Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)
1931-11-08 / 260. szám
3 1931 november 8. Alkonyénál? . . . Az ég alján a nap már nyugovóra tér; zim-zum, libeg, táncol a sok falevél. Pereg a lomb, hull a lomb, elmúlt az ősz, jő már a tél, kertek alján, kopár mezőn sirrí, süvölt, zokog a szél. Elmúlt a nyár, elszállt az ősz, jő már a tél. A hideg siró szél felkavarja a port s a szemembe vágja. Megyek. A villanydrótokon orgonái a szél, fütyül a szél, pereg a levél Feltűnnek a szemem előtt egy kis kápolna homályos körvonalai. Kip-kop. Kopognak a léptek s bemegyek. A szürke alkonyaiban az oltár előtt az örök mécs küzkö- dik a homállyal. Veres fénye ráesik az oltárra s bíborba öltözteti a feszületet. Az Istenember arcán valami mélységes, ki nem mondható fájdalom látszik, amint szomorú szemeivel reám tekint. Körülölel a csend, a végtelen, az örök béke. Elnézem ezt a csendes kápolnát. Mily nagy itt a csend; mily örök a béke ! Lelkemben felébred ifjúságomnak egy régi álma. Kócos, fényesszemü ifjú térdel az oltár előtt. Kezében meg-megremeg az olvasó, amint pergeti a rózsafüzér szénáéit. Lelke felszáll az Ur trónjához s arcán isteni béke ül. Szemében ott mosolyog az örök tavasz ragyogó napsugara s ott iszik az akaraterő lángoló tüze. — Imádkozik. — Felhasogatja lelkének vérző sebeit s gyógyulást keres azokra az Urnái. Elsirja minden titkos vágyát s várja az Urat, hogy megvigasztalja bánatos, szomorú lelkét . . . És jő az Ur . . . Szomorú fejét a karjába vonja s tüzes, égő szivére hideg csókot lehel. Lázongó lelkét pányvára fogja 5 szeretet-láncával magához láncolja. — És felragyog az arca a beteg gyermeknek, megérti [szavait hatalmas Urának, hogy, aki küzd, szenved, soha el nem veszhet s mindig megtalálja, amire hőn vágyik.. Mert az Ur szereti a beteg sziveket, kiket megtör, vérez a rohanó Élet. Belőlük válik az Isten után vágyó, napfényt- ivó lélek. Kéri az Urat, hogy seszép szemeit gyermekes kíváncsisággal rajtam nyugtatá: tekintetünk egy pillanatra találkozott, — zavarba hozott — s szinte önkéntelenül, kérdeztem tőle. — Beszél kegyed németül ? — Oh, igen, mi mindnyájan beszélünk németül. Josepu is. — Ki az a Josepu ? — Legidősebb fivérünk, főhadnagy a hadseregnél. — Mi a foglalkozása? — Molnár ? hát mi lenne ? ő vezeti a malmot, atyánk halála óta. — Több fivérük nincs ? — Nincs. Ő az egyedüli férfi a családban, Esztemina férje is elesett a harctéren. — Ön osztrák ugy-e ? — szólt közbe Esztemina. — Nem, én magyar vagyok. . . . Tompa dübörgés, rengés, ■opogás szakította meg beszélge- ésünk további fonalát Az egész láz ingott, rengett, mintha a föld- latti összes elemi erők e ház llen esküdtek volna össze. A hölgyek éles sikolyt hallatva, ohantak a szabadba. Magam is öbbenve siettem utánuk. Zaiamegyei Újság gitse harcában, gondviselő szeme mosolyogjon rája s éjfekete órán, ha küzd majd magában, acélozza izmát bús csatákra. Ifjúság: ragyogó, tavaszi napsugár. Végtelenbe vezető út tarka vadvirágos réten. Álom lepkék ker- getőző játéka virágos mezőkön. Rég volt. . . valaha régen. Borongós \ szürke alkonyórán még fel* feltűnik egy kép s utána érezzük, hogy a mai nap is ellopott egy álmot az életünkből. Dalos ifjúsággal, mosolygó szemekkel, tűzben