Zalamegyei Ujság, 1931. április-június (14. évfolyam, 74-149. szám)

1931-05-10 / 106. szám

4

Zalamegyei Újság

1931 május 10.

Minthogy nem is fordult egyik a másik nélkül teljesen a gyakorlati életben élő. De néha az egyik elv, máskor a másik nyomta rá bélyegét a tanítás irányára. Már most a középiskola azzal csak nyert, hogy az elemi is a középiskola gyakorlata szerint tanít. Könnyű és gyors munka volt a fiuk közreműködését a magyarázat folyamán megnyerni. Megfigyeléseiket szívesen értékesítik, az összehordott anyag feldolgozása, szabály, vagy törvény levonása nem volt uj dolog első osztályosaim előtt, ami pár évvel ezelőtt lehetetlen lett volna az első években. Az ismeretek között kapcsolatok, hasonlóságok, különbségek és egyéb vonatkozások leszűrése, megállapítása kedvelt munka, a tanulók nagyszámban és nem kis energiával vesznek benne részt.

— Másrészt meg kell látnunk azt is, hiszen ez az uj tantervből logikusan folyik, hogy a fiuk ismereteinek mennyisége a régebbihez képest nem lett sokkal több. A középiskolai munkára való képesség, a szellemi érdeklődés, a gondolkodásra való készség, erősebb és jobb a mai első osztályban. S bizonyos, hogy ahol erősebben kellett fogni a fiukat, az az otthoni, magános munka és a kívülről való tanulás volt. így adódott az a helyzet, hogy a hittan, földrajz, természetrajz tanárainak többet kellett a fiukkal küzdeniük, mint az elsőrendű intellektuális tárgyak tanárainak. Érdekes, hogy épen a legértelmesebb tanulók között akadtak többen olyanok, akiknek az otthoni tanulás sehogysem akart Ínyére lenni.

— IV. Az önmunkásságra való készség is nagyobb és jobb lett, következőleg az eredetiség is. Ha egy megírandó magyar dolgozatot előzőleg annyira megbeszéltem is, hogy a fiuk szinte kívülről tudták, azt tapasztaltam, hogy inkább szeretnek eredetiek lenni és szívesebben írják le a maguk gondolatait. Nagy volt az ifjúsági könyvtár iránt való érdeklődés is. Már az első hónapban. Nyilván igen szép eredménye ez a megreformált elemi iskolának.

— V. Tanár és tanító közvetlensége is uj jelenség. Ez egyenesen adódik abból, hogy közös munkával építik a tanuló lelki világát s mintegy munkatársak. Másrészt ép az uj tanterv folyamányakép az erkölcsi nevelést a cselekvésre, a gyakorlati életre is kiterjesztik és ennél jobban tanítót és tanulót semmi sem hozhat egymás közelébe.

Tisztelt Értekezlet!

— Ezekben kívántam megrajzolni annak a tanulócsoportnak erkölcsi és értelmi képét, amelynek élete már teljesen a béke szerencsésebb időszakára esik. Ezek a fiuk nem megrövidített, szénszünetes esztendőkben, félnapos tanítással jártak iskolába. A béke müvének pozitív alkotása rajtuk és bennök látszik meg elsősorban a tanítóság érdemes munkájának gyümölcseként. Ez a legnagyobb alkotás a lefolyt 10 esztendőben, mely nyilván öntudattal töltheti el azokat, akik ebben résztvehettek.

— Másrészt a reform és annak tovább fejlesztése még nagy lehetőségeket rejt magában s a tanítói munkának oly távlatai vannak, amelyeken tovább dolgozni érdemes és szükséges. Csak magát ezt a tanítói konferenciát tekintem. Itt is önként kínálkozik előttem az a lehetőség, hogy ezt ki lehetne bővíteni, intézmény- szerűvé tenni. Talán olyan tormában, hogy az egész város és xörnyéke elemi tanítói, polgári iskolai, kereskedelmi iskolai tanárai és hitoktatói, sőt cserkész- vezetői is egy pedagógiai egyesületben mintegy akadémiává tömörüljenek, amely gyakorlati tevékenységgel, elméleti és tudományos munkával, társadalmi vezetéssel gondoskodnék a nevelésügy kultuszáról, súlyt és jelentőséget adva ennek a legfontosabb kérdésnek.

