetet adott ki, mintegy székfoglalóul s abban foglalkozik az elcsatolt Felvidék magyar középosztályának sorsá­val. De meglepő az, amit abban ír egy magyar ember, egy volt kassai jogakadémiai professzor! Olyan elvi megállapitások, sőt íényitéletek vannak abban a pam­fletben, amelyek ellenkeznek úgy a történeti igazsággal, mint a magyar kisebbség kálváriás tör­ténetének egész szellemével Köny- nyelműen és cinikusan hangozta­tott vádak sorakoznak egymás mellé. Elvi alapnélküliséggel vá­dolja Osváth a magyar középosztályt s megvádolja azzal is, hogy Jánus-arcú viselkedést tanúsított az új uralommal szemben. Telje­sen önkényesen kockáztat meg olyan kártékony megállapításokat, aminöket a kisebbségi magyarság- sorsával komolyan törődő tudós és publicista le nem irt volna. A hajunk szála az égnek mered, amikor azt a megállapítását ol­vassuk, hogy „egyes gyönyörű polcokon, például a legfelsőbb bíróságnál a magyarság a népes­ségben elfoglalt százalékos szám­arányát messze túlhaladó arány­ban foglal helyet!“ Ez a ieggalá- dabb hazugság. De ha esetleg igy is volna, szabad-e egy ma­gyarnak sokalnia azt ? ! Ennek a szomorú füzetnek analizálása egyébként azt a fájdalmas meg­győződést kelti bennünk, hogy itt nem egy tudóssal, nem egy pub licistával, hanem a magyar ügy árulójával állunk szemben. Azzal, aki másfél évtizeddel ezelőtt még a kuruc város főiskolájának köz­jogi és alkotmánytörténelmi kátéd­Zalaegerszeg város adóhivatala elkészült a novemberi adónegyed­ben befizetett adók feldolgozásá­val. A számsorok legérdekesebb tétele, hogy az idei évben esedé­kes 55.672 pengő szükségadóból 45.726 pengő folyt be, vagyis a kivetés 80 százaléka. Ez olyan eredmény, amilyet egy város adó­fizetői sem produkáltak. Nagyka­nizsán például a szükségadónak 75, Pécsett pedig 70 százaléka Budapest, november 19. A ke­resztény gazdasági és szociális párt tegnap este pártértekezletet tartott, amely iránt nagy érdeklő­dés nyilvánult meg. Wolff Károly szóvátette, hogy a kormány az inségakció kereté­ben a szociáldemokrata szakszer­vezeteknek szétosztás céljából 150 ezer pengőt utalt ki, amelyet a szakszervezet, mint munkanélküli segélyt tüntetett fel. Kifogásolta a segélyezésnek ilyen módját és azt kívánta, hogy kapcsolják ki az akcióból a politikát, mert amikor könnyeket akarunk letörölni, akkor Krisztushoz kívánjuk az embere­ket hozni, nem Marxhoz. Adjanak pénzt a munkanélkülieknek, de ne a szakszervezetek utján. E r n s z t Sándor népjóléti mi­niszter válaszában hangoztatta, hogy a kormánynak semmiféle megállapodása nincs a szociál­demokratákkal. Csak annyi tör­tént, hogy a rendelkezésére álló 2 millióból 150 ezer pengőt jut­tatott a szociáldemokrata szak­ijáról hirdette a magyar igazsá­got, meg nem alkuvásra tanította a magyar ifjúságot, de most nyíl­tan odakiáltja célnak a magyar ság lelki asszimilációját, mint az egyetlen útat a magyar közép- osztály boldogulására. Hasonlítsuk össze a cseh kul­tuszminiszter beszédét a volt ma­gyar jogtanár Írásával! Dérer, akibe belenevelték a magyar-gyű­löletet, nem kívánja a magyar középosztály elnemzetietlenitését; Osváth, aki mindig magyar, „jó“ magyar volt, saját fajtáját vádolja, eltótosodását, elcsehesedését java­solja ! Szörnyű eltévelyedés ! Ho­gyan számol be erről Osváth ak­kor, amikor megint jó magyarnak kel! lennie ? Mert elérkezik az az idő. De bocsánat helyett átok száll a magyartól Osváthra. Alighanem nekrológot írtam Osváthról. .. her boly Ferenc. folyt be. A szükségadó levonása után 105 ezer pengőt tesz ki az az összeg, amelyet Zalaegerszegen egyéb adókra fizettek be november első felében. Ez a befizetés majdnem megegyezik a