Zalamegyei Ujság, 1931. április-június (14. évfolyam, 74-149. szám)
1931-06-18 / 136. szám
2 Zalamegyei Újság 1931 junius 18. Visszaemlékezések a régi, ékebeli „kSwetwálasztásokra“« Amikor még zászló, 4ol*, kortesnóta és más egyéb járta. világért sem mertek volna mondani, mert azt hitték, hogy az meg „Miska“. így pedig csak az urak nevezhették a jelöltet, akit a nép tiszteletből Mihálynak titulált. Nem lévén Frakk Mihály nevű jelölt, az igy leadott szavazatok érvénytelenek lettek. Ugyancsak Keszthelyen 1887- ben szintén a neve miatt bukott volna meg az antiszemita jelölt: gróf Klebelsberg Zdenkó. Ezt a nevet hát megint igen kevesen tudták rendesen kiejteni. Nagyob- bára „Léberpergel“-nek mondták és igy szerencsésen meg is buktatták a párthívei. L é g r á d y Károlyt is a neve buktatta meg az egyik erdélyi kerületben. Az adókönyvecskék ugyanis Légrádyék nyomdájában készültek, amit elárult az impresz- szium. Az ellenjelölt ezt játszotta ki Légrády ellen. Programbeszéde alkalmával felmutatott egy adó könyvecskét. „Látjátok polgártár saim ? — mondotta, — Légrády- nak köszönhetik, hogy adót kell fizetnetek!“—Légrády persze meg is bukott. Pichler Győzőről, a nagy függetlenségiről meg a következő maradt fönn: Mikor a kerületbe érkezett, a kormánypárt már elvégezte a maga munkáját. Megkérdezte a választókat, mit kaptak a kormánypárti jelölttől. „Három pöngőt“ (forintot) —felelték. „Ilyen smucig az a jelölt!“ — kiáltott föl Pichler, majd folytatta: „adják ide azt a három pöngőt, én adok helyette ötöt“. — Oda is adták az öt pöngőért a hármat s meg is választották Pichlert, meri ga- vallérabb volt, mint a kormány- párti jelölt . . . Bethlen István gróf miniszterelnök vasárnap debreceni beszámolóján és progprambeszédében a többek között azt mondotta, hogy a választójog terén egy lépéssel előbbre kell menni ezen az országgyűlésen úgy a titkosság, mint a jelölési rendszer reformja és a kerületi rendszer reviziója révén. A beígért reformokat már a most bezárult országgyűlésen is elintéz- 1 hették volna, különösen pedig a legutolsót: a kerületi beosztást. Ezen a téren vármegyénk is tüntet föl egy kis furcsaságot. Amig ugyanis vannak itt kerületek 6-8 ezer választóval, addig a zalaegerszegi kerület választóinak száma megközelíti a 20 ezeret, a szentgróti meghaladja a 16, a keszthelyi a 15 ezret. Olyan aránytalanság ez, amit már meg kellett volna szüntetni. A régi — békebeli — kerületi beosztás sem volt szerencsésebb. Hogy többet ne említsünk: Keszthelyhez tartozott Kiskomárom, Ko- márváros, Galambok,amelyek minden tekintetben Kanizsára gravi- táltak; ellenben a kanizsai kerületben voltak: Pacsa, Szentpéterur, Gétye, sőt Esztergály is. És mivel akkoriban csak a kerületi székhelyeken volt szavazás, több községnek a nagyon is távol fekvő székhelyre kellett vonulnia, holott közelökben volt egy másik székhely, amely annak a vidéknek ipari, kereskedelmi, közigazgatási, bírósági középpontja volt. A kerületi székhelyekre való felvonulás igen gyakran egy kis verekedéssel is járt. Szabad volt ugyanis a zászló, a toll, a kor- tesnóla, ki is élvezte ám ezeket a közönség. Majd minden házon lobogott a zászló a jelölt nevével, boldog-boldogtalan kalapja mellett hordta a színes tollat, mely vá lasztás után a szobát díszítette, mert rendesen a falon a képek mellé tűzték azt. Mivel igy a toll elárulta az emberek pártállását, hát már az utcán járás-kelés köz ben történtek összeszólalkozások, sőt még súlyosabb dolgok is. Vígan ment az etetés itatás, tehát az alkohol is dolgozott a maga módja szerint. A községekből a felvonulás a székhelyekre kocsikon történt. Persze a jelöltek költ ségén. Igen nagy veszekedések származtak abból, ha például jobb (kormány) pártiak vonultak át bal (ellenzéki) párti községen