— Nevelés, tanítás a béke müve. Oly nemzet, amelynek egészséges életösztöne van, a béke korszakában meg fogja érezni, hogy mi a pedagógia jelentősége. Útban is vagyunk hozzá.

— A tanítóság elsajátította és alkalmazza az uj tantervet és a rutinja mindig jobb lesz. Dolgozzunk, hogy a nevelőtársadalom egyeteme lelkileg oly helyzetben legyen, hogy maradék nélkül és mindig példaképe és eszménye lehessen a rábízott ifjúságnak, illetőleg népnek az élet emelkedet- tebb felfogásában, erkölcsi és szellemi világának kiépítésében. Ennek megemlítése pedig azért szükséges, mert a pedagógiában minden reform, tehát az uj tanterv is, csak másodlagos jelentőségű minden fontossága mellett is. Itt a lényegbe vágó reform a tanítók, nevelők erkölcsi, szellemi, anyagi reformja. Benne és általa van a tanítás 80 százaléka. Tanszer-módszer az uj iskola, vagy palota semmi a tanító lelke nélkül. Ha meglesz egy nagy pedagógiai állandó enthusiazmus, akkor jön el a nagy magyar nemzedék, amely nélkül ugyan hiába várunk bármit is!

(Vége.)

Hónapok óta hiába keresi születési helyét egy zalai férfi,

aki gyermekkora óta az országutak csavargója volt.

A négyéves világháború sok tragédiát teremtett, sok ember életét tette hányatottá, de e hányatott életek közül is kiemelkedik annak a volt zalai magyar hadifogolynak a sorsa, akinek ügye már hónapok óta foglalkoztatja a zalai hatóságokat.

Még 1930. március 10-én megjelent a zalaegerszegi rendőrségen egy, magát Szatmári Győzőnek nevező foglalkozásnélküli egyén. Előadta, hogy 1899-ben született a Dunántúlnak valamelyik községében. Ez a község valószínűen Zalában van. Szatmári azt kérte, hogy állapítsák meg, hol született, mi az illetőségi helye, mert Írásokra volna szüksége. A rendőrség a budapesti főkapitánysághoz küldte Szatmárit. A fővárosi rendőrség viszont rövid vizsgálódás után

a zalamegyei Cserszegto- maj községet jelölte ki tartózkodási helyéül,

ahol Szatmári Győző jelenleg Varga Kálmánnál dolgozik.

A múlt év novemberében Szatmári Győző ismét beadvánnyal fordult a zalaegerszegi rendőrkapitánysághoz. Újból kérte, állapítsák meg születési helyét, illetőségét, rokonait, mert

szeretne valami iskolába beiratkozni, nősülésre is kilátása volna,

de mindebből nem lehet semmi addig, amig nem tudja, hogy voltaképen kicsoda. Beadványa mellé csatolta életleirását. Ez az életleirás feltűnően értelmes emberre vall és érdekességben vetekszik egy izgalmas regénnyel.

— öt és fél éves koromig ér vissza gyönge emlékezésem — kezdi életleirását. Úgy tudom, Balatonszentgyörgyön laktam. A községre nem emlékszem, csak a

nevére. Itt egy öreg, 50—60 éves asszony tartott, akit néninek neveztem. Miképen kerültem hozzá, nem tudom. Innét valami gyermeknevelő intézetbe kerültem, de csak rövid ideig tartózkodtam ott. Innét egy öregemberrel Ausztriába, Klagenfurtba mentem valami rokonomhoz. Nemsokára ismét értem jött az öregember, akinek gyönge volt a látása és újból útnak indultunk. Ebben az időben sok gyermek és felnőtt ment munkára Tirolba és Olaszországba. Ezekkel jártunk egy darabig, de aztán elmaradtunk tőlük, mert az öregember mindig rosszabbul látott és ezért koldult.

Jobban vissza tudok emlékezni 8 éves koromra, mikor Olaszországban koldultunk. Ekkor az öregember már majdnem semmit sem látott és engem Viktor fiamnak nevezett. Ebből az időből vissza tudok emlékezni néhány városra és falura, leginkább Nápolyra, amelynek környékén majdnem 2 évig tartózkodtunk. Az öreg bácsi, azt hiszem, elég jól tudott olaszul, mert ő beszélt mindenütt és én csak vezettem. Nápolyban tanított engem valami magyar ember, aki úgy gondolom tanító volt. Nápolyban bácsim hosszú ideig beteg volt, annyira, hogy nem tudott gyalogolni. Felgyógyulása után nagy volt a költségünk, ezért kénytelen voltam valami munkához fogni, hogy bácsimon segítsek. Itt megtanultam keveset olaszul, úgy szintén magyarul írni és olvasni és számolni. Tiz éves koromban, mikor egy kis pénzünk volt, az Adria tengeren keresztül elmentünk Görögországba, aztán tovább koldulva Törökországba és Romániába.

— Romániában voltunk

1915-ig. Ekkor a románok kizavartak minket Erdélybe.

Koldulva ballagtunk községtől- községig. Kassán, Bártfán keresztül jutottunk Galíciába Zakopanéig. Itt találkoztunk a 37. gyalogezreddel. Aranyhiday őrmester ur ismert bennünket, mivel már koldulás közben találkoztunk vele. Nála voltunk 3 napig, kaptunk az ezredtől ebédet, vacsorát, én meg segítettem krumplit hámozni, cipőket pucolni.

Itt a bácsim két napon belül meghalt

és a 37. gyalogezred katonái temették el. Halála előtt körülbelül igy szólt hozzám:

— Édes fiam, én szerettelek téged és látom, hogy halálomig segítettél rajtam és szerettél. Nem akartam elárulni neked a múlt életemet, de most

bevallom neked, hogy nem vagyok én bácsid, hanem édesapád. Kívánom neked, hogy ne olyan zalai magyar ember legyen belőled, mint én

és ne üldözzön a sors téged annyira, mint engem.

— Mikor eltemették, kérdezték tőlem a tiszt urak, hogy hová akarok menni? Én azt válaszoltam, hogy nem tudom. Ez történt 1916 karácsonyán vagyis 1917 újévén. Ekkor Aranyhiday őrmester ur megkérdezte, akarok-e katona lenni ? Azt válaszoltam, hogy igen. Ekkor bevezetett egy kunyhóba, ahol magas tiszt urak voltak. Ezek el is fogadtak engem. Az őrmester ur a tiszt uraknak átadta az igazolványokat, s azóta nem láttam ezeket. Körülbelül január 7-én már be voltam osztva a katonák közé és

egy hét múlva már a harctéren voltam. Résztvettem két szuronyrohamban és mind a kétszer megsebesültem.

— Harmadik sebesülésemkor fogságba kerültem

1917 március havában Vojnice.. község mellett. A foglyokat ösz- szegyüjtötték egy táborba és onnét két hét múlva Omszkba vezettek bennünket. Onnét javarészt gyalog mentünk Szibérián keresztül O és Uj-Szibériába. 1926. augusztusáig ólom és vasbányákban voltam. Ekkor hatan megszöktünk: 2 német, 1 osztrák, egy lengyel vagy cseh és én, továbbá Lássák Péter liptó- szentmiklósi tanító, aki útközben meghalt. Nevükre valamennyiére emlékszem, de nem tudom, melyik hova tartozott. Moszkván, Lengyelországon keresztül érkeztünk Berlinbe, majd Prágába és Pozsonyba értem. Utelsónak Stein József osztrák társamtól Prágában váltam el.

i 1930. márciusában érkeztem haza Magyarországba.

— Mivel édesapám szavai szerint Zala vármegyébe tartozom és visszaemlékezésem szerint Balatonszentgyörgyön laktam, ezért egyenesen Balatonszentgyörgyre mentem. Jelentkeztem a jegyzői hivatalban, ahol semmit semtud(Folytatása a 6-ik oldalon.)

iEgészségét és vagyonát menti:

ha házát, nedves lakását szárazzá teszi az örökre biztosan ható „Bi- ber-F", teljesen szagtalan fehér szigetelő anyaggal. Beszerezhető : és „B/-~ BÉR" rendszerű szigetelési munkák végzését vállalja: Fachs és Gr ősz: építési vállalata, Zalaegerszeg. (4'2ffl\