múlt évi novemberi befizetéssel. Megállapítható tehát, hogy az adókamatamnesztia hatása nálunk annyiban mutatkozik, hogy az adófizetéseknél a múlt évvel szemben nem volt visszaesés. szervezetbe tömörült munkanélkü­lieknek. Magyarországon senki sem gondol jelenleg a munkanélküli segély bevezetésére, de az kétség­telen, hogy Budapesten a pénz­beli segélyezést elkerülni nem le­het. Tájékoztatta ezután a pártot az ellenőrzés módjáról. B u d a y Dezső azt kívánta, hogy kizáróan a hatóságok utján bonyo­lítsák le az inségakciót. L i n g a u e r Albin hangoztatta, hogy a párt többsége egyetért Wolff Károllyal, de ebben a mi­niszter ne lásson bizalmatlansá­got, mert egy ember sem akad a pártban, aki gondolatban is meg­vádolná a minisztert, hogy eset­leg lepaktált a szociáldemokra­tákkal. Ilyen gondolat szellemi kiskorúságra vallana. Az izgalmat az okozta, hogy a munkanélküli segély gondolatát vetették bele a közvéleménybe. Kéri, hogy az ak­ciónak ezt az irányát változtassák meg. Az az értesülése, hogy a szociáldemokraták elsősorban a pártszervezet kiépítésére, hatalmuk gyarapítására fordítják a pénzt és csak másodsorban a nyomor eny­hítésére. A szociáldemokraták az OTI táppénzen keresztül is mun­kanélküli segélyt akarnak adni, hogy hatalmukat fokozzák. G r i e g e r Miklós hangoztatta, hogy egyetért a miniszterrel és az az érzése, hogy magasabb állam- rezon késztette a kormányt erre a lépésre. Fontos, hogy a keresz­tényszocialista szervezetek is meg­kapják részüket. Túri Béla felszólalásában méltányolta a miniszter igyekeze­tét, hogy a szakszervezeti munka- nélkülieken segítsen. Az akciót oly módon kell lebonyolítani, hogy lássa a munkanélküli: az államtól kap segítséget, nem a szociáldemokrata vezérektől. Kéri, hogy a hatóságok útján osszák szét a segélyeket. Kérdezte, nem volna-e helyes, ha kormánybiztost neveznének ki az inségakció irá­nyítására. A vita végén E r n s z t minisz­ter kijelentette, h ogy a jövőben hatósági közreműködéssel akarja az inségakciót lebonyolítani. A bejelentést a párt nagy helyes­léssel fogadta. A japán-kinai harcok. London, november 19. A Times jelenti Tokióból: A japán had­ügyminisztérium közlése szerint a kínaiak kedden délután nagy offen- zivába kezdtek, s igy a japánok támadása tisztán védelmi hadmű­velet volt. Bonsu japán tábornok­nak utasítása volt ugyan, hogy ne menjen át offenzivába, de a kínaiak keddi támadásai alkalmat adtak a tábornoknak annak bebi­zonyítására, hogy a támadás a legjobb védekezés. Ma-Csang- Szen tábornok haderejének szét­bomlásával és Cicikar megszál­lásával eltűnt a Csanghszüliang iránt lojális utolsó mandzsuriai katonai szervezet. A japánok veszteségi listáján a kinaiak vesztesége 300 halottnak és 3 ezer sebesültnek van jelezve. A japánok vesztesége 300 halott és sebesült. London, november 19. A Cici­karnál lefolyt harcokban a japán csapatok különböző fegyverneme­inek ötezer katonája csatát nyert ötszörös kínai túlerő ellen. A japán katonai hatóságok kijelen­tették, hogy semmiféle módon sem akarják megsérteni az orosz érdekeket. Családirtó soffőr. Koblenz, november 19. Egy sof­főr, aki bátyjával és édesanyjával lakott együtt, borzalmas véreng­zést rendezett. Megölte a bátyját, majd édesanyja szájába lőtt és életveszélyesen megsebesítette só­gornőjét. A tettes azután önma­gát sebesiteíte meg életveszélye­sen. A vérengzést örökösödési vi­szály miatt követte el. Zalaegerszegen 80 százaléka befolyt a szükségadónak. A kormány a hatóságok segítségével bonyolítja le az inségakciót. A kereszténypárt értekezlete. — Szervezkedésre fordítják a szociáldemokraták az inségpénzeket T

Next

/
Thumbnails
Contents