Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)
1931-11-08 / 260. szám
1931 November 8 Vasárnap. XIV« évfolyam 260. szám. Ára 12 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak : egy hónapra 2*40 pengő Zalaegerszeg, Széchenyi-tér4, Telefon: 128. szám Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. negyedévre 7*20 pengő. Egy ellenséges könyv« (Luden Romier: Le carrefour des empires morts. Paris 1931). Szeretünk örömtüzeket gyújtogatni, valahányszor a külföldi sajtóban, vagy a nemzetközi politi- tikai élet valamelyik más fórumán egy-egy barátságos szó hangzik el mellettünk. De nem szívesen veszünk tudomást arról a hatalmas propagándáról, amelyet ellenségeink elkeseredett szívóssággal folytatnak ellenünk. Pedig ellenfeleinknek ez a semmibevevése nagyon káros, mert azt az illúziót kelti bennünk, hogy most már mindenki barátunk s ezáltal gyöngíti további küzdelmünket. Sokkal többet használunk ügyünknek, ha figyelemmel kisérjük az ellenünk irányuló propagandát is. Ennek az ellenséges propagandának egyik ügyesen megszerkesztett eszköze Luden Romier-nak mostanában megjelent könyve : Le carrefour des empires morts (Utazás halott birodalmakon át.) Semmiesetre sem szabad lebecsülni ennek a terjedelmes könyvnek a hatását, mert szerzőjének ismert írói neve van Franciaországban s a könyv nagy írói készséggel, tökéletes stilusművé- szettel készült. Kölönösen veszedelmessé teszi az, hogy tárgyilagosnak akar látszani, amivel könnyen félrevezetheti jóhiszemű, de teljesen tájékozatlan francia olvasóit. Meglát egy egy hibát a mai Románia életében és intézményeiben — a hangzatos című könyv ugyanis a mai Romániáról szól — és elismer némi jót az előző magyar kormányzásról is, de csak azért, hogy a tárgyilagosság látszatával elburkolhassa egyetlen törekvését : a trianoni tákolmány védelmét. Elismeri, hogy a román földbirtokreform nem sikerült, mert az új birtokosok felszerelések és tőke hiányában nem tudják földjeiket kellően megművelni; arról természetesen hallgat, hogy ez az egész földreform a magyar birtokok elrablásán alapszik. Nem tagadja, hogy Bukarest nem alkalmas főváros a mai Románia számára. Visszaborzad az új imperium alatt épült gyulafehérvári gör. keleti román székesegyház művészietlenségétől. Megvallja, hogy az aldunai sziklákba vágott út Széchenyi István érdeme, hogy a kolozsvári egyetemi könyvtár a magyar állam bőkezűségéből Európának egyik leggazdagabb egyetemi könyvtára. De ezzel el is mondott ellenfeleinkről minden rosszat s rólunk minden jót, minden további adata és állítása múltunknak gyalázása s a mai román kormányzás ma- gasztalása. A könyv látszólag útleírás. Romier végig utazott, vagy inkább átrohant, a mai románia minden vidékén, a régi királyságon s az újonnan szerzett tartományok mindegyikén s azt szeretné elhitetni, hogy nincsen más célja, mint úti benyomásairól beszámolni és csak mellékesen jutnak eszébe politikai gondolatok is. Holott a politikáért írta az egész könyvet s az a művésziesen oda vetett néhány színfolt az Alduná- ról, az erdélyi hegyekről, a már- marosi erdőkről, a városok életéről, a besszarábiai szőlővidékekről, mind csak arra való, hogy szép és vonzó formába öltöztesse politikai állításait. Hogy ez a politika a magyarsággal nem rokonszervezik, azt minduntalan elárulja. De mit is várhatunk attól, akinek az útja először a román királyhoz vezetett s azután sorra látogatta Jorgát, Michala- chét, Argentoianut, Maniut s a mai Románia minden vezető egyéniségét s azon a szemüvegen át nézi múltunkat és egész nemzeti életünket, amelyet tőlük kapott kölcsön. Ezek az informátorok történelmi dogmává erősítették benne az oláhok dákoromán származásának gyermekmeséjét s mindazokat az elméleteket, amelyeket erre az ingatag mesetalajra építettek. Hisz abban, vagy legalább is úgy tesz, mintha hinne, hogy az oláhok a régi rómaiak és a dákok ivadékai s nemzeti életüket úgy mentették meg, hogy a hegyek közé menekültek az egymást követő hódítók, köztük a magyarok elől. De hol vannak ennek a dákoromán kontinuitásnak, a régi oláh kultúrának az emlékei és ha igaz volna is az egész mese, megér- demli-e az önálló államiságot az olyan nemzet, amely sohasem küzdött szabadságáért, hanem mindig a hegyek között bujkált ellenségei elől ? Romiért az ilyen kétségek nem bántják. Nem kért ezekre feleletet informátoraitól, de nem is kaphatott volna. Az ilyen nyugtalanító kérdések feltevése csak zavarná azt az örömet, amelyet a mai Erdély boldogsága kelt lelkében. Mindenütt csak örömtől ragyogó arcokat látott. Elismeri ugyan, hogy vannak gazdasági bajok, de ezek — szerinte — hamar elmúlnak és mindnyájan örülnek az új helyzetnek s utálják (detestent) a magyarokat, ezeket a „kegyetlen jövevényeket,“ akiknek az uralma alól végrevalahára felszabadultak. Romier állítása szerint a román kultúra köszönhet valamit a szászoknak, de a magyaroknak semmit sem, Az igazság ezzel szemben az, hogy a román kultúra bölcsője a magyar Erdély, ennek a társadalma, irodalma és iskolái nélkül hol volna még ma is a románság ? Tájékozatlanságának és tudatos ferdítéseinek ugyanezt a keverékét látjuk múltunk megítélésében is. Gyulafehérvári útjában megemlékezik arról, hogy ez a város a fejedelmek székhelye volt és tele van történelmi emlékekkel; itt mondotta ki vitéz Mihály vajda a 16-ik században Erdély egyesülését Oláhországgal. Ezt az egy tényt ragadja ki Erdély történelméből, de ezt is úgy, hogy a tájékozatlan olvasó azt hihetné, hogy az erdélyi fejedelmek oláhok voltak. Ezt a fogalomzavart azzal is iparkodik nagyobbitani, hogy könyvében sokszor beszél az erdélyi szellemről, de mindenütt a románsággal azonosítja az erdé- íyiséget. A magyarság sérelmeiről nem akar tudomást venni, A tárgyilagosság látszatáért egyet mégis megemlít. Ez a hírhedt névelemzés, vagyis az az erőszakos intézkedés, hogy az állam határozza meg a családnév alapján mindenkinek a nemzetiségét s csak azoknak a gyermekei járhatnak magyar iskolába, akiket az állam magyaroknak ismer el. S ezt a brutális sérelmet egyetlen, cinikus kézlegyintéssel intézi el. Szerinte a magyarság nem követelheti a maga számára azoknak a „sváLondon, november 7. A new- yorki ezüstpiacon hatalmas hossz indult meg és az árak 65-100 ponttal emelkedtek. A nagy áremelkedést három okkal magyarázzák. Az okok között szerepel a bimetallizmushoz való visszatérés valószínűsége, a nyersterA szombathelyi III. Cserkészkerület intéző bizottsága Szombathelyen ülés tartott, melyen Zalaegerszegről Pásztor Imre megyei elnök és Bődy Zoltán dr. vármegyei aljegyző, vezető tiszt vettek részt. Az ülés tárgya volt az 1934. évi IV. világjamboree gödöllői nagytáborának előkészítése. Teleki Pál gróf tb. főcserkész ugyanis, mint a nagytábor parancsnoka, informálta a kerületet a nagytábor megrendezése körül elvégzendő teendőkről s ennek igyekezett az értekezlet a körülményeknek megfelelően intézkedni s a kereteket megállapítani. A nagytáborban altáborok lesznek s épen a III. kerület lesz a 3. altábor. Ennek parancsnokává vitéz Veder Mihály tábornok, kerületi parancsnokot választották. Választottak toboknak és zsidóknak“ gyermekeit, akiket egykor erőszakosan magyarosított el. Mintha bizony itt erőszakról és követelésről volna szó, nem pedig a szülők egyéni szabadságáról. Nem csodálkozhatunk azon, hogy Romier ilyen igazságtalan a magyarsággal szemben. Öt — saját bevallása szerint — valósággal kézről-kézre adták az erdélyi románság vezetői s érkezésekor sok helyen még a harangokat is meghúzatták; ettől a harangzúgástól nem hallotta meg a magyar sérelmeket s azoknak az üldözött magyaroknak a panaszait, akiket a csendőrőrsök adtak kézről-kézre. De azért nagyon jó, hogy ezt a könyvét megírta. Ez a könyv figyelmeztetés számunkra, hogy felvilágosító munkánk eddigi eredményeivel nem szabad megelégednünk, hanem a küzdelmet tovább kell folytatnunk. A végső győzelem azonban nem lehet kétséges, mert mi olyan fegyvert vihetünk a harcba, amely- lyel ellenségeink és zsoldosaik nem rendelkeznek, ez a fegyver: az igazság. (S.) mékek — különösen a gabona és a gyappt — áremelkedése, továbbá a mandzsuriai viszály kiéleződése, amelynek következtében fokozódik az ezüst iránti kereslet Kínában. A Sanghajt spekulánsok máris nagy ezüstkészleteket halmoztak fel. vábbá négy főtitkárt és három titkárt. Ez utóbbiak között szerepel Bődy Zoltán dr. vezetőtiszt is. A sajtóbizottságnak zalai tagja Klempa Károly dr. premontrei kanonok, keszthelyi reálgimnáziumi tanár. Az altábor 2800-as létszám befogadására alkalmas. Magyarokon kívül beosztanának oda 500 angolt, 400 lengyelt, vagy skótot (de inkább skótot) 50 kanadait, 20 chileit, 20 japánt és 10 panamait. A nagytábort 27000 cserkész befogadására méretezik ; ha azonban többen jelentkeznének, Mária- besnyőn póttábort létesítenek 8400-as befogadóképességgel. Teleki Pál gróf tb. főcserkész december folyamán a szombathelyi kerület tisztjeit értekezletre hívja össze és a tavasszal ellátogat Zalába is. Nagy áremelkedés indult meg az ezüstpiacon. Előkészületek az 1934. évi cserkész-világnagytáborra. A főcserkész a tavasszal Zalába jön.
