Zalamegyei Ujság, 1931. április-június (14. évfolyam, 74-149. szám)
1931-04-12 / 82. szám
1931 április 12 3 r Vigyázat!« Cs»K 1, i és lö darabos eredeti csőmázolásban ío adja el a l pp1 hashajtót minden csomagon Darmol felipással. Csak gyógyszertárakban kapható. Utánzatodat és más csomagolást utasítson vissza! A társadalom uj organizációja előtt állunk. Életünk különvált a múlttól. Oly korhoz jutottunk el, amelyben nem úgy végezzük gyári, eladási, szállítási vagy közlekedési műveleteinket, mint szoktuk. Ma, ha valaki bizonyos működési területre lép, vannak szervezetek, melyek fel tudnak ellene eszközöket használni, hogy megakadályozzák oly üzlet felépítését, amely nekik nem kívánatos, szervezetek és országok egyaránt, ame;yek kiránthatják lába alól a talajt és elzárhatják előtte a piacokat. Az élet oly bonyolult, hogy nem dolgozhatunk a régi feltételekkel. Ez a körülmény hívta létre a Kereskedelmi Szervező irodáját. Az üzleti élet aktiv vezetői túl vannak terhelve adminisztratív munkával és a mindennapos apró gondok munkaenergiájukat szétforgácsolják. Nem marad idejük a válságok elhárításával foglalkozni. Nem érnek rá orientálódni és az újjászervezésre gondolni. Ennek következményeképen a gazdasági funkciók folyamatosságában zavar állott elő, mely a mostani abnormálisán növekvő munka és keresetnélküliség okozta fogyasztási válságban és üzlette- lenségben jut kifejezésre. A vállalkozást ellenállóképesebbé, rugalmasabbá kell tenni, hogy a keresetnélküliséget és ennek káros következményeit liquiBocsásson meg. Maga boldog lesz még. Más fogja lesimitni szőke haját, más csókolja le sötét szemét. . . más bátrabb lesz... más megérdemli . . . . . . Nekem nem marad az álomból csak egy visszasíró boldogság, egy megtört sziv . . . s mégis . . . szép lesz . . . mert álmaimban el-el megyek magához, úgy, mint egykor, mikor kicsorduló szívvel, tárt karral siettem magához, fagyos őszi estéken, akár tavaszi alkonyatokon... elmegyek . . . megcsókolom százszor . . . s boldog leszek . . . . . . Nem maradt más, csak egy kicsi tövis koszorú . . . s mégis búcsúzom . . . . . . De, ha napsugaras életére leszállna az őszi alkony, ha fagyosan hullnának le lelke szárnyai, ha érezné azt, amit én most . . . akkor hívjon ... ha szívre lesz szüksége, mely örökre a magáé . . . akkor ’Írjon . . . De addig legyen boldog . . . s hagyja vinnen keresztemet, hagyjon utamon haladni, talán nem roskadok le . . . talán meghal a „Ma* . . . talán meghalok én ... Búcsúzom . . . száz véres köny- nyel, ezer szivből szakított csókot Zaia»itís>yő't Utsás> dálhassa. Ezen uj feladatok előkészítése és véghezvitele a Kereskedelmi Szervező hivatása. Hidat ver a munkanélküliségen, a termelést és a fogyasztást egymáshoz közelebb hozza. Felkutatja, hol és milyen uton-módon lehet a termelés válságát enyhíteni. Az ipar és a kereskedelem számára a fogyasztókat megszervezi, a piacokat ilyenképen megszervezi és biztosítja. Az adott lehetőségek felhasználásának a propagálásával igyekszik az uj szükség- szerű vállalkozásához, a régiek irányváltoztatásához a létalapot megszervezni. A Kereskedelmi Szervező ezt az előkészítő munkát a propaganda mindent legyőző erejével végzi el. Kész, valamint kidolgozott tervekkel, továbbá útbaigazítással e téren mindenkinek készséggel rendelkezésére áll: Mohr Zoltán Kereskedelmi Szervező irodája, Budapest, Főpostafiók 254. í*¥iac Magyar élet Alsólendván Ha valaki egyszer megirja rab- Alsólendva krónikáját, az okvetlenül legszebb fejezetként adja azt a lelkesedésszülte könnyelmű vállalkozást, amikor felelőtlen egyéni akcióból egy félszázad rosszul öltözött és még rosszabbul felszerelt magyar katona 1919. őszén vissza akarta foglalni a szerbektől Alsólendvát. Nem lehet cél e cikk keretében megismertetni a támadást, csak a mindenki előtt ismeretes szomorú eredménytelenség megállapítása mellett azt akarjuk leszögezni, hogy ez a támadás adta Alsólendva magyar népének — igaz, hogy drága áron — a legszebb irredenta és revíziós emlékművet. Az összecsapásnak a magyar katonaság részéről egyetlen áldozata volt, Péterffy Gábor honvédőrmester személyében, aki a város közepén, mintegy harminc szerb golyótól találva lelte halálát. A derék őrmester több sebből vérezve, térdre esve is lőtt s amikor meghalt, egész sereg szúrással biztosították magukat egymagával szemben közel százan levő ellenfelei a felébredése ellen. A balkáni kegyetlenséggel eltorzított hőst azután a „győzők“ napokig ott hagyták az utcán, mig végül is a nemesszivü magyarokban a honfitársi érzés legyőzte a félelmet s elföldelték Péterffy Gábor tetemét a lendvai középső temetőben. Egy darabig jeltelenül porladtak a hősi csontok, de egyszercsak kis polgáristák, — 12-14 éves fiuk-Ieányok, — összerakták zsebpénzüket s uzsonvisz ez a levél . . . életem minden fényes csillaga lehullott, s mind a maga szőke fejét sugározza körül . . . életem, mindenem maga elé teszem, szeretetem mel bársonyozom be útját, hogy puha legyen . . . s búcsúzom, feledjen el . . . . . . S óh, . . . gondoljon néha arra, aki a magáé, aki nem lehet a másé . . . gondoljon mint egy halottra, megbékélt szeretettel, letompitott fájdalommal . . . hisz az élet csak komédia, ahol a cérnára fűzött szivekkel a Sors dobálózik . . . csak egy nagy hárfa, melynek elszakadt húrjai disszonáns hangokkal sírják el, hogy kicsik vagyunk, tőré kenyek vagyunk, az első kereszt alatt megroskadunk . . . csak akkor nyer harmóniát a nagy életmuzsika, ha az utolsó húr is lepattant . . . Búcsúzom . . . mégegyszer belekapok a szakadó hurokba, mégegyszer feldobom jajongó kiáltásomat az Élet kaján vigyoru arcába . . . s aztán . . . leteszem a hárfát ... mert ... búcsúzom .. . királyi Szathmáry Magda. na filléreiket és odakerült az idegenben is testvéri szeretettel körülvett sirra egy éjszaka egy díszes tölgyfakereszt ezzel az egyszerű felírással: Itt nyugszik Pé- terf|y Gábor. Ennek a hősi halottnak Alsólendván sem rokona, sem ismerőse nincs, de sírját még egyszer sem verte fel a dudva, még egy napig sem látszott gondozatlannak s halottak ünnepén nincs olyan dúsan felvirágzott, olyan pazarul kivilágított sirdomb több a temetőben mint ez. Ki irányítja ezt a gondoskodást ? Senki. De senki sem feledkezik el róla. Nemcsak a Mura és Kerka mentén, hanem Zalának legnagyobb részében előnyösen ismert intézmény volt az alsólendvai polgári fiúiskola. Maguk a lend- vaiak pedig annyira szivükön viselték a polgári iskola ügyét, hogy a város elemi iskolájában nem is volt V.-VI. fiú-osztály. A negyedik elemi után minden fiút a polgáriba adtak, ha csak két osztályt járt is ki. De idejárt az egész vidék. Lentiből például még a háborús években is 16 20 tanuló járt be vonattal Alsólend- vára. Most ez a szépmultu iskola szlovén és néptelen. Hiányzik a trianoni vonallal elzárt magyar faluk ifjúsága, de a szerb uralom alatt levő falvakból sem igen adják be a magyar szülők a gyerekeiket. Egy-egy osztályban 19- 22 tanuló van, pedig most ez az iskola nem csupán fiúpolgári. Fiuk és lányok közös osztályban tanulnak. A magyar uralom alatt tisztán fiukból sem volt kevesebb tanuló egy osztályban 50-nél. Most a két nembeli tanulókból sem telik ki ennek a számnak fele. A módosabbak igyekeznek csonkamagyarországi iskolába járatni gyermekeiket, a szegényebb sorsuak nagyobbik része pedig lemond a középiskoláról. Sok 20 év körüli magyar fiú van, aki összeszoritott fogakkal gondol vissza azokra a pofonokra, amit kispolgárista korában, a megszállás első éveiben kaptak azért, mert magyarul beszéltek az iskola folyosóján, vagy a tanteremben. Tüz- zel-vassal üldözték a magyar szót az iskolában, az oktatás szlovénul folyt minden tárgyból. Még legtovább a vallástant tanították magyarul, de most már az is szlovén. És bámulatos következetességgel igyekeztek minél nagyobbnak, jobbnak és szebbnek feltűnni a „hódítók“ a kis magyar nebulók előtt. Kirándulásokat rendeztek a számukra s a Szokol egyletek pompájával kápráztatták el őket. Minden szlovén nyelvű produktumot megjutalmaztak és oláh recept után szemérmetlenül hami- sitgatták a történelmet. Ma már természetesen nem kell radikális eszközökkel őrizni a polgáriiskola szlovén jellegét, mert hiszen már az óvodában csak szlovénul szabad beszélni, nem csoda tehát, ha a 10 éves korában polgáriba kerülő gyermek könnyen veszi a szláv nyelvet. Történeti hűség kedvéért meg kell említenünk, hogy Alsólendván az óvodába járás is kötelező. Aki ebből kultur- fölényre akar következtetni, téved, mert az elemi iskolai oktatás.nagyon alacsony fokon áll a mienkhez viszonyítva. Különösen a falvakban nagyon szomorúak az állapotok. Van olyan falu is, amelynek a gyermekei 1919-től 29-ig nem jártak iskolába, mert — nem volt iskola. Az egész falu fiatalsága analfabéta. Most már van iskola, de olyan is az. Egész sereg tanító működik ezen a vidéken oklevél nélkül. Ilyen viszonyok között természetes, hogy az elemi iskola majdnem kizárólag csak irni s olvasni tanít. A magyar nyelvet az ifjúság a családban tanulja meg, de hála Isten, Alsólendván és vidékén még a legkisebb gyerek is tud magyarul, akinek a szülei a magyar uralom alatt is ott laktak. Itt említjük meg azt is, hogy Alsólendva katholikus templomában csak annyi változást idézett elő a megszállás, hogy vasárna- ponkint a 9 órai szentmise után szláv nyelvű prédikációt tartanak, a többi misén magyar ének szól, az evangélium felolvasása, prédikáció és imádság magyar nyelven történik. Rab-Alsólendva életében jelentős szerepe volt egyidöben a sajtómozgalomnak, de erről majd talán egy másik alkalommal emlékezem meg részletesen. Határszéli. Négy zalai iskolát megszüntetnek. Zala vármegye kir. tanfelügyelőjéhez megérkezett a kultuszminiszter rendelete az 1930. évi 47 törvénycikk végrehajtásáról. A miniszter rendelete szerint Zala megyében megszűnik Bala- tonudvariban a 19 tanulós róm. kát. és a 17 tanulós református iskola, Zalagalsán a 35 tanulós róm. kát. és a 17 tanulós evangélikus iskola. Helyettük egy-egy állami iskolát állítanak fel a községekben. A négy iskolánál eddig egy-egy tanítói állás volt, most a négy állás helyett csak két tanítói állás lesz. Ugyancsak a tanulók csekély létszáma miatt megvonja a miniszter az államsegélyt Nagykanizsán az izraelita iskola két betöltött tanítói állásától. A 115 tanulóval rendelkező iskolában eddig 3 államsegélyes és 1 sajátfi- zetésü állás volt betöltve. A nagykanizsai izr. iskola 4, 5, 6-ik, de be nem töltött tanítói állásától megvonták az államsegélyt. Megvonták még az államsegélyt a következő be nem töltött állásoktól: az óbudavári rk. és a szentantalfi ref. iskola 1 — 1 tanítójától (ezek az iskolák már nem is működtek) a keszthelyi rk. leányiskola ötödik állásától, a kis- szigeti rk. iskola harmadik állásától, a csáfordi rk. iskola negyedik állásától és a keszthelyi községi leányiskolahatodik tanítói állásától. Azokat a tanítókat, akiknek állásától az államsegélyt megvonták, kivétel nélkül elhelyezik, mert más, népes községekben uj állásokat szervezenek és igy szükség van ott uj tanítókra.
