Zalamegyei Ujság, 1931. április-június (14. évfolyam, 74-149. szám)

1931-04-26 / 94. szám

1931 április 26 Zalaaiegyel Újság 3 Majd az egész piac hitelét megpendítette egy keszthelyi kereskedő fizetésképtelensége Fogai természetes megtartja A Magyar Kereskedők Lapja írja: Székeres Miksa keszthelyi kézmüárukereskedő általános meg­lepetésre maga ellen a kényszer­egyezségi eljárás megindítását kérte. Vámos Károly, az OHE ál­tat ebben az ügyben kiküldött szakértő azzal kezdi jelentését, hogy a keszthelyi piacot megle­petésszerűen érte ez a fizetéskép­telenségi eset, mert az adós jó­módú ember hírében állott, aki jobbra-balra kihelyezéseket esz­közölt és akinek mindenki szíve­sen és bátran hitelezett. Amióta fizetésképtelenségét bejelentette, a a hitelezők nem érzik magukat biztonságban a keszthelyi piacon, a bankok restringálják a hiteleket és újabb biztosítékokat követelnek. A továbbiakban a lap előadja, hogy Szekeres Sopronszilben kezdte üzleti működését. Ott négy esztendei működés után csődbe ment. Üzletét azután 1914-ig fe­lesége neve alatt vezette, azután lett ismét saját üzlete Keszthe­lyen. Az adósnak Keszthelyen kö­zös háza volt, amelyet 1927-ben eladtak és akkor a vételárból neki állítólag 40 ezer pengő jutott. A téli hónapokban még nagyértékü árut vásárolt hitelbe. Szekeres aktívái 43 ezer pengőre, passzí­vái 80 ezer pengőre rúgnak. Sze­keres azt állítja, hogy fizetéskép­telenségét az éles verseny idézte elő. Szekeresnek összesen 95 ezer hitelezője van. Krónika. Itt a fecske, itt a gólya, Tavasz lesz most már talán. Várhatjuk, mert hisz túlvagyunk Szent György és Szent Márk napján. Megkésett az idő nagyon, Nem virágos a mező, Dísztelenül állnak a fák, Nem zöldül még az erdő. És igy az most a nagy kérdés, Mit hoz vájjon a nagy késés? Pici minden vetésünk, Mikor lesz majd termésünk! I Érkezése a tavasznak Jelent sok-sok változást, Politikánk mezején is Várunk tőle ujhodást. A tisztelt Ház végét járja, Közéig a feloszlatás És azután ennek nyomán Hamar az uj választás. Fogaikat vacogtatják Régi, derék jó honatyák: Vájj’ mit mondhat a fátum, Lesz e újra mandátum? Egy legényke szörnyen dühös, — Nem irom ki a nevet, — i Mert idétlen rossz viccein Soha senki nem nevet. Föltevé hát most magában, Hogy olyan egy mesét ir, Amin kacag majd mindenki, „Egy valaki“ pedig sir, De az ipse haragos volt, Épen azért megint fuccsolt, Sajt és kukac meséjét Most meg jól kinevették. Mert úgy irta a kis vitéz, Hogy nem volt benn igazság; Elejétől a végéig Egy nagy darab hazugság. Fordítottan történt minden, És ezt volna tudni jó, Ott, ahol úgy túlfűtötten Buzog az ambíció. Olyan a sajt aromája, Hogy a kukac is utálja. Dicsérd azt a kukacot, Mert nem állta a szagot. Ipszilon. Az 550 méteres hullámhosszon a Budapesti Nemzetközi Vásár híreit adják. H budapesti rádió érdekes előadásai a Budapesti Nemzetkózi Vásárról. Hat fejszecsapással meggyilkolta gazdatársát egy bánokszentgyörgyi Leleményes a mai propaganda. Magyarországon, sőt egész Dél- kelet-Európában a leghatalmasabb propagandát a május 9.-én meg­nyíló Budapesti Nemzetközi Vásár fejti ki. Propagandáját, figyelmez­tetéseit, felhívásait mindenütt meg­találjuk. Szinte természetes tehát, hogy híreit ott találjuk a buda­pesti rádió programjában is. Érdekes ezt a munkát megfi­gyelni. Nincs nap, hogy Budapest leadásai legalább délben ne hoz­zanak a vásárra vonatkozó híre­ket. Most az utolsó hetekben pe­dig egyenesen pergőtűzzé lett ez a munka. Hányán vannak, akik ma sem tudják, hogy május 4.-től érvényes a vásári igazolvány 50 százalékos utazási kedvezménye, nem tudják hogyan juthatnak la­káshoz, kell-e vizűm, stb. Mind­erről a budapesti rádió állandóan felvilágositást ad. A legérdekesebb ezek között a hírek között a vásár előadásso­rozata, mely április 25.-én este 7 óra 40 perckor indul meg Bársony Oszkár, az Ibusz ve­zérigazgatójának „A Budapesti Nemzetközi Vásár és az ide­genforgalom“ cimü előadásá­val. Az előadássorozatot a vásár társelnöke, Magyar Pál zárja le május 7.