Zalamegyei Ujság, 1931. április-június (14. évfolyam, 74-149. szám)
1931-04-12 / 82. szám
1931 április 12 Vasárnap. JÜV> évfolyam 02. »»ám. awggtäSMMMWw»^^ Ára 16 fillér 54 rxKesztő: HERBOLY FERENC ^ c» ű/iCl I TWnBHWBBPyTfflWMflTI iiwui JWMRraanMiaMBlfH ^ciKesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér4. Telefon: 128. szám. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 2’40 pengő negyedévre 7*20 pengő. A takarékosság elvének legszigorúbb betartásával állította össze a kormány az 1931.- 32, évi állami költségvetést. Mindenütt, ahol csak lehetőség kínálkozott arra, csökkentést eszközöltek tárcájok keretében az összes szakminiszterek. Amennyivel kevesebb lesz a kiadások összege, annyival kevesebb teher nehezedik az adózók vállaira. Erre a tehercsökkentésre igazán nagy szükség van, mert az adóalanyok száma egyre csökken és ezzel arányosan növekedik a segítésre szorulók száma. Mert, ha valakinek a rossz üzletmenet miatt be kell zárnia üzletét, műhelyét, be kell szüntetnie üzemét, hogy megélhessen, bizony csak a közületek, első sorban természetesen az állam segítségét, támogatását kell kérnie. Amig azonban azt mondjuk, hogy a fokozott takarékosság arra szolgál, hogy a lecsökkenteti kiadásokhoz képest csökkenjenek az adózókra nehezedő terhek, ugyanakkor azt is ki kell mondanunk, hogy, ha az állam kevesebbet ad ki, kevesebbnek jut a közpénzekből. Kevesebb ember kap foglalkozást s igy kenyeret is Ha például most majd megkezdődik a köztisztviselők jelenlegi létszámának a tervek szerint való csökkentése, abból az következik, hogy kevesebb, iskolát végzett ember lesz majd képes elhelyezkedést, tehát foglalkozást találni, kenyeret keresni. Vájjon ki tartja el majd és miből ezeket? A kormánynak nincs szándékában egyetlen közép-, fő-, vagy szakiskolát sem bezárni, az érettségi bizonyítványok és diplomák tehát gyár- tódhatnak tovább vígan: hol keressenek ezeknek a bizonyítványoknak „boldog“ tulajdonosai foglalkozást? Megint csak rátérünk arra, amit már annyiszor irtunk : azt mondják, menjenek az iskolát végzett emberek gazdasági pályákra. De hát hol vannak azok a pályák, amelyek annyira várják a tanult ifjúságot? Hiszen, ha vannak is ilyenek, azokon is megtörténtek, sőt még most is folyamatban vannak a létszámcsökkentések. hs az elbocsátottak, bélis- tázottak mindannyian szakképzettek, akiknek helyére alig alkalmaznak másféle képesítéssel rendelkezőket. Egyik oldalon tehát enyhülés, a másikon pedig súlyosbodás mutatkozik és igazán nehéz megállapítani, hol bukkannak ki tulajdonképen az előnyök, hol és mikor jelentkezik haszon. Nagy számmal vannak az országban nyugdíjasok. Ezek, szegények, valóban keserű könnyekkel áztatott kenyeret esznek. Ők maguk is tudják, milyen tehertételt jelentenek az ország költség- vetésében és mennyi sanda szem tekint reájok, mert egynémelyek szerint „ingyen“ kapják a pénzt. Arra azonban a felületesen gondolkodó irigyek nem emlékeznek, hogy a nyugdíjasok befizetett járulékaik után kapják „ingyen“ a pénzt, sem arra, hogy javarészt a most megszállás alatt levő területeken szolgálták hűségesen a magyar államot és nem „ide“, hanem „haza“ jöttek, amikora megszállók elvették kenyerüket és ki- üldözték őket az uj „urak“ az általok bitorolt országrészekből. Ezektől elvonni semmit sem lehet, semmit sem szabad. Ezeken tehát nem takarékoskodhaíik az állam. Ha igy mindezeket a dolgokat kellőképen figyelemre méltatjuk, nehezen mondhatunk bírálatot az uj költségvetés felől. A fődolog az, hogy értsük meg egymást és ismerjük meg a való helyzetet. Hála Istennek, nincs az országban éhínség; az igényeket azonEgy éve annak, hogy a Zala- megyei Újság terjedelmes cikkben számolt be a zalai mezőgazdaság válságáról, bőséges statisztikával támasztva alá azt a szomorú megállapítást, hogy a válság igen súlyos stádiumhoz érkezett. Az eltelt egy év alatt sok terv merült fel és intézkedések is történtek a magyar mezőgazdaság helyzetének javítására, sajnos, kevés eredménnyel. Így született meg a földteherrendezésgondolata,amely- nek végrehajtása a közeljövőben már meg is indul. A földteherren- dezési törvény teszi időszerűvé, hogy a zalai mezőgazdasági válsággal ismét foglalkozzunk, s rámutassunk, hogy a rendezésre Zala megyében is nagy szükség j van. Annál inkább foglalkoznunk kell a kérdéssel, mert a közönség csak országos adatokat ismer, de nem tudja, hogy a birtokok eladósodása milyen arányokat öltött Zalában. A föld eladósodása az 1926, évben indult meg, azóta egyre tart, s tetőpontját az 1929-1930. években érte el. A zalai földek eladósodását a telekkönyvi adatokkal lehet leginkább megvilágítani. Az utolsó két évről rendelkezésünkre áll a telekkönyvi statisztika hat zalai járásbíróság területéről, csak a nagykanizsai és a zalaszentgróti járásbíróság adatai hiányoznak. Az adatok szerint a hat járásbíróság területén 1929. évben 23.372.335 pengő uj terhet kebeleztek be, ezzel szemben csak 4.001.116 pengőt töröltek A bekebelezett terhek túlnyomó része természetesen a földbirtokra esik. Végrehajtási jogot és végrehajtási jelzálogot 2.620.294 pengő összegbán a helyzet maga mérsékelted. A kormány mindenesetre vigyáz arra, hogy a pénzügyi egyensúly meg ne billenjen, de a helyzetből való kivezető utat még nem sikerült megtalálnia, mert a mai helyzetben nem is találhatja meg. Még szerencse, hogy eddig ki tudja elégíteni a szükségleteket. Számítunk arra, hogy a mai helyzetnél rosszabb már nem lesz és a legnagyobb nehézségeken már átestünk. Ezt Bethlen István javára kell elkönyvelnünk. Az ő tízéves miniszterelnöksége alatt mégis csak lábraállott a teljesen feldúlt csonka ország. Csak az a kivá - natos, hogy a most fejlődő uj helyzetben is találja meg azt az utat, ame yen zökkenés nélkül mehet át az ország és érkezhetik el a várva-várt boldogulás korszakába. ben kebeleztek be és 653 ezer rengő összegben töröltek. Az ingatlanok tulajdonában az év folyamán 13.365 esetben történt változás és összesen 15.187.829 pengő összegben kebeleztek be tulajdonjogot. Az 1930. évben a hat járásbíróság területén 17.077.498 pengő uj terhet kebeleztek be, a törlés pedig 4.082 392 pengő volt. Végrehajtási jelzálogot és végrehajtási jogot 1.812.607 pengő ösz- szegben kebeleztek be és 702 pengő összegben töröltek. Az ingatlanok tulajdonában az év folyamán 8.117 esetben történt változás és összesen 9.192.874 pengő összegben kebeleztek be tulajdon- 1 jogot. Ha a két év adatait összehason- liijuk, azt látjuk, hogy az 1929. évvel szemben az elmúlt esztendőben lényegesen lassúbb tempóban folytatódott a földbirtok eladósodása, másrészt csökkent az ingatlanok forgalma. Ennek ellenére tévedés volna azt hinni, hogy a számok csökkenése a helyzet javulására mutat. Normális időkben a csökkenés ezt jelentené, ezúttal azonban — sajnos — épen az ellenkezőjét. Az a körülmény, hogy a kölcsönök biztosítására szolgáló jelzálogok egy év alatt több mint 6 millióval apadtak,s ugyanakkora törölt jelzálogok értéke megmaradt az egy év előtti szinten, csak azt bizonyítja, hogy a zalai földbirtok az 1930 as évben elérte azt a megterhelést, amely a rövidlejáratu és magas kamatozású hitelek mellet a végső fokot jelenti. A bankok a múlt évben már erősen megszorították a kihelyezéseket. Amig három év előtt Zalában még a birtok becsértékének 50—70 százalékáig lehetett kölcsönt kapni, addig a múlt évben 30 százalék volt a felső határ a birtokok állandó érték- csökkenése miatt. Az 5 6 ezer pengős kölcsönnyújtás ma már igen ritka, viszont a 2-3C0 pengős kölcsönök megszaporodtak. Vagyis a helyzet az hogy a bekebelezési esetek számaj aránylag megszaporodott, csak a bekebelezett összegek estek az egy év előtti alá a túlterhelés miatt. A hitelek megszorításával egyidejűleg a bankok természetesen szorgalmazták a már kintlevő rövidlejáratu hitelek behajtását, ezért marad meg a 4 milliós nívón a törölt jelzálogok összege. A végrehajtási jelzálogjog és a végrehajtási jog mint említettük, ugyancsak csökkent, de ez sem jelenti a javulást. Inkább azt mutatja, h®gy árverés esetén már az elsőmásodik helyen bejegyzett hitelező követelése kimeríti az ingatlanért elérhető összeget, igy csak felesleges illetékfizetést jelentene, ha a többi hitelezők is végrehajtási zálogjogot jegyeztetnének fel. Másrészt itt is az a körülmény jelentkezik, hogy a kölcsönök összege csökkent, s vele a zálogjog összege is. Adataink harmadik része a tulajdonjog bekebelezésére vonatkozik. A javulás itt is látszólagos. Csökkent a bekebelezett összeg, mert zuhant a gazdát cserélt ingatlanok értéke és csökkent azért is, mert kisebb lett a vásárlási kedv. Ma kevés embernek van pénze a vételre, s aki rendelkezik pénzzel, az is meggondolja a vételt, tekintve, hogy a föld nem hozza meg a kívánt jövedelmet. Ezt igazolják az árverések. Az utóbbi időben az árverés alá kerülő ingatlanok nagy százalékára nem akad vevő. Gyakran a bankok maguk veszik meg az ingatlanokat, sokszor pedig a pénzintézetek — a maguk érdekében — az aránylag jobb viszonyok között levő falusiakat juttatják hozzá a vételhez, rajta hagyva az ingatlanon a kölcsönt. De ha a vétel valamilyen formában meg is történik, szinte száz százalékban kétharmad áron cserél gazdát az ingatlan. Az adatokból kitűnik az is, hogy az eladósodás gyorsasága Zalában vidékenként eltérést mutat. A legnagyobb mértékű az eladósodás a jelek szerint a zalaegerszegi, letenyei, tapolcai és a balatonfüredi járásbíróság területén. Érdekes, hogy ámbár a szőlőtermelés válsága korábban megkezdődött, mint a gabonatermelésé, mégis az eladósodás — az adatok A zalai földbirtok eladósodása elérte a végső határt. A bankok egy év óta erősen megszorították a hitelnyújtást. — Gyakran nem akad vevő az ingatlanokra.
