Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)

1931-01-17 / 13. szám

XÍW. évfolyam S3, ixám. S2 füléi* 1931 január 17 Szombat. Felelős szerkesztő a NERBOLV FERENC tatÖXHHMaa&ftfcN _—«*> >1 1 III MMM—6a—MMI Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128 szám. Fiókkiadóhivatal: Nagykanizsa, Bajza utca 8. Vidéki szerkesztőségek: Keszthely, Tapolca, Sümeg, Lenti. — Tudósítók minden nagyobb zalai községben. S»0 L1YI8U&I_JI APILÄP IHegJalenik mamidén hétköznap a kora dél utáni órákban« E1 ő f .i z e t é s i árak: egy hónapra 2'40 pengő negyedévre 7’20 pengő. Amerikába egy évre 6 dollár. Névtelen levelekre nem válaszolunk Kéziratokat nem adunk vissza. Jól számítottak a béke összekovácsolói, amikor arra gondoltak, hogy a nyomor és a nélkülözés öli ki legkönnyeb­ben a magyar lelkekből a jövőt épitö szent buzgalmat. Sajnos, az ország porbasujtott, nyomorba- döníött népe nagy bajaival elfog­lalva megfeledkezik a legszentebb ügyről, a magyar jövőről, a gyer­mekről. Fenyeget is bennünket közelről a végveszedelem, mert a súlyos gazdasági helyzetünk nyo­mán fakadó szociális nyomor az ország amúgy is megcsonkított lombozatu fájának életet biztositó gyökerei, a jövő életgyökerei, a gyermekek pusztulnak el. Sorra törlik le a nyomor és nélkülözések a magyar gyermekek arcáról a rózsapirt. Testük satnyul, elpusztul. Erőtlen, beteg testben a lélek sem lehet erős. Ezt mind­nyájan jól tudjuk és mégis keve­sen állanak a veszedelem útjába, hogy megakadályozzák a végzetet, a megsemmisülést. A megpróbáltatások fenyegető, mindent elpusztító örvényének széléről azokhoz szólunk, akikből még nem veszett ki a hazaszere­tet lángja, akik sanyaruságukban sem tudnak megfelejtkezni leg­szentebb kötelességükről, a magyar jövőről, a magyar gyermekről, hogy támogassák minden erejük­kel a főváros gyermekmentő mun­kásságát. A székesfőváros a fentvázolt cél érdekében hozzáfogott a terv­szerű muHkálatokhoz s igy a töb­bek közt létesítette gyermeknya­raltatási akcióját is, mely hivatva van a pusztuló, csenevészedő és nyomortól elsatnyult gyermekek arcára a rózsapirt, az egészség színét visszavarázsolni és testük­ben, lelkűkben egyaránt megerő­síteni. Az 1930- ik évben 18,000 gyer­mek részesült a nyaralás áldásai­ban. Ha ismerjük a fővárost, tud­juk, hogy poros, miazmás levegő­jével nem biztosíthatja kellőképen a nyaraló gyermekeknek az egész­séges élet virágát, a boldogságot és örömet. Azért szükséges lenne, hogy mind több és több gyer­meknek biztosithatnók vidéken az üdülést. Azért a vidék tehetősei támogassák a fővárosnak a jövő nemzedék érdekében kifejtendő ezt a munkásságát azzal, hogy maguk, vagy többen összeállva, tegyék lehetővé a szegény, testi­leg leromlott fővárosi gyermekek részére a csoportos nyaralást. Áldozatkész támogatásukkal megerősíthetik ezen pusztulásra ítélt gyermekeket testben és lélek­ben. A főváros a vidék áldozatkész­ségét áldozatkészséggel viszonozza, így az 1930-ik év nyarán több város és község több, mint 2000 tanulóját látta vendégül Buda­pesten, ahol ingyenes ellátásban iétesitette a fővárosba üdülés és tanulmány céljából feljövő gyer­mekeket. Az oly község, mely fő­városi gyermekeket nyaralásra el­Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspök idei első körlevele most hagyta el a sajtót. A körle­vélben a megyéspüspök az újév alkalmából szózatot intéz pap­jaihoz. A szózatban a megyéspüspök visszapillantást vet az elmúlt év eseményeire és főleg a Szent Imre ünnepségek nagy jelentő­ségét emeli ki, majd igy foly­tatja : — E centennáriumot megörö­kítendő egyházmegyém területén ifjúsági vasárnapot fogunk tar­tani. Ezt az emléknapot junius második vasárnapján fogjuk meg­ülni és ez lesz egyben az iskola­évnek mintegy egyházi befeje­zése. Ezen a vasárnapon (vagy amennyiben városokban ez lehe­tetlen, úgy a közvetlen előtte vagy utána való napon) az is­kolaköteles ifjúság a tanévvégi szentgyónást és szentáldozást fogja elvégezni, az alkalmi pré­dikációban pedig az ifjúság fi­gyelmét a szent tisztaság erényé­nek nagy értékére kell felhívni és Szent Imrét, mint az ifjúság példaképét és védőjét kell eléjük állítani. Óhajtom, hogy ez az if­júsági vasárnap a leventékre is kiterjeszttessék és ők is lehetőleg teljes számban járuljanak a szent­ségekhez. A megyéspüspök a továbbiak­ban a gazdasági viszonyokkal fog­lalkozik és igy folytatja: A rossz gazdasági viszonyok oly nyomasztóan hatottak a ma­gyar iélekre, hogy sokan bizal­mukat elvesztették; az eddig gazdagságban és jómódban élők