-én este 8 órára hir- I detett előadásával. Tegnap délután a bánokszent­györgyi szőlőhegyen kegyetlen gyilkosság játszódott le. Devecz György 40 éves bánokszent­györgyi földműves a hegyen együtt ivott Busa István 60 éves bánok­szentgyörgyi földművessel. Egyik borospincéből jövet Busa belekö­tött Deveczbe. A némileg ittas gazdák között szóváltás támadt és ennek során Busa fejszét ra­gadott. A fejszével hat csapást mért Devecz fejére. A súlyosan sebesült földművesben volt még élet, igy beszállították a nagyka­nizsai kórházba, ott azonban ma reggelre sérüléseibe belehalt. A csendőrség Busát letartóztatta. Kihallgatása alkalmával kiderült, hogy Busát súlyos testisértés miatt már kétszer elitélték. Egészségét és vagyonát menti: ha házát, nedves lakását szárazzá teszi az örökre biztosan ható „Bi~ ber-F", teljesen szagtalan fehér szigetelő anyaggal. Beszerezhető : és „BI­BER" rendszerű szigetelési munkák végzését vállalja: Fuchs és Grosz építési vállalata, Zalaegerszeg. (4267) két azokhoz a kincsekhez, amik­ről beszélsz. Erre Peti beavatta őket abba a nagy titokba, amelynek révén a kincsekhez juthatnak. Csak a fe­kete kondor megszerzése okozott nekik gondot, mert azt a Duna- mentéröl kell hozni. Ezt a kér­dést Ádány Miska oldotta meg, aki már járt a Duna mentén és ott a bátai füzesekben látott is már fekete macskát. Vállalkozott tehát arra, hogy ő majd előte­remti azt. Másnap reggel Ádány Miska, jól feltarisznyázva, már útra is kelt, hogy a vállalathoz szükséges fekete kandúrt előteremtse. Egy hétig távol volt már anél­kül, hogy társai hirt vettek volna felőle. Aggódtak is miatta, hátha valami baj érte, aztán dúgába dől. minden igyekvésük a kincsek megszerzése iránt. A nyolcadik napon este, mikor Peti és a másik Miska épen azon tanakodtak, nem kellene-e Ádány Miska után kutatni, betoppan a vityilóba az aggódva várt cimbora, fáradtan, kimerültén, de a hátán hozott csalánzsákban fészkelődő fekete kandúrral. Nagy volt az öröm a társaság­ban. A macskát azonnal ketrecbe zárták, hogy el ne inaljon, amíg hasznát nem vették. Azután meg­beszélték részletesen az összes teendőket és várták a szent György nap eljövetelét, amikor Peti vityi- lójánál összejőve indulnak majd az ingoványoshoz, az alsórétre. A várva-várt nap hamar elér­kezett. Mikor a falu bakterje az éjféli 11 órát tülkölte, Ádány Miska hatalmas csalánzsákot tett szőrtarisznyájába, vállára vetette kurta szűrét, fogta furkós botját és indult Boti Miska lakása felé, aki szintén hasonló felszereléssel már a kapuban várta. Egymást halkan köszöntötték és szótlanul mentek Peti vityilójához, Itt Ádány Miska a fekete kandúrt a ketrec­ből belerázta a velehozott zsákba, azt a vállára vetette és elindultak az ingoványos partjára, ahol a gonosz szellem elrejtett kincsét lenni vélték, A hold csak gyéren világított, 'tninduntalan elbújt az égen kó- válygó felhők mögé. A három cimbora néma vonulása ebben a sejtelmes megvilágításban kisér- tetszerü volt. A falu utolsó házá­nál egy kutya észrevette őket, de annyira megijedt tőlük, hogy ke­serves vonítással bujt el egy kö­zeli szalmakazalba. Még nem volt éjjeli 12 óra, mikor az ingoványos partjára ér­tek. Itt Peti botjával három kört húzott a laza talajba. A közép­sőbe ő állott, jobbról Ádány Miska balról pedig Boti Miska. Azután mindegyik kezébe vette a magával hozott zsákot, hogy azt a kellő pillanatban, a kincs helyére rohanva, szinültig megtölthessék. Egyszer csak hallják a faluból a baktertülök hangját, mely az éjféli 12 órát jelzi. Erre Ádány Miska kinyitotta zsákjának száját, amelyben a fekete kandúr kényel­metlenül érezte magát és azt szabadjára ereszti. A szabadság­nak örvendő fekete kandúr őrült irammal megy az ingoványos kö­zepe felé. Hatalmas ugrásai alatt fel-fel freccsenő vizcseppek ezüst szikrákként fénylettek a levegőben. A körökben álló kincskeresők előrehajolva, mereven néztek a futó macska után. Erősen hitték, hogy az megriasztja a lidérceket és akkor ők a fellrobbanó lángok által jelzett helyre rohannak. A macska nyomán lángok nem lobbantak fel, de ahelyett az in­goványos keleti oldala felöl mély, bömbölő hang zavarja őket a feszült figyelemben. Arra tekinte­nek, de nem látnak semmit. Ismét az ingoványos közepe felé fordítják figyelmüket, amerre a macska futott és erősen szoron­gatják kezükben az üres zákokat; de a fény csak nem mutatkozik, láng nem lobban fel. A rémes bömbölés pedig min­dig közelebb hallatszik. Sőt már láthatóvá váltak egy feléjük köze­ledő hatalmas szörnyeteg körvo­nalai. Erre már az inába szállt a bá­torsága mind a három vitéznek. A fogaik vacogtak, a hajuk égnek állt, a hideg rázta őket félelmük­ben. Mit ki nem állottak volna a kincsekért. De most már nem volt többé idejük arra, hogy figyelmüket az ingovány közepe felé fordítsák, mert a borzalmas fekete szörnye­teg az éj homálya alatt közvetlen közelükbe jutott és agyvelőt hasitó bömbölésével annyira rájuk ijesz­tett, hogy zsákot, tarisznyát, botot szűrt elvetve eszeveszetten rohan­tak árkon-bokron keresztül a falu felé. Azt hitték, hogy az ördög jött el értük és menten elviszi

Next

/
Thumbnails
Contents