Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)
1931-11-20 / 270. szám
XIV. évfolyam 270. szám, Ára 12 fillér 1931 November 20 Péntek. 711 Föüsrf. G^°nV' —^uumvatal: _0, ozechenyi-tér4. Telefon: 128. szám POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2*40 pengő negyedévre 7*20 pengő. Szomorú jelenség. Osváth Gyula doktort erre mifelénk kívülem senki sem ismeri. De azért irok róla néhány sort. Talán nem lesz érdektelen. Hát ez az Osváth Gyula dr. pozsonyi ügyvéd, aki az összeomlás előtti időkben tanár volt a kassai áll. jogakadémián, mely díszes állásba alig harminc éves korában került. A jogakodémiát a csehek 1920-ban megszüntették s akkor Osváth Gyula ügyvédi irodát nyitott Kassán. Mint elbocsátott magyar tisztviselő, velünk küzdött a magyar kisebbségi jogokért s az elbocsátottaknak visz- szavétele, vagy tisztességes nyugdíjjal való ellátása érdekében. Ezt el is vártuk tőle, a délgömöri jó magyar nemesi családból származó embertől. Ízig vérig magyarnak ismerte őt mindenki. És most az hallatszik felőle, hogy árulója lett a magyar ügynek. Pedig, mint ügyvéd, teljesen független ember. Hogy mikor költözött Pozsonyba, azt nem tudom. De ez különben is mellékes. A múlt héten alakult meg Pozsonyban Masaryk cseh köztársasági elnök egymillió csehkoronás adományából a Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság, melynek alakuló ünnepélyén jelen volt Dérer Iván dr. a pozsonyi ügyvédből lett cseh iskolaügyi miniszter is, aki nem áll valami nagy magyarbarát hírében. A miniszter az ünnepi banketten pohárköszöntőjében a többek között a következőket mondotta : „Én is, az országos elnök úr is magyar iskolába jártunk, hogy jókedvből-e, vagy nem, az most nem tartozik ide, de bizonyos, hogy a magyar iskolában tanultuk meg a kultúrát szeretni és megismerni. Ezt, amit mi kaptunk a magyar kultúrától, ezt adjuk most vissza a magyar kultúrának, amikor megadjuk a lehetőségét annak, hogy a köztársa ság magyar népe nyelvében, nemzeti érzésében, irodalmában, művészetében fejlődhessék“. Ennek a Társaságnak megalakulása alkalmával Osváth Gyula dr. tizennégyoldalas füzetet adott ki, mintegy székfoglalóul s abban foglalkozik az elcsatolt Felvidék magyar középosztályának sorsával. De meglepő az, amit abban ír egy magyar ember, egy volt kassai jogakadémiai professzor! Olyan elvi megállapitások, sőt íényitéletek vannak abban a pamfletben, amelyek ellenkeznek úgy a történeti igazsággal, mint a magyar kisebbség kálváriás történetének egész szellemével Köny- nyelműen és cinikusan hangoztatott vádak sorakoznak egymás mellé. Elvi alapnélküliséggel vádolja Osváth a magyar középosztályt s megvádolja azzal is, hogy Jánus-arcú viselkedést tanúsított az új uralommal szemben. Teljesen önkényesen kockáztat meg olyan kártékony megállapításokat, aminöket a kisebbségi magyarság- sorsával komolyan törődő tudós és publicista le nem irt volna. A hajunk szála az égnek mered, amikor azt a megállapítását olvassuk, hogy „egyes gyönyörű polcokon, például a legfelsőbb bíróságnál a magyarság a népességben elfoglalt százalékos számarányát messze túlhaladó arányban foglal helyet!“ Ez a ieggalá- dabb hazugság. De ha esetleg igy is volna, szabad-e egy magyarnak sokalnia azt ? ! Ennek a szomorú füzetnek analizálása egyébként azt a fájdalmas meggyőződést kelti bennünk, hogy itt nem egy tudóssal, nem egy pub licistával, hanem a magyar ügy árulójával állunk szemben. Azzal, aki másfél évtizeddel ezelőtt még a kuruc város főiskolájának közjogi és alkotmánytörténelmi kátédZalaegerszeg város adóhivatala elkészült a novemberi adónegyedben befizetett adók feldolgozásával. A számsorok legérdekesebb tétele, hogy az idei évben esedékes 55.672 pengő szükségadóból 45.726 pengő folyt be, vagyis a kivetés 80 százaléka. Ez olyan eredmény, amilyet egy város adófizetői sem produkáltak. Nagykanizsán például a szükségadónak 75, Pécsett pedig 70 százaléka Budapest, november 19. A keresztény gazdasági és szociális párt tegnap este pártértekezletet tartott, amely iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg. Wolff Károly szóvátette, hogy a kormány az inségakció keretében a szociáldemokrata szakszervezeteknek szétosztás céljából 150 ezer pengőt utalt ki, amelyet a szakszervezet, mint munkanélküli segélyt tüntetett fel. Kifogásolta a segélyezésnek ilyen módját és azt kívánta, hogy kapcsolják ki az akcióból a politikát, mert amikor könnyeket akarunk letörölni, akkor Krisztushoz kívánjuk az embereket hozni, nem Marxhoz. Adjanak pénzt a munkanélkülieknek, de ne a szakszervezetek utján. E r n s z t Sándor népjóléti miniszter válaszában hangoztatta, hogy a kormánynak semmiféle megállapodása nincs a szociáldemokratákkal. Csak annyi történt, hogy a rendelkezésére álló 2 millióból 150 ezer pengőt juttatott a szociáldemokrata szakijáról hirdette a magyar igazságot, meg nem alkuvásra tanította a magyar ifjúságot, de most nyíltan odakiáltja célnak a magyar ság lelki asszimilációját, mint az egyetlen útat a magyar közép- osztály boldogulására. Hasonlítsuk össze a cseh kultuszminiszter beszédét a volt magyar jogtanár Írásával! Dérer, akibe belenevelték a magyar-gyűlöletet, nem kívánja a magyar középosztály elnemzetietlenitését; Osváth, aki mindig magyar, „jó“ magyar volt, saját fajtáját vádolja, eltótosodását, elcsehesedését javasolja ! Szörnyű eltévelyedés ! Hogyan számol be erről Osváth akkor, amikor megint jó magyarnak kel! lennie ? Mert elérkezik az az idő. De bocsánat helyett átok száll a magyartól Osváthra. Alighanem nekrológot írtam Osváthról. .. her boly Ferenc. folyt be. A szükségadó levonása után 105 ezer pengőt tesz ki az az összeg, amelyet Zalaegerszegen egyéb adókra fizettek be november első felében. Ez a befizetés majdnem megegyezik a múlt évi novemberi befizetéssel. Megállapítható tehát, hogy az adókamatamnesztia hatása nálunk annyiban mutatkozik, hogy az adófizetéseknél a múlt évvel szemben nem volt visszaesés. szervezetbe tömörült munkanélkülieknek. Magyarországon senki sem gondol jelenleg a munkanélküli segély bevezetésére, de az kétségtelen, hogy Budapesten a pénzbeli segélyezést elkerülni nem lehet. Tájékoztatta ezután a pártot az ellenőrzés módjáról. B u d a y Dezső azt kívánta, hogy kizáróan a hatóságok utján bonyolítsák le az inségakciót. L i n g a u e r Albin hangoztatta, hogy a párt többsége egyetért Wolff Károllyal, de ebben a miniszter ne lásson bizalmatlanságot, mert egy ember sem akad a pártban, aki gondolatban is megvádolná a minisztert, hogy esetleg lepaktált a szociáldemokratákkal. Ilyen gondolat szellemi kiskorúságra vallana. Az izgalmat az okozta, hogy a munkanélküli segély gondolatát vetették bele a közvéleménybe. Kéri, hogy az akciónak ezt az irányát változtassák meg. Az az értesülése, hogy a szociáldemokraták elsősorban a pártszervezet kiépítésére, hatalmuk gyarapítására fordítják a pénzt és csak másodsorban a nyomor enyhítésére. A szociáldemokraták az OTI táppénzen keresztül is munkanélküli segélyt akarnak adni, hogy hatalmukat fokozzák. G r i e g e r Miklós hangoztatta, hogy egyetért a miniszterrel és az az érzése, hogy magasabb állam- rezon késztette a kormányt erre a lépésre. Fontos, hogy a keresztényszocialista szervezetek is megkapják részüket. Túri Béla felszólalásában méltányolta a miniszter igyekezetét, hogy a szakszervezeti munka- nélkülieken segítsen. Az akciót oly módon kell lebonyolítani, hogy lássa a munkanélküli: az államtól kap segítséget, nem a szociáldemokrata vezérektől. Kéri, hogy a hatóságok útján osszák szét a segélyeket. Kérdezte, nem volna-e helyes, ha kormánybiztost neveznének ki az inségakció irányítására. A vita végén E r n s z t miniszter kijelentette, h ogy a jövőben hatósági közreműködéssel akarja az inségakciót lebonyolítani. A bejelentést a párt nagy helyesléssel fogadta. A japán-kinai harcok. London, november 19. A Times jelenti Tokióból: A japán hadügyminisztérium közlése szerint a kínaiak kedden délután nagy offen- zivába kezdtek, s igy a japánok támadása tisztán védelmi hadművelet volt. Bonsu japán tábornoknak utasítása volt ugyan, hogy ne menjen át offenzivába, de a kínaiak keddi támadásai alkalmat adtak a tábornoknak annak bebizonyítására, hogy a támadás a legjobb védekezés. Ma-Csang- Szen tábornok haderejének szétbomlásával és Cicikar megszállásával eltűnt a Csanghszüliang iránt lojális utolsó mandzsuriai katonai szervezet. A japánok veszteségi listáján a kinaiak vesztesége 300 halottnak és 3 ezer sebesültnek van jelezve. A japánok vesztesége 300 halott és sebesült. London, november 19. A Cicikarnál lefolyt harcokban a japán csapatok különböző fegyvernemeinek ötezer katonája csatát nyert ötszörös kínai túlerő ellen. A japán katonai hatóságok kijelentették, hogy semmiféle módon sem akarják megsérteni az orosz érdekeket. Családirtó soffőr. Koblenz, november 19. Egy soffőr, aki bátyjával és édesanyjával lakott együtt, borzalmas vérengzést rendezett. Megölte a bátyját, majd édesanyja szájába lőtt és életveszélyesen megsebesítette sógornőjét. A tettes azután önmagát sebesiteíte meg életveszélyesen. A vérengzést örökösödési viszály miatt követte el. Zalaegerszegen 80 százaléka befolyt a szükségadónak. A kormány a hatóságok segítségével bonyolítja le az inségakciót. A kereszténypárt értekezlete. — Szervezkedésre fordítják a szociáldemokraták az inségpénzeket T