égő arccal nekivágunk az életnek . . . s szürke alkonyórán megpihenünk csendben, kicsi kápolnában fáradtan, levertem A homályban az örök mécs lángja küzd az estével. Piros fénye bíborba öltözteti az oltárt. Körülölel a csend, a végtelen, az örök béke. Élindulok kifelé a szürke alkonyatba. Az ég alján a nap már nyugovóra tér; zim-zum libeg, táncol a sok falevél. Pereg a lomb, hull a lomb; elmúlt az Ősz, jő már a tél. Kertek alján, kopár mezőn sir-ri, süvölt-zokog a szél. Elmúlt a nyár, elszállt az ősz, jő már a tél ... . Dr. Riedlmayer Tibor A csehek a feltűnően hamis adatok miatt nem merik közzétenni a felvidéki népszámlálás eredményét. Prága, november 7. Törköly József magyar szenátor nagy beszédben foglalkozott az elmúlt évi csehországi népszámlálással és rámutatott annak visszaéléseire, így például a belügyminiszter annak idején hét nappal a népszámlálás előtt megtagadta az általános instrukciók kiadását a magyar párti képviselőknek. A Fel ' vidéken külön utasítást kaptak a politikai hatóságok, de ebbe nem engedték meg a betekintést a magyarpárti képviselőknek. Az általános instrukciókkal szemben tehát szükséges volt bizalmas utasítás kiadása a Felvidéken és az Erdőskárpátokban. A belügyminiszter annak idején mint különleges vívmányt tüntette fel, hogy a népszámlálási biztosok között 594 magyar volt. Meg kell ezzel szemben állapítani, hogy a biztosok száma 14 ezer volt a Felvidéken, igy a magyarság 21 százalékos számaránya szerint 3 056 biztos járt volna a magyarságnak. Furcsa, hogy a Felvidék és az Erdőskárpátok népszámlálási adatait eddig nem hozták nyilvánosságra. Ennek oly magyarázata van, hogy a közzététel azért nem történt meg, mert az Rettenetesen szép, de vért fagy- Ialó látvány tárult szemeink elé. A hegyóromtetejéről egy órási sziklatöbb levált és félelmetes gyorsasággal gurult, csúszott, ugrált lefelé, az útjába eső akadályokat törte, zúzta, vagy magával ragadta . . . sodorta. A malom fölött mintegy 10 méter magasságban, egy kiálló sziklatömbön nagyot ugorva, széles ívben a malom előtti kifolyó mederbe zuhant. Mivel én a hölgyek közt oly kedvező ponton álltam, hogy a nagy légnyomás a sziklatömb által kifreccsentet óriási viztömeg- nek csak a széle súrolt, ami mégis megtántoritott, de a többi összes jelenlevőket mind leverte a lábáról, kivéve a kis Máricut, aki ugyanis nekem sulytatott, s igy én őt karjaimmal felfogtam : bevittem az ebédlő pamlagára. Mire kimentem, már embereim is főltápászkodtak, s igy néhány pillanat múlva minden hölgy melegszobában, a női személyzet gondjaira volt bízva : kisíetttink a lezuhant sziklához. (Vége következik.) adatok azt bizonyítják, hogy a Felvidéken „túl jól“ sikerült a népszámlálás és a statisztikai hivatal a születési, halálozási és kivándorlási statisztikában bizonyítékot talált e túl jól sikerült népszámlálás helytelenségére. Ezt az eredményt most titkos utasítás alapján reparálják, ezért nem közük még az eredményeket. A hercegeim ás Rómában. Róma, november 7. Serédi Jusztinján dr. hercegprímás Rómába érkezett és látogatási tett Pacelii bíboros államtitkárnál. A hercegprímás kihallgatáson fog megjelenni a pápánál is. Nemzeti szegjen és enréjai botrány, a román államigazgatás. Maniu Gyula volt miniszterelnök a Currentulnak interjút adott és ebben részletesen kitér arra, hogy milyennek látja Románia mai pénzügyi helyzetét. A pénzügyi helyzet Romániában rendkívül súlyos — mondotta Maniu ami jórészben a jelenlegi kormánynak tujajdonithaíó. Jorga párthívei a választások alatt azzal igyekeztek beíeketiteni a nemzeti parasztpártot, hogy óriási deficitet hagyott maga után az államháztartásban. Nem kívánok polemizálni Jorgával, sem pénzügyminiszterével, mert ha ezek az urak is olvasnák a külföldi sajtót, akkor láthatnák, hogy Amerikában, Angliában, Franciaországan, nem-beszélve Németországról, úgyszólván az egész világon deficit mutatkozik a költségvetések körül. A gazdasági helyzet ma olyan súlyos az egész világon és annyira válságos, hogy nem lehet előzetes számításokat végezni, mert egy közbejött legcsekélyebb akadályon is felborul minden kiszámitottság, terv és jóakarat. A lefolyt választásokról, általában Románia állam- igazgatásáról megállapítja Maniu, hogy a választások erőszakosak voltak s hogy Románia állam- igazgatása európai botrány és szégyen. A kormánynak a parlamentben nincs erkölcsi joga arra, hogy törvényeket hozzon s viszont a közhatóságoknak arra kellene ügyelniük, hogy az államigazgatás ne viselje magán a balkáni arculatot. V VáL«r-w te f Cl üi C S U V £ S KÉSZ ÜLÉK irat , EGYEN- ÉS VÁLTÓÁRAMRA hi .. Grandi amerikai látogatása. Róma, november 7. A Giorna- le Italia Grandi washingtoni látogatásával kapcsolatban közölt cikkében megjegyzi, hogy menynyire fontos a politikai fejlődés szempontjából az Egyesültállamok és Európa együttműködése, amely együttműködés megvalósulásának lehetősége az olasz törekvések következménye. Európa és az Egyesültállamok együttműködésének politikája ma már a szerencsés megvalósulás utján van. Laval amerikai látogatását megelőzően Grandi néhány nyilatkozatot tett. Ezek ma is akiuálisak és nyugodtan megismételhetők az olasz-amerikai találkozás előtt. Grandi kijelentette akkor, hogy a francia-amerikai megbeszélések fontos és döntő lépést jelentenek a világ valamennyi államának együttműködése tekintetében. Grandi kijelentette, hogy boldog lesz, ha a megbeszélések kielégítő eredményét állapíthatja meg. Olaszország helyzete, melyet szilárd valutájának és autonóm pénzügyi politikájának köszönhet, teljes cselekvési szabadságot biztosit az olasz kormánynak. Grandinak alkalma lesz ismertetni Washingtonban Mussolini és az olasz kormány felfogását a nemzetközi problémákról, amelyek tekintetében két év alatt a vélemények szerencsés összetalálkozása állapítható meg. Olaszországnak és Amerikának nem egyes problémákat kell megoldani, hanem keresni kell, miképen lehet eljutni a világ bajainak orvoslásához. Japán letért az aranystandardról. London, november. 7. A Daily News Chronicle jelenti Kobéból (Japán)’: Japán lényegileg letért az aranystaridardról. A jegybankok nem adnak ki árfolyamokat és aranyat nem lehet kiviteli célra kapni. A mitsui bankot a felbőszült tömeg megtámadta, mert dollárral spekulált. Színház. Heti műsora Szombaton : Három a kislány . (operett). Vasárnap délután: Csókos regiment (operett). Vasárnap este: Harapós férj (operett). Hétfőn: Após és vő a tilosban (bohózat).