teljesen elcsüggedtek; a leg­szegényebbek elkeseredését pedig izgatók használták fel, hogy ben­nük bizalmatlanságot keltsenek minden hatósággal és minden tekintéllyel szemben, — A múlt esztendő súlyos gazdasági hely­zete előreláthatóan az uj eszten­dőben sem fog javulni és mindnyájunknak sok ener­giára, hitre, önbizalomra és nagylelkűségre van szükségünk, hogy ezen át­meneti időben el ne csüg­gedjünk. vállal, ugyanolyan számú gyer­mekcsoportot küldhet a fővárosba, ahol a gyermekek díjtalan ellátás­ban részesülnek a főváros neve­zetességeit fővárosi tanerők kalau­zolása mellett tekintik meg. Sokáig nem fog tartani ez a vál­ság, de épen elég ideig, hogy minden összeroppanjon, hacsak a nemzet egyházi és világi vezetői nem állnak helyt a nemzet sorsát önzetlen lélekkel és erős kézzel irányítva. Nekünk lelkipásztoroknak felelősségteljes köteles­ségünk, hogy ezen idő­ben megkétszerezzük pásztori gondosságunkat és midőn fokozott mértékben foglalkozunk híveink lelki irányí­tásával, anyagiakban is legyünk mindenképen segítsé­gükre. Értem azalatt, hogy a szegényügyet különös gonddal karoljuk fel és belevonva a hitközségi kép­viseletet és a községi elöljárósá­got, tegyük a mostani időkben munkálkodásunk egyik centru­mává. — A Katolikus Népszövetség is kiválóan alkalmas arra, hogy népünknek anyagi segítséget nyújtson tanáccsal, felvilágosítás­sal, jogvédelemmel, szövetkezeti támogatással stb. Ezért kérlek, Kedves Testvéreim, támasszátok fel teljesen és tökéletesen a Kato­likus Népszövetséget és ne elé­gedjetek meg uj tagok gyűjtésé­vel, hanem fejtsetek ki községen­ként és kerületenként intenzív népszövetségi munkát. Ezen ka­tolikus népszövetségi munka az autonóm hitközségi szervezetekkel kapcsolatosan arra van hivatva, hogy Szeníséges Atyánk szándé­ának megfelelve, teljesen kimerítse az actio catholika tartalmát. — Hangsúlyozom, hogy soha a mostaninál nem volt alkalma­sabb az idő arra, hogy a Kato­likus Népszövetséget életre kelt­sük és sohasem volt szüksége­sebb a Katolikus Népszövetség megszervezése. — Hogy ezen válságos idők­ben mily nagy szüksége van a népnek intenzív lelkigondozásra és mennyire kívánja azt nagy anyagi áldozatok árán is, bizo­nyítja az újonnan létesült plébá­niák és kuráciák fejlődése. A hívek a kuráciák létesítésével ön­ként vállalt anyagi terheket szí­vesen teljesítették azért, hogy saját istentiszteletük, papjuk és lelkigondozójuk legyen. A kurá- ciákban nagy, intenzív munka folyt és a legörvendetesebb ered­ményekről számolhatunk be a múlt évről. — A mostani időkben a nép szegénysége, a vallásalap és a kongruaalap kimerültsége arra kényszerítenek engem, hogy a kuráciák létesítésének ütemét las­sítsam, mégis több kurácia szer­vezése folyamatban van és 1931- ben is néhány uj lelkipásztori állást fogok betölthetni. Titeket, Kedves Testvéreim, arra kérlek, hogy minden faluban szerzetes nővérek letelepítését ve­gyétek tervbe. Északamerikában egy plébániát mindaddig nem tekintenek tökéle­tesnek és életképesnek, amíg a templomon, papiakon és iskolán kívül szerzetesnővérek háza nem létesült. És vaióban, az a néhány nővér, aki a plébánia területén óvodát tart fenn, a betegekről gondoskodik, a serdülő leányokat oktatja, az Isten házát diszití, ki­mondhatatlan áldást jelent az egész községre. Saját egyházmegyénkben is tapasztalhatjuk, hogy faluhelyen mennyire fejlettebb a lelkiélet ott, ahol szerzetesnők adják a buzgó- ság példáját. A megyéspüspök beszámol a múlt évben végzett munkáról: az uj kulíurházak létesítéséről, az uj kuráciákról, a papi kölcsönkönyv- tárról, végül felhívja papjait, hogy ahol régebben volt misszió, ott tartsanak ilyeneket. Cserekereskedelem az orosz—lengyel határon. London, jan. 16. Varsói jelen­tés szerint az orosz-lengyel ha­táron sajátságos csempészkeres­kedelem alakult ki. — Mivel a szovjetvaluta erősen leromlott, a lengyel kereskedők nem fogadják el az orosz pénzt. Ennélfogva a cserekereskedelem bevett intéz­mény lett. Az orosz parasztok az éj leple alatt nyers anyagokat, prémeket és állati bőröket visz­nek lengyel területre és azokért cukrot, gyógyszereket, ruhát, ház­tartási eszközöket cserélnek. A lengyel határőrök nem akadá­lyozzák a cserekereskedelmet, azonban az orosz határőrök tet- tenkapás esetén agyonlövik a parasztokat. — Ugyanis Szovjet- oroszországban a kereskedelem monopólium. Mikes püspök a szegényügy különös felkarolására és a Katolikus Népszövetség szervezésére hivta fel papjait. A megyéspűspSk újévi szóxsta.

Next

/
Thumbnails
Contents