és vi szont, mert a zászlók, tollak, no, meg a kortesnóták és a végtelenségig élvezhető alkohol nagyon elmérgesitették a helyzetet. Igen bölcs rendelkezése a mai választási törvénynek a választási jelvények eltörlése, a községen kénti szavazás és a választási időre elrendelt szesztilalom. Arégi, békebeli választások ide jébo1 sok kortesnóta és számos tréfás eset maradt ránk. Néhányat itt említünk: Fáik Miksa például 1884-ben azért bukott volna meg Keszthe lyen, — kormánypárti volt mert a falusi választók nagy tő mege igy mondta ki a nevét a választási bizottság előtt: Frakk Mihály. A „frakk“ szó ugyanis könnyebben jött a nyelvére (akárcsak az egerszegvidékinek Fangler helyett Flanger); Miksát meg a És eljött a nyár... Irta: ifj. Szabó József. Úgy vártuk utolsó esztendőkben, mint soha annak előtte s mire eljött ? ... Méla szomorúsággal néztünk egymásra, mi, viharban összekovácsolt pajtások s akkor, a jövetel szent pillanatában meg- éreztük lelkünk mélyén, hogy úgy, o'yan formában soha vissza nem jön többé a rózsafakasztó nyár... Még tél volt, zuzmarás kemény februári idő, amikor egy délelőt- tön, nyolcadikosztályos tipegésünk idején, elfogtam egy fekete sze- kundát fizikából. Leírhatatlan kedvetlenséggel ültem be padomba, mert tanárom merev tekintettel szegezte felém szavait intőleg : — Ne felejtse el barátom, hogy az idén csak három hónapból áll a második félesztendő ... Mondom, igen elbusitott ez a célzás, mely azt jelentette, hogy az idén nem javíthatok az utolsó pillanatbán, itt az ideje a munkának, — érettségi lesz .. . E napon fogta el élete legnagyobb elégtelenjét latinból, kenyeres pajtásom, János szomszédom, ugyanakkor díszelgett a számtan füzetében osztályunk reménységének egy öklömnyi nagyságú sze- kunda. S e napon, déli egy órakor, amikor kókadtan elhagytuk intézetünket, vezényszóra néztünk fel a homályos napkorongra: — Óh, már közeleg a nyár! - sóhajtottunk — nem sokáig kin lódunk. .. Elemi és polgári iskolai fiuk és leányok felvétele :-: havi 70 pengő dij mellett:-: megkezdődött a gyönyörű hegyvidéken levő Szentendrei ref. polg. isk. internátu sokban. Internútusaink nyaraló gyermekek részére a nyári szünet alatt is nyitva vannak. Prospektust küld az igazgatóság. 4489 Bár a nyár még minden józan ember véleménye szerint igen homályos vidékek távoli ködében cammogott, mi mégis elkezdtük várni... várni... egyre csak várni Mert e naptól kétszeres időre nyújtottam a zongoraóráimat azzal az együgyü elgondolással, hogy amikor leteszem az érettségit, ne essék szokatlanul, hogy egész délutánt töltök majd a billentyűknél. Hogy a háttér is világosságban legyen, megemlítem, hogy ez a szives vonzalom a zongoraórák iránt, onnét eredi, hogy idejük egybeesett némi Ibolyka nevű kislányéval. A zeneórát hazakisérés, ez utóbbit családi ozsonna és forró együttlét követték, mely igy odavetőleg kalkulálva, négy órácskát vett el egyéb foglalkozásomtól... Szinte szédültem a boldogságtól : — Nyolc órát leszünk együtt naponta ... Milyen boldogság ! De nem egyedül voltam szerelmes nyolcadik osztályunk esztendejében. János barátom, az énekkar ifjúsági vezetője, latin-nyelvi eltévelyedése óta vegyeskart kezdett szervezni a március idusi ünnepélyre. S igy ment ez sorban, ki-ki a saját képessége szerint. Ferenc társam ötszörös adagolásban olvasta fel lirai termékeit a „Tompa Mihály Körben,“ avagy üdült városunk korzóján déltől késő csillagos estig Aladár barátom. Zokon ne essék, mintha azt mondanám, mintha a korzózás mesterségén kívül egyébhez nem is konyitott volna ! Sőt! Állítom, hogyha Aladár ur neki- durálta volna magát, hát olyan csapásokat mérhetett volna felénk, hogy mi csak lapíthattunk volna szégyenünkben. De ő ezt nem tette. Egyszerű a magyarázat: legszebb fiú volt ő mindenki