Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)
1931-01-18 / 14. szám
1931 január 18. 3 Zalamegyei Újság r I CsaK Vigyázat! 1, {és lö.daraDos eredeti csona- gol^sían lo adja el a m oiia- H9 hashajtót minden csomagon Darmol felírással. Utánzatodat és más csomagolást utaiitson visizal boldogulásuk érdekében bizalommal forduljanak az Egyesülethez, mert a vitézek tekintélyök és megfelelő iníeligenciájok révén a kisgazdák között a mezőgazdasági haladás tekintetében is kell, hogy vezetőszerepet vigyenek és nekik példát mutassanak az Egyesület utján szerzett tapasztalataikkal és tudásukkal. A kommunista mennyországból. Berlin, jan. 17. Egy német ember, aki Moszkvában járt, elmondja, hogy miképen étkeznek egyik legelőkelőbb vendéglőben Moszkvában. Semmi tisztaság. A padló, az asztalteritő, a pincérek ruhája rettenetesen gondozatlan. Étlap nincs: csak azt lehet enni, amit az ember kap. Egy szovjet-ebéd például igy néz ki: valami leves, benne tészta és egy kis hal, amely nem épen friss. A főétel egy káposztalevél, amely árpakásával van megtöltve. Végül egy pohárban kevés főtt gyümölcs bezárja az ebédet. Vacsorára megint árpakása van, utána füstölt hal, vagy krumli vajjal. Az előkelőséget csak két dolog mutatja: az egyik az, hogy a piszkos asztalon mindenütt virágok díszelegnek. A másik pedig, hogy plakátok hirdetik a borravalók megszűntét. A közönség ne sértse meg borravalóval a kiszolgáló személyzetet. — Mindamellett a személyzet annyira nem sértődik meg, ha borravalóval megkínálják, hogy minden pincér egyenesen elvárja ezt a „megszégyenítést“. Krónika» Ülhetünk a kandallóhoz, Felszíthatjuk melegét, Mesélhetünk ott egymásnak Szomorú, vagy vig regét. És nézhetjük nagy örömmel Szép fehér hó hullását ? S hallgathatjuk jó melegben Hideg szélnek zúgását. Hó a földön, jég a vizen, Utcahosszat csuszka viszen. A házakon jégcsapok, Jégvirágos ablakok. Sok örömöt, szórakozást Nyújt nekünk a hideg tél, Bárha minden esztendőben Csak rövidke éltet él, A korcsolya, si és ródli Lesz ilyenkor divatos Mulathat hát jól az ember, Csakhogy legyen óvatos. Mert mindenütt nyomában jár Jókedv mellett baj és a kár: A jégen eleshetik, Keze-lába törhetik. A most ránk köszöntött télnek Van nagy szépséghibája, Mert hiányzik a teleknek Bájos romantikája. Nem csilingel cifra szánkó, Nem siklik a friss havon. Vége annak, megbukott az A legújabb divaton. Fogy a kocsi, fogy a hintó, Szaporodik az autó. Ez pediglen nem csúszik S igy a nép nem — szánkózik. Kisvárosunk közönsége Még máshol is mulathat, Hogyha néha estélenkint A színházba elballag. Oly társulat játszik itten, Mely csak szépet produkál; Kár, hogy rövid két hét múlva Egerszegről odábbáll. Visszavárjuk decemberben, Talán már jobb kerületben. Deák erre jogosult. Kapja meg ő Dunántúlt. Ipszilon. csóms hálózati hé&zMék is hanq&zÁcá egqBeft LEGNAGYOBB. TELJESÍTMÉNY ' Bemutatja : Zalaegerszeg Város Elektromos Müve városi üzlet P 25.60 Két katasztrális prima zalai rét eladó. Érdeklődni lehet a Nemzeti Hitelintézetnél, Zalaegerszegen. 4066 — Emésztési nehézségek, gyomorfájás, gyomorégés, rosszul- lét, fejfájás, idegizgalmak, álmatlanság, gyengeségi állapotok, munkaképtelenség esetén a természetes „Ferenc József“ keserü- viz megszünteti az emésztési zavarokat, a vérkeringést helyes útra tereli, felfrissíti a szellemet és egészséges álmot hoz. Az egyetemi klinikákon végzett kísérletek bizonyítják, hogy alkoholisták a Ferenc József viz használata folytán éhségérzetüket majdnem teljes e n visszaszerezték. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. 3259 A csehek elítéltek egy felvidéki sraasagyas® Sieet» Prága, jan. 17. A rimaszombati bíróság most tárgyalta Telek Sándor magyar iró rendtörvényes ügyét. A múlt évben a rimaszombati képviselőtestület tárgyalta az ottani szokolegyesület kérvényét, amelyben az egyesület a helyőrség zászlójára a város címerének felhasználásának megengedését kérte. A magyar pártok annak az indítványnak az alapján, hogy a hogy a zászló egyik oldalára magyar felirat kerüljön, megbízták Telek Sándor iró, képviselőtestületi tagot, hogy tegyen javaslatot. Telek a következő felírást ajánlotta: „Ne bántsd a magyart". A bíróság ezért bűnösnek mondotta ki és 14 napi elzárásra Ítélte. Hirdetéseket felvess a „lalanvegyei Újság*1 kiadóhivatala* —- Aggyon Isten. — Köszönt vissza az öreg és a lovak közé csapott. Béla most már tudta, ki a bájos leány. Csak azt nem tudta, mihez fogjon most. Elgondolkozva hajtott végig a falun. Közben jobbra-balra figyelt, hogy mikor ér a kastélyhoz, melyben a kis ismeretlen lakik, kiért képes volt ide jönni, hogy talán ismét egy pillanatot válthasson vele. — Úgy teszek, mint egy szerelmes diák — mormogá — aki képes órák hosszat az ideálja ablaka alatt sétálni, hogy egy pillanatra is láthassa. Az legalább szerelmes, de én ... Csak nem vagyok szerelmes abba a leányba ... ? Ej, de hogy is vagyok, csak kiváncsi voltam rá. Most akár vissza is fordulhatnék. Azonban továbbvezette kocsiját, mert megpillantotta a kastély bejáratát. Igaza volt az öregnek. A falu végén állt a kastély és közel hozzá egy kis erdő. Az ut elágazott az erdő felé és Béla bekanyarodott a kis útra. Be is hajtott az erdőbe és kit pillant meg, mint a szőke szépséget lóháton. Leállítja a kocsit és mire kiszáll, a lány alig volt tőle pár lépésre. A lány megpillantja a fiút (és ugylátszik megismeri, mert elpirul és valami izgatottság vesz erőt rajta. Izgatottságában megrántja lova kantárát. A ló a hirtelen rántástól megijedve felágos- kodik. Sárossy Béla odaugrik, megfogja a lovat és megállítja. Erre már a lovász is odaérkezik, ki közben leugrott lováról és átveszi a leány lovát. A leány a fiúhoz lépett és megköszönte szívességét. — Nem haragszik meg kicsi Irénke, ha felajánlom kocsimat? A lovat majd a lovász elvezeti utánnunk — szól Béla a bemutatkozás után. — Nagyon köszönöm gróf ur, ha lesz szives. — Ugyan Irénke ne mondja nekem, hogy gróf ur, csak Béla. — Ha ezzel örömet szerzek Önnek Béla, nagyon szívesen. Mondja csak, hogy került ide, erre az elhanyagolt vidékre? — Hogy őszinte legyek, abban a [reményben jöttem, hogy láthassam egy pillanatra. Arról álmodni sem mertem, hogy szerencsém lesz megismerni és ime. Ugye nem felejtette el, hogy mi tegnap már találkoztunk. — Nem csak tegnap Béla. Én már egyszer láttam önt az állomáson, mikor átutazóban volt. Közben a kastély elé ért a kocsi. Béla leugrott és lesegitette a leányt. — Köszönöm Béla. A viszontlátásra — mondta és kezet nyújtott a fiúnak. Béla lehajolt és kezet csókolt a leánynak. Egy pillanatra ismét találkozott a tekintetük. Majd a lány beszaladt a kapun. A fiú hosszan utána nézett és csak akkor mozdult el a helyéről, amikor a lány eltűnt a szeme elől. Felült a kocsijára és lassan elindította a hazafelé vezető utón. Apja azzal fogadta, hogy vendégeik voltak. Újhegyi Sándor képviselő és neje, akik a nyarat Várhalmon töltik. A látogatást holnapután viszonozzák. A fiú majd elámult és mikor az apja azzal fejezte be szavait, hogy reméli ő is velük tart, a legnagyobb örömmel ígérte meg. Ez feltűnt az apjának és megkérdezte örömének okát. Erre aztán Béla elmondta a tegnapi és mai esetét, majd boldogan átment a szobájába. Kis idő múlva igy mormogott maga elé: — Hiába, én azt a lányt szeretem és nem élhetek nélküle, hiszen minden gondolatom ott jár nála és mindig magam előtt látom bájos képét... ... És a lány, mikor elvált a fiútól, igy gondolkodott: — Istenem, hiszen ő is szeret engem, különben nem jött volna ide. Mennyire örülök, hogy a véletlen összehozott bennünket és abba a fülkébe szállt be, amelyikben mi ültünk. Autóberregés zavarta meg gondolatait. Szülei érkeztek meg. Eléjük futott és megkérdezte hogy fogadták őket. — Nagyon kedvesek voltak — mondta az anyja — és a gróf megígérte, hogy a napokban lelátogatnak hozzánk, sőt a fiát is elhozza és bemutatja. A leány elsápadt ezekre a szavakra. — Csak nem vagy beteg Irén- kém? — kérdezte az anyja. — Nemghültél meg a lovaglásnál?