véleménye szerint, evégből a kisasz- szonykák oly nagymértékken lefoglalták fizikai idejét, hogy a korzózáson kívül pillanatnyi ideje sem akadt semmire sem" Igaz, később nagyon megbánta szegény. De tartsunk rendet: Szóval ki-ki tehetsége szerint várta a nyarat — február óta! véleményem utólag, hogy kár volt a nagy iram. Mi mégis epedve vártuk. Először ránk köszöntött az ibolya nyílás. Családi virágom volt akkor az ibolya. Napjaim második felét Zsigmond barátomnak virágos kertjében töltöttem és taroltam le a frissen nyílt, kék, csillag alakú virágszálakat, lázasan formázva a csokrokat naponta. Mert hisz Ibolya volt a varázs, a nyár reménye, a tikolt ideál. Mikor fejezhetné ki leginkább a vonzalmát egy ifjú, ha nem ibolya nyíláskor. Aztán hervadtak az ibolyák is. Gyöngyvirágok bontogatták kely- heiket s mi nyolcadikból kifelé igyekvő, örömmosolyu népség egyre sűrűbben mondogattuk : — Közeleg... Jön... Nemsokára itt lesz.. Hogy mi jön?... Hát a nyár. A nyár, mely végre felszabadít minket a felügyelet alól, a sze- kundák félelmétől, engem a fizikától, Jánost a latintól. Érett bu- zakalászok leszünk, bottal járunk, nyíltan udvarolhatunk és — ami a fő — amennyit akarunk... Mert addig mégis csak illik tanulni is néhány percet naponta... Röppent a husvét is Egy reggel arra ébredtünk, hogy osztályvizsgára huzgálnak elő bennünket. A boldogság tobzódása egyre fölfelé tört. Az osztálytermet föl - virágoztuk, a pedellusnak fejen- kint vettünk egy-egy doboz cigarettát, csokrokat a tanároknak... — Szabadulunk... jön a nyár... Ibolykával egész nap együtt leszek... Szerenád... kuglizás, tisztelgő látogatás. Intettek felénk az ifjúkor üdvözítő szórakozásai, melyeken túl, azt hittük fölborzolt fejünkkel, semmi más nincs. Azaz, hogy bennem megcsordult a borongós érzés is. Mert május tizenegyedikén, ahogy bevonultunk reszketve az Írásbeli érettségire, kihirdette az igazgató ur, hogy Aladár barátunk nem bírja a tekintetes tanári kar bizalmát. Ilyen silány készültséggel nem állhat szégyen nélkül az érettségi biztos ur elé. Aladár komor arccal szedte a sátorfáját és ballagott kifelé. — Nemhogy örülne, most még többet udvarolhat majd, — súgta mögöttem Szele Pityu, az örök optimista. Ám csalódott. Mert Aladár szegény, nem korzózott többé. Ehelyett szomorú levelet irt haza apjának, aki néhány nap múlva ugyanolyan bánatos hangon irta : igaz, hogy nehezére esett volna a vizsgadij leszurkolása, dehát a jó apa stb. Ezekután pedig pakkol- jon sürgősen, legalább az utolsó hónap költségeit megmentheti... — Nekem már eljött... — szólt halkan Aladár a bucsuzásnál, ahol sok szép lányka hangja is igen fuladt volt ezen a jázminos délutánon... Hogy mi jött el ?... Azt én ekkor kezdtem érezni igazán! Hisz mindnyájunk részére eljön előbb- utóbb. Eljön nem úgy, mint várjuk, hisz itt kell hagynunk a várost, a zongora és énekórát, az Ibolykákat és Micikét, mert nem maradhatunk örök életünkre ebben a jázminos életben. Eljön a Tanügy. A Notre Dame tanítóképző II. és III. osztályába, a polgári leányiskola és az elemi népiskola ösz- szes osztályaiba a beiratások f. hó 19-én és 20 án d. e. 9—12 d. u. 2—5 óra között lesznek. A négyévfolyamu fiú felső kereskedelmi iskolában a beírások junius hó 19 én és 20 án lesznek d. e. 9—12-ig és d. u. 3 —5 óráig. Ugyanekkor lesznek a női kereskedelmi szaktanfolyam beírásai is. Az utólagos beírások ideje szeptember hó 5- ike és 7-ike. — A zalaegerszegi állami Deák Ferenc reálgimnáziumban a beírások az i 931 —1932. tanévre folyó hó 19.—20.-án reggel 8 órától déli 12 óráig lesznek. Junius hó 19-én az első osztályba csak helybeli tanulókat vesz fel az igazgató. Folytatólagos beírások szeptember hó 5 és 7. napjain ugyancsak 8 órától 12-ig. Vonaton bejárókat csak szeptember 7-én vesznek